Hisztérikus szellemi luxus

DOMBOSI TÖRTÉNETEK – REMIX IRODALMI TÁBOR 3. NAP

Tegnapelőtt széptevőről volt szó, ma a középkori trubadúrköltészetbe vezetett be Horváth Viktor. Bevezetőjében elhangzott a hisztérikus szellemi luxus, mint a tárgyalt korszak jelzője,  összefüggve virtuozitásukkal, nőtiszteletükkel, új irodalmi szerelemtípus létrehozatalával, a stílus, életvitel szigorú szabályrendszerével. Meglepőnek tarthatta az ott ülő hallgató, hogy Viktor szinte embertől emberig lebontott periódusról tudott beszélni a trubadúrköltészetről. Első képviselője IX. Vilmos aquitániai herceg volt, az utolsó pedig Guiraut Riquier, egy provanszál pasas, így Viktor. Kíváncsiskodókat is vonzott előadása, Áfra János és Szőcs Petra ült le egy közeli asztalhoz, később lelkesen kapcsolódtak be a munkába. Sirbik Attila szemináriumának résztvevői testük válaszait igyekezték feltérképezni a boncolás látványára. Csobánka Zsuzsa vezette együttes folytatta vizsgálódását Csaplár Vilmos könyvéről az Edd meg a barátodat!-ról. Szóltak a társadalmi gépezet hatására az individuumra valamint a diktatórikus rendszerek jellemzőiről. Késő délelőtt volt már, Horváth Viktor csoportja ismét strófákat épített IX. Vilmos által lefektetett hagyományok szerint, később a csoportvezető elmagyarázta, hogyan épül fel a trubadúrok okcitán nyelvű költészete. Alapja a cobla, ami két részből áll össze, a frontból és caudából.

A délutáni foglalkozásokon Csobánka Zsuzsáék a szabadba végeztek közösségépítő gyakorlatokat. Horváth Viktor több új terminussal ismertette meg szemináriuma résztvevőit. A coblák sokszínűségét, finom megmunkáltságát dicséri, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy végül a magas szintű művelés erodálta a rendszer, így összeomlott. A trubadúr költészet csúcsának Arnaut Danielt nevezte meg, akiről Dante megemlékezik az Isteni színjátékban. A provanszál csávó által életre hívott zsiványság a sestina volt, ami Viktor szerint a trobar csúcsa volt.

Foglalkozások után Bicskei Gabriella és Bencsik Orsolya ült le a díványra. Bicskei Gabrielláról többek közt azt tartotta fontosnak megjegyezni Bencsik Orsolya, hogy az irodalmi élettől távol tartja magát. Bicskei Gabriella megemlítette, hogy néhány hónappal első könyve, a Puha kert, megjelenése után kezdi megérteni a marketing fontosságát. A moderátor az idő és tér problematikájára világított rá a szövegek kapcsán, majd részletekbe menően elemezte, kérdezte a kötet szerzőjét a narrátori identitásválságról. Ehhez kapcsolódóan olvasott fel néhány részletet a palicsi magyartanárnő. Ezek után szóba kerültek az írónő tér élményei, úgy mint Pécs, Magyarkanizsa, Szabadka, Budapest, London, így ezen földrajzi helyek kapcsán kérdezte Bencsik Orsolya, hogy egy korábbi beszélgetésükben felszínre került, hogy Bicskei Gabriella három helyet, a repülőteret, a kocsmát és a temetőt, néz meg egy új helyen, ahová érkezik.

Kettejük után Gyantár Edit faggatta Csobánka Zsuzsát Majdnem Auschwitz című az Ünnepi Könyvhétre megjelent kötetéről. Gyantár Edit az írónő sokoldalúságával foglalkozott bevezetőjében. Az a nyitottság, ami mind a táborban szemináriumi vezetőként, mind a polgári foglalkozását tekintve tanárként, mind pedig az irodalmi pályát választóként jellemzi Csobánka Zsuzsát, hogyan hozta létre  a a kötetet, tette fel a kérdést a moderátor. Ezek után Edit a címet tartotta fontosnak kiemelni a könyvvel kapcsolatban, majd a könyvenként visszatérő motívumokra kérdezett rá.

Egy meglepetésvendég érkezett a táborozók közé. Domonkos Istvánnal Orcsik Roland ült le egy asztalhoz. Az Új-Symposion meghatározó generációjához tartozó tagjának és a Tiszatáj szerkesztőjének visszaemlékezéssel tarkított beszélgetését a résztvevők érdeklődéssel, néhol rácsodálkozással, helyenként jóízű nevetéssel követték. Orcsik Roland érdeklődött festményeiről, tudakozódott esetleges új művekről, faggatózott anekdoták felől.

Domonkos István után a József Attila Kör tagjai foglalták el a kanapét. Orcsik Roland, Sági-Varga Kinga és Sopotnik Zoltán voltak vezetőik a beszélgetésben. Az első blokkban Sági Varga Kinga a JAKkendő-díjas Szil Ágnessel többek közt arra azokra a kérdésekre kereste a választ, hogy mit jelent Szil Ágnesnek a játék öröme, milyen tulajdonságokat hordoz számára a férfi, mint téma, észrevesz-e a szerző antik elemeket szövegeiben. Sopotnik Zoltán Farkas Arnold Leventével folytatta a beszélgetést. Levente kötetében, a Másik Júdásban, kortárs popkulturális elemeket sző szövegébe, többek közt azon töprengene el Jézus, ha a sarki kocsmába belépve James Hettfield riffzivatara fogadná vagy a Zanzibár rockja lökné fel. Orcsik Roland Fenyvesi Orsolyával zárta a JAK beszélgetéseket. Roland arra volt kíváncsi, hogy a kötet szerzője hogyan értelmezi a pillantás, tekintet, látás terminusát verseiben, hogyan tudja alkalmazni, érteni az absztrakt festészet narratíváját költészetében.

Aznap utolsóként ült a kanapéra Schein Gábor és Faragó Kornélia. A Híd főszerkesztője egy áttekintő, egész estés beszélgetést folytatott Schein Gáborral. A moderátor az életrajzból kiindulva, arra a beszélgetés folyamán folyamatosan építve irányította a beszélgetést, összefüggéseket keresve. Schein Gábor az emlékezés problematikájára hívta fel a figyelmet új kötete kapcsán, elmondta, hogy családjában nagyanyja volt a nagy emlékező, aki évekkel később is ugyanúgy mesélt el egy-egy történetet. Faragó Kornélia kitért Schein Gábor költészetére, számba vette prózai műveit és drámai munkáit. Ugyanakkor fontosnak tartotta megosztani a közönséggel Schein Gábor Gintli Tiborral írt irodalomtörténeti munkáját. A kánon körüli vitákba, diskurzusokba is be szokott kapcsolódni, mindezek mellett Schein Gábornak jutott ideje szerkesztői munkára is. Faragó Kornélia számszerűsítette, milyen műfajban hány könyvet írt Schein Gábor, majd rákérdezett, hogy vajon mikor fogja a próza utolérni a lírát. A beszélgetés végén új kötetéből, a Megölni, akit szeretünkből, olvasta fel Malacka című írást.

A Vagány históriák címen, Bach Máté falra vetített írói portréi köszöntek vissza a belépőkre. Panamakalapos, zsebbe süllyesztett pénztárcájú férfiak, mosolygós nők üldögéltek a gyéren megvilágított udvaron. Anekdotákat osztottak meg egymással, jókat derülve a csattanókon, elégedetten konstatálták a hideg sör legurulását a torok ormáról a gyomor felé. Az éjjel haskemencéjében van a legtisztább korom, ami árnyalatonként feketítette be a mulatságra érkezőket, a közlámpákat, az előle menekülő sörhabos gondolatokat és a tántorgó mondatokat.

Fekete I. Alfonz

[nggallery id=189]