Próza

Fermad, az arab barátom, akivel tavaly Forenban, a Cormaid gyár szalagsora mellett tajkát válogattam, múlt héten bemutatta a barátnőjét. Megállapodott. Sokáig kereste az igazit. Még Hársi Vera színművésznővel is volt egy röpke kalandja, aki a Vandai Kovászában Kharingát játszotta. Verának Kopti István volt a férje. Bizony! A Kopti! De most azt mondja, hogy megtalálta az igazit. Sokáig kereste, de megtalálta.

*

Emy Mirdow a lány neve és modell. Sokat keres, de ez nem zavarja Fermadot, mert ő is gazdag, tavaly Forenban jól megszedte magát a tajka válogatásával. Emy Mirdow népszerű modell, sokat keres. Indián, afro és europid ősök adtak bele anyait-apait. Mesztic is, meg mulatt is, kicsit skandináv is, meg még más is, csak azt már elfelejtettem. Vettek egy házat a Cargi-szigeteken. Mindenki a csodájára jár. Mutatott róla fényképeket. Beszarás! Gyereket terveznek. Fermad Palnacsukriban, a világkörüli útja során csinált egy gyereket. Palnacsukri szép város és ő szereti Indiát meg a gyerekeket is. Emy még a karrierjét is feláldozná. Három hónapig. Aztán bébiszitter vinné tovább a dolgokat. Nem nagy ügy. Én is mondtam, hogy anyámnak is vissza kellett mennie hat hónap után dolgozni. Igaz, az pont kétszerese a háromnak. De anyám nem volt modell. Ez is igaz.

*

Fermad mostanában elég lírikus. Szerelmes. Percről percre más-más érzelem önti el. Fermad szélsőségesen nyilvánul meg. Tegnap a 3. számú vendéglátóipari egység előtt megkérdezte tőle egy törzsvendég, hogy milyen Emyvel a dolog. Fermad megfordult.

– Ütök, terülsz, köpök, merülsz! – ezt mondta. Még hatodikban tanulta ezt a verset.

*

Fermad nagyon szereti a verseket, főképp, amelyek közvetlenül, a valós világ mélyéből szólnak a hallgatóhoz. A hallgatóhoz, mert Fermad szerint a verset szavalni kell, mint az ősi időkben, amikor még a művészetek egységben voltak. Tánc, zene, szöveg együtt a tűz körül. Szóval szavalni, nem olvasni. Fermad egyébként sem szeret olvasni.

Ez a verse jó mélyről jött. Volt benne egy lekezelő stílus, amelynek éteri könnyedsége ellentmondást nem tűrőn alázta a porba azt a jetiarcú kretént, akit megszólított. Egyértelmű, feszes, két szótagos sorokra bontható, páros rímelésű, jambikus versike volt.

Nagy sikere volt Fermadnak. Három-négy idegen csatlakozott még hozzájuk, mert ők is szerették a verseket. Mint az őskori barlangok tábortüzeiben ropogó fák pernyéi, így szálltak Fermad szavai is az ég felé. Tábortűz volt ő is, amely köré egyre többen gyűltek össze megmelegedni a megfáradt emberek. Fermad nagyon józsefattilás ilyenkor.

*

Fermad nagyon szereti az emberiséget, azt mondja, élete minden lépését a humanizmus jegyében teszi. Az egység előtt is mindenkire gondja volt. Az egyén szívdobbanásával lesz teljes a közösség lelke. Ezt vallja. Mindenkinek szavalt egy-egy ilyen verset.

Fermad nagyon művelt. Egy idő után nem tudott több verset, ezért néhányan megfogták. Volt, aki a kabátját kezdte rángatni, másik a kezét csavargatta. Az emberek is nagyon szeretik a verseket, egyfajta igény mutatkozik meg részükről. És ez néha elég erőszakosan nyilvánul meg. De Fermad nem tudott több verset.

*

Fermadot nagyon megverték. Én hazamentem, mert a prózát kedvelem inkább, de a 3. számú vendéglátóipari egység törzsvendégei nagyon lírikusak. Reggel Emy Mirdow elment. Azt mondta, hogy Fermad túlságosan szereti az emberiséget és gyakran megy közéjük szavalni, csak rá nincs ideje, pedig ő maga az emberiség. Indián, afro és europid ősök adtak bele anyait-apait. Mesztic is, meg mulatt is, kicsit skandináv is, meg még más is, csak azt már elfelejtettem. Elege volt, pakolt, elment. A barátom most nálunk lábadozik. Kati felírt valamit a sebeire. Kati orvos és fel tud írni. Ez is valami. Fermad búskomor. Csalódott mindenben. Kérdezte, hogy most mit csináljon. Mondtam, hogy Emynek kicsit igaza volt az emberiséget illetően, és hogy szerintem szokjon át a prózára.

Becsy András