07.15.
| Capa Központ – MIAU! >>>
07.16.
| Kossuth Kiadó – A karanténnapok hordaléka… >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
07.24.
| Már próbál a Dóm téri „Akárki” Zsótér Sándorral és Hegedűs D. Gézával >>>
07.17.
| Vissza a moziba! címmel rendez országos fesztivált a Cirko Film >>>
07.11.
| Western-klasszikusok mozivásznon Ennio Morricone emlékére >>>
NAPI TANDORI

07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>
06.09.
| Mégis lesz Szabadtéri Játékok a Dóm téren >>>
06.05.
| Életre kel az árvíz előtti szegedi belváros >>>
06.05.
| A FISZ új kötetei >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Meseregény a durvábbik fajtából
2013.06.17 - tiszatáj

SOPOTNIK ZOLTÁN: SAJÁT PERZSA

„Mindenki cipel magával legalább egy kísértetet,
az enyém speciel perzsa, valami vezér volt,
csak a sisakja csúcsdísze beleakadt egy űrhajó
aljába, és kitörte a nyakát.”

Sopotnik Zoltán 2012-es Saját perzsa című könyvében több kísértetet is cipel magával. Az egyik egy perzsa vezér, akit szanatóriumban fekvő néma ikertestvére küldött hozzá, hogy beszélgethessenek, a másik önmaga, mivel neve maga is kísértetet jelent. A harmadik a pánik, ami megszüli mindazt, ami az olvasó elé tárul. Sopotnik főszereplője számára úgy tűnik, két lehetőség kínálkozik: vagy cipeli ezeket a kísérteteket, pánikbetegséget, az állandó migrént, a perzsát, látomásokat, családi emlékeket és így megtapasztalja a mindenséget, vagy beveszi a Cipralex nevű gyógyszert, amitől jobban lesz, de „elmegy a fantáziája”, megszűnik tőle a Minden.

A perzsa vezér megjelenése a személyes létezés kérdéskörét boncolgatja, azt a kérdést, hogy a beszélő miként viszonyul „beteg” önmagához. E viszony sokszínűségének a kibomlása nemcsak a történetek variabilitásában ragadható meg, hanem azok hol lírai, hol prózai formájában is. Ez a váltakozó forma hűen tükrözi a(z ön)felfedezés, az emlékezés logikáját, magába szippantva az olvasót, akárcsak a beszélőt folytonosan gyötrő migrén. Azonban a személyes létezés más kérdésekhez is elvezet, így ahhoz, hogy ki az, aki megszólal a szövegekben? A beszélő a mű elején – elidegenítve önmagától – egyes szám harmadik személyben mutatja be a szereplőt, majd szinte észrevétlenül vált át egyes szám első személyre. Bár a főszereplő neve az íróéhoz hasonlóan Sopotnik, nem beszélhetünk valódi, a klasszikus értelemben vett önéletrajzi szö­vegekről, hiszen ahogy a kötet borítója is idézi az Üveg­varratok című versből: „meseregény a durvábbik fajtából”. A versek és prózák kiterjedt motívumhálója, a már-már állandó jelzőként funkcionáló magyarázatok, a részek közötti állandó visszautalások, s a különleges, „csodás” szereplők meseregényszerűvé teszik a történeteket.

A könyv első része, mely a Fejfájós park címet viseli, szó szerint bevezeti az olvasót a történet mélyére, ugyanis a Kamra című verssel indul, melyben a beszélő önmaga felé fordul, elindul befelé, mint egy kamrába, ahol por van és rég elfeledett rend. Ebből a kamrából szedi elő emlékeit, lefújva, rendszerezve őket. A befelé irányuló mozgás nemcsak a lírai énben, hanem a természetben is megjelenik; a virágok és a levelek – melyeket álmoknak nevez –, a föld mélyére törekszenek. Ez a mélység felé hatolás jeleníti meg a megoldást, gyógyírt a beszélő egész családját sújtó és összekötő migrénre. A fejfájás bár az istenektől származó átokként definiálódik a szövegekben (lásd Radír), áldásnak tekinthető, hiszen ez a generálója a születendő verseknek. A Gőgös huzat című versben a fejezet címeként megjelenő természet, a park központi szerepet kap, már-már a könyv allegóriájaként értelmezhető. Elsődleges feladata, hogy az őt körülvevő celofán segítségével megóvja a benne rejlő régi formákat. Ez azonban megakadályozza a másodlagos funkció, az áthaladás lehetőségének megvalósulását. Mivel a park az emlékek, a múlt megőrzésére szolgál, ezért a rajta keresztüljutás a múlt feldolgozását jelentheti. Az külön érdekes, hogy az úti cél egy templom, s a vasárnapi mise, tehát a cél maga is valami felé törekvést, további célokat fogalmaz meg. Ebben a versben a mindkét funkciót megvalósító megoldásként a „feleslegessé lassulás” szerepel, ami annyit tesz, hogy az átjutni kívánónak szemlélővé kell válnia, és ezáltal észrevétlenül jutnia el céljához.

A második részt (Bársonyos szanatórium) a konkrétabb emlékek, személyesebb képek: szerelem, barátság, a lírai ént gyötrő pánikbetegség és a hit megjelenése jellemzi. A harmadik rész (Lassú társas) nemcsak témájában hoz újdonságot, hanem a formában is; mintha az előző fejezetek szabad versei teljesednének ki a prózában. Az itt megjelenő történetek a család, a hiányként megjelenő eredet, apa (Tollyú) és az üvegfúvó ősök köré szerveződnek. Az üvegfúvók, mint kolónia – Sopotnikhoz hasonlóan – maguknak új mitológiát teremtve szinte mesebeli lényekként jelennek meg. Ilyen üvegfúvó ős a nagyapa („Apósnak hívtam, szíve összeért az éggel”), aki a maga prózaiságával vezeti be az elbeszélőt az élet misztikumába. Később felvillannak különös, a rendszer, az emlékezés ad hoc logikájába mégis szorosan illeszkedő képek; az iróniát áruló Gizi néni, a magyar zászlóval felmosó Manci néni, majd a városba látogató Bret Easton Ellis. A könyv negyedik részétől (Borzas haza) visszatérnek a versek, melyekben az emlékek nem kronologikusan bukkannak elő, mégis időbeli egymásutániságot érzékelhet az olvasó, hiszen a világháborútól eljut egészen ötvenhatig. A történelem, a változó haza a családi emlékeken, a saját sorsokon keresztül ábrázolódik; talán nem véletlen a Domonkos István Kormányeltörésben című versére rájátszó néhány sora sem: „Ha verset írok, az már politika. Bemenni parlament, / ráverni állkapocs, középre, nem / válogat. Hátha szikra gyúl. / Naiv fasz. Más ütemre kong / a sok bádogkatona.” Az utolsó fejezet a Nulladik napok címet viseli, mintha előzménnyé akarna válni, jelezve, hogy itt még nincs vége, hogy a metaforát, ahogy Sopotnik mondja, nem lehet felgörgetni az események széléről, mint egy megunt perzsaszőnyeget. Az emlékezésnek nem lehet véget vetni.

A könyv borítóját szemlélve az olvasó azonban azt hihetné, hogy lehet, hiszen egy fekete tenyér mutat felé, rajta a saját perzsa felirattal, s a hátoldalon is ez a tenyér jelenik meg már felirat nélkül, minta lezárná a könyvet. Ennél elidegenítőbb, véglegesebb gesztus talán nem is lehetne számára. De a borítón lévő tenyér nem elrekeszt, hanem kínál egy perzsát, sajátot, olyat, aki sorsvonal helyett íródott az elbeszélő tenyerébe, aki már nemcsak hozzá szól, hanem az olvasó felé is int, akit már nem hagy nyugodni ez az „avantgárd fej”, a megtestesült hiány, ez a saját mitológia, mert átveszi a rezgéseket, mint az ideget a záró versben (Kocsonyás árnyékok) a kocsonya.

(Libri Könyvkiadó, Budapest, 2012. 196 oldal, 1990 Ft)

Békés Izabella

Megjelent a Tiszatáj 2013/5. számában

 


Címke: , , , ,
2020.07.13 - tiszatáj

GUILLAUME MÉTAYER TÜRELEMÜVEG CÍMŰ KÖTETÉRŐL
Guillaume Métayer-t hazájában irodalomtörténészként, Fried­rich Nietzsche fordítójaként, a magyar irodalom (például József Attila és magyar kortárs szerzők) francia tolmácsolójaként is ismer(het)ik, és nem mellesleg költőként is, aki nemrégiben a Magvetőnek köszönhetően a magyar olvasóknak is bemutatkozott az Időmérték címet viselő sorozatban. Debütálás tehát ez a vékonyka, kabátzsebbe illő kötet… – ÉLES ÁRPÁD KRITIKÁJA

>>>
2020.07.12 - tiszatáj

A HALHATATLAN GÁRDA
Csúcsra járatta üzletpolitikáját a Marvel Moziverzum: a Végtelen háború és a Végjáték téren-időn átívelő, ősgonoszt földbe tipró és sajnálatosan gügye humorú szuperhős-megalomániái nemcsak rekordbevételt gyűjtöttek össze, hanem az egykor csillogó páncélzatú Bosszúállók hitelét is lerombolták. Tavaly még a hírét is alig lehetett hallani, a Netflix viszont nemcsak az év eddigi talán legnagyobb sleeper hitjével örvendeztet, de hathatós szintézist is nyújt a megafilm-panelekbe fáradtaknak… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.11 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
A könyv az Emlékezés a kortárs irodalomban alcímet viseli, ebből, a fülszövegből, valamint a tartalomjegyzék felületes áttekintéséből már világosan kirajzolódik, milyen témát járnak körbe az egyes írások. Ahogyan Angyalosi Gergely is írja az Erdődy Edit-díjas szerzőnek szánt laudációjában: „Szabó Gábor tanulmányai ugyanis nem egyszerűen különféle szerzők egyes műveiről szóló, egymástól elkülönülő esszék, hanem végigvonul rajtuk […] egy jól körülírható problematika”… – DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.10 - tiszatáj

INTERJÚ AZ AZNAP PROJEKT TAGJAIVAL
A dunakanyari AZNAP Projekt a transzzene, valamint a jazz fuzionálásának igazán különleges hangzásvilágával bűvöli el hallgatóit. Ennek a formációnak idén jelent meg az első nagylemeze Számtalan címmel. A zenekar három tagjával beszélgettünk, Stanislaw Lazarussal (doromb, mc), Németh Balázs Kristóffal (dob) és Őri Kiss Botonddal (zongora)… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.07.09 - tiszatáj

FAMILY ROMANCE, LLC
Dokumentumfilmként talán jobban üzemelne a sztori. Kaspar Astrup Schröder 2012-es, itthon a 10. VERZIO Fesztiválon bemutatott, Családkölcsönző című etűdje egy famíliatagok bérbeadásával foglalkozó japán férfit követ nyomon: szakmájában hibátlanul teljesít, népes otthonában viszont a magány öngyilkosságba taszító gondolata foglalkoztatja… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

BÁN ZSÓFIA: VAGÁNYBAGOLY ÉS A HARMADIK Á
Bán Zsófia mesekönyve kellemes időtöltést nyújthat felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hiszen kimagasló nyelvi leleményével olyan örökérvényű igazságokat fogalmaz meg kilencvenhat oldalban, amelyek minden korosztály számára megszívlelendők. Az érzékenyítő célzattal íródott kötet az „avagy mindenki lehet más” alcímet viseli, utalva ezzel a történet mondanivalójára… – VOJNICS-ROGICS RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

(1928–2020)
Talán olyannyira mitikus ködbe burkolózott Morricone személye, hogy nem is hinnénk, karrierje valójában iskolapéldája a szamárlétra végigjárásának. Rádiójátékokhoz szerzett zenét, az első években megkötötte a kezét az amerikai slágerritmusukhoz való kötelező idomulás. Később váltott, improvizációs-avantgárd dallamokat komponált az Il Gruppo kísérleti műhelyében, a klasszikus témákat jazz-zel, funkkal fuzionálva… – SZABÓ G. ÁDÁM NEKROLÓGJA

>>>
2020.07.06 - tiszatáj

SZEMÉLYES KÖNYVAJÁNLÓ
Nagyon is jól emlékszem, és időről-időre újra emlékeznem is kell arra a kényszerű megtorpanásra, amikor Báthori Csabát a piarista orosztanárunk visszaparancsolta a helyére. Második utáni nyáron Csaba lefordította Gogol Revizorját, mert nem volt megelégedve az ismert fordítással. Kezében a kockás füzettel a katedra felé indult, hogy tanárának átadja egész nyarának, minden erejének és tudásának summázatát, az újrafordított Revizort… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ALÁNLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő