Tiszatájonline | 2013. január 17.

Oláh András versei

döntened kellett mi fájjon inkább
a magány vagy a veszteség
tetőtől talpig átvizsgáltál
minden épnek hitt javaslatot
a csalétek én lehettem volna
de a vesztes mindenképpen te maradtál
[…]

elmartad magadtól

elmartad magadtól mert hazugságaival

mérget égetett a szívedbe

egy jelentéktelen kis szajha

hullámtörőin fennakadva talált vigaszt

döntened kellett mi fájjon inkább

a magány vagy a veszteség

tetőtől talpig átvizsgáltál

minden épnek hitt javaslatot

a csalétek én lehettem volna

de a vesztes mindenképpen te maradtál

félve vonszolódtál a semmibe

hogy a létezést kiérdemeljem

hogy felnevelj apa nélkül

hogy lehessek bélyeg a sorsodon

– könnyen cáfolható gondterhelt öröm

fénykép

hisz még el sem követtük megírt bűneinket

– a nővér arcát látom magam előtt

amint a kórházi ágyon fölém hajol

fátyolos tudatom mélyén sorban állnak a hátsógondolatok

szomjas villám nyilall belém

magasan ágaskodó fájdalom

engedem hogy ráhibázzon

a dermedt csönd elnyomja a varjak fekete károgását

jaj nem nyithatsz be így

mikor Isten épp a szívünkben hallgatózik