03.09.
| REÖK – Rendőrség – avagy a helyzet egyre hülyébb >>>
03.06.
| Trafó – Artman vol.7. – 20 kép >>>
03.04.
| Grecsó Krisztián Szegeden is bemutatja Verát >>>
02.28.
| Asztali beszélgetések… – Európa | Iszlám és kereszténység? >>>
02.23.
| Pannon Filharmonikusok – Vidovszky 75 >>>
02.22.
| Kötetbemutató – Nagy Zopán: Felhő regény >>>
02.16.
| Deák17 – Gyermekrajzok bőröndökben >>>
02.14.
| Jazz Kocsma – Deres Kornélia Bábhasadás című kötetének bemutatója >>>
02.14.
| Asztali beszélgetések… – Street art, graffiti, szakralitás. A kibékülés terei? >>>
02.07.
| OSZK – Zárul a Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítás >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>
01.24.
| Lendület program: három kategóriában várja az Akadémia a fiatal kutatók pályázatait >>>
01.18.
| Újabb sztárfellépők a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválon! >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>

Shrek Tímea, Szakács Réka prózája

Horváth Veronika, Kovács L. Zsolt, Mohai V. Lajos, Németh Zoltán, Olty Péter, Siska Péter, Veszprémi Szilveszter versei

Rácz Lajos beszélgetése Konrád Györggyel

Borsodi L. László, Hajnal Géza, Nagy Csilla tanulmánya

Nádas Ale­xandra festményei

Diákmelléklet: Sebők Melinda Babits Mihályról

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

„A dolgok” szenvtelen személyessége
2013.06.14 - tiszatáj

KÖNYVHETI NAPLÓ, SZEGED, JÚNIUS 12., SZERDA

A lassan a végéhez közeledő könyvünnep szegedi eseményei közt kapott helyet a szerdai nap két könyvbemutatója, amelyek más-más szempontból, de a finoman szőtt líraiságra érzékeny olvasóközönség számára ígértek figyelemre méltó momentumokat.

A Somogyi Könyvtárban rendezett könyvbemutatón Czilczer Olga Mehetünk, kedves című regényét, az író Pro Pannonia Kiadó gondozásában megjelent kötetét ismerhették meg az érdeklődők. A főként lírikusként tevékeny Czilczer harmadik nagyepikai vállalkozása a tizedik kötet, amelyet a szerzővel ez alkalommal beszélgető Keserű Gizella irodalomtörténész a „tárgyakhoz közel hajolás” poétikus gesztusaival jellemzett elsősorban.

A költészetében is a nouveau roman stílusjegyeihez kötődő Czilczer esztétikáját Keserű a hétköznapi történések, a lelassított cselekmények leírásának eszköztárából válogató világként ismertette meg a részvevőkkel. A felolvasásokkal erősített bemutató a magyar líratörténeti és értelmezői kánonok határmezsgyéjén egzisztáló szabad vers és prózavers terepén mozgó Czilczer-líra problémafelvetéseinek egyediségére hívta fel a figyelmet. Az alkotó vállalva és megerősítve ezt a világirodalmi és költészettörténeti aurát elsősorban Aloysius Bertrand, Alain Robbe-Grillet, Marguerite Duras, Michel Butor szövegeinek hétköznapi cselekvéssorokat esztétizáló törekvéseit, a tárgyi világ részleteinek szemlélésében elmerülő elbeszélő-technikáikat nevezte meg saját szépirodalmi terepei vonatkozási pontjaiként. Az állandó emberi figyelemnek kitett tárgyi világ leírhatóságának problémái, a szemlélődés gyönyörködtető ám szigorú figyelmet is követelő, a tudaton átáramló tapasztalatai láthatóan az író és a moderátor számára is izgalmas világirodalmi hagyomány darabjai. E konvencióhoz fordulás nemcsak az új könyvével a délutánon beköszönő szerző lírai teljesítményének, hanem prózai kísérleteinek is a leginkább meghatározó vonása.

A most bemutatott próza egy idősödő házaspár története, két olyan figuráé, akik egymástól a világ észlelésének módjaiban is eltérő karakterek. Attitűdjeik, életritmusuk ütköztetését az egymással és a környezetükkel folytatott dialógusaik, belső monológjaik segítségével hajtják végre. Alkotó és beszélgetőtársa egymást kiegészítve fogalmazták meg a könyv legfontosabb poétikai jegyeit, az apró rezdülések rögzítésére szolgáló összművészeti narrációs technikákat, a hangrögzítés, a fényképezés, a zenei műfajok és szerkezeti formák felhasználásának lehetőségeit. A Mehetünk, kedves Keserű felvetésében a főhős páros életritmusának ábrázolása során az öregedés fázisait, az elengedés folyamatát elsősorban a lírikus eszközeivel mutatja be. A kötet izgalmas pillanata a moderátor megfogalmazásában elsősorban az a tapasztalat volt, mely szerint a létezésre vetett megváltozott pillantás nem feltétlenül a létért folytatott szükségszerűen vesztes meccs végigjátszásának kötelező eleme. Az új, változásában is megragadható tekintet elfogadásával az elmúlás sallangmentes irodalmi ábrázolása is lehetségessé válik, emiatt ajánlható elsősorban Czilczer Olga új kötete.

Más természetű, ám a szövegekkel folyamatosan bíbelődő alkotói habitus idéződött meg, egy műfaji variabilitásában is vitathatatlanul egyedi és figyelemre érdemes életmű került szóba a Grand Café szerdai, a könyv héthez kapcsolódó programján. Pier Paolo Pasolini a Kalligram gondozásában készülő életműsorozatának aktuális darabjáról (Korom vallása) beszélt a fordító Csehy Zoltán költő, műfordító, irodalomtörténész és Lengyel Zoltán író. A tízkötetesre tervezett sorozatban az íróként, költőként, gondolkodóként, filmrendezőként és képzőművészként is figyelemre méltó teljesítményt jegyző alkotó életműve a magyar olvasó számára hiánypótló panorámaként látszik megvalósulni. A széria új darabja Pasolini saját maga által válogatott verseskötete, amelynek magyar kiadásához a fordító írt utószót.

Pasolini a 20. századi olasz kultúra eredetibb figurája, provokatív „teorémái” a legendák és kultuszok a személye iránti folyamatos érdeklődés biztosítékai. Az este két főszereplője az alkotó elkötelezett híveként persze a teljes kép kialakításában volt érdekelt. Az egész életmű megismerésére vonatkozó elképzeléseikben is egyet értve a művész alakjának a mítoszok homályából való aprólékos kibontását célozták meg, így a bemutató csomópontjai  nemcsak a szóban forgó lírakötetre hanem az egész gondolkodói karakter versekben is felbukkanó jegyeire is érvényes megállapítások voltak.

Pasolini verseinek elbeszélője Lengyelt a mesterséges múzeummá változtatott léttér leírásával nyűgözte le, aki e poétikában az alkalmi vonatkozásokkal, kortörténeti momentumokkal, referenciális jegyekkel telítettsége ellenére is általános, ma is értelmezhető inventáriumot lát. Csehy ehhez csatlakozva a „radikális eklektika” konzekvens megvalósulásában, a politikus és polemikus lírai szubjektumban, a szociokulturális, társadalmi érzékenységgel telített, közvetlenségében is artisztikus nyelvben látja a lírikus Pasolini főbb vonásait. Az antik hagyományra reflektáló, az olasz népi kultúrával is párbeszédben maradó, a formai hagyományokat játékosan, imponáló könnyedséggel kezelő lírikus Pasolini a fordító megfogalmazásában elsősorban „húsz év múlva is működőképes” világfelfogásával örvendezteti meg olvasóját.

A beszélgetés a fordítás születése során felmerülő problémákat körüljárva a korabeli olasz beszélt nyelv adaptálásának tapasztalatait is érintette, az eltűnő kontextus hiányában nehezebben felfejthető nyelvi lelemények, szójátékok magyarul is érvényes megteremtésének kalandjáról is szólt. Csehy a Pasolini esetében a fordítótól mindenképpen fegyelmezett nyomozói munkát kívánó feladatról beszélve az artisztikus nyelvi bázis mozgósítását igénylő magyarítás örömet okozó élményéről, a valószínűleg a saját költészetére is hatást gyakorló felkavaró figyelemről is beszélt. Tapasztalatai szerint Pasolini nyelvében a filmszerűség, az irónia egyedi és izgalmas játékai jelennek meg. Az önreflexív, önelemző, a saját világmodell koncepcióval szemben is mindig kritikus látásmód megnyilvánulási formái pedig az olasz alkotó lírájának őszinte és megnyerő pillanatai. Pasolini versei Csehy számára a test felszabadítása, a pusztulás megérzékítése, a szakrális teret emberi terrénummá változtató narráció, az érzékelés bevallottan is a szem, a kamera szeme által uralt formái, az érzékiséggel átszőtt társadalmi szférák, a népi vallásosság, a hétköznapokat átható szakralitás kifejezési módjai miatt szerethető és őszinte költői világ darabjai.

Pier Paolo Pasolini verseskötete immár magyar átiratában olvasva az életműkiadás újabb fontos darabja, a kiadvány megjelenése pedig, ebben az este résztvevői láthatóan egyet értettek, az idei könyvhét egyik legörömtelibb pillanata.

 Kovács Krisztina 

 

[nggallery id=174]

Czilczer Olga kötetének bemutatója

 

[nggallery id=175]

Pasolini verseskötetének bemutatója

 


Címke: , , ,
2019.02.19 - tiszatáj

MÉSZÁROS MARIANNA ÚTJAIM C. KIÁLLÍTÁSA
A spanyol zarándokúton készített tömérdek fotóanyagot rendszerezte és napokra bontva kiválasztott egyet-egyet, hogy grafikusként kedvenc technikájával rézlemezre karcolja vizuális emlékeit. Alkotó minőségében más szemmel használja fényképezőgépe ablakát, merész képkivágásokkal vonja be a nézőt művészetébe. Minden munkája érett technikai tudásról ad számot. A sokszorosító grafikát láthatóan előtérbe helyezi az egyedi képpel szemben… – ALE ILDIKÓ MEGNYITÓJA

>>>
2019.02.19 - tiszatáj

BORSODI L. LÁSZLÓ:
MASZK ÉS SZEREPJÁTÉK
Egy időtálló költői életmű léte dinamikus, folyamatosan dialógusképes, hiszen állandóan megújuló értelmezéseiben létezik, ilyen értelemben soha nem lehet lezárt, befejezett – tartja az irodalomkritika egyik alaptézise. Igaz ez a dinamikus lét Baka István életművére is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy újabb fontos állomásához érkezett a Baka-kritika: Nagy Gábor 2001-es monográfiája után ismét egy szintetizáló jellegű mű látott napvilágot… – NAGY MÁRTA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.17 - tiszatáj

DOBÓ KATA FILMJE
A Kölcsönlakással bármilyen kapcsolatot tartó bohózatok közös gondja nem a hihetőség, hanem az, hogy a történet a szükség- és törvényszerű csavarokat, kalamajkákat, félreértéseket és egyebeket miként tudja tálalni. Természetesen érdemes mindazt, amit látunk, a saját tapasztalatainkkal összevetni, a néző ezt rutinszerűen megteszi, de készek vagyunk minden olyasmit nevettetőnek látni, ami mégiscsak szokatlan, mégiscsak olyasmi, amivel nemcsak hogy nem találkoztunk soha, de még elképzelni sem tudjuk… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A tárlat előkészítését egy 2016 márciusában megalakult munkacsoport (Passuth Krisztina, Pataki Gábor, Radák Judit, Boros Lili, Petőcz György és Szabó Noémi részvételével. A kiállítás vezető kurátora Szabó Noémi, a Ferenczy Múzeumi Centrum Művészeti és Muzeológiai Főosztályának vezetője) végezte. A kiállításon visszaköszön a gondos és elmélyült előkészítés, a tárlat az életmű teljességét mutatja meg. Párhuzamosan látható Vajda Lajos felesége, Vajda Júlia festőművész tárlata a Szentendrei Képtárban Mégis legyen kiállítás… címmel […]

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

OPERAHÁZI BOHÉMÉLET SZEGEDEN
Elvileg koncertszerű előadásban, gyakorlatilag előadásszerű koncerten turnéztatja a Magyar Állami Operaház Puccini Bohéméletét. A budapesti amúgy alighanem a világ legrégebben futó operaprodukciója, 1937-ben állította színre Nádasdy Kálmán, a díszleteket Oláh Gusztáv, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte. A főszerepeket akkor többek között Osváth Júlia, Pataky Kálmán, Losonczy György és Székely Mihály énekelték. Az Operaház vezetői nagyon büszkék erre a produkcióra… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.10 - tiszatáj

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő