Nagy múltú kolozsvári lap manapság: Echinox

A szegedi Móra Ferenc Kollégiumban április 25-én este Kovács Flóra, az SZTE Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék oktatója beszélgetett az Echinox jelenlegi és egykori szerkesztőivel: Gondos Mária Magdolnával, Kiss Ernő Csongorral, valamint Serestély Zalánnal.

Az est során olyan kérdések kerültek elő, mint a hagyományhoz való viszony, a szerkesztők feladatai, a lap tematikus elrendezése, vagy éppen a terjesztéssel kapcsolatos problémák. Az újság már több évtizedes múltra tekint vissza, szerkesztői/írói között olyan nevek szerepeltek, mint Egyed Péter, Ungvári Zrínyi Imre, Tamás Gáspár Miklós, Balla Zsófia vagy éppen Szilágyi N. Sándor. A hagyomány tehát valamilyen szinten meghatározza az Echinoxot. Ahogy a szerkesztők elmondták inkább a lap presztízsét lehet érzékelni, mint a hagyomány súlyát. Az elmúlt évek során elmosódott kissé, mit is képvisel az Echinox. Mostanában lehet megfigyelni a hagyományhoz való visszafordulást. Arra irányuló törekvés is felfedezhető, hogy ne egy körnek a szócsöveként működjenek a magyar oldalak, hanem minél nyitottabb és sokrétűbb legyen.

A lap alapvetően kétnyelvű (román és magyar), ám, ahogyan azt Gondos Mária Magdolna elmondta régebben voltak német nyelvű oldalak is, ám ez sajnos kihalt, mivel nem tudták feltölteni ezeket az oldalakat, és végül már csak szemináriumi dolgozatok jelentek meg rajtuk. Mostanában viszont megfigyelhető egy-két angol nyelvű írás betüremkedése a lapba. A fősodor azonban nem ez. A szerkesztők alapvetően egyetemisták, ennek ellenére a lap 1994-től függetlenedett az egyetemtől. Még a kezdetekben az egyetem ’álarca’ mögé bújva jelentek meg a számok, hiszen így jóval több minden átcsúszhatott a cenzúrán. Ezért is volt jó fórum a ’70-es évek filozófiai társaságának.

Természetesen az idők folyamán a lap arculata is változott folyamatosan. A szerkesztők kiemelték, hogy nagyon meghatározó a lap életében, hogy milyen irányt követnek az aktuális szerkesztők. Így nem véletlen, hogy a 1970-es években Egyed Péterék szerkesztése alatt a filozófiai irány jóval erősebb volt, mint manapság. A mostani számok meghatározó tényezője az adott szám tematikája, például a legutóbbi szám a Zene fogalma köré csoportosult. Az írásokat megpróbálják a kiválasztott fogalom köré csoportosítani, mind román, mind magyar oldalról. Kiss Ernő Csongor ezzel kapcsolatban elmondta, hogy éppen ez az oka annak, hogy a megjelent fordításait „alkalmi fordításoknak” definiálja, hiszen a lap tematikájától függ, mi kerül sorra. Ami még feltűnő a mostani számokban, hogy több finnről fordított szakirodalom is fellelhető az oldalain, illetve 2010-től az online felületen. Nem véletlen ez az érdeklődés, hiszen Gondos Mária Magdolna és Serestély Zalán is több szállal kötődik a finn tanszékhez. Egyfajta lelkiismereti kérdés is a számukra a finn nyelvű fordítások megjelentetése, hiszen nem sok fórum van ezeknek az írásoknak a közlésére, pedig, ahogyan az Gondos Mária Magdolna megjegyezte nagyon érdekes írások, amelyeket megéri megjelentetni.

A fordítások mellett állandóan jelennek meg szépirodalmi alkotások, sőt 2011-ben egy kétnyelvű antológia látott napvilágot. A vékony füzetben megtalálható olyan fiatal alkotók írásai, mint a László Szabolcs, Váradi Nagy Pál, Láng Orsolya, Potozky László, Takács István, Vízi Tünde, vagy a fiatalon elhunyt Jancsó Noémi alkotása. A szerkesztők közösen válogatták össze a kötetben megjelent műveket. 2008-ban a Korunk adott ki egy antológiakötetet, amelyben fiatal művészeknek adott lehetőséget, azonban azóta csend volt ilyen téren. Hiánypótló ilyen szempontból ez az antológia. A szerkesztők elmondták, hogy az alapvető törekvésük az volt, hogy generációs legyen. Olyan alkotók munkáit jelentették meg, akik még akkor nem rendelkeztek saját kötettel, és jobb együtt megszólalni. Mára már több szerzőnek jelent meg kötete közülük, például Potozky Lászlónak.

A szerkesztők azonban nem csak a leközölendő tartalmakról döntenek. Serestély Zalán szerint az Echinox egyfajta gyakorlóterep is, hiszen mindenkinek minden szerep kijut, így az anyagbegyűjtésen túl a szerkesztők fordítanak, korrektúráznak, a terjesztéssel is foglalkoznak, egyszóval jó lehetőség a jövőre nézve. Sajnos az Echinox csak kevés újságárusnál található meg, és így viszonylag kis réteghez jut el. Az online felülettel éppen ez lett kiterjesztve, valamint úgy tűnik, hogy kialakulóban van egy fiatal olvasóközönség, illetve a netes formában az olvasottságot is jobban lehet mérni a like-oknak köszönhetően. A nyomtatott számok megjelenését nagyban befolyásolja, hogy a lap támogatásokból él, így van, hogy akár fél évig sem jelenik meg új szám. Az utóbbi két szám azonban viszonylag közel jelent meg egymáshoz és új arculatot is kapott. Az eddig A/3-as nem éppen a szépségéről híres Echinox-ból A/4-es formátumú színes designe-nal ellátott újság vált.

Vagdalt Krisztina

[nggallery id=143]

Fotó: Halász Zita