Tiszatájonline | 2013. június 14.

„A dolgok” szenvtelen személyessége

KÖNYVHETI NAPLÓ, SZEGED, JÚNIUS 12.
A lassan a végéhez közeledő könyvünnep szegedi eseményei közt kapott helyet a szerdai nap két könyvbemutatója, amelyek más-más szempontból, de a finoman szőtt líraiságra érzékeny olvasóközönség számára ígértek figyelemre méltó momentumokat […]

KÖNYVHETI NAPLÓ, SZEGED, JÚNIUS 12., SZERDA

A lassan a végéhez közeledő könyvünnep szegedi eseményei közt kapott helyet a szerdai nap két könyvbemutatója, amelyek más-más szempontból, de a finoman szőtt líraiságra érzékeny olvasóközönség számára ígértek figyelemre méltó momentumokat.

A Somogyi Könyvtárban rendezett könyvbemutatón Czilczer Olga Mehetünk, kedves című regényét, az író Pro Pannonia Kiadó gondozásában megjelent kötetét ismerhették meg az érdeklődők. A főként lírikusként tevékeny Czilczer harmadik nagyepikai vállalkozása a tizedik kötet, amelyet a szerzővel ez alkalommal beszélgető Keserű Gizella irodalomtörténész a „tárgyakhoz közel hajolás” poétikus gesztusaival jellemzett elsősorban.

A költészetében is a nouveau roman stílusjegyeihez kötődő Czilczer esztétikáját Keserű a hétköznapi történések, a lelassított cselekmények leírásának eszköztárából válogató világként ismertette meg a részvevőkkel. A felolvasásokkal erősített bemutató a magyar líratörténeti és értelmezői kánonok határmezsgyéjén egzisztáló szabad vers és prózavers terepén mozgó Czilczer-líra problémafelvetéseinek egyediségére hívta fel a figyelmet. Az alkotó vállalva és megerősítve ezt a világirodalmi és költészettörténeti aurát elsősorban Aloysius Bertrand, Alain Robbe-Grillet, Marguerite Duras, Michel Butor szövegeinek hétköznapi cselekvéssorokat esztétizáló törekvéseit, a tárgyi világ részleteinek szemlélésében elmerülő elbeszélő-technikáikat nevezte meg saját szépirodalmi terepei vonatkozási pontjaiként. Az állandó emberi figyelemnek kitett tárgyi világ leírhatóságának problémái, a szemlélődés gyönyörködtető ám szigorú figyelmet is követelő, a tudaton átáramló tapasztalatai láthatóan az író és a moderátor számára is izgalmas világirodalmi hagyomány darabjai. E konvencióhoz fordulás nemcsak az új könyvével a délutánon beköszönő szerző lírai teljesítményének, hanem prózai kísérleteinek is a leginkább meghatározó vonása.

A most bemutatott próza egy idősödő házaspár története, két olyan figuráé, akik egymástól a világ észlelésének módjaiban is eltérő karakterek. Attitűdjeik, életritmusuk ütköztetését az egymással és a környezetükkel folytatott dialógusaik, belső monológjaik segítségével hajtják végre. Alkotó és beszélgetőtársa egymást kiegészítve fogalmazták meg a könyv legfontosabb poétikai jegyeit, az apró rezdülések rögzítésére szolgáló összművészeti narrációs technikákat, a hangrögzítés, a fényképezés, a zenei műfajok és szerkezeti formák felhasználásának lehetőségeit. A Mehetünk, kedves Keserű felvetésében a főhős páros életritmusának ábrázolása során az öregedés fázisait, az elengedés folyamatát elsősorban a lírikus eszközeivel mutatja be. A kötet izgalmas pillanata a moderátor megfogalmazásában elsősorban az a tapasztalat volt, mely szerint a létezésre vetett megváltozott pillantás nem feltétlenül a létért folytatott szükségszerűen vesztes meccs végigjátszásának kötelező eleme. Az új, változásában is megragadható tekintet elfogadásával az elmúlás sallangmentes irodalmi ábrázolása is lehetségessé válik, emiatt ajánlható elsősorban Czilczer Olga új kötete.

Más természetű, ám a szövegekkel folyamatosan bíbelődő alkotói habitus idéződött meg, egy műfaji variabilitásában is vitathatatlanul egyedi és figyelemre érdemes életmű került szóba a Grand Café szerdai, a könyv héthez kapcsolódó programján. Pier Paolo Pasolini a Kalligram gondozásában készülő életműsorozatának aktuális darabjáról (Korom vallása) beszélt a fordító Csehy Zoltán költő, műfordító, irodalomtörténész és Lengyel Zoltán író. A tízkötetesre tervezett sorozatban az íróként, költőként, gondolkodóként, filmrendezőként és képzőművészként is figyelemre méltó teljesítményt jegyző alkotó életműve a magyar olvasó számára hiánypótló panorámaként látszik megvalósulni. A széria új darabja Pasolini saját maga által válogatott verseskötete, amelynek magyar kiadásához a fordító írt utószót.

Pasolini a 20. századi olasz kultúra eredetibb figurája, provokatív „teorémái” a legendák és kultuszok a személye iránti folyamatos érdeklődés biztosítékai. Az este két főszereplője az alkotó elkötelezett híveként persze a teljes kép kialakításában volt érdekelt. Az egész életmű megismerésére vonatkozó elképzeléseikben is egyet értve a művész alakjának a mítoszok homályából való aprólékos kibontását célozták meg, így a bemutató csomópontjai  nemcsak a szóban forgó lírakötetre hanem az egész gondolkodói karakter versekben is felbukkanó jegyeire is érvényes megállapítások voltak.

Pasolini verseinek elbeszélője Lengyelt a mesterséges múzeummá változtatott léttér leírásával nyűgözte le, aki e poétikában az alkalmi vonatkozásokkal, kortörténeti momentumokkal, referenciális jegyekkel telítettsége ellenére is általános, ma is értelmezhető inventáriumot lát. Csehy ehhez csatlakozva a „radikális eklektika” konzekvens megvalósulásában, a politikus és polemikus lírai szubjektumban, a szociokulturális, társadalmi érzékenységgel telített, közvetlenségében is artisztikus nyelvben látja a lírikus Pasolini főbb vonásait. Az antik hagyományra reflektáló, az olasz népi kultúrával is párbeszédben maradó, a formai hagyományokat játékosan, imponáló könnyedséggel kezelő lírikus Pasolini a fordító megfogalmazásában elsősorban „húsz év múlva is működőképes” világfelfogásával örvendezteti meg olvasóját.

A beszélgetés a fordítás születése során felmerülő problémákat körüljárva a korabeli olasz beszélt nyelv adaptálásának tapasztalatait is érintette, az eltűnő kontextus hiányában nehezebben felfejthető nyelvi lelemények, szójátékok magyarul is érvényes megteremtésének kalandjáról is szólt. Csehy a Pasolini esetében a fordítótól mindenképpen fegyelmezett nyomozói munkát kívánó feladatról beszélve az artisztikus nyelvi bázis mozgósítását igénylő magyarítás örömet okozó élményéről, a valószínűleg a saját költészetére is hatást gyakorló felkavaró figyelemről is beszélt. Tapasztalatai szerint Pasolini nyelvében a filmszerűség, az irónia egyedi és izgalmas játékai jelennek meg. Az önreflexív, önelemző, a saját világmodell koncepcióval szemben is mindig kritikus látásmód megnyilvánulási formái pedig az olasz alkotó lírájának őszinte és megnyerő pillanatai. Pasolini versei Csehy számára a test felszabadítása, a pusztulás megérzékítése, a szakrális teret emberi terrénummá változtató narráció, az érzékelés bevallottan is a szem, a kamera szeme által uralt formái, az érzékiséggel átszőtt társadalmi szférák, a népi vallásosság, a hétköznapokat átható szakralitás kifejezési módjai miatt szerethető és őszinte költői világ darabjai.

Pier Paolo Pasolini verseskötete immár magyar átiratában olvasva az életműkiadás újabb fontos darabja, a kiadvány megjelenése pedig, ebben az este résztvevői láthatóan egyet értettek, az idei könyvhét egyik legörömtelibb pillanata.

 Kovács Krisztina 

[nggallery id=174]

Czilczer Olga kötetének bemutatója

[nggallery id=175]

Pasolini verseskötetének bemutatója