Tiszatájonline | 2013. július 13.

Felkeltett életerő

DOMBOSI TÖRTÉNETEK – REMIX 2.NAP
A kocsmából hangos nevetés szűrődött. Csobánka Zsuzsa csoportjában, feltehetőleg, készültek az estére. Csaplár Vilmos a Könyvhétre megjelent regényéről, az Edd meg a barátodat!-ról, beszélgettek, szem előtt tartva a szexualitást. Sirbik Attiláéktól mérges flakonsziszegés hallatszódott. Horváth Viktorék ágrajzszerű ábrarendszer előtt tűnődtek arról, hogyan kapcsolódnak össze a szintek, minden lépés logikusan következik a másik után […]

DOMBOSI TÖRTÉNETEK – REMIX IRODALMI TÁBOR 2.NAP

Délelőtt még az antikvitás jegyében telt el. Horváth Viktor kandúrcsoportja úgy vadászott a szapphói strófára, mint lusta kandúrok az egerekre. Ólálkodtak körülötte, nézegették, pofozgatták, megszemlélték, majd néhány kör után úgy döntött a társulat, hogy két lehetőség áll előttük, hogyan oldják meg a szapphói strófa harmadik sorát. Kisebb morfondírozás után a „vagy menjünk a halál faszára, az drágább” mellett ragadtak. Sirbik Attila csoportja késő délelőttől ragasztószalagokkal tett-vett, régi újságokat gyűrt össze gombócokká, majd arannyal futtatta be az összegyűrt tömböket, majd még egyszer barna ragasztószalaggal különböző helyeken ragasztotta le. Győrffy László ötletelt, segédkezett, ennek eredményeként a résztvevők gödröket túrtak az anyagba, kanállal kerekítették azokat, néhányuk mozdulatai ellipszis pályára álltak, gépies mozdulatokkal habartak szemgödröket a humanoid fejekre. Pingponglabdákat gyömöszöltek az üres terekbe, azokra két kört rajzoltak. Az így fogant fejek árgus szemekkel vizslatták az alattuk ténykedőket, legyen szó beszélgetésről, sörivásról vagy füzetbe firkálásról.

A kocsmából hangos nevetés szűrődött. Csobánka Zsuzsa csoportjában, feltehetőleg, készültek az estére. Csaplár Vilmos a Könyvhétre megjelent regényéről, az Edd meg a barátodat!-ról, beszélgettek, szem előtt tartva a szexualitást. Sirbik Attiláéktól mérges flakonsziszegés hallatszódott. Horváth Viktorék ágrajzszerű ábrarendszer előtt tűnődtek arról, hogyan kapcsolódnak össze a szintek, minden lépés logikusan következik a másik után, nincs-e szint, ami elkerülte pásztázó tekintetüket. Ebédet jelzett mindenkinek a gyomra, így a táborozók lapátoló mozdulataira elégedett gyomorkórus morrant az asztalok alól.

A délutáni felhőszakadás néhány férce még alálógott, amikor Horváth Viktor azt javasolta szemináriuma résztvevőinek, hogy hagyják el az antikvitás versformáit, haladjanak tovább és nézzenek rá a középkori verselés változatos, tarka világára. Viktor a Roland éneket és a Cid éneket hozta fel példaként, ahol már akusztikus kongruencia elvándorol a sor elejéről a sor végén foglalva helyet, míg korábban a germán törzsek verselésében az alliteráció dívott. Ekkor pillantották meg, hogy a tegnapi dekoráció mellé bizonytalan, trófeaszerű, a Fűrész film maszkjaihoz hasonlatos egy- vagy sokszemű fejek kerültek. Eljátszottak annak allúziójával is, hogy némelyik groteszk Füles Mackóhoz volt hasonlatos.  Sirbik Attila csoportja akasztgatta fel őket, míg a többi csoport nem volt a helyszínen.

A délutáni beszélgetések öt órától indultak. Először Győrffy László képzőművésszel beszélgetett Sirbik Attila. A kérdező próbálta letapogatni, hogy Győrffy László hogyan használja a testet, miként készít, állít össze akár a test meghatározott részeiből új dimenziókat. A beszélgetés benn zajlott a kocsma raktárában, falra az Az ördög a DNS-ben vetült. Győrffy László elmondta, hogy igyekszik úgy alakítani ezeket az alkotásokat, hogy a figyelem megosztása mellérendelőek legyen, ne legyen egy kiugróan hangsúlyos, hanem mind fontos legyen. Említette, hogy örül, hogy az irodalom is érdeklődik munkássága iránt, szólt még arról, hogy mind kortárs prózában, mind lírában kezdenek teret hódítani a testtel kapcsolatos gondolatok. A második beszélgetésnek már az udvar adott otthont, Fehér Dorottya kérdezte Áfra Jánost és Szőcs Petrát. Petra még egyet kattint a géppel, mielőtt figyelmét a beszélgetésnek szentelné. Dorottya faggatta őket elődökről, címek születéséről érdeklődött, sort kerített arra is, hogy megkérdezze, vajon változtatnának-e valamit könyvükön. Mindkettejüktől afelől tudakozódott Dorottya, hogy náluk mennyire hat egymásra az irodalom és más művészeti ágak, Áfra János elektrografikákkal foglalkozott, Petra pedig a mozgókép világában mozog otthonosan. A két fiatal szerző felolvasása után lezárult a beszélgetés. Áfra János hozott a kötet, Glaukóma, kiadása óta született verset is, míg Petra kötetéből a Kétvízközből válogatott.

A továbbiakban Berényi Emőke és Térey János csapott a verslábak közé. Emőke arra volt kíváncsi, hogy szól a moll Térey János fejében. A költő, író, drámaíró elmondta új kötetével a Moll-lal kapcsolatban, hogy a kiadó szerkesztőjének, Dunajcsik Mátyásnak volt az ötlete a számlista s a könyv szerzője a tizenhárom zeneszámba úgy gondolta, belefér Bethoven és a Rammstein is. Emőke meglátása szerint, Térey hangját második kötetében a A természetes arroganciában találta. Szóba került még, hogy ő alapvetően lírikusnak látja magát, képtelen nagyregény megírására.

Már leszállt a sötét, a lámpákat felkapcsolták, mikor Csaplár Vilmos és Csobánka Zsuzsa a díványon foglalt helyet. Zsuzsa felvezetőjében elmondta, hogy az Edd meg a barátodat! regény helyet kér a befogadóktól. A bevezető után rátért Csaplár Vilmos kérdezgetésére, regényének, szexualitás szempontjából való elemezésére, szereplőinek kibontására. Felvetette elgondolását, hogy vajon szerelmi háromszögnek tekinthető-e ez a kapcsolatrendszer, ami a regényben a két férfi és a nő közt kialakul. Csaplár Vilmos mosolyogva válaszolta, hogy Zsuzsával való délutáni beszélgetéséből az derült ki számára, hogy itt Zsuzsa már mindent megtett annak érdekében, hogy népszerűsítse a regényt, ezért nem is érzi fontosnak, hogy ő most olyan sokat beszéljen. A beszélgetés végén Csobánka Zsuzsa megköszönte, hogy helyet engedtünk az estén a regénynek.

A Hegyalja utcában Lakatos Kálmán trió és Karaván Familia játszott az érdeklődőknek. Árnyékok lomhán araszoltak előrébb, a papírvágóhíd madzagairól lelógó fejek védekezés nélkül engedték magukba a fény beléjük lövellő csóváit. Poroszkálók, sietők, ügetők, nyerítők ingáztak a Király kocsma és a Hegyalja utca között. Teletöltött korsókból csorrant ki a sör, emberek vágyták a zenét. Rohangáltak, ziháltak és kívánták a ritmust, a dallamot és magát az éneket. Az életerő ott kacagott körülöttük.

Fekete I. Alfonz

[nggallery id=188]