Könyvheti péntekünnep

KÖNYVHETI NAPLÓ, SZEGED, JÚNIUS 7., PÉNTEK

Ünnep volt ma Szegeden. Viháncolt az egész város, örült a napsütésnek. Közben a könyvhét helyszínei között vándoroltak azok, akiket ma a könyvek érdekeltek. A Somogyi-könyvtárban, a Városházán, a Dugonics téren, és még számos helyszínen lehetett válogatni a programok közül. Volt Könyvkirály avatás, megkoronázták a legtöbbet olvasó gyereket. A Könyvkirályos játék egyébként a Somogyi –könyvtár olvasásnépszerűsítő programjának része. A Könyvhét központjában, a Dugonics téren pedig a szökőkútban sikongató frissen diplomázottak öröme mellett zajlottak a Könyvhét pénteki programjai. Délután kettőkor kezdődött a „Miért kell a kortárs?” – című beszélgetés a kortárs gyermek- és ifjúsági irodalom szerepéről és feldolgozásáról az oktatásban. Simon Réka Zsuzsanna, a „Könyvmutatványosok” gyermekirodalmi blog szerkesztője, Nagy Veronika, az Irodalmi Lépegető Program képviselője és Czakó Réka, az „Égigérő” olvasásnépszerűsítő program vezetője beszélgettek. A színpad helyett családias körben (ami sajnos a közönség számát tekintve is családiasat jelentett), összetolt asztaloknál folyt a közönséget is be-bevonó gondolkodás a gyerekkönyvek helyzetéről a magyar könyvpiacon. Simon Réka megosztotta Spanyolországi tapasztalatait, ahol a gyerekkönyveknek sokkal nagyobb szerepe van az oktatásban, mint Magyarországon. Kint a gyerekkönyvek illusztrációi és történetei is nyitottabb szülőket és pedagógusokat feltételeznek. Hogy ez miért lehet így? Czakó Réka szerint talán azért, mert rossz a sorrend. A számítógép után kell leülnie a gyereknek például egy népmeséhez. Pedig vannak kortárs mesék, például az ismertebbek közül Darvasitól a Trappiti, vagy a Magvetőnél nemrég megjelent Dobozváros, s még bőven lehetne sorolni. Talán egy kortárs mesétől könnyebben el lehet jutni egy klasszikus, régebbi, nehezebb nyelvezetű meséig.  Nagy Veronika is egyetértett abban, hogy a kortárs szövegek nagyobb teret kínálnak a gyerekek megszólításához, ami számára különösen fontos. Az „Irodalmi Lépegető” ugyanis hátrányos helyzetű gyerekeknek segít a biblioterápia módszereivel. Sokat változott, változik a nyelv, ezért sokszor elvesznek a klasszikus mesék jelentésárnyalatai, rétegei. A kortárs szövegekben viszont a gyerekek számára ismerősek a mindennapi élet szimbólumai, jelei. Pukka és az évszakok című könyve kapcsán Simon Réka arról beszélt, hogy milyen szempontok szerint ír, és hogy szerinte mik a jó gyerekkönyv ismérvei. A lista így hangzott: korosztály, érdekes téma, tapasztalatok. Nem szabad okoskodni, kioktatni, túl bonyolultnak lenni. Valamint az utolsó, de egyik legfontosabb elem: a humor. Erre mindenki reflektált, a humor igen, szükséges, sőt elengedhetetlen a kortárs gyerekirodalomban. S mindezen felül persze az igényes, szép illusztrációk is hozzájárulnak egy gyerekkönyv sikeréhez. Amire kaptunk is kézbe vehető példát, magyar, spanyol, katalán mesekönyvek jártak kézről kézre.

Ötkor „Kánon a vulkánon…” címmel a vajdasági zEtna kiadó mutatta be könyvheti köteteit és szerzőit. Az alig húszperces, feszes beszélgetés Szilasi László író és irodalomtörténész keze alatt elkerülte a kapkodást. A lehetetlen vállalkozás: 20 perc, 7 szerző, 8 könyv végül figyelemfelkeltő, frappáns akció hatását keltette, ahol mindenki mintha csak egy hosszabb monológ legütősebb mondatait mondta volna el. Beszédes István (Magritte-sziget – versek) mint szerkesztő: „a szépirodalmi könyv nem üzlet, vagy ha igen, az gyanús.” „Nincs infrastruktúra, épület, sofőr, csak az a kevés támogatás, mi meg lassan elsorvadunk fizikailag: a szerző és a kiadó” Csík Mónika (Hattyúnyakú – versek): „Igen, ezek női hangú versek, de a háttérben ott van a férfi oldal is, így lesz egész a dolog. Ha a nő felfedezi magában a férfi oldalt is” Mikola Gyöngyi (A pillanat formái – esszék): „Megtiszteltetés, és öröm, hogy ennyi barát és szerzőtárs között ülhetek itt, egy teljesen vajdasági kötettel” Ladányi István (Eresszai észrevételek – esszék, tanulmányok): „a kötet címe? Nem rossz cím… bár sokan nem mernek rákérdezni, mert azt hiszik jelent valamit. Pedig csak egy rádióinterjú címének félreértése, és az én pozíciómat jelöli, egy félreértésekből létrehozott helyét.” Nagy Abonyi Árpád (Kolumbusz és én – elbeszélések): „7 történet, 7 város. A regény hőse egy antihős, E/1-ben. Annyi a közös bennünk, hogy én is sokat utaztam. A főszerkesztő szerint ez egy pasis könyv. Hogy ez mit jelent, nem tudom, némi erotikus szál van benne, de inkább azt mondanám, anti-erotikus.  Szegedi-Szabó Béla (Örmény ének – versek; Mire megjössz – drámák) két kötettel képviselte magát, és annyit fűzött hozzájuk, hogy: „egyik az egyik, másik a másik kiadónál jelent meg”.  (Az egyik a zEtna, a másik a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet kiadásában.)

A beszélgetés végére arrébb fújta a szél azt az egyetlen felhőt, amelyik az égen volt, és amelyikből éppen csak a Dugonics tér közepére szemerkélt az eső.

Káldy Sára

[nggallery id=163]