Lászlóffy Csaba: Barna órán, Lázáry
Szavad a: bús már alig él,
S ifjakban a költői vér
Sem lila kékbe feketéll –
Amit a versed kibeszél
Csontvázujjunk még hogyha kér
Valamit – kitől s mit remél?):
[…]
(Babits Mihályos)
Szavad a: bús már alig él,
S ifjakban a költői vér
Sem lila kékbe feketéll –
Amit a versed kibeszél
Csontvázujjunk még hogyha kér
Valamit – kitől s mit remél?):
– „Áll az Idő és máll a Tér” –,
Benned még donnák s balkonok,
Csüggsz rajtuk; véres alkonyok,
Szétszabdalt nemzedék s vidék.
Ne keresd itt az ős igét;
elüszkösödve, mint a seb,
e város is, lásd, álmos eb,
Kide (Izabella-falu)
keleten, s nyugaton Gyalu –
nem véd más semmi, s nincs tanú,
Mihály, túl szép szó rá a bú.
(Lehúzva a rozsdás zsalu.)
(Átutazóban Kolozsvárott…)