05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
05.04.
| Megálló – Tarján felett az ég – Majális+ >>>
05.02.
| PLÜSS NAP – Gyerekirodalomról nem (csak) gyerekeknek >>>
05.17.
| Szegeden rendez Alföldi Róbert >>>
04.27.
| Jazz Kocsma – Dékány Dávid Dolgok C-hez című kötetének bemutatója >>>
04.24.
| Beszédülés a sarjerdőbe – Tiszatáj lapbemutató >>>
04.24.
| Kaláka 50 – Hét határon át >>>
04.18.
| Emberkereskedelem elleni kampánnyal jön a mozikba az Egy nő fogságban >>>
04.16.
| REÖK – Nincs megállás a Rendőrséggel >>>
04.12.
| Vármező Galériában – Bahget Iskander: Szíriai kulturális kiállítás Budapesten >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>
02.22.
| Zsótér Sándor is játszik az újszegedi Moliére-komédiában >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>

Tandori Dezső versei
Fried István, Tóth Ákos Tandori Dezsőről

Farkas Wellmann Éva, Gergely Ágnes, Hartay Csaba, Lanczkor Gábor, Markó Béla, Pál Sándor Attila versei

Boldog Daniella, Rafael Chirbes prózája

Deres Kornélia, Julian Barnes, Milián Orsolya tanulmánya

Diákmelléklet: Fogarasi György a brit balladáról

>>>

A csütörtöktől szombatig tartó konferencia tizennégy szekcióban, összesen hetvenhárom előadónak adott lehetőséget arra, hogy megmutathassák magukat, és eddig elért tudományos eredményeiket. Újdonságként szolgált az Innovációk és gondolatok szekció, ahol javarészt tudományos-ismeretterjesztő előadások hangoztak el, vagy olyan tudományos kutatásokat mutattak be, amelyek még gyerekcipőben járnak. A Szegedi Tudományegyetem hallgatóin kívül az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Pécsi Tudományegyetem, Budapesti Gazdasági Egyetem és a Pannon Egyetem is képviseltette magát.

>>>

Váradi Nagy Pál: A Macska tábort bont
2013.02.01 - tiszatáj

Résnyire nyitotta dagadt szemeit, már fenn volt a nap. Csikart a hasa, de nem siette el. Lassan felocsúdott és egyet hümgetett a soros őrszemnek, amint megpaskolta a bokáját. Tiszta – suttogta az a választ a puska mellől. Felült és bámulta egy darabig a cserepek foghíjain át a fák tetejét, a gyönyörű eget, közben megsimogatta oldalán a fegyvert. Megint mozdult a hasa, úgyhogy négykézláb elmászott a létráig, le a padlásról és a tisztás széle felé, a budinak vette az irányt. Páran kinn falatoztak, intett nekik – a sokféle konzervből megállapította, hogy hajnalban visszatért az egység a városból.

A füvet húzta még a harmat, térdig vizes lett a nadrágja, mire a budihoz ért. Szebb időket megélt deszkatákolmány, belül még a kilencvenes évekből való naptárakkal tapétázva. Megoldotta a nadrágját, kitárta az ajtót – bassza meg! és hátrahőkölt. Egy őrszem nyerített a fáról, és még az erdészlak is zengett a röhögéstől. A budiban egy megkötözött fogoly ült, hörgött, hatalmas szemeivel pedig mélyen belenézett a rányitó Macska fejébe. Bassza meg, nyugtázta végül a fogoly ottlétét a férfi. Apátok faszát – kiáltotta, de már vigyorgott, aztán benyúlt az idegen mellé az újságokért, és a deszkatákolmány mögé vonult. Mély levegőt vett, bólogatott.

Dolga végeztével visszabaktatott a házhoz, ahol a hadnagy már várta. Az őrségen kívül mind ettek a bőséges zsákmányból. Augusztus vége volt és gyönyörű nap ígérkezett. Az erdő érintetlen zöldje ontotta magából a nyugalmat. A hadnagynak az volt a rögeszméje, hogy az ellenség elfogta a fiát és váltságdíjat követel érte. Az esemény utáni első hetekben tűnt el, miután a nagy városok elestek. Ez az egy gyengéje volt, a fia, különben kitűnő vezetőnek bizonyult. A Macska átvette a befóliázott fényképet, szinte már tegezte. Nyelvével a jobb felső szemfogán körözött, tudta, mi következik. A hadnagy nem mert vallatni, félt, hogy túl hamar végez a foglyokkal. Maga sem tudta az okát vagy a mikéntjét, de mind egyetértettek abban, hogy az ellenség katonái a puszta nézésükkel az őrületbe tudják kergetni az embert. Egyedül a Macska hallgatott, amikor a bajtársai rémtörténeteket meséltek a hatalmas fekete szemekről. Azok csak szemek. A Macska nem siette el. Az erdészlakon táboroztak már egy ideje, a fogoly meg végképp nem fog elsétálni. Bőségesen pofázta a konzervet, itta a forrásvizet, és legbelül unta az egészet.

A Macska eléggé átlagos kinézetű fickó volt. Civilből senki sem ismerte, de néhányan tudni vélték, honnan ragadt rá a név – ám jobbnak látták nem firtatni. A Macska jó bajtárs volt, tűzbe ment az emberért, de olyan, akit valahogy az ördög sem kíván ellenségének. Szóval hülyeség összerúgni vele a port. És nem utolsó sorban kikezdhetetlen tekintélyt kovácsolt magának azzal, hogy nem félt az ellenség szemébe nézni. Sőt. Különben volt valami a Macskában, amitől olyannak tűnt, mint bárki más.

Fogta a fényképet, a kését, biccentett a hadnagynak, és elindult a budi felé. Néhányan kinevették saját magukat, amiért megállt a kanál a szájukban, miközben nézték a Macskát a budi felé menni. Ő meg dramatizált, titokban rájátszott a legények fogékonyságára. Ez némileg mulattatta. Széles mozdulattal kitárta az ajtót, a fogoly erre vergődni kezdett, aztán a Macska egy hatalmasat ordított, minden bizonnyal a fogoly pofájába. Messzebbről talán a madarak is felrebbentek. A Macska kétoldalt a tenyerével szorította a fogoly fejét, a pofájába lehelt és mélyen belenézett a fekete szemekbe. Az ellenség kis vártatva nyüszíteni és rugdalni kezdett, és elillant minden magabiztossága. Ekkor a Macska elővette a fényképet és a késével együtt letette a fogoly elé. Ő maga leült a lassan száradó fűre, és nézte a jobb híján rozsdás szögesdróttal  megkötözött vézna testet. Az idegen orr-rései kikerekedtek és hol a Macskát, hol az eléje tett tárgyakat, hol a szivárgó vért nézte. A Macskának megfordult a fejében, hogy redukálja a hadnagyot, mielőtt egyszer még végzetes bajba sodorja a társaságot a rögeszméjével. Nem beszéltek közös nyelvet, a többieket pedig valóban kiverte a hideg veríték, ha ezekkel a fekete szemekkel találkozott a tekintetük. Unta a vallatásokat is.

Az erdészlak körül kevés használható dolog volt. Még csak egy balta sem akadt, a késével pedig szeretett volna még enni, úgyhogy elbattyogott a patakhoz kövekért. Aztán eleven gallyakat nyesett és ismét leült a fogoly elé. Délre járt, megizzadt. A hadnagy a tornácról figyelte a fejleményeket. A Macska arasznyi hosszúra vágta az ágakat, aztán hegyezni kezdte őket. Lassan, türelmesen. Aki nem ismerte, könnyen azt képzelhette volna, hogy élvezi. Piszkolnia kell, és ebbe a budiba most már biztosan nem fognak járni. Az idegen próbált mozgolódni, de a szögesdróttal nem volt mit alkudoznia. Ismét levedzeni kezdtek a sebei.

A Macska aztán fogta az egyik hegyezett botocskát, megmarkolta a patakról hozott követ, és egy szó nélkül, mintha szeg volna, elkezdte beverni a fogoly lábába, ahol a térdkalácsát sejtette. A budiban elborultak a dolgot, malac sem visít így, ha vágják. Nyilván ideggócba trafált, a fogoly mind a három lábujja görcsösen kimeredt, szemei még jobban elfeketedtek és rángatózni kezdett, hogy a Macska odébb lépett, és az idegen kiterült a budi előtt és még mindig vonaglott a másfél méteres test. Aztán eszméletét vesztette. A Macska megvizsgálta a fogoly csuklóit, látta, hogy dolgozott a dróton, úgyhogy a patakról hozott kövekkel semlegesítette a kétszer három izmos ujjat, hogy csak a bőr tartotta őket, amikor visszaültette a foglyot az árnyékszékre. A padlásról kerített még drótot, és hónaljtól a hátsó deszkákhoz fogta az idegent.

A kis szürke magához tértekor az első dolog, amit látott, az a Macska kezében a második hegyezett botocska volt. Egy őrszem oldalgott oda hozzájuk, kezével végig takarta a szemét, nehogy az idegen tekintetével találkozzon, és néhány szót szólt a Macskához. Talán azt mesélte, hogyan sikerült elfogják az ellenséget, amiben semmi hősies nem volt, maga is látta a kopasz tarkón az ütés nyomait. Hátulról leütötték, puszta kézzel, hiszen a csenevész test legerősebb csontjait is egy rántással eltörhették volna, ha nem volna az ellenségnek az a bizonyos nézése.

Beverte a második botocskát is. Lassan szürkült, úgyhogy visszahúzódott a padlásra, a vackába. A hadnagy talán tudta legbelül, hogy nincs hogyan és nincs mit kiszedni a földönkívüliből, de elvárta, hogy a parancsát teljesítsék. A többiek meg élvezték, hogy az egyhangú őrségváltásokat, meg az időnkénti konzervek utáni portyákat ismét megtöri valami, és a zsákmányolt ital mellé történet is kerekedik végre, mint az esemény előtti időkben. Felszabadultan ittak, hiszen látták, az ellenség legyőzhető.

Hajnalban egy lövésre ébredtek. Az őrszemek mintha látták volna a hadnagy kabátját a budinál ólálkodni, bár nehéz volt a fejük az estétől, szóval a hullát a tornácon találták meg. A Macska kiadta a parancsot a táborbontásra.

(Elhangzott az V. Kultúrcsempész Sínbusz Fesztiválon)

 

5SINBUSZ

 

Pal Nađ Varadi: Mačak zatvara logor

Jedva da je otvorio otečene oči, sunce je već izašlo. Imao je burgiju u stomaku, ali nije hteo ništa da zbrza. Polako je ustao i huknuo je jednom stražaru koji je baš bio na redu pošto je potapšao svoj gležanj. Čisto je – šapnuo je ovaj do puške. Ustao je i jedno vreme je posmatrao vrhove drveća, prelepo nebo kroz okrznute krajeve crepova i usput je pomilovao pušku. Opet mu se oglasio stomak, tako da je četvoronoške otpuzao do merdevina s tavana dole, prema čistini, u pravcu klozeta. Par njih je obedovalo napolju, mahnuo im je – na osnovu raznolikosti konzerva je zaključio da se u zoru vratila jedinica iz grada.

Trava je još vukla rosu na sebi, pantalone su mu se pokvasile do kolena dok je stigao do klozeta. Skalamerija od dasaka koja je doživela i lepša vremena, iznutra obložena starim kalendarima još iz devedesetih. Razrešio je pantalone, širom je otvorio vrata – jebiga! i povukao se unazad. Jedan stražar sa drveta se nasmejao kao što konj rže, čak se i šumarska koliba tresla od smeha. U klozetu je sedeo jedan zavezani zarobljenik, disao je krkljajući, a svojim ogromnim očima je gledao duboko u Mačkovu glavu. Jebo te, svario je muškarac na kraju prisustvo zarobljenika. Mamu vam jebem – uzviknuo je, ali je usput počeo i da se smeje, zatim je uvukao ruku iza stranca da bi uzeo novine i otišao je iza skalamerije od dasaka. Udahnuo je duboko i klimnuo glavom.

Pošto je odradio posao, vratio se u kuću gde ga je već čekao general! Osim straže, svi su se gostili obilnim plenom. Bio je kraj avgusta i izgledalo je kao da će biti jako lep dan. Netaknuto zelenilo šume je izlivalo iz sebe mir. General je bio opsednut idejom da mu je neprijatelj oteo sina i traži otkupninu za njega. Nestao je prvih nedelja posle događaja, pošto su pali veliki gradovi. I to mu je bila slaba tačka, sin, inače se pokazao kao izvrsni vođa. Mačak je preuzeo plastificiranu fotografiju, skoro da ga je već oslovljavao sa ti. Jezikom je kružio oko gornjeg desnog očnjaka, znao je šta sledi. General se nije usuđivao da vrši ispitivanja, plašio se da će suviše brzo završiti sa zarobljenicima. Ni sam nije znao razlog, ni kako je to moguće, ali svi su se složili u tome da vojska neprijatelja već pustim pogledom može da otera čoveka u ludilo. Jedino je Mačak ćutao kad su njegovi prijatelji u nevolji prepričavali strašne priče o ogromnim crnim očima. To su samo oči. Već su neko vreme logorovali oko šumarske kolibe, a zarobljenik svakako neće odšetati. Obilato je tamanio konzervu, pio izvorksu vodu i duboko u sebi je znao da mu je dosadila cela stvar.

Mačak je izgledao dosta obično. U civilu ga niko nije poznavao, nekolicina je znala nešto o tome kako je dobio svoj nadimak – ali su smatrali da je bolje ne zalaziti u tu temu. Mačak je bio dobar drug u nevolji, čak je i u vatru išao da bi spasao čoveka, ali ipak bio je tip kojeg ni đavo ne bi poželeo za neprijatelja. Znači, bilo bi glupo doći u sukob s njim. I ne na poslednjem mestu, zaslužio je nepokololjebljivo poštovanje time što ga nije bio strah da pogleda neprijatelja u oči. Šta više. Inače bilo je nečega u Mačku što ga je činilo potpuno istim kao drugi.

Uzeo je fotografiju, svoj nož, mahnuo je glavom generalu i krenuo je u pravcu klozeta. Nekolicina njih je ismejala same sebe jer im se zamrzla kašika u ustima dok su posmatrali Mačka kako ide prema klozeta. A on je pravio dramu, u tajnosti se poigravao sa osetljivošću vojnika. To ga je u neku ruku zabavljalo. Širokim pokretom je otvorio vrata, na šta je zarobljenik počeo da se rita, onda je Mačak počeo da urla, verovatno u lice zarobljenika. Sigurno su se prenule i ptice u daljini. Mačak je rukama stegao glavu zarobljenika sa obe strane, disao mu je u facu i duboko ga je pogledao u oči. Ubrzo posle neprijatelj je počeo da skiči i da šutira i odlepršalo je svo njegovo samopouzdanje. Onda je Mačak izvadio sliku i zajedno sa svojim nožem ju je stavio ispred zarobljenika. A on sam je seo na travu koja je počela polako da se suši i nemajuči boljeg posla gledao je u mršavo telo obmotano zarđalom bodljikavom žicom. Nozdrve stranca su se zaoblile i naizmenično je gledao u Mačka, u predmete stavljenje pred njega i u šikljajuću krv. Mačku je palo na pamet da redukuje generala pre nego što uvali družinu u smrtnu nevolju sa sviojom opsesijom. Nisu govorili zajednički jezik, a ostale je u pravom smislu te reči oblio hladan znoj svaki put kad im je pogled susreo te crne oči. Dosadila su mu i ispitivanja.

Oko šumarske kolibe nije bilo mnogo toga korisnog. Nije bilo čak ni sekire, a sa svojim nožem je hteo još da jede, tako da je odšetao do potoka po kamenje. Onda je počeo da seče zelene grane i ponovo je seo ispred zarobljenika. Bilo je oko podneva, sav se oznojao. General je sa verande posmatrao razvoj događaja. Mačak je isekao grane tako da budu pedalj dugačke, potom je počeo da ih oštri. Polako, strpljivo. Onaj, ko ga nije poznavao, bi pomislio da uživa u tome. Morao je da prlja, u ovaj klozet, sad je već sigurno, da više neće ići. Stranac je pokušao da se pomeri, ali nije bilo pregovora sa bodljikavom žicom. Opet su počele da mu cure rane.

Mačak je zatim uzeo jednu od naoštrenih grančica, zgrabio je kamen koji je doneo sa potoka i bez ijedne reči, kao da je reč o ekseru, počeo je da je zabija u nogu zarobljenika, tamo gde se mogla naslutiti čašica kolena. U klozetu se sve okrenulo naopako, ni prase ne vrišti tako kada ga kolju. Očigledno je pogodio nervni čvor, sva tri prsta na stopalu zarobljenika su se ispravila u grču, oči su mu postale još crnje, a telo je počelo da se rita kako se Mačak pomerio malo unazad; stranac se ispružio ispred klozeta i još uvek se ritalo njegovo metar i po dugo telo. Posle toga je izgubio svest. Mačak je ispitao zglobove zarobljenika, video je da je ovaj radio na žici, tako da je kamenjem donešenim sa potoka neutralisao dva puta po tri mišićava prsta, držala ih je samo koža kada je vratio zarobljenika u sedeći položaj na klozet. Sa tavana je doneo još žice i obuhvativši ga oko pazuha, zavezao je stranca za stražnju dasku klozeta.

Kada je mali sivi povratio svest, prva stvar koju je video bila je druga naoštrena grančica u Mačkovoj ruci. Jedan stražar se dovukao do njih, sve vreme je držao oči prekrivene rukama, da mu se pogled ne bi susreo sa strančevim i podelio je nekoliko reči sa Mačkom. Valjda je govorio o tome kako su uspeli da uhvate zarobljenika, u čemu nije bilo ničeg herojskog, pošto je i sam video udarce na ćelavom temenu. Udarili su ga otpozadi, golom rukom jer bi i jednim potezom mogli da polome i najjače kosti zakržljalog tela neprijatelja da nije tog izvesnog pogleda.

Zabio je i drugu grančicu. Polako se smrkavalo, tako da se uvukao nazad na tavan, u svoju rupu. General je valjda znao negde duboko u sebi da nema kako i nema šta da počne sa izvanzemaljskim, ali je očekivao da se izvrše sva njegova naređenja. A ostali su uživali u tome što je monotoniju smenjivanja straže i povremenog lova na konzerve ponovo preseklo nešto i da se uz plen konačno pridružila i priča kao u vremenima pre događaja. Pili su sa slobodom jer su videli da je neprijatelj pobediv.

U zoru su se probudili na pucanj. Stražari kao da su videli kaput generala kako se šunja oko klozeta, ali ipak im je glava bila teška od večeri; znači leš su našli na verandi. Mačak je izdao naređenje da se zatvori logor.

Prevela Teodora Drozdik-Popović

 


Címke: , , ,
2019.04.25 - tiszatáj

REKAMIÉ FESZTIVÁL, SZEGED
11 ember várakozik London kapujában. Románok, szerbek, erdélyi és magyarországi magyarok. Angliában szeretnének dolgozni. Könyvelő, pap, énekesnő, ingyenélő fiatal. Bevándorlók, vagy kivándorlók, talán nem menekültek, talán csak munkakeresők. Tele reményekkel, félelmekkel, előítéletekkel. Mintha a mindennapokat látnánk… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.04.24 - tiszatáj

LANG LANG: PIANO BOOK
Nem akarom azt mondani, hogy nem értem a Lang Lang-jelenséget: itt van ez a még mindig fiatal zongorista, könnyen megjegyezhető névvel, és miközben kevesek arról vitatkoznak, hogy miért nem jó, amit csinál, addig ő millióknak ad elő a legnagyobb koncerttermekben. Három éve járt Budapesten, és hát persze, hogy a Müpa az ajánlófüzete címlapjára rakta. Nem mintha nem ez volna a jó marketingstratégia: könnyű arra a következtetésre jutni, hogy per pillanat Lang Lang a legismertebb zongorista a világon… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.04.24 - tiszatáj

KÖNYVFESZTIVÁL IDÉN IS – A DÍSZVENDÉG NORVÉGIA
Ahogy minden évben, úgy idén is lesz könyvfesztivál a budapesti Millenárison, ezúttal április 25. és 28. között népesül be könyvstandokkal az egykori Ganz-gyár területe a Széna tér szomszédságában. A számos újdonság mellett az idei egyik legnagyobb durranás kétségtelenül a norvég díszvendég Karl Ove Knausgård lesz, aki hatrészes önéletrajzi regényfolyamával vált híressé: Min Kamp (Harcom) című ciklusából eddig három magyarul is megjelent a Magvető Kiadó gondozásában, a könyvfesztiválra pedig a negyedik, Élet című mű is napvilágot lát… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.04.22 - tiszatáj

KÖNYVPREMIER ÉS KIÁLLÍTÁS A KISKUNHALASI MÚZEUMBAN
Bensőséges ünnepség meghívottja lehettem néhány napja Kiskunhalason a Thorma János Múzeumban, ahol a Biczó-család társaságában gyűltek össze érdeklődők egy kiállítás megnyitó és egy könyvpremier alkalmából. A számos családtagot számláló ünnepségen joggal kaphatott volna főszerepet a veretes családi címer, a Mátyás királytól kapott nemesi oklevél, a nemzetes rang, de a résztvevők nem ezeket ünnepelték, hanem Biczó Gézát, a néhai rajztanárt… – PACSIKA EMÍLIA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.04.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM KIÁLLÍTÁSA NYOMÁN
Önjáró paradoxonok… – Suttogja a költő, majd a kiállítás-megnyitón létrára mászik, levetkőzik, mélyen meghajol, és köldökéből kiissza a nektárt, a szellemet (a gint?)…
Ki ismer itt laza Istent? – Aki ismer: haza is ment…
Egy elképzelt kiállítás jegyében az eb-színház, a nem-színház lírikus absztrakt jelmezében. Ó, attribútumok és amorfizációk…

>>>
2019.04.18 - tiszatáj

BOLOGNAI GYERMEKKÖNYV- ÉS ILLUSZTRÁCIÓS VÁSÁR
Április 4-én ért véget az idei, 56. Bolognai Gyermekkönyv- és Illusztrációs Vásár, ennek kapcsán tartotta meg a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum első rendhagyó, szakmai estjét a B32 Galériában. A meghívottak: Balázs Eszter Anna (Kolibri), Dian Viktória (Publishing Hungary), Érsek Nándor (Scolar), Győri Hanna (Pagony), Sándor Csilla (Csodaceruza), a beszélgetés moderátora Szekeres Nikoletta, a HUBBY elnöke volt… – KELEMEN RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.04.17 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Kis történeteket ígér a kiállítás címe. De ne dőljünk be ennek. A rövid műfaj, legyen az néhányperces novella vagy rövidfilm, látszólagos egyszerűsége mellett, tömörségével egy egész világot képes megjeleníteni, a ki nem mondott szavakkal, a meg nem jelenített képekkel. Ha valamennyire ismerjük David Lynch munkáit, elsősorban filmjeit, kultikus filmsorozatát, nem könnyen emészthető csemegére számíthatunk. A kiállítás egyik poszterét látva van, akinek már ekkor beugrik a Twin Peaks sorozatból Judy figurája, és a sorozat egyik horrorisztikus pillanata […]

>>>
2019.04.16 - tiszatáj

2019. április 11-én Makón tizennegyedik alkalommal kapta meg elsőkötetes költő a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt. Idén Vajna Ádám Oda című verseskötetéért vehette át ünnepélyes keretek között a díjat… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő