Kukorelly Endre: Erdély megszabadítása
álmatlanul tölté az éjt s midőn
már rég fölvirradott még akkor is
karszékben ült a kandalló előtt
és kialudt hasábok hamvait
széndarabokat piszkált vasfogóval
mintha a hideg tűzhelyen parázsat
keresne melyről éleszthetne lángot
[…]
KAF/LRS-nak szívből
idővel Erdély egy virágoskerthez hasonlítana
(Kemény Zsigmond: Ködképek a kedély láthatárán)
Ne szabadítsatok meg
(Erdély Miklós: Antiszempont)
álmatlanul tölté az éjt s midőn
már rég fölvirradott még akkor is
karszékben ült a kandalló előtt
és kialudt hasábok hamvait
széndarabokat piszkált vasfogóval
mintha a hideg tűzhelyen parázsat
keresne melyről éleszthetne lángot
s midőn reggelivel a komornyik belép
mond meg mormogá redős homlokával
mondd meg a bábának hogy hozza be
a kicsinyt
ezen
szót
kicsiny
vontatva s arcán kifejezhetetlen
szorongással ejté a csecsemő
beviteték florestan indulattal
sétált a szobában elforditotta
szemét az ajtó mellett álldigáló
bábától de egy bősz kíváncsiság
gyötörte s hosszas küzdelem után
a csecsemőnek arcára tekintett
reménytelen csüggedten nézte azt
fürkészte szinte átszegezte
a kisded akkor nyöszörgeni kezdett
vigye kend ezt hamar ki a szobából
kiált kezével távozásra intve
te szőke vagy én szőke sőt hajam
még verhenyegre játszik ellenünkben
tátosunk ah tekints tehát helyettem
a kis vadállatra s mondd el hogy néz ki
a gyermek ki felett vitatkozás
támadt szerencsétlenségére kondor
fekete fürtű sötétbarna bőrű
idomtalan szájú és lapos orrú volt
csak éjszínű nagy szeme s rendkívül
szép fogsora enyhítettek szabály
NAGYTESTŰ PRÉMES ÁLLATOT LÁTTAM HÁTULRÓL (a) FEJE
KÉNYELMETLENÜL BALRA FELFELÉ CSAVARVA
AMINT AZ ESTHAJNALCSILLAGOT NÉZTE MEREVEN
AZONBAN FÉNYTELEN ORRHEGYE NEM VOLT VALÓDI
SEM A PRÉMJE SEM AZ ÁLLAT SEM AZ ESTHAJNALCSILLAG
NEM VOLT VALÓDI CSAK A KÉNYELMETLENSÉG VOLT
VALÓDI CSAK A KÉNYELMETLENSÉG – AZ VOLT VALÓDI.
