02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Az akarat mint kép-zet
2013.03.08 - tiszatáj

BACSÓ-GÁBOR-GYENGE-HELLER:
A SZÉPSÉG AKARATA – KÉP ÉS FILOZÓFIA

Különleges találkozás eredményeképpen született A szépség akarata – kép és filozófia című tanulmánykötet. A Magyar Filozófiai Társaság még 2010-ben Szegeden rendezett konferenciát Lábjegyzetek Platónhoz – Az akarat címmel. A kötetben négy szöveget gyűjtöttek egybe, amelyek a képi ábrázolhatóság kérdése felől közelítenek az akarat filozófiai megfogalmazhatóságához.

De hogyan lehet képekkel, képek révén, képek felől beszélni az akaratról mint filozófiai fogalomról? Ezt a kérdést nem kerülhetjük meg, hiszen éppen Platónt idézi a konferencia címe, akinek bizalmatlansága az ábrázolással szemben köztudomású. Egy fogalom filozófiai nyelven való megragadása mindig a pontosság és a definiálás igényével lép fel. A hétköznapi nyelv bizonytalan (többirányú) referencialitásával és metaforikusságával szemben a filozófiai nyelv kölcsönösen egyértelmű jelölési viszonyok kialakítására törekszik, hogy ez a függvényszerű szemiózis biztosítsa egy fogalom pontos, szabatos meghatározását és leírását. A nyelv fogalmisága ugyanakkor sohasem írhatja le tökéletesen a vizuális művészetek képiségét, ez nem a szaknyelv kritikája, csak sajátossága. A rögzített jelölőkkel dolgozó tudományos nyelv és egy képzőművészeti alkotás jelölési folyamata összemérhetetlen. A vizuális művészetek és a nyelv közelítésének reménytelen kísérlete a tökéletes deskripcióra képes nyelv keresése volna csupán. A vizualitás leírása a maga távolságában vagy a tökéletes nyelven megvalósított deskripció sohasem hozzáférhető: adatok, évszámok, események végtelen, jelentés nélküli halmaza marad, amely terhes kontextusként rakódik a művekre, ahelyett, hogy megnyitná a lehetőséget a befogadók számára a hagyománytörténés sokszor szakadásokkal tagolt folyamatába való belépésre. Utat kell keresni az archívum végtelen mélységéhez, amely lehetővé teszi annak megértését, hogy egy műalkotás mit jelent befogadója számára. Ezt az utat teszik érdekessé és izgalmassá a tanulmánykötet tudós befogadói. Bármit is mond egy kép, mindig a befogadó hangján teszi. A kontemplatív szemlélő kölcsönzi hangját a műalkotásnak, hogy benne és általa a vizuális jelek lineáris textussá változhassanak. A kép hallgat, de nem néma. Vagy a kép néma, de nem hallgat – ahogy tetszik. A befogadón múlik, hogy meghallja-e ezt a hangot, a kép hangját, és ezt közvetíteni tudja-e az értelmezői közösség felé. Minden deskriptio egyszerre utal a képre és saját szerzőjére. A műalkotásról tett állítások a mű mellett a beszélő szubjektumról, annak előfeltevéseiről, érdeklődéséről, kutatásairól, hangoltságáról és teoretikus nézőpontjáról tett állítások is. Az elsődleges tartalmakon túl ezért is izgalmas négy ilyen szerző írásait egy kötetben olvasni. A négy írás közös kérdése, hogy a képzőművészeti reprezentációban mi módon válik érzékelhetővé a tradíció, jelentse az az antik mitológiai hagyományt, a tudattalan álomjelentések manifesztációját, a Bibliát vagy a történelmet. A legszélesebb értelemben vett kultúrtörténeti hermeneutikai vizsgálódások eredménye a kötet.

carracci_herkulesválaszúton GLBacsó Béla Herkules alakja kapcsán tárgyalja az emberi lét mindig is adott döntési szituációját erény és gyönyör között. Ez nem a modern döntéselmélet kissé prózai világa, amely az érzékelt és vágyott világ ellentétével számol. Ez eidetikus világ, amelynek tudása van az emberlét nagy feladatáról, végső soron jó és rossz közötti választás lehetőségéről és kötelességéről. Ezek a képek Bacsó értelmezésében éppen e tudásra, illetve e tudás lehetőségére ébresztik rá befogadójukat. Herkulest – illetve az embert – a döntés pillanatában ábrázolják. A döntés pillanata maga értéktelített: annak bizonyosságát állítja, hogy az embernek lehetősége van ezt a döntést meghozni, hogy ez a kérdésfelvetés értelmes. De mi is ez a kérdésfeltevés pontosan? Miben dönt, aki dönteni készül, aki a döntéshozás örökké nyitott pillanatában válik a képi reprezentáció tárgyává Raffaello A lovag álma vagy Carracci Herkules válaszúton című festményén? Hol áll a döntés- és akaratnyilvánítás jelenetében ábrázolt ember? A létesülés pillanatában áll, amelyben mindig éppen önmagáról hoz döntést. Bacsó a választás kérdését értelmezi a képi és mitológiai hagyomány tükrében.


Raffaello_1504 A lovag almaGLHeller Ágnes
pár éve nyomon követhető érdeklődésének megfelelően (2011-ben jelent meg a filozófustól Az álom filozófiája) az álom és az álomértelmezés felől beszél az akaratról. Az álom a tudattalan egyik, Freud nyomán kitüntetett reprezentációja, amely saját világunk tárgyait, látványait, hiedelmeit, vágyait és félelmeit jeleníti meg. Nem az akarat, sokkal inkább a vágy világához tartozik, amennyiben a beteljesülés nem feltétele, és általában célja, sőt pontos értelme sem ismert. A tudattalan tartalmainak, elfojtásoknak, traumáknak, vágyaknak, félelmeknek és szorongásoknak heterogén világa az álom, amelynek képeiben a szubjektum mindig önmagára ismer. De hogyan kapcsolódik ez az akarathoz? Éppen emiatt. Az álom akarása az elbeszélés és a megismerés akarása – mindkettő lehetetlen. Az elbeszélés megkönnyebbülés és forma, amelyben az álmodó tudattalanjának tartalmai kapnak alakot, és kerülnek feldolgozásra. A manifeszt álom maga a megismerés lehetősége, amely azonban önmagában sohasem, csak értelmezésként válik a szubjektum számára hozzáférhetővé. A szubjektum mindig csak útban lehet saját álma, vagyis saját önértelmezése és önmegértése felé. Az álmot nem lehet akarni, ahogy annak helyes értelmezését sem. De csak a helyes interpretációra alapított akarat lesz a szubjektum jó iránytűje. Ebben áll álom és akarat paradox összefonódása: álom és helyes értelmezése anélkül határozza meg a cselekvő akarat irányultságát, hogy maga az álom vagy interpretációja tudatos, szándékolt, vagy akaratlagos lenne.

rousseau_azálom GL

Gyenge Zoltán egy másik híres, talán a leghíresebb választás történetét és képi reprezentációit idézi fel: Izsák megkötözésének történetét. Elbeszélését, amelyet egyszerre bibliai, filozófiai és művészettörténeti kontextusba helyez, messziről indítja. Tanulmányában izgalmasan szövi egybe a Mózes I. könyvéből ismert történetet, Kierkegaard kommentárját és a rövid képelemzésekre kiválasztott festményekről, Rubens, Filippino Lippi, Jan Lievens, Adriaen van der Werff, Tiziano, Rembrandt, La Hyre, az ifjabb Téniers és természetesen Caravaggio vonatkozó képeiről írott reflexióit. Újra rákérdez, ki volt Ábrahám, aki kételkedés nélkül indult, mikor az Úr azt parancsolta, lech-löchá, menj magadnak, vagyis hagyd el szülőföldedet és apád házát, de kételkedés nélkül indult akkor is, amikor a Mórijá hegyére szólította az Örökkévaló, hogy a legnagyobb áldozathozatallal, fia életének felajánlásával tegye próbára. Gyenge Zoltán előzékeny szerző, szinte kézen fogja olvasóját, hogy bevezesse a művészet- és kultúrtörténeti hagyományba, ugyanakkor nem tolakvó, nem túlmagyarázó, de a többieknél részletesebben ír a történet megértésének előfeltételeiről is. A művészettörténetben vagy a hermeneutikában kevésbé jártas befogadónak érdemes a kötet olvasását ezzel a tanulmánnyal kezdeni.

Gábor György teszi fel leghatározottabban a reprezentáció kérdését értekezésében a történelem, egészen pontosan a kanonizált elbeszélésekbe rendeződő dicső nemzeti történelem kapcsán. A múlt, ahogyan az valójában volt, nem rekonstruálható, a megtörtént örökre az enyészeté. A történelem által létrehozott múlt a jelen terméke. Ahogy egy kép deskriptiója a leírt műalkotás mellett szerzőjéről, úgy egy esemény rekonstrukciója, elbeszélése a múlt mellett a jelenről és megalkotójáról is vall. A történelem aktorai nem érdekmentes, értéksemleges cselekvők, a legkevésbé sem azok, így természetesen nem lehetséges létrehozni a múlt „tisztán tudományos, objektív” képét sem. Mert a történelmi múlt legalább annyira képek alakjában él bennünk, ahogy a szövegek és számadatok is elválaszthatatlan részét képezik. A honfoglalás a fehér lovon bevonuló Árpádot, az államalapítás a szent király ikonját,Nándorfehérvár a mélybe zuhanó Dugonics Tituszt, Mátyás az oroszlánsörényű reneszánsz portrét, Mohács az áradó Csele-patakba bukó Lajos királyt, 1848 a Nemzeti Múzeum lépcsőjén szavaló lánglelkű költőt, 1956 a szabadságot eltiporni érkező, sűrű sorokban vonuló harckocsikat jelenti Magyarországon. Ezek a képek mai tudásunk szerint nem is feltétlenül utalnak valós, vagyis megtörtént eseményekre, hanem a nemzeti emlékezet konnektív struktúrájának funkcionális alakzatai, amelyek valahai valóságossága lényegtelen, mert a múltról alkotott elbeszélések figuratív alakzataiként töltik be szerepüket. A képi ábrázolás kérdése a történelem mellett az üdvtörténet kérdéseként tehető fel. A zsidó hagyomány egyrészt a szóbeli kinyilatkoztatás elsőbbsége, másrészt a faragott képmás tilalma miatt ellenségesen viszonyult az ikonikus reprezentációhoz. A keresztény hagyományban ez fokozatosan a képi ábrázolás támogatásává vált, hiszen felismerték a képek pedagógiai és hatalmi funkcióját. Gábor György tanulmánya első felében a múlt elbeszélhetőségének kérdéseit és az üdvtörténet képi ábrázolhatóságának problémáját járja körül. Ezt követően tér rá történelmi tárgyú képek értelmezésére. Példái az isteni jelenléttel összekapcsolódó paradigmatikus történelmi eseményhez kötődő festmények, amelyek a Második Templom i.sz. 70-beli lerombolására reflektálnak. A festmények a történelem elbeszéléseiként, a történetírás részeként, a történelmi diskurzus narratívaláncának elemeiként kerülnek tárgyalásra.

A szerkesztés magas minősége a kötet két szerzőjét, Gábor Györgyöt és Gyenge Zoltánt dicséri. Olvasóbarát, kézbe simuló, jó minőségű, színes reprodukciókat tartalmazó könyv született. A festmények gondosan követik a szöveg menetét, lényegesen megkönnyítve ezzel az olvasás folyamatát, amelynek megszakításait az is tompítja, hogy a lábjegyzeteket kis, színezett szövegdobozokba tördelték, amelyek nem legalul, hanem a főszöveg terében kaptak helyet. A szövegek képrészletekre vonatkozó állításait a vonatkozó részletek külön kiemelt reprodukciói kísérik.

A szépség akarata izgalmas és szép kiadású kötet, amely négy jelentős szerző találkozásának és párbeszédének emlékét őrzi a művészettörténet néhány reprezentatív festményével. Ilyen szempontból nem is a képfilozófia terjedelmes diskurzusába, hanem a hermeneutikai hagyományba illeszkedik. Arról tanít valami nagyon fontosat, hogyan lehet egy kép és a mögötte áramló-morajló évezredes hagyomány felé figyelmesen fordulni, szavaira odahallgatni, és azt a befogadói közösség felé közvetíteni.

(Bacsó Béla – Gábor György – Gyenge Zoltán – Heller Ágnes: A szépség akarata – kép és filozófia. Typotex Kiadó, 2011.)

Galántai László

 

 


Címke: , , , , , , ,
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő