12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.20.
| Mindig más… – Jenei Gyula verseskötetének bemutatója >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

A megtalált misztérium
2013.06.12 - tiszatáj

JAN ASSMANN: A VARÁZSFUVOLA

Képes-e egy 18. századi műalkotás elemzője a keletkezési körülmények és a szellemi környezet tökéletes rekonstrukciójával megtalálni és egy 21. századi befogadó számára hozzáférhetővé tenni a kompozíció „eredeti értelmét”? S vajon egy ilyen nagy volumenű, hatalmas ismeretanyagot és kreativitást megmozgató vállalkozás következtében egyszerre egy minden részletében átgondolt és jól strukturált történetté válik-e mindenki számára mindaz, amit több, mint két évszázada talány és értetlenség övez?

Jan Assmann A varázsfuvola-könyvének a tétje nem kevesebb, mint hogy Mozart egyik legismertebb, de egyben legvitatottabb operáját oda emelje vissza, ahová az szerinte tartozik: az egyetemes kultúra legértékesebb alkotásai közé. Az immár magyarul is olvasható, eredetileg 2005-ben született grandiózus vállalkozás több szempontból is rendkívüli.  A szerző szakterületét tekintve ugyanis nem muzikológus: az Amerikában, Franciaországban és Izraelben is gyakorta vendégeskedő heidelbergi professzor elsősorban vallástörténeti és egyiptológiai munkáiról és a kulturális emlékezet működésével kapcsolatos kutatásairól ismert. Mielőtt emiatt bárki gyanakodva venné kezébe zenetörténeti fejtegetéseit, szögezzük le: a szerző nemcsak kitűnő történész, de zeneelméleti és zeneesztétikai tudása is lenyűgöző, és ami itt legalább olyan fontos: semmiben sem marad el egy „szakmabeliétől”.

A zenei analízis és a kultúrtörténeti vizsgálódások finom egybehangolásának eredményeképpen létrejövő kötet felépítését tekintve sem szokványos. Assmann, kinek legfőbb törekvései közt éppenséggel  A varázsfuvola metaszínházi jellegének hangsúlyozása szerepel, mintha egy rendhagyó opera-előadást komponált volna bele saját művébe: monográfiája voltaképpen egy négy felvonásos Varázsfuvola-rendezés fiktív nézőjének elmélkedése, aki a felvonások alatt szoros szöveg- és kottaolvasással ered a színpadi és zenei történések nyomába, a darabbal kapcsolatos reflexióit, illetve történeti vizsgálódásainak összegzéseit pedig a felvonások „szüneteiben” osztja meg velünk, olvasókkal. Mintha hozzá hasonlóan mi is az előadás nézői lennénk.

Nem is akármilyen előadásé: „beszélgetőpartnerünk” egyenesen 1791-be, tehát A varázsfuvola komponálásának és Mozart halálának évébe kalauzol vissza minket, és nemcsak a Schikaneder-Mozart szerzőpáros szellemi táplálékait és inspirációs forrásait igyekszik bemutatni, hanem a mű korabeli befogadó közegét is. Igazán nehéz és kockázatos vállalkozásnak különösen az utóbbi bizonyul, hiszen Assmannak arra (is) választ kell találnia, hogy a szerinte egy szabadkőműves beavatási rituálé színpadra vitelét megcélzó mű miért nem volt képes már bemutatása pillanatában sem maradéktalanul teljesíteni eredeti küldetését, s sikerét misztérium-jellege helyett miért népszínházi és mesebeli elemeinek, valamint a szerelmi szál dominanciájának köszönheti.

A könyv elolvasását követően ezzel kapcsolatban némi hiányérzet maradhat bennünk, mert a szerző végig azt sugallja, hogy Mozarték elképesztő tudásanyagot megmozgatva, nagy tudatossággal hozták létre eklektikussága és ellentmondása ellenére egységes művüket, amelyről a megírás közben még okkal feltételezték, hogy annak elsődleges üzenete a kortársak körében is célba talál, és csak a szabadkőműves mozgalom rohamos, éppen az opera elkészültének idejére exponálható hanyatlásával magyarázható, hogy a cselekmény egyhamar érthetetlenné vált a (szabadkőműves) rejtjeleket immár feloldani képtelen közönség számára.

De megállapítható-e ilyen időbeli távlatokból mindaz, hogy a színházba járó bécsiek közül a 18. század utolsó egy-két évtizedében mennyien tartoztak a korban divatos titkos tanok beavatottjai közé, s rendelkeztek mindazzal a ma már vélhetően inkább ezoterikusnak nevezett ismeretanyaggal, amelyeknek a nyomaira a szerző A varázsfuvolában rátalál? Egyáltalán: maga Mozart birtokában lehetett-e mindazoknak a felvilágosodás kori szellemi javaknak, amelyeket Assmann olyan nagy alapossággal és hiteleséggel olvasója elé tár?

A kritikusban motoszkáló efféle kételyeket a neves egyiptológus mindvégig izgalmas és lebilincselő olvasmánya legfeljebb tompítani, de teljesen feloldani nem tudja. Mégpedig azért nem, mert minden azzal kapcsolatos erőfeszítése ellenére, hogy Mozart utolsó zenés színpadi alkotását saját keletkezési körülményeinek kontextusában akarja megvizsgálni és megérteni, Assmann műve ízig-vérig a jelen olvasójának készült, mai munka, amelynek szerzője a szabadkőművességre és a mostanihoz képest elenyésző ismeretanyagból építkező 18. századi Egyiptom-kultuszra értelemszerűen nem mint még alakulásban-formálódásban levő jelen idejű (kortárs) jelenségekre tekint, hiszen azok további sorsát is ismeri. Márpedig az értelmezések során nem kerülheti meg ezt a többlettudást.

Assmann könyve minden tendenciózussága és nyitva maradó kérdései ellenére mégis remekmű, amelyből nemcsak a zenerajongó tanulhat sokat, hanem a bécsi szabadkőműves páholyok, a 18. századi misztériumkutatás és felvilágosodás színháztörténete iránt érdeklődők is, a szakmabeliek számára pedig a kötet egészéből áradó alaposság és érzékenység éppúgy példaértékű lehet, mint a különböző diszciplinák gyümölcsöző együttes alkalmazása is. Magyar olvasó különösen ritkán tarthat a kezében olyan – zenetörténeti – munkát, amelyben egy műalkotáson keresztül egy egész korszak megismerhetővé válik, és a korszak megismerése a mű új dimenziói felé nyit utakat.

Ignácz Ádám


Címke: , , ,
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PASS ANDREÁVAL
Sötét folyosón ülünk a Jurányiban, Andreának nem is olyan régen olvasópróbája volt, összekuporodunk a plakátok borította kanapén. Halkan, meghitt suttogással beszélgetünk az Eltűnő ingerekről, arról is, hogyan írunk drámát, várt és váratlan kihívásokról, és a borzasztó űrről… – DRUBINA ORSOLYA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MAGYARNÉ ANTAL NIKOLETTEL
A Magyarné Antal Nikolett tollából született Répa, retek, mogyoró című könyv az óvodások szorongásait hivatott oldani a logopédiai foglalkozásokkal kapcsolatban, feladatokkal és kedves illusztrációval segítve a mindennapos gyakorlást és fejlődést. A szakemberrel új könyve kapcsán beszélgettünk, ami az idén jelent meg a Manó Könyvek gondozásában… – MAKKAI-KOVÁCS KRISZTINA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

SZERGEJ LOZNYICA FILMJE
A Donyeci történetek egy nagyszerű ukrán rendező friss témát érintő, zavarbaejtő filmje. Szergej Loznyica a 90-es évek közepén kezdte a filmes pályafutását. A dátum talán azért tűnik most beszédesnek, mert sokat elárul Loznyica elkötelezettségéről: ekkor a harmincas évei közepén jár, több foglalkozást kipróbál, és sok országban nagyon alaposan körülnéz. Ifjúkori eszmélkedése egyébként olyan területeken folyik, amelyek azóta önálló országokká váltak: a mai Belorussziában született, Ukrajnában és Oroszországban járt iskolában… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő