Tiszatájonline | 2013. február 12.

Lászlóffy Csaba: Barna órán, Lázáry

Szavad a: bús már alig él,
S ifjakban a költői vér
Sem lila kékbe feketéll –
Amit a versed kibeszél
Csontvázujjunk még hogyha kér
Valamit – kitől s mit remél?):
[…]

 

(Babits Mihályos)

Szavad a: bús már alig él,

S ifjakban a költői vér

Sem lila kékbe feketéll –

Amit a versed kibeszél

Csontvázujjunk még hogyha kér

Valamit – kitől s mit remél?):

– „Áll az Idő és máll a Tér” –,

Benned még donnák s balkonok,

Csüggsz rajtuk; véres alkonyok,

Szétszabdalt nemzedék s vidék.

Ne keresd itt az ős igét;

elüszkösödve, mint a seb,

e város is, lásd, álmos eb,

Kide (Izabella-falu)

keleten, s nyugaton Gyalu –

nem véd más semmi, s nincs tanú,

Mihály, túl szép szó rá a bú.

(Lehúzva a rozsdás zsalu.)

(Átutazóban Kolozsvárott…)