08.03.
| Hazánk legmenőbb független társulatai a szegedi THEALTER vendégei >>>
07.30.
| Erdélyi hét a Gyulai Várszínházban >>>
07.28.
| Az Oscar-díjas Deák Kristóf új filmjének országos tévés bemutatója >>>
07.21.
| PASO: Park, Sziget, aztán Müpa >>>
07.20.
| Szegedi Várjátékok – Madarat tolláról >>>
07.20.
| Black Nail Cabaret-koncert az A38 hajón >>>
07.20.
| Kapolcsi esték a Képmással >>>
07.20.
| TRIP to the Jungle >>>
08.18.
| FISZ-tábor 2018 >>>
07.18.
| Úrhatnám polgár közönségtalálkozó >>>
07.18.
| Fekete ház – A román kulturális miniszter nyitja meg az arany- és ezüstkincs kiállítást >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>
06.20.
| Megjelent a Black Nail Cabaret új videoklipje >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Dezsőék a falon
2013.06.10 - tiszatáj

KÖNYVHETI NAPLÓ, BUDAPEST, JÚNIUS 9. VASÁRNAP

Ezen a napon került sor arra a gerillaakcióra, amelynek során jelen sorok szerzője néhány óra erejéig megszökött a Vörösmarty térről, hogy alámerüljön a Palotanegyed bérházainak szivárványos történetében.

És persze abban, miként kapcsolódik mindez az irodalomhoz, ugyanis vasárnap délelőtt fél 11-kor a Vörösmarty tömegnyomora helyett ezúttal a Fiatal Írók Szövetsége különleges programját választottam. Tettem ezt egyrészt azért, mert a FISZ és az Imagine Budapest közös projektjére tavaly minden létező jegy elkelt, és a visszajelzések áhítatosak voltak, részben pedig, mert sajnos ez volt az utolsó irodalmi séta a Palotanegyedben (ez itt a reklám helye: azért az Imagine Budapest többi programjának is érdemes utánanézni, mert ha mind ilyen színvonalú, mint ez volt, biztosan nem érhet senkit csalódás). Szóval úgy véltem, alaposan megbánnám, ha nem mennék el – utólag pedig már teljesen biztos vagyok ebben.

A Rádió épülete előtt Stella Szonja, az Imagine Budapest projektvezetője vár bennünket, és kezdi kalauzolni a maroknyi csapatot. Elsőként megtudhatjuk, hogy a Nyugatosok közül csaknem mindenki járt és dolgozott a Rádióban, s míg Kosztolányit meglepte és csalódással töltötte el az üres stúdiószoba látványa, ahol a falnak kellett felolvasnia, és nem lehetett biztos benne, hallják-e, addig Örkény, a híres 56-os rádióközlemény szerzője („Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal…”) évekkel később a saját szövegére sem emlékezett pontosan, amikor 56′-os szerepvállalásáról faggatták. Megszemléljük az egykori képviselőházat, sajnálkozunk szegény képviselőkön, akiknek a mai Olasz Intézetnek helyet adó épületben kellett szoronganiuk, majd Jókai és Laborfalvi Róza szerelmi fészke következik a Bródy Sándor utcában, ahol a fáma szerint a színésznő szárnyasokat is tartott (egy hagyományos pesti bérházról beszélünk). A Horánszky utca elején Szabó Lőrinc, Mikes Klára és Korzáti Erzsébet hármasának tragikus története elevenedik meg, hogy hogyan lett a  költő által először „deszkakerítés”-nek titulált Erzsikéből az olthatatlan szenvedély tárgya, aki csak 25 év után, önként vállalt halálával tudott kiszakadni a gyötrő háromszögből. A csodálatos Emich bérpalotában, az Atheneum Nyomda otthonául szolgáló épületben a lélegzetünk is eláll az épségben megmaradt kocsiszín, a márvány ülőfülkék, a cselédlépcső kovácsoltvas korlátja és az öntött vaskapu láttán – nem csoda, hogy a századforduló nagyjait nem csupán hivatalos viszony fűzte a kifinomult Emich családhoz. Benézünk Mikszáth és Mauks Ilona sok évtizedes szerelmének színhelyeire, az egyszobás legelső és az impozáns utolsó közös lakás között hatalmas a különbség, történetük pedig visszaadja a zsivány Szabó Lőrinc által elragadott hitünket a férfihűségben. Egy másik gyönyörű kis belső kertből Pilinszky egykori szobájára láthatunk rá, innen járt iskolába, majd a Lőrinc pap téren a századeleji kocsmavilágba tekinthetünk be, ahol Krúdy volt a legnagyobb lókötő, Ambrus Zoltán kizárólag kávéházakban és éjjel írt, Kosztolányi és Karinthy pedig bárhol felbukkanhatott egymásba karolva és hátrafelé járva. Ők egyébként többször is „megjelennek” a séta során, Kosztolányi nyakában elmaradhatatlan sárga nyakkendője lobog, Karinthy inge pedig kilóg a nadrágjából – a kedves múltidézés az Imagine Budapest remek ötlete, két fiatal színész apró jelenetekben idézi fel az egykori nagyságokat. A túra következő állomásai a Reviczky utcába vezetnek, ahol visszaemlékezhetünk a Babits és Szabó Lőrinc között lezajlott „menyasszonyátadásra”, melynek annyira talán nem is szenvedő alanya Török Sophie volt, valamint megtudjuk, hogy Babits házában tanyázott az egész irodalmi (éjszakai) élet, majd a költő halála után csak egy kapualjjal mentek odébb, a Reviczky utca 7-ből az 5-be: Karinthyékhoz. Itt felidéződik Karinthy és Böhm Aranka  viharos házassága, az irodalmi elit „vérfertője”, a híres Hadikos kávéházi esték, ahol mindenki jogot formált mindenki feleségére, majd Karinthy utolsó évei és agyvérzése, amit közvetetten szegény Aranka okozott egy újabb veszekedéssel. A séta a Baross utca 4-ben, Kosztolányiék lakóhelyén ér véget, ahol rendkívül felkészült és lebilincselően mesélő túravezetőnk még egy meglepetést tartogat: a régi ház falán egy kézi kivetítőből burleszkjelenet elevenedik meg, szereplői pedig nem mások, mint a Kosztolányi-család: Dezső, Harmos Ilonka és a fiuk, Ádám. Az egyperces etűd sztoriját nem igazán sikerül kihámoznunk, de a hatás így is frenetikus, hiszen nem minden nap kerül az ember egy házba Kosztolányiékkal. A Kálvinon búcsúzunk el Stella Szonjától – ezúton is köszönjük az élményt -, én pedig a magam részéről nem hagyhatok ki egy gombóc kókuszfagyit, amit Karinthy tiszteletére fogyasztok el (mert állítólag ő javasolta egy pesti cukrásznak, hogy próbálja meg kókusszal ízesíteni a fagylaltot).

A Vörösmartyra épp akkor érek ki, amikor az Oroszlános kútnál Tarján Tamás a tüneményes Ferdinandy Györgyöt faggatja Mélyebbre című kötetéről (közben fél füllel hallom a slammereket a Vörösmarty szobor előtti színpadról), majd Sajó László Magyar versek-jeés Vörös István Gagarin avagy jóslástan alapfokon-ja után megérkezik a Könyvhét EP és Tóth Krisztina mellett legnagyobb várakozással körülvett szerzője, Térey János és a Moll című új kiadvány. A Kráter műhely és a Kossuth Rádió Irodalmi Újság-ja után a Kaláka zenél, de a Rájátszás (költészet popritmusban) című programot már sajnos nincs erőm megvárni, a délelőtti többórás séta után először érzem, hogyan tud fizikailag is igénybe venni az irodalom. Holnapra már csak a Göncölszekér együttes koncertje marad a Vörösmarty téren, aztán bezárja kapuit az idei Könyvhét – szerencsére szárazon maradtunk, és sok új élménnyel gazdagodtunk. Összefoglalva a program javuló tendenciát mutat modernség tekintetében (ez azért fontos, mert az ellenkezőjét sokszor és sokan vetették már a szervezők szemére), ez pedig a közönség összetételében is megmutatkozik: ennyi fiatal talán még sosem nyüzsgött itt, mint idén. Az összművészeti programok és a szerzők egyre közvetlenebb hangvételű bemutatkozása üdvös irány, amit a következő években is jó volna megtartani és még hangsúlyosabbá tenni.

Kalapos Éva Veronika


Címke: , , ,
2018.07.20 - tiszatáj

MOLNÁR T. ESZTER: A SZÁMOZOTTAK
Molnár T. Eszter 2016-os novelláskötete az első és a második világháború eseményeit ábrázolja, ugyanakkor a Rákosi- és a Kádár-korszakot is felidézi, emellett az elkövetők és az áldozatok történeteit gyűjti össze, egyúttal az elmúlt évek társadalompolitikai eseményeire adott reflexióként is értelmezhető. Mindegyik és egyik sem. A számozottak ilyen értelemben disztópia. Fejezetei sorsmintázatok, mozaikdarabok – BRANCZEIZ ANNA KRITIKÁJA

>>>
2018.07.19 - tiszatáj

HÁRMAS ALBUMAJÁNLÓ
Aktuálisan felkapott és globálisan ismert albumok, mégsem hallottunk róluk eleget. Új zenei sorozatunkban felderítjük az internet propagált mélységeit, és kiemeljük onnan a legfrissebb alternatív kincseket. Indiekátor című sorozatunk első darabját olvashatják. – PETRÁCS GÁBOR ALBUMAJÁNLÓJA

>>>
2018.07.16 - tiszatáj

TERÉK ANNA: HALOTT NŐK
Terék Anna könyve megrendítő olvasmány, amely beszippantja és egyhamar el sem engedi az embert. Olyan verseskötetről van szó, amelyet nem könnyű elhelyezni a kortárs magyar líra mezőnyében, nehéz kapcsolódási pontokat találni az aktuális versnyelvekkel, poétikákkal, mégsem tűnik úgy, hogy a szerző mindenáron különbözni akarna, hogy más akarna lenni. Érezhetően a saját útját járja, és éppen így ér el komoly irodalmi teljesítményt… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

>>>
2018.07.16 - tiszatáj

A TÚLÉLŐ ÁRNYÉKA. AZ EL KAZOVSZKIJ-ÉLET/MŰ KÖTETRŐL
A magyar művészettörténet-írás egy fontos kísérlete volt a Magyar Nemzeti Galériában 2015 telén megrendezett El Ka­zovszkij-kiállítás, amely egy, a magyar közegtől eltérő formát, a kiállítást mint kanonizációs folyamatot, vagy pontosabban módszert próbálta meg bevezetni, s a félmúlt, illetve a kortársi tendenciák értelmezési keretévé tenni. Látomásossága, attraktivitása túllendítette botlásain azáltal, hogy a kiállítás nem végleges ítéletmondásra, hanem gondolatjátékra, kísérletezésre teremtett reprezentációs forma… – UHL GABRIELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.07.12 - tiszatáj

MEGKÉSETT MEGJEGYZÉSEK AZ IDEI PÉCSI SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓRÓL
Legyen bármilyen is a POSZT felhozatala, egy biztos: a Király utcán sétáló fesztiválrésztvevőt változatlanul hatalmába keríti az érzés, miszerint ez a színház ünnepe, s a POSZT-ot érintő politikai és szakmai kérdések jogos, de néha túlontúl tautologikus felemlegetése helyett ez így van rendjén. Bár a napközben látogatható programból valóban több is lehetne.. – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.07.09 - tiszatáj

SZAJBÉLY MIHÁLY:
A HOMOKVÁRÉPÍTÉS ÖRÖME
Homokra építeni úgy, hogy ne dőljön össze, ez az igazi művészet. Megszelídíteni a laza szerkezetű talajt olyannyira, hogy szilárd alapként szolgáljon. Kérdés: lehetséges-e? Ha nem vagy csak alig-alig, tán kísérletezni sem érdemes. Vagy ha mégis, sok-sok türelem és nem kevés derű szükséges hozzá, mert ha netán mégis összedől, megújult erővel és hittel kezdhetünk neki a munkának újra. Aki irodalommal, irodalomtörténettel foglalkozik, jól ismeri ezt a dilemmát… – GAJDÓ ÁGNES KRITIKÁJA

>>>
2018.07.08 - tiszatáj

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>
2018.07.07 - tiszatáj

RIGOLETTO A SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOKON
Ősi vita, hogyan is játszunk operát a Dóm téren? A kezdetekben a kérdés föl sem merült, hisz Salzburgot tartották mintának, s a 30-as években az Aida, a Turandot és a Parasztbecsület került színre, nemzetközi szereposztásban, eredeti nyelven. A János vitéz meg a Háry meg persze magyarul. Az újraéledéskor, 1959-ben Vaszy a Hunyadi Lászlóval nyitott, szintén eredeti, azaz magyar nyelven. Csak a 4. évadban, 1962-ben került elő az Aida olaszul. Azóta vegyes a kép… – MÁROK TAMÁS ÍRÁSA

>>>
2018.07.06 - tiszatáj

SCHIELE ART CENTRUM
Alexander Manolescu (1883–1923?), alias „Sanyi Manó”, amint maga-magát oly gyakran nevezte, becézte ő, aki egy szinte ismeretlen, de meglehetősen színes egyéniség volt. A román-magyar-zsidó származású díszletfestő, költő, színész: kémiai- és fotográfiai kísérletekkel is foglalkozott. Egon és Alexander e varázslatos, mesebéli kisvárosban, Český Krumlovban ismerkedtek össze, itt kötöttek rövid, de mondhatni, hogy nem hétköznapi barátságot… – NAGY ZOPÁN ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő