05.31.
| Jazz Kocsma – Borda Réka Hoax című verseskötetének bemutatója >>>
05.31.
| Asztali beszélgetések… – Fabiny Tibor és Nádasdy Ádám disputája >>>
05.26.
| Trafó – Székely Rozália: Kálvária Lakópark >>>
05.22.
| VIII. THEALTER U21 plusz kisfesztivál >>>
05.19.
| Ludwig Lounge | Művészet – tudomány – hit >>>
05.15.
| Liszt Ferenc éjszakái – Baka István emlékest Szegeden >>>
05.14.
| Trafó – Tóth Kinga intermediális költészeti estje >>>
05.10.
| PIM – Generációs újratervezések >>>
05.04.
| Göblyös Róbert festőművész kiállítása >>>
05.03.
| Szaffi − újra a mozikban! >>>
04.29.
| Megállj Majális! – családi és ifjúsági nap Szegeden >>>
04.27.
| Az Erőd falán is táncolunk – kulturális és zenei programok a Tartóshullám Mediawave Együttléten >>>
04.25.
| Elhunyt Szervátiusz Tibor szobrászművész, a nemzet művésze >>>
04.23.
| Siker útján az új szegedi papucs! >>>
04.20.
| 15 éve jelent meg először a magyar National Geographic >>>
04.18.
| Folytatódik az Aranyfeszt! >>>
04.17.
| Televíziós alkotók ötleteit várják a Hypewriter júniusi pitchfórumára >>>
04.17.
| Kiemelkedő nézettséggel zárt a DESZKA Fesztivál >>>
04.13.
| Úrhatnám polgárral készülnek a REÖK Szabadtérire >>>
04.11.
| Visszaemlékezés és naplógyűjtő kezdeményezést indít útjára a szegedi múzeum >>>
03.22.
| Balajthy Ágnes Bodor Béla-díjas >>>
03.12.
| Budapesten is várják a REÖK Tartuffe-előadását >>>
03.12.
| A tatárjárás pusztításának drámai részletei a Határtalan Régészetben >>>
03.06.
| Világsztárok és 360 fokos VR élmény a Müpa 2018/2019-es évadában >>>

FINNORSZÁG 100 – Sanna Karlström, Miki Liukkonen, Jani Nieminen versei; Jari Järvelä, Riku Korhonen, Heli Laaksonen, Mooses Mentula prózája; Interjú Rosa Liksommal

Vörös István, Fehér Renátó, Bék Timur,versei

Nyerges Gábor Ádám prózája

Lengyel András, Soltész Márton, Kabdebó Lóránt tanulmánya

>>>

Az SZTE Egyetemi Tavasz programsorozata 2018. április 11. és május 18. között várja az érdeklődőket. Az öt hét alatt ötven helyszínen közel háromszáz program közül válogathat a közönség. A mindenki számára nyitott rendezvénysorozaton kulturális és sportesemények, kari napok, egyetemi színházi találkozó, gitárfesztivál, tematikus séták, tudománynépszerűsítő programok és konferenciák várják az […]

>>>

Dezsőék a falon
2013.06.10 - tiszatáj

KÖNYVHETI NAPLÓ, BUDAPEST, JÚNIUS 9. VASÁRNAP

Ezen a napon került sor arra a gerillaakcióra, amelynek során jelen sorok szerzője néhány óra erejéig megszökött a Vörösmarty térről, hogy alámerüljön a Palotanegyed bérházainak szivárványos történetében.

És persze abban, miként kapcsolódik mindez az irodalomhoz, ugyanis vasárnap délelőtt fél 11-kor a Vörösmarty tömegnyomora helyett ezúttal a Fiatal Írók Szövetsége különleges programját választottam. Tettem ezt egyrészt azért, mert a FISZ és az Imagine Budapest közös projektjére tavaly minden létező jegy elkelt, és a visszajelzések áhítatosak voltak, részben pedig, mert sajnos ez volt az utolsó irodalmi séta a Palotanegyedben (ez itt a reklám helye: azért az Imagine Budapest többi programjának is érdemes utánanézni, mert ha mind ilyen színvonalú, mint ez volt, biztosan nem érhet senkit csalódás). Szóval úgy véltem, alaposan megbánnám, ha nem mennék el – utólag pedig már teljesen biztos vagyok ebben.

A Rádió épülete előtt Stella Szonja, az Imagine Budapest projektvezetője vár bennünket, és kezdi kalauzolni a maroknyi csapatot. Elsőként megtudhatjuk, hogy a Nyugatosok közül csaknem mindenki járt és dolgozott a Rádióban, s míg Kosztolányit meglepte és csalódással töltötte el az üres stúdiószoba látványa, ahol a falnak kellett felolvasnia, és nem lehetett biztos benne, hallják-e, addig Örkény, a híres 56-os rádióközlemény szerzője („Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal…”) évekkel később a saját szövegére sem emlékezett pontosan, amikor 56′-os szerepvállalásáról faggatták. Megszemléljük az egykori képviselőházat, sajnálkozunk szegény képviselőkön, akiknek a mai Olasz Intézetnek helyet adó épületben kellett szoronganiuk, majd Jókai és Laborfalvi Róza szerelmi fészke következik a Bródy Sándor utcában, ahol a fáma szerint a színésznő szárnyasokat is tartott (egy hagyományos pesti bérházról beszélünk). A Horánszky utca elején Szabó Lőrinc, Mikes Klára és Korzáti Erzsébet hármasának tragikus története elevenedik meg, hogy hogyan lett a  költő által először „deszkakerítés”-nek titulált Erzsikéből az olthatatlan szenvedély tárgya, aki csak 25 év után, önként vállalt halálával tudott kiszakadni a gyötrő háromszögből. A csodálatos Emich bérpalotában, az Atheneum Nyomda otthonául szolgáló épületben a lélegzetünk is eláll az épségben megmaradt kocsiszín, a márvány ülőfülkék, a cselédlépcső kovácsoltvas korlátja és az öntött vaskapu láttán – nem csoda, hogy a századforduló nagyjait nem csupán hivatalos viszony fűzte a kifinomult Emich családhoz. Benézünk Mikszáth és Mauks Ilona sok évtizedes szerelmének színhelyeire, az egyszobás legelső és az impozáns utolsó közös lakás között hatalmas a különbség, történetük pedig visszaadja a zsivány Szabó Lőrinc által elragadott hitünket a férfihűségben. Egy másik gyönyörű kis belső kertből Pilinszky egykori szobájára láthatunk rá, innen járt iskolába, majd a Lőrinc pap téren a századeleji kocsmavilágba tekinthetünk be, ahol Krúdy volt a legnagyobb lókötő, Ambrus Zoltán kizárólag kávéházakban és éjjel írt, Kosztolányi és Karinthy pedig bárhol felbukkanhatott egymásba karolva és hátrafelé járva. Ők egyébként többször is „megjelennek” a séta során, Kosztolányi nyakában elmaradhatatlan sárga nyakkendője lobog, Karinthy inge pedig kilóg a nadrágjából – a kedves múltidézés az Imagine Budapest remek ötlete, két fiatal színész apró jelenetekben idézi fel az egykori nagyságokat. A túra következő állomásai a Reviczky utcába vezetnek, ahol visszaemlékezhetünk a Babits és Szabó Lőrinc között lezajlott „menyasszonyátadásra”, melynek annyira talán nem is szenvedő alanya Török Sophie volt, valamint megtudjuk, hogy Babits házában tanyázott az egész irodalmi (éjszakai) élet, majd a költő halála után csak egy kapualjjal mentek odébb, a Reviczky utca 7-ből az 5-be: Karinthyékhoz. Itt felidéződik Karinthy és Böhm Aranka  viharos házassága, az irodalmi elit „vérfertője”, a híres Hadikos kávéházi esték, ahol mindenki jogot formált mindenki feleségére, majd Karinthy utolsó évei és agyvérzése, amit közvetetten szegény Aranka okozott egy újabb veszekedéssel. A séta a Baross utca 4-ben, Kosztolányiék lakóhelyén ér véget, ahol rendkívül felkészült és lebilincselően mesélő túravezetőnk még egy meglepetést tartogat: a régi ház falán egy kézi kivetítőből burleszkjelenet elevenedik meg, szereplői pedig nem mások, mint a Kosztolányi-család: Dezső, Harmos Ilonka és a fiuk, Ádám. Az egyperces etűd sztoriját nem igazán sikerül kihámoznunk, de a hatás így is frenetikus, hiszen nem minden nap kerül az ember egy házba Kosztolányiékkal. A Kálvinon búcsúzunk el Stella Szonjától – ezúton is köszönjük az élményt -, én pedig a magam részéről nem hagyhatok ki egy gombóc kókuszfagyit, amit Karinthy tiszteletére fogyasztok el (mert állítólag ő javasolta egy pesti cukrásznak, hogy próbálja meg kókusszal ízesíteni a fagylaltot).

A Vörösmartyra épp akkor érek ki, amikor az Oroszlános kútnál Tarján Tamás a tüneményes Ferdinandy Györgyöt faggatja Mélyebbre című kötetéről (közben fél füllel hallom a slammereket a Vörösmarty szobor előtti színpadról), majd Sajó László Magyar versek-jeés Vörös István Gagarin avagy jóslástan alapfokon-ja után megérkezik a Könyvhét EP és Tóth Krisztina mellett legnagyobb várakozással körülvett szerzője, Térey János és a Moll című új kiadvány. A Kráter műhely és a Kossuth Rádió Irodalmi Újság-ja után a Kaláka zenél, de a Rájátszás (költészet popritmusban) című programot már sajnos nincs erőm megvárni, a délelőtti többórás séta után először érzem, hogyan tud fizikailag is igénybe venni az irodalom. Holnapra már csak a Göncölszekér együttes koncertje marad a Vörösmarty téren, aztán bezárja kapuit az idei Könyvhét – szerencsére szárazon maradtunk, és sok új élménnyel gazdagodtunk. Összefoglalva a program javuló tendenciát mutat modernség tekintetében (ez azért fontos, mert az ellenkezőjét sokszor és sokan vetették már a szervezők szemére), ez pedig a közönség összetételében is megmutatkozik: ennyi fiatal talán még sosem nyüzsgött itt, mint idén. Az összművészeti programok és a szerzők egyre közvetlenebb hangvételű bemutatkozása üdvös irány, amit a következő években is jó volna megtartani és még hangsúlyosabbá tenni.

Kalapos Éva Veronika


Címke: , , ,
2018.05.20 - tiszatáj

INTERJÚ MARTON ÁKOSSAL
próbálok egy olyan koncepciót kialakítani, amiben az elmúlt évek képeit, több korszak alkotásait, idősíkjait állítom ki. Lesz egy steril fal, egy nagyon színes, és egy, ahol nagy emberi alakok ábrázolásai sorakoznak – három teljesen külön álló világ. Erre építettem most a TIK-ben is: szembeállítani egymással a különböző alkotásokat. Ha nem lenne kint a nevem a képek alatt, azt gondolná az ember, hogy a képeket több ember festette… –

>>>
2018.05.19 - tiszatáj

SPOOR
Mágikus realizmus ötvöződik égetően valós problémákkal, helyesebben Agnieszka Holland tavalyi mozija erre tenne kísérletet. Olga Tokarczuk regényének adaptációjában ökothriller-felhangok jelennek meg, ráadásul a direktornő és társrendezőnője, Kasia Adamik ezt bátran kiterjesztik a moralitás, a teremtettség és a társadalmi felelősség témáira, így a Spoor látszólag összetett bűndrámaként próbál érvényesülni… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.05.18 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG ÉS KÖLÜS LAJOS
Az arckép vagy portré az embernek akár szobrászati, akár festészeti, akár fényképészeti műben előállított képmása. Ismérve, hogy szándékosan egy élő vagy már nem élő személy arcmásának készül. Arcmás, más arc. Sztárfotográfia (egyben reklám és divatfotó) az 1960-, 1970-es években, Amerikában jelent meg először. A legjelentősebb sztárfotográfusok Diane Arbus, Richard Avedon, Annie Leibovitz. Amit a hétköznapi ember nem láthat, de látnia kell. Extrém kitárulkozás, az intimitás megőrzése, a kukkolás izgalma…

>>>
2018.05.18 - tiszatáj

A. FEHÉR VERA KIÁLLÍTÁSA
Átélt látleletek. Szövődmények, szinte hangtalan, neszező tépelődések, tépődött eszmék, vázlatos esszék, evődő esemény-töredékek, varratok, átélt eredmények…
Ember-tájak, ember-lények, elmélet-terek belső térképei, érték-határ töltődések, elvarrrrrrrrrrrrrrrrt, túlélt, átgondolt, tovább absztrahált emlék (át)vetülések… Szövet-pixeleken túli, hívásokon, elhíváson, hivatáson, várakozás- és vágyakozás-átéléseken inneni, fixíreken, meta-textúrákon onnani, lírikus, konkrét elv(v)etülések, vegyes technikákkal oldott, érzelmi szférákba (el)engedett fabulák, meglengetett, játékos intrikák feloldásait indukáló „szabad kötődések”…

>>>
2018.05.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MARTINKOVICS MÁTÉVAL AZ IZLAND–MAGYARORSZÁGRÓL
Ritka, hogy egy előadásban ennyire nyíltan beszélnek a politikáról. Érezni is lehet a megszeppenést, amikor először elhangzik, hogy Fidesz, vagy Orbán Viktor. Érdekes, hogy Szerbiába, például ez a fajta direktebb politizálásnak van hagyománya, itt inkább maximum áthallásos előadások készülnek. Ezzel együtt, azt érzem, mi nem foglalunk állást politikailag, inkább a kivándorlás okait és egy új kultúrába való beilleszkedést boncolgatjuk…

>>>
2018.05.10 - tiszatáj

KARÁCSONYI ZSOLT: A KRÍM
Most, amikor a kultúrpolitikai diskurzus vissza-visszatérő tárgya a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. ténykedése, az Orbán János Dénes nevével fémjelzett transzközép irányzat kánonbeli helyét is rendre érintik esztétikai kérdéseket firtató megszólalások. Nehéz elkerülni a szubjektivitás csapdáját pro és kontra, kérdés, hogy képesek vagyunk-e művészetelméleti és közéleti szempontokat külön kezelni, miközben az irodalomtól a morális állásfoglalásokat is elvárjuk folyton, talán joggal… – KOVÁCS KRISZTINA KRITIKÁJA

>>>
2018.05.09 - tiszatáj

TÉLI FIVÉREK
Ijesztő kettősségeket árulhatna el a maszkulinitásról, ehelyett a korábban csak rövidfilmeken dolgozó Hlynur Palmason debütmozija leragad a felszín karcolgatásánál. A Téli fivérek valahol a kortárs európai szerzői művek fekete lyukában veszett el. Pazarul mutató, ám ürességét minimalizmusnak tettető, a nézőt beszippantani képtelen dráma… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.05.08 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS EIFERT JÁNOS FOTÓMŰVÉSSZEL
Ha esztétikai szempontból nézzük, a szépséget nem csak a 18 éves szépségkirálynő hordozza. A kertész körme alatt feketéllő föld is lehet szép. Nem az ápolatlanságot juttatja a néző eszébe, hanem azt, hogy ez a kéz dolgozik, teremt, alkot. A kép ereje, nem a szépelgő stílusban megfogalmazott előadásmódban van. Nem szépelegni kell, hanem valamit bizonyos megvilágításban kiemelve láttatni… – PACSIKA EMÍLIA INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő