A fény mint anyagtalan jelenlét

A Magyar Nemzeti Galéria melléképületében, 2013. május 11-július 28. között látható a Magyar fotóművészet az új évezredben, címmel megrendezett kiállítás.

21 kortárs magyar fotóművész közel 350 művét állították ki; a kiállítás célja, túl azon, hogy több mint tíz éve nem volt lehetősége a magyar fotóművészet iránt érdeklődőknek megnézni egy ilyen típusú összesítő tárlatot, az is, hogy a fotográfia elméleti és technikai fejlődésének lenyomatát is megjelenítse.

A tárlat gazdag anyaga, sokszínűsége, korszerűsége egyértelmű dicséretet érdemel. A látogatónak két komoly segítsége van, egyrészt a fotóművészeket és a kiállított műveiket értőn elemző tablók, egy kivételtől eltekintve minden művészt más-más elemző értékel, alkotónként azonos terjedelemben, de más-más stílusban és megközelítésben. Számomra sokat adtak a kiállítás struktúrájának kibontásához ezek az értékes szövegek. Kiemelnék néhányat találomra a szöveg szerzői közül: Frank Márta Éva Misetics Mátyás fotóit, Tatai Erzsébet Koronczi Endre képeit elemzi, utóbbi filozófikus-spirituális kontextust is elénk tár. Trencsényi Zoltán a tőle megszokott humorral, szeretettel mesél Kovalovszky Dániel mozdulatlan fáiról, Rokonszenves pimaszságot vél felfedezni az időt, utat ábrázoló ember nélküli képeken. Horányi Attila Esterházy Marcell sorozatában a fecsegés radikális felszámolásáról beszél.

Természetesen a fotókiállítás a képekről szól, de nem győzőm a bemutató szövegek magas színvonalát kiemelni.

Másik segítség, a digitális fotóeljárásokról összeállított tabló, ami az egyes alkotók technikai eszközeiről igazít el röviden érthetően, világosan.

Abban azonban magunknak kell eligazodnunk, hogy a digitális fotótechnika közelebb visz-e a világ megértéséhez, vagy arisztokratikusan ragaszkodunk, a kétségtelenül míves hagyományos filmes technikával előállított képekhez.

A kiállításról kialakuló összbenyomás – az enyém mindenképp – ember nélküliség, Tarkovszkij-szerű képi világ (Szabó Dezső, Péter Ildikó és mások), Krasznahorkai szürkesége. Kevés kivétel (Fabricius Anna derűs képei, Korniss Péter hagyományos jelenetei), ahol az emberek főszerepet kaptak. Dezső Tamás képeiről Gothár Péter Részlege jut a néző eszébe, Gerhes Gábor képein a megkonstruált tér, a realizmus nehéz poblematikája áll a középpontban. Harminc év alatt készített sorozatán is csak jelzésszerűen jelennek meg emberek arc nélkül, nagyvárosi jellegtelenségben.

A kiállítás nézhetőségét, értelmezhetőségét jelentősen rontja az alkalmatlan múzeumi tér kiválasztása. A sok jelentős kép, fontos gondolat, a digitális technika határainak feszegetése sokkal élvezhetőbb lenne megfelelő kiállítási épület kiválasztása nyomán. Baki Péter a kiállítás kurátora jelentős munkát végzett, csak harcosabban kell kiállni a megtekinthetőség fontos kérdése mellett.

Hogy igazam van-e ebben a megállapításomban megítélhető még a július végéig nyitva tartó kiállítás megtekintésével.

Fürth Éva

MTI Fotó: Bruzák Noémi