Tiszatájonline | 2013. március 30.

Birtalan Ferenc versei

talán a bátyám lehettél
tapintani tudtam a rettegést
beugrottál a volán mögé
néztem a dülöngélő busz után
moccanni se mertem
forró volt a levegő
a fazsindely emelkedett
jégcsáklya meredt ki belőle
[…]

Emlék csillagpapával

simonék azért lettek a keresztszüleim

mert az ostrom alatt anyuéktól kaptak segítséget

talán rövid ideig szállást is három gyerekkel

nálunk akkor még négy volt a testvér

de ott voltam születőben

s leendő keresztanyám is hordta negyedikjüket

mikor megkapták a kisházakban az egyszobás lakást

megszülettünk jutkával mi is

bár nálam ő kicsit később érkezett

szinte együtt telt a gyerekkor

mi az emeletes „j” épületben laktunk

a távolság a két lakás között percnyi volt

keresztapámék szocdemek voltak később kommunisták

mondta is sokszor ő nem kereszt hanem csillagpapám

ha vitatkoztak is apuékkal veszekedés nem volt sosem

adott témát bőven a kilenc gyerek

mikor már beszélni tudtam

megvallva jutka iránti érzelmemet

közöltem házasodási szándékomat

egy fényképen

mindketten fehér kantáros rövidnadrágban állunk

kéz a kézben nézünk a messzibe

valahol a pestre néző oldalon

a margitszigeten

papírpohárban tejet kaptunk kiflivel

luftballonok is rémlenek

játék felhőtlen ég alatti réten

évekig vártunk

de már nem jött össze a margitsziget mint akkor

1948 nyarán

jutka nem lett a feleségem

csillagpapáék elköltöztek az élmunkástelepre

aztán ahogy a rendje

sorban mindenki az égbe ment

nem tudom ki maradt a kilencből

minden eltűnik nézem

kicsit hátulról fényképezve

állunk a szigeten ellenfényben

Mintha Hook kapitány

valami gazdasági épület volt ahova bement

én a szemben álló házon próbáltam rejteni magam

a tetőgerincre hasalva

közöttünk kamionnagyságú busz

amilyeneket amerikai filmekben látni

az ajtón túl zsáksötét

talán a bátyám lehettél

tapintani tudtam a rettegést

beugrottál a volán mögé

néztem a dülöngélő busz után

moccanni se mertem

forró volt a levegő

a fazsindely emelkedett

jégcsáklya meredt ki belőle

hasalok a gerincen

segítségért kiáltanék

nem jön hang a torkomon

a jégcsákány lassan fordul tengelye körül

mintha szeme lenne

mintha tudná hogy megtalál

aztán csak zuhanás

hajnalkísértő szürke nyár

Megjelent a Tiszatáj 2013/3. számában