Óh Rómeó, miért vagy te koncert?

GOUNOD OPERÁJA PÉCSETT

Pécs, Győr avagy Miskolc nem kényezteti operarajongóit. Évente egyetlen bemutatót vállal a színház. Vagy egyet se.

Pécsett Gulyás Dénes vezeti az operatagozatot. Az egykori kitűnő tenor tavaly élvezetes Falstaffal kezdte működését rácáfolva a hitre, hogy Verdi remeke inkább egy-egy korszak megkoronázására, semmint elkezdésére alkalmas. Idén Gounod Romeo és Júliáját tervezte, amelyet jó pár éve nemcsak megrendezett, de el is énekelt az Erkel Színházban. Most azonban sem dalnoki, sem színpadra állítói feladatot nem vállalt.

Nem csak a hősöknek, gyakran az előadásoknak is megvan a maguk sorsa. Pécs 2011-ben Európa Kulturális Fővárosa volt, a vállalt fejlesztések jó része azonban nem készült el határidőre. A városi hangversenytermet, a Kodály Központot is csak tavaly adták át. Ez elsősorban a Pannon Filharmonikusok otthona, e egyszersmind afféle helyi Művészetek Palotájaként is működik. Az idei operapremierből előbemutatót terveztek ide. Időközben azonban az önkormányzat elvont a színháztól 100 millió forintot, s a színház vezetése úgy döntött, a kényszerű spórolás egyik legkevésbé fájdalmas módja, ha az operaprodukciót nem viszik be a teátrumba, hanem itt játsszák csak, jelzett díszletekkel, igazi jelmezekkel.

Szükség törvényt bont, de azt azért nem állítanám, hogy sikerült belőle erényt kovácsolni. Nagy Viktor rendező igyekezett kihasználni a terem természetes adottságait, a pódium fölött hátul húzódó erkélyt, a pár létező ajtót. A tér stilizált, ám a játék legtöbbször nagyonis realista. Igazi kardok csattognak, a fiataloknak teljesen valódi franciaágyban töltik a nászéjszakát, amiből aztán persze takarékos ravatal lesz. Ha viszont pénzszűke van, nehéz megérteni, miért varrattak minden kórustag hölgynek egyedi ruhát. A jelmezek nem nagyon utalnak konkrét korra, Rómeo első felvonásbeli bárzongorista zakója azonban borzalmasan mutat. Az is szörnyen didaktikus, hogy Júlia a fekete seregtől körülvéve hófehér ruhában jelenik meg a bálon. Így teljesen elvész Romeo választásának ereje, olyan mintha meg lenne jelölve: őbelé kell beleszeretni!

Adódnak még a világítási effektusok, amelyekkel Nagy Viktor bőven él. Szerencsétlen viszont, hogy Júlia ravatalát kézilámpákkal világítja be. Ezek a fináléban a földre kerülnek, a darab végén pedig nincs, aki kikapcsolja őket, így aztán a publikum feszengve nézi végig, amint a halott Júlia föltámad, kimegy, hogy a tapsra visszaérkezzen majd.

A terem akusztikája az operajátszáshoz – túl jó. Túlságosan fölerősíti az énekhangot, s így elcsúsznak a hangzási arányok. Ráadásul nem csak a hangot, de a lépteket is rettenetesen fölhangosítja. Nyilván nem arra lett kitalálva, hogy masírozzanak rajta, hanem hogy a rajta ülő zenekart rezonáns üregként segítse. A Vas Gábor vezényelte zenekarnak azért árkot is terveztek, most ott ültek. Szívesen meghallgatnám őket é a termet szimfonikus koncerten is. Amúgy az épület kívülről impozáns, belülről tágas, funkciójához méltó.

Gounod operája szép zene, de érdekességben, drámai változatosságban nem mérhető a Fausthoz. Amikor csak hallgatom, sose tudom, hol tartunk éppen. Már az első részben Romeo háromszor vall szerelmet Júliának. Olyan benyomást tesz, mintha Gounod nem magát Shakespeare tragédiáját komponálta volna meg, csak hangulatos kísérőzenét szerzett volna hozzá.

Az sem válik az opera javára, hogy csak két igazi szerep van benne. Főleg a valódi áriák hiányoznak, amelyek a drámai történésekből fakadnának. Helyettük szinte mindenki hangulatos betétdalokat énekel. A legizgalmasabb Mercutio Mab királynőről szóló balladája. Persze ennek hatását fokozza, hogy Cseh Antal az előadás legélettelibb alakítását nyújtja. Tebaldo apródnak is jut egy szóló. Más alig jut neki. Kún Ágnes Ágota (aki pár éve megnyerte a szegedi Simándy Énekversenyt) ügyesen énekli a nadrágszerepet. Még Júlia első áriája, a nevezetes keringő is csak betétszám. A koloratúrás keringő nem nagyon illik Kriszta Kinga hangjához, jobban áll neki a második, drámaibb szóló. Balczó Péternek nemcsak a hangja, az alkata is erősen lírai. Szépen frazírozza szerelmes áriáját, s az egyik fináléban még egy magas C-t is megszólaltat, igaz kissé kevert hangszínnel. Mindketten fiatalok, csinosak, ami itt különösen fontos.

Szécsi Máté is fiatal, ő azonban nyugodtan lehetne kicsit idősebb Lőrinc barát szerepében, különösen, ha szólamát cserébe tisztábban, szabatosabban énekelné.

Általában sem lelkesedem a koncertszerű operákért. Különösen a félmegoldásokért.

Márok Tamás

[nggallery id=151]

Képek: www.pnsz.hu/galeria/191/romeo-es-julia-a-kodaly-kozpontban