03.09.
| REÖK – Rendőrség – avagy a helyzet egyre hülyébb >>>
03.06.
| Trafó – Artman vol.7. – 20 kép >>>
03.04.
| Grecsó Krisztián Szegeden is bemutatja Verát >>>
02.28.
| Asztali beszélgetések… – Európa | Iszlám és kereszténység? >>>
02.23.
| Pannon Filharmonikusok – Vidovszky 75 >>>
02.22.
| Kötetbemutató – Nagy Zopán: Felhő regény >>>
02.16.
| Deák17 – Gyermekrajzok bőröndökben >>>
02.14.
| Jazz Kocsma – Deres Kornélia Bábhasadás című kötetének bemutatója >>>
02.14.
| Asztali beszélgetések… – Street art, graffiti, szakralitás. A kibékülés terei? >>>
02.07.
| OSZK – Zárul a Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítás >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>
01.24.
| Lendület program: három kategóriában várja az Akadémia a fiatal kutatók pályázatait >>>
01.18.
| Újabb sztárfellépők a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválon! >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>

Shrek Tímea, Szakács Réka prózája

Horváth Veronika, Kovács L. Zsolt, Mohai V. Lajos, Németh Zoltán, Olty Péter, Siska Péter, Veszprémi Szilveszter versei

Rácz Lajos beszélgetése Konrád Györggyel

Borsodi L. László, Hajnal Géza, Nagy Csilla tanulmánya

Nádas Ale­xandra festményei

Diákmelléklet: Sebők Melinda Babits Mihályról

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Egy (ki)talált kézirat
2013.01.17 - tiszatáj

PSZEUDO KIERKEGAARD: A MEGFORDULT VILÁG 

„Nem csupán Kierkegaard saját szövegeivel kerül kapcsolatba A megfordult világ kézirata. Szerzője polemizál a klasszikus német filozófia nagyjaival, Kanttal, Hegellel, Schellinggel…” – Szabó István Zoltán (Steve) írása. 

„A régiek pontosan tudták, hogy a szépség hasznosságára kérdezni
értelmetlen és barbár dolog. Mire való, mire jó, mivel használ nekünk,
s egyáltalán: hasznos-e a szépség szeretete? Lesz olyan barbár világ,
hidd el, nyájas olvasóm, amikor ezek a kérdések maguktól értetődővé válnak.”

(96. oldal)

Minden könyvnek története van. Amelyiknek nincs, annak kitalálnak egyet, tehát minden könyvnek története van. Gyenge Zoltán könyve esetében talán csak valamivel bonyolultabb a történet a megszokottnál. Vagy éppen egyszerűbb az irodalomtörténeti előképek miatt – ezt próbálja meg eldönteni inkább a „jámbor olvasó”.

Adott egy szegedi filozófia professzor, aki egyszer csak új kötettel jelentkezik. Ez még nem lenne meglepő. Az már inkább, hogy e kötet megszületéséhez legalább annyi szépírói képességre volt szükség, mint amennyi szigorúan szakmai munkára. A megfordult világ egy megtalált Kierkegaard-kéziratként határozódik meg a köréje írt narratíva szerint. E kéziratot a „közreadó” Gyenge Zoltán találta meg, miközben egy unalmas ösztöndíj révén Dániában tartózkodott. A kézirat stílusa nagyon emlékeztet Kierkegaardéra, ám teljes mértékben nem igazolható, hogy valóban az ő szövege lenne, ezért aztán a filozófiai hagyomány régi szokásához híven a „pszeudo” előtag hivatott a szerző személyének bizonytalanságát érzékeltetni. Lehetséges ugyanis, hogy olyasvalaki írta, „aki elég jól ismeri a filozófiai corpust, a szerző stílusát, s talán kicsit magát a gondolkodásmódot is – de ugyanakkor egyben elege is van mindebből”.

Mindezt persze olvassuk idézőjelek között. A szerző ugyanis – e funkció neve ráadásul egybeesik a közreadói funkció nevével – a Kierkegaardtól már ismert, a posztmodern beköszöntével pedig sokszor ismételt játékot játssza: saját szövegét, mint megtalált kéziratot tűnteti fel, neve pedig mint közreadó jelenik meg. Kierkegaard ugyanezt teszi a Vagy-vagyban: Viktor Eremitaként két talált kéziratot ad közre, a szerzők kiléte pedig úgyszintén bizonytalan. Hasonló a helyzet Umberto Eco A rózsa neve című regényével is, ám amíg szegény Adso kézirata csupán egyetlen szöveg, ami „szerzője után maradt”, addig a helyzet bonyolultabb A megfordult világ esetében. Kierkegaard ugyanis bőséges mennyiségű írást hagyott hátra.

A fikció szerint a dán gondolkodó talált kézirata valamikor 1841 és 1844 között keletkezett, vagyis nagyjából abban a korszakban, amikor a Vagy-vagy, az Ismétlés és a Félelem és reszketés is íródott. Ennek megfelelően gyakran találkozhatunk a fenti munkák valamelyikében található gondolatok, gondolatmenetek parafrázisával, mintha csak előképe vagy épp kivonata volna e kézirat az ismert szövegeknek. A házasság kérdése, Jób és Ábrahám alakja ugyanúgy alapvető fontosságúak ebben a munkában, mint lesznek a további Kierkegaard-szövegekben. A megtalált kézirat így nem hagyja érintetlenül a gondolkodó többi munkáit sem, hanem új kontextust teremt azok értelmezéséhez. Az utalásokkal, parafrázisokkal átszőtt szöveg így nem csupán belesimul a Kierkegaard-korpuszba, hanem összekapcsolódik az őt körülvevő szövegekkel, megtalálja „rendelt helyét”, saját környezetét és le is gyökerezik ott.

Legalább ennyire érdekes jelenség a főszöveg és a lábjegyzetek viszonya, hiszen itt találkozik, sőt, konfrontálódik a fiktív szerző és közreadó. A lábjegyzetelés hitelességet kölcsönöz a munkának: a közreadó kommentálja a nehezen érthető vagy valamiért kétes szöveghelyeket, filológiai érdekességekre mutat rá és a gondolatmenet következetlenségeire hívja fel a figyelmet. E gesztusok azonban nem csak a fikció igazolására szolgálnak, hanem lehetőséget adnak a (valós) szerzőnek arra, hogy a főszövegben leírt saját gondolataira reagáljon és nem ritkán ironikusan viszonyuljon ezekhez. Ez a „tudathasadásos állapot” tehát nem csupán különleges lehetőséget teremt az (ön)reflexióra, hanem a Kierkegaard számára mindig kiemelkedően fontos irónia terepe is.

Nem csupán Kierkegaard saját szövegeivel kerül kapcsolatba A megfordult világ kézirata. Szerzője polemizál a klasszikus német filozófia nagyjaival, Kanttal, Hegellel, Schellinggel, gyakran nyúl vissza az ókori görög gondolkodáshoz, csakúgy, ahogyan azt Kierkegaard is teszi más helyeken. Ami azonban érdekesebb, hogy a figyelmes olvasó olyan idézetekre is ráakadhat, melyeket Kierkegaard nem ismerhetett. Ilyen a Wittgenstein Tractatusából vett mondat (27. oldal) vagy a Nietzsche Antikrisztusából vett részlet (188. oldal), értőbb olvasók pedig valószínűleg jóval többet felfedezhetnek még ezeken kívül is. Ezek az anakronisztikus gesztusok szintén előforultak már A rózsa nevében, ahol Freud álmokkal kapcsolatos nézetei mellett a poszt-strukturalista elméletek is megjelennek a középkori kolostor lakóinak beszélgetéseiben. Ahogyan Wittgenstein Tractatusa is (ez a munka minden bizonnyal a legnépszerűbb még meg nem írt filozófiai mű lehetett a XIV. és a XIX. században). Mindez izgalmas játékra ad lehetőséget azoknak az olvasóknak, akik szeretik a rejtvényfejtést és persze új réteggel gazdagítja A megfordult világ értelmezési lehetőségeit, ám koránt sem merülnek ki ebben a könyv erényei.

A kézirat rendkívül sokféle problémát érint: hit, egyház, kultúra, én, önfeladás, önfelejtés, halál – csak néhány kulcsszó a megidézett témákból. Ezek korok felett álló emberi problémák, így hiába olvassuk egy pszeudo-tizenkilencedik századi szövegben, természetesen bármelyik kor olvasójához szólnak – mint általában a jó szövegek –, így hozzánk is. Mint egyébként bármelyik Kierkegaard-írás, azzal a különbséggel természetesen, hogy ez nem az övé. Ugyanakkor korunk aktuális problémái is megidéződnek, általában „Kierkegaard” jövőre vonatkozó prognózisainak formájában, így – mivel ezeket a prognózisokat mi megvalósulni látjuk – egyszerre dicsérik a dán gondolkodó zsenialitását a fikció szintjén és egyszerre korunk – helyenként szarkasztikus, máshol ironikus – kórképe (lásd a recenzió mottójául választott szövegrészt). Ehhez a jelenséghez kapcsolhatóak azok a mondatok is, melyekben „Kierkegaard” Dániára vagy a dán nyelvre utal (hiszen a közreadott szöveg természetesen „fordítás”) – nyilvánvalóan adott a lehetőség, hogy Magyarországra és a magyar nyelvre értsük ezeket a kijelentéseket.

A könyv mint fenomén szép munka. A puhaborítós kiadás kihajtható fülekkel és kényelmes szedéstükör-margó aránnyal rendelkezik. A szép, talpas betűk közepes méretükkel könnyedén olvashatók – kézbevenni is jó érzés a kiadványt.

Nem divatos ilyen könyvet írni mostanában. Olvasni sem divatos effajta könyvet. Éppen ezért üdvös, hogy időről-időre mégis feltűnnek ilysfajta írások. Nem elsősorban az intellektuális kaland miatt, melyet az elrejtett utalások jelenthetnek, amit igazán úgyis csak azon kevesek élvezhetnek ki teljes mértékben, akiknek hivatása a filozófia. Inkább a zavar miatt, amit az olvasóban okoz. Nem öncélú zavarkeltésre kell itt gondolni, hanem olyasféle zavarra, amely arra készteti az olvasót, hogy gondoljon újra olyan fogalmakat, jelenségeket és minőségeket, melyeket túl régen tett már kockára.

Lassú olvasásra ajánlom.

Szabó István Zoltán (Steve)

(Pszeudo Kierkegaard: A megfordult világ. Ismeretlen Kierkegaard-kézirat, közreadja Gyenge Zoltán. Budapest-Pozsony, Kalligram, 2012.)


Címke: , , ,
2019.02.19 - tiszatáj

MÉSZÁROS MARIANNA ÚTJAIM C. KIÁLLÍTÁSA
A spanyol zarándokúton készített tömérdek fotóanyagot rendszerezte és napokra bontva kiválasztott egyet-egyet, hogy grafikusként kedvenc technikájával rézlemezre karcolja vizuális emlékeit. Alkotó minőségében más szemmel használja fényképezőgépe ablakát, merész képkivágásokkal vonja be a nézőt művészetébe. Minden munkája érett technikai tudásról ad számot. A sokszorosító grafikát láthatóan előtérbe helyezi az egyedi képpel szemben… – ALE ILDIKÓ MEGNYITÓJA

>>>
2019.02.19 - tiszatáj

BORSODI L. LÁSZLÓ:
MASZK ÉS SZEREPJÁTÉK
Egy időtálló költői életmű léte dinamikus, folyamatosan dialógusképes, hiszen állandóan megújuló értelmezéseiben létezik, ilyen értelemben soha nem lehet lezárt, befejezett – tartja az irodalomkritika egyik alaptézise. Igaz ez a dinamikus lét Baka István életművére is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy újabb fontos állomásához érkezett a Baka-kritika: Nagy Gábor 2001-es monográfiája után ismét egy szintetizáló jellegű mű látott napvilágot… – NAGY MÁRTA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.17 - tiszatáj

DOBÓ KATA FILMJE
A Kölcsönlakással bármilyen kapcsolatot tartó bohózatok közös gondja nem a hihetőség, hanem az, hogy a történet a szükség- és törvényszerű csavarokat, kalamajkákat, félreértéseket és egyebeket miként tudja tálalni. Természetesen érdemes mindazt, amit látunk, a saját tapasztalatainkkal összevetni, a néző ezt rutinszerűen megteszi, de készek vagyunk minden olyasmit nevettetőnek látni, ami mégiscsak szokatlan, mégiscsak olyasmi, amivel nemcsak hogy nem találkoztunk soha, de még elképzelni sem tudjuk… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A tárlat előkészítését egy 2016 márciusában megalakult munkacsoport (Passuth Krisztina, Pataki Gábor, Radák Judit, Boros Lili, Petőcz György és Szabó Noémi részvételével. A kiállítás vezető kurátora Szabó Noémi, a Ferenczy Múzeumi Centrum Művészeti és Muzeológiai Főosztályának vezetője) végezte. A kiállításon visszaköszön a gondos és elmélyült előkészítés, a tárlat az életmű teljességét mutatja meg. Párhuzamosan látható Vajda Lajos felesége, Vajda Júlia festőművész tárlata a Szentendrei Képtárban Mégis legyen kiállítás… címmel […]

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

OPERAHÁZI BOHÉMÉLET SZEGEDEN
Elvileg koncertszerű előadásban, gyakorlatilag előadásszerű koncerten turnéztatja a Magyar Állami Operaház Puccini Bohéméletét. A budapesti amúgy alighanem a világ legrégebben futó operaprodukciója, 1937-ben állította színre Nádasdy Kálmán, a díszleteket Oláh Gusztáv, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte. A főszerepeket akkor többek között Osváth Júlia, Pataky Kálmán, Losonczy György és Székely Mihály énekelték. Az Operaház vezetői nagyon büszkék erre a produkcióra… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.10 - tiszatáj

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő