Weiner Sennyey Tibor: Szapphó

RÉSZLET
II/1
Alkaiosz és Pitthakosz találkozása
2013. április 11-én mutatja be a Radikális Szabadidő Színház Formanek Csaba rendezésében Weiner Sennyey Tibor Szapphó című tragikomédiáját.
A tiszatájonline.hu-n most egy részletet olvashatnak belőle.

RÉSZLET

2013. április 11-én mutatja be a Radikális Szabadidő Színház Formanek Csaba rendezésében Weiner Sennyey Tibor Szapphó című tragikomédiáját.

A tiszatájonline.hu-n most egy részletet olvashatnak belőle.

II/1

Alkaiosz és Pitthakosz találkozása

ALKAIOSZ: Vödrünk – az állam – mocsokkal van tele. Nem. Nem jó. Ennél már csak az lenne rosszabb, ha azt írnám: hogy kishazánk – ez a telihugyozott rózsaszín bili… túlcsordult, ez a teliszart klozet… túl büdös. Telifingott bugyelláris… Elég! Apollón tisztítsd meg gondolataimat, segíts, hogy megértsék azok is, akiknek meg kell, s ne akadjanak néhány cinikus hasonlaton fenn. Tehát… valami olyan kéne, amit mindenki megért. Hajónk – az állam – viharos tengeren hánykódik… Jó ez, jó, lesz ez… csak a megfelelő forma kell hozzá… hiába írni jobb róla, mint benne részt venni.

PITTHAKOSZ: Késő! Deszka lettél, Alkaiosz, te magad is ebben a hánykolódó hajóban, része lettél a korhadó testnek.

ALKAIOSZ: Pitthakosz, öreg barátom, ahogy megérkeztél rögtön „ledeszkázol”?

PITTHAKOSZ: Rossz szokásod, drága költőnk, hogy hangosan gondolkodsz. Vigyázz, mert még vesztedre lehet!

ALKAIOSZ: Úgy beszélsz, mintha máris te irányítanád a mütilinéi bíróságot.

PITTHAKOSZ: Amíg ez a Melankhosz van hatalmon esélyünk sincs, se nekünk, se Mütiliné jobb sorsa és igazságra megérett polgárainak, hogy az igazságszolgálat és törvényhozás bölcs és becsületes kezekbe kerüljenek.

ALKAIOSZ: Ejnye no, egészen belejöttél szerepedbe az elmúlt időben. Dobd le az ócska maszkot, amit a köznépnek tartogatsz, s velem beszélj úgy, mint baráttal! Beszélj úgy, mint régen.

PITTHAKOSZ: Nem maszk ez, hanem maga az igazság!

ALKAIOSZ: Hú. Egy percre már én is elhittem.

PITTHAKOSZ: Tréfálsz, ugye?

ALKAIOSZ: Mit szólsz a hasonlathoz?

PITTHAKOSZ: A teliszart klozethez?

ALKAIOSZ: Dehogy!

PITTHAKOSZ: A telihugyozott rózsaszín bilihez?

ALKAIOSZ: Ugyan már! Hogy államunk hajó…

PITTHAKOSZ: Tanítani fogjuk.

ALKAIOSZ: …a háborgó tengeren.

PITTHAKOSZ: Költők fogják ismételni.

ALKAIOSZ: Hízelegsz!

PITTHAKOSZ: Neved halhatatlan lesz.

ALKAIOSZ: Nem vagyok egyenlő nevemmel.

PITTHAKOSZ: Szellemed dicső.

ALKAIOSZ: Nem érdekel a jövő.

PITTHAKOSZ: Pedig már látom, ahogy távoli népek mozdulnak meg.

ALKAIOSZ: Elég lenne nekem, ha most és itt mocorognának trónusba hízott seggek versemet olvasva.

PITTHAKOSZ: Hát egy a célunk mégis?

ALKAIOSZ: Te a mostani hatalom ellen küzdesz, én a mindenkori ellen.

PITTHAKOSZ: Hát a jó Mürtiloszt sem támogatnád Melankhosz ellenében.

ALKAIOSZ: Még nevük is egybecseng, mi lenne köztük a különbség? Hatalom az hatalom. Sose jó, ha egy ember kezében van.

PITTHAKOSZ: Mit javallasz hát?

ALKAIOSZ: Jöjj, igyunk!

PITTHAKOSZ: Gyújts fényeket.

ALKAIOSZ: Sose várj a mécsre.

PITTHAKOSZ: Messze még az este.

ALKAIOSZ: A nap már csak egy ujjnyi tán.

PITTHAKOSZ: Miből igyunk?

ALKAIOSZ: Vedd le hát, szeretett barátom, a nagy szép díszű kelyheket.

PITTHAKOSZ: Más dolgunk lenne.

ALKAIOSZ: Gondűzőül adott bort Zeusz és Szemelé fia az embernek.

PITTHAKOSZ: Mennyit kérsz?

ALKAIOSZ: Egészen tele töltsd, harmada bor legyen és kétharmada víz és azután rajta, kupát kupa kergessen…

PITTHAKOSZ: Részeges lettél, Alkaiosz.

ALKAIOSZ: Mindig is az voltam.

PITTHAKOSZ: Régen írtál verseket.

ALKAIOSZ: Most is írok, csak te nem hallod őket.

PITTHAKOSZ: Régen érdekelt mi lesz a többi emberrel körülötted.

ALKAIOSZ: Most is érdekel, csak másképpen, mint téged.

PITTHAKOSZ: Régen…

ALKAIOSZ: Régen bölcs voltál, Pitthakosz.

PITTHAKOSZ: Hogy érted?

ALKAIOSZ: Meg ne sértődj.

PITTHAKOSZ: Az államrend romokban, a gazdaság sosem volt ennyire a padlón, vért szagolnak a téren a hiénák, zsarnok uralkodik…

ALKAIOSZ: És te egy másikat segítenél ugyanarra a trónra.

PITTHAKOSZ: A sok bor elhomályosította az elméd.

ALKAIOSZ: Tudod, Szapphóval a múltkor arról beszélgettünk…

PITTHAKOSZ: Szapphó! Hát a némber beszélte tele a fejedet.

ALKAIOSZ: Dehogy!

PITTHAKOSZ: Ez a baj veletek, költőkkel. A bor és a nők jobban érdekelnek, mint az államügyek.

ALKAIOSZ: Nem érdekel az az állam, amiben nincsenek jó borok és jó nők. De Szapphó más…

PITTHAKOSZ: Hallottam hírét! Tudom, hogy más.

ALKAIOSZ: Nem úgy értem. Szóval arról beszélgettünk…

PITTHAKOSZ: Ellenem beszélt a boszorka tudom.

ALKAIOSZ: Öregem, rajtad már a bor sem segít?

PITTHAKOSZ: Támogatásodért jöttem és te leitatsz és Mütiliné legnagyobb szajháját hozod példaként?

ALKAIOSZ: Ugyan már… ne vedd magad olyan komolyan.

PITTHAKOSZ: Már hogy a fenébe ne? Itt most az államról van szó…

ALKAIOSZ: Viharba keveredett hajó.

PITTHAKOSZ: …és népről.

ALKAIOSZ: Kétségbe esett utasok.

PITTHAKOSZ: Legénység és kapitány kell.

ALKAIOSZ: Vagyis hadsereg és hadvezér?

PITTHAKOSZ: Így is mondhatod.

ALKAIOSZ: Vihar még nem múlt el sem vezényszóra, sem fegyverektől. Ellenben embereket öltek már fegyverekkel sokszor, akár egyetlen vezényszóra is. Túl sokszor.

PITTHAKOSZ: Már értem. Szapphó téged is elvarázsolt.

ALKAIOSZ: Te varázsoltad el önmagad. Élni születtünk, nem mások felett hatalmaskodni. Élj, és boldog leszel!

PITTHAKOSZ: Részeg vagy… szavaidat betudom az italnak és Szapphó mágiájának.

ALKAIOSZ: Hagyd ki ebből őt! Őt ezek a dolgok nem is érintik.

PITTHAKOSZ: A nép és az állam mindenki közös ügye.

ALKAIOSZ: Az ember előrébb van, mint a rendszer. De te ezt már rég nem érted, ahogy Szapphót se.

PITTHAKOSZ: Hetyeg és iszik naphosszat, dehogynem értem!

ALKAIOSZ: Az ifjúságot élni és gondolkodni tanítja.

PITTHAKOSZ: Fiatalok megrontója.

ALKAIOSZ: Ő a tízedik múzsa.

PITTHAKOSZ: Istenkáromló!

ALKAIOSZ: Nem értesz semmit.

PITTHAKOSZ: Te nem érted. Amiért jöttem most már tárgytalan. Jobb sorsot ajánlottam és szövetséget, de te a bort választod és Szapphódat.

ALKAIOSZ: Üzletelni jöttél? Azt hittem népről és államról beszélgetünk. Különös milyen gyorsan lesz ebből üzlet.

PITTHAKOSZ: Tudod, hol találsz!

ALKAIOSZ: Remélem nem a trónban.

PITTHAKOSZ: Még csak egyetlen kérdés, öreg barátom. Régóta meg akarom kérdezni tőled ezt.

ALKAIOSZ: Kérdezz.

PITTHAKOSZ: Mindig is érdekelt, hogy mi értelme van ennek az egész költészet-dolognak. Mondd, miért éltek ti költők? Valld be, hogy csak a borért és a nőkért, s a többi csak porhintés. Valld csak be… most, még változtathatunk ezen az egészen.

ALKAIOSZ: Hogy lesz ennyire okos emberből ennyire rossz? Miféle vágyaid vannak neked?

PITTHAKOSZ: Léhűtő, a kérdésemre válaszolj!

ALKAIOSZ: Száz esztendős vak mágusnő válaszolt nekem erre a kérdésre még Delphoiban.

PITTHAKOSZ: Mit mondott? Miért éltek, ti költők?

ALKAIOSZ: Hogy megmondjuk másoknak azt, amit még maguktól sem fogadnának el.

PITTHAKOSZ: Értem. Értem én, Alkaiosz, és tüskét nem felejtem. Jobb lett volna, ha azt válaszolod, amit hallani szerettem volna, hogy a borért és a nőkért éltek ti költők. Adtam volna bort is, nőt is. Jobb lett volna, kedves barátom. Vigyázz, mert meghalhatsz azért, amit mondtál. Ég veled!