07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>
06.19.
| Átadták az Év Gyerekkönyve Díjakat >>>
06.19.
| PesText − új nemzetközi irodalmi fesztivál Budapesten >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>
05.29.
| Villámgyorsan épül fel az ország legnagyobb színháza >>>
05.25.
| Több cannes-i filmet a Mozinet mutat be a hazai mozikban >>>
05.23.
| Új színház nyílik idén a Szegedi Szabadtérin >>>
05.10.
| Gorajeci műfordítótábor >>>

Battai Detre István, Peter Brezňan, Németh Gábor Dávid, Normal Gergely, Petőcz András, Ivan Štrpka, Jan Těsnohlídek, Jiří Žáček versei
Bene Zoltán, Jódal Rózsa, Peter Šulej prózája
Gion Nándor hangjátéka
Petőcz András hatvanéves
Írások a magyar századforduló irodalmáról
Az 58. Velencei Képzőművészeti Biennáléról

>>>

BESZÉLGETÉS SZECSŐDI FERENC HEGEDŰMŰVÉSSZEL
Júniusban ünnepelte 65. születésnapját Szecsődi Ferenc hegedűművész. Ez egy muzsikus életében nem számít feltétlen fordulópontnak, ám Szecsődi egyetemi tanárként a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának Vonós Tanszékét vezette. 23 éves korától tanított az akkori Zeneművészeti Főiskolán, majd jogutódján az egyetemi karán. A tanszékvezetést most át kell adnia, de a tanítást tovább folytatja… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>

Péter I. Zoltán: Ady Endre nagyváradi sajtópere
2012.12.03 - tiszatáj

A nagyváradi káptalan tagjai sajtó útján elkövetett nyilvános becsületsértés miatt pert indítottak Ady Endre újságíró ellen az Egy kis séta című hírlapi cikk miatt.  Mindez jól ismert az irodalomtörténet-írásból. Maga a per lefolyása már kevésbe. Az elkövetkezőkben ezt ismertetjük.

A nyomtatvány útján elkövetett becsületsértés vétségével vádolt Ady Endre főtárgyalását 1901-ben tartották a nagyváradi királyi törvényszéken. Hatvan évvel később valaki megtalálhatta e per anyagát az egykori nagyváradi királyi törvényszék iratai között. Olyan valaki lehetett, aki felmérte ezeknek az iratoknak a jelentőségét, és úgy döntött, hogy fotókópiákat készít, vagy készíttet róluk. És hogy semmi kétség ne legyen később e másolatok hitelességét illetően, minden egyes fényképmásolatot felragasztottak egy-egy azóta megsárgult lapra, majd az egészet egy dossziéba téve zsinórral összefűzték. A hátsó fedőlap belső oldalán a zsinór két végét leragasztották, majd a Nagyváradi Tartományi Ügyészség (Procuratura Regiunii Oradea) bélyegzőjével látták el. Mindez 1961-ben történt.

Ugyanitt egy kézzel írott román nyelvű jegyzőkönyv is olvasható.  Magyar fordítása szerint: „Jegyzőkönyv. Sfîrlea Vasile a Crisana Tartományi Ügyészség (Prokuratúra) kriminalisztikai ügyésze ezzel az 1961. április 17-én kiállított jegyzőkönyvvel igazolom, hogy ez a dosszié 44 (negyvennégy) lapot tartalmaz, melyekre fotókópiák vannak ragasztva.”

A jegyzőkönyv alján Sfîrlea Vasile ügyész aláírása, illetve a tartományi ügyészség bélyegzője található. Érdekes, hogy a tartomány hivatalos megnevezése ekkor már Crisana volt – az ügyész is ezt használta –, de a bélyegzőn még Nagyvárad Tartomány Ügyészsége, azaz Procuratura Regiunii Oradea szerepelt.

A dosszié a Crisana Tartományi Múzeumhoz került, ahol a 2502. leltári számmal látták el. A dosszié fedőlapjának belső oldalán ugyanez a leltári szám olvasható apró betűkkel, de alatta már az Ady Endre Emlékmúzeum (Muzeul Memorial Ady) négyzet alakú pecsétjébe a 453. leltári számot írták. Tehát a dosszié a tartományi múzeumtól átkerült az Ady Endre Emlékmúzeumba, amely jogilag a tartományi, később a megyei múzeumhoz tartozott és tartozik ma is.

Az Ady Endre Emlékmúzeumot 1955. november 26-án nyitották meg. Első vezetője 1958-ban bekövetkezett haláláig, Tabéry Géza volt. Az emlékmúzemot 1961-ben már Fekete Attila, a későbbi jótollú publicista vezette, aki azóta szintén elhunyt, majd a tartományi múzeum alkalmazottai váltogatták egymást, mígnem 1969-ben Tóth János lett az emlékmúzeum vezetője, aki napjainkban is ugyanitt dolgozik. Tóth János 1969-ben az emlékmúzeum többi anyagával együtt leltár alapján vette át ezt a dossziét, anélkül, hogy valaki is tájékoztatta volna a peranyag fényképmásolatainak történetéről.

Herchi István, Nagyvárad köztiszteletben álló ügyvédje, az egyetem jogi karának tanára szerint az eredeti peranyagot valószínüleg rég kiselejtezték. Általában csak a bírósági határozatokat őrizték meg, amelyek egy idő után az országos levéltárba kerültek. Esetünkben ellenben a fotómásolatok között csak a törvényszéki ítélet található, annak indoklása nem. Az indokokat Fehér Dezső közölte 1927-ben, a Ha hív az acélhegyű ördög címmel általa kiadott, Ady válogatott váradi publicisztikai írásait tartalmazó kötetben. Valószínűleg azt történhetett, hogy az 1920-as években Fehérnek sikerült megszereznie a törvényszék levéltárából a bírósági határozat indoklását – amit közölt is -, de azt „elfelejtette” visszaadni, így annak fotókópiája nem szerepelhetett az 1961-ben össszeállított dossziéban.

Azóta eltelt egy újabb fél évszázad, és ez az értékes dosszié igencsak megérett arra, hogy lefújják róla a port és a benne szereplő per anyaga feldolgozva, a korabeli sajtóhírekkel, visszaemlékezésekkel kiegészítve az olvasók asztalára kerülhessen. Ez történt most meg.

Joggal kérdezhető, hogy miért érdekes mindez 111 év távlatából? Részben azért, mert bepillanthatunk az egykori monarchiabeli törvénykezés menetébe, és annak bürokratikus nyelvezetébe. Kissé furcsa, hogy ebben az időben már széles körben használták az írógépet, miközben a jegyzőkönyveket és az egyéb peranyagok többségét továbbra is kézzel írták. Előre összeállított nyomtatványt a szokásos kérdésekkel csak a törvényszéki vizsgálóbíró használt, amit a vádlott kihallgatása során kézírással töltöttek ki. A város rendőrhatósága a terhelt kihallgatási jegyzőkönyvénél, a kihallgatott terhelt személyi adataira vonatkozó kérdéseket is előre írógéppel készítették el, amelyekre a válaszokat a kihallgatás során utólag kézírással rögzítették.

Fontosnak találjuk azt is, hogy a jegyzőkönyvből megismerhettük Ady viselkedését a törvényszéki főtárgyaláson. Azt eddig is tudtuk, hogy Ady Endre már Nagyváradon is kiváló újságíró, publicista volt. De a főtárgyalási jegyzőkönyv alapján arról is megbizonyosodhatunk, hogy a fiatal, mindössze 24 éves váradi újságíró a maga igazának tudatában igen bátor, karakán módon viselkedett. Nem próbálta magáról elhárítani a felelősséget, vállalta az ellene felhozott vádat. E dokumentumokból megbizonyosodhattunk afelől is, hogy ugyanez a viselkedés jellemezte a fiatal újságírót a rendőrségi és a vizsgálóbírói kihallgatások során is.

 

Ady Nagyváradon

 

És most lássuk magát az inkriminált cikket, amely arra ösztönözte a nagyváradi káptalant, hogy sajtó útján elkövetett nyilvános becsületsértés miatt sajtópert indítsanak Ady Endre ellen.

A cikket Ady Endre összes prózai műveinek kritikai kiadásából közöljük:

„Vasárnap délután munkaszünet van, tessék egy kis sétát tenni. Megmondjuk azt is, hogy merre. Amerre mi ma jártunk.

Közeledik a május. Zöldellő és virágos fák csalják úgyis az embert. Tessék sétálni a Schlauch-park, no meg az úgynevezett kanonok-sor felé.

A kétfejű sas a püspöki székesegyházon ne botránykoztasson meg nagyon senkit. Ezt a nyomorult kényszerűséget már úgy látszik, hogy düh nélkül kell tűrnünk.

De nézzék meg a kanonok-sort, s gondolkozzanak…

Az előkelő, feszengő jómódról valló paloták redőnyei le vannak bocsátva. Lakosai a legmihasznább, legingyenélőbb emberek. Aki dolgozik közülük, az nincs is itt. Wolafka például dolgozik. De hogy? Felekezeti harcot, forradalmat szít a kálvinista Rómában. Az a nagyváradi hájú, kövér pap, aki csupa erő és vér és fanatizmus, többet árt a magyar társadalomnak s a magyarságnak, mint kilencven szocialista agitátor s ezer kétfejű sas. A többi is egytől egyig, mert hasztalanul vonják el ezer és ezer éhezőtől a kenyeret.

Röviden: ez a kanonok-sor.

Sétáljanak aztán el bármely külvárosi részbe. De erősítsék meg a szívüket. Mert nyomort, bűnt és piszkot látnak. Meglátják, hogy mennyi nyomort lehetne enyhíteni, s mennyi könnyet letörölni a kanonokok pénzével.

Ha ezt meglátják és átgondolják: eredményes volt a vasárnapi séta…”1

 

A Kanonok sor

 

A Nagyváradi Friss Újság 1901. április 22-i számában jelent meg Egy kis séta címmel a fenti cikk, amelynek névtelen írója Ady Endre, a nagyváradi Szabadság hírlapírója volt. Joggal kérdezhető: mi okból publikált Ady a Nagyváradi Friss Újság-ban, sőt szerkesztette is egy rövid ideig ezt a lapja számára konkurensnek számító újságot?  

Az történt, hogy a Nagyváradi Friss Újság hadgyakorlatra bevonuló szerkesztője, Halász Lajos megkérte Adyt, vállalja távolléte idejére lapjának összeállítását. Mellesleg Ady és Halász akkor még jó barátok voltak. A Nagyváradi Friss Újság szerkesztője Szűts Dezsővel együtt Ady elmaradhatatlan éjszakai cimborája ebben az időben. A hadgyakorlat alatt a felelős szerkesztést névleg a lap társkiadója, Boros Jenő nyomdász vállalta el, de a szerkesztési munkában nem vett részt. Az Ady feladata lett. Mivel a Szabadság és a Nagyváradi Friss Újság szerkesztősége és nyomdája majdnem szemben volt egymással a Kossuth (ma Independenţei) utcában, Adynak csak át kellett szaladnia a kocsiúton, hogy rövid idő alatt „összeüsse” Halász lapját. Erre a kis epizódra talán fel sem figyelt volna az irodalomtörténet-írás, ha a Nagyváradi Friss Újság-ban nem jelent volna meg Adynak az Egy kis séta című glosszája.

A korabeli váradi újságíróéletben fennmaradt szájhagyomány, de Nagy Andor Tavasz Váradon című regényes elbeszélése szerint is Szűts Dezső volt az, aki Adyt ennek a cikknek a megírására bíztatta. Közös sétájuk hatására született ez a kis írás, amely aztán nagy vihart kavart.2

A Tiszántúl katolikus újság azonnal reagált Ady glosszájára, április 23-án két írást is közölt, az egyiket olvasói levél formájában. A Konkolyhintegetők című cikkben többek között az állt, hogy: „Aki olvasta, annak megvan a maga véleménye e merényletről, a lapocskát pedig bűnvádi úton fogják tisztességre és igazmondásra tanítani…”3 Ezzel a megjegyzéssel szinte előrevetítették az elkövetkező sajtópert, amire e válaszcikk megjelenése idején talán senki sem gondolt. Legkevésbé Ady Endre.

Mikor már úgy tűnt, hogy mindenki elfelejti Ady inkriminált cikkét, közel három hónap elteltével, 1901. július 14-én a nagyváradi káptalan nevében Frankó Endre ügyvéd váratlanul bűnvádi panaszt nyújtott be az ügyészségre nyomtatvány útján elkövetett, s az 1878: V. tcz. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétsége miatt, egyben kérve azt, hogy a vádlottat a törvény szigorával büntessék.4

A Nagyváradi Napló – ahová Ady időközben átszerződött – az elkövetkezőkben részletesen tudósít az eseményekről, majd a per lefolyásáról. Az első híradás 1901. július 20-án jelent meg  A nagyváradi káptalan sajtópöre címmel, amelyben az előzmények ismertetése után azt is közlik, hogy „Gerő Ármin főkapitány kihallgatta Halász Lajost, a »Nagyváradi Friss Újság« fel. szerkesztőjét, ki megnevezte a cikk szerzőjeképpen Ady Endrét, kit legközelebb hallgat ki a főkapitány. Ady Endre védőügyvédjéül dr. Dési Gézát kérte föl.”5

Másnap, július 21-én, Ady lapja azt is közölte, hogy dr. Nagy Géza királyi ügyész 1901. július 17-én keltezett áriratával az ügyet áttette nyomozásra a rendőrség bűnügyi osztályára, egyben elvállalta a vád képviseletét is.6

Ady nem hitte, hogy a káptalan be fogja perelni, amikor tudomást szerzett erről, keményen kifakadt a Nagyváradi Napló július 21-i számában Refleksziók egy följelentéshez címmel, amelyben többek között azt írta, hogy: „Hirdetem és hiszem, hogy ez a mostani, ránk szakadni készülő reakció örök törvényéből fakad az emberi sors igazságának. Az új világ gyászos, szomorú előjátéka lesz csak, hogy aztán a tömjénfüstből kikeljen ragyogva, szabadon az ember. Akinek adatott a hit igazsága s az igazság hite: a jövő katonája. Én kicsinységem a jövőért harcolt mindig. S ebben a jövőben nem csak a kanonok-sor s a külváros rikító kontrasztjának kibékítése van, hanem benne van az intelligencia teljes fölszabadulása, a munka diadala s a klerikálizmus kíméletlen összetiprása.

Ezért a jövőért küzdeni szép, s meg nem akadályozhat benne néhány kövér kanonok vénasszonyos pörpatvarkodása.”7

Ady Endrét a rendőrség 1901. augusztus 3-án hallgatta ki, személyesen Gerő Ármin főkapitány.8 Arra a kérdésre, hogy kíván-e a cikk tartalma tekintetében valamely irányban bizonyítással élni, Ady így válaszolt:

„Egyelőre nem kívánok bizonyítási jogommal élni, azonban a vizsgálat folyamán esetleges bizonyítékaimat elő fogom terjeszteni. Halász Lajos lapszerkesztőnek azon előadása, hogy míg ő tényleges katonai szolgálatot teljesített, a lapot helyette én szerkesztettem megfelel a valóságnak.”9

A rendőrségi kihallgatást követően, augusztus 6-án dr. Nagy Géza királyi ügyész indítványozta Ady Endre ellen a nyomtatvány útján elkövetett becsületsértés vétsége miatt a vizsgálat megkezdését.10  

A királyi ügyész által javasolt soron kívüli vizsgálatot augusztus 16-án tartották, amelyre Ember Géza vizsgálóbíró idézte be Adyt.

Másnap a Nagyváradi Napló rövid hírt közölt a kihallgatásról: „A nagyváradi káptalan tagjai tudvalevőleg sajtó útján elkövetett nyilvános becsületsértés miatt pört indítottak Ady Endre hírlapíró ellen egy hírlapi cikk miatt. A sajtópörben a vizsgálatot gyorsan befejezték, mivel a vádlott maga akarta, hogy az ügy minél előbb tárgyalásra kerüljön.

Tegnap délelőtt hallgatta ki Ember Géza vizsgálóbíró a nagyváradi káptalan által indított sajtópör ügyében Ady Endrét, a káptalan tagjai által inkriminált cikk íróját. A kihallgatás után a vizsgálóbíró kihirdette vizsgálat alá helyező határozatát, melyben Ady Endre megnyugodott…”11

Ember Géza vizsgálóbíró 1901. augusztus 19-én átküldte az iratokat az ügyészségre vádemelési indítvánnyal.12

Augusztus 29-én dr. Nagy Géza királyi ügyész vádat emelt Ady Endre ellen. A vádemelést a királyi törvényszékhez nyújtotta be, azt kérve, hogy a főtárgyalást a nagyváradi kir. törvényszék, mint büntető bíróság közvetlen idézés mellett rendelje el és tartsa meg.13

A főtárgyalást 1901. október 21-re tűzték ki, amelyet a Nagyváradi Napló is beharangozott az október 13-i számában:

„A nagyváradi káptalan tagjai tudvalevőleg sajtó útján elkövetett nyilvános becsületsértés miatt pört indítottak Ady Endre hírlapíró ellen egy hírlapi cikk miatt. A sajtópörben a vizsgálatot gyorsan befejezték, mivel a vádlott maga akarta, hogy az ügy minél előbb tárgyalásra kerüljön. A főtárgyalást az érdekes bűnügyben f. hó október 21-én délelőtt 9 órára tűzte ki a törvényszék. A tárgyalás elnöke Fassie Pál lesz. Ady Endrét dr. Dési Géza fogja védeni.”14

A Nagyváradi Napló október 23-i száma a Törvényszéki csarnok rovatban tudósítja olvasóit a főtárgyalásról:

„A nagyváradi káptalannak Ady Endre ellen indított sajtópörének tárgyalását a törvényszék elhalasztotta, mivel Ady Endre betegsége miatt, mely ágyhoz kötötte, nem jelenhetett meg.

Ady betegségét dr. Konrád Béla igazolta. A periratokhoz csatolt orvosi bizonyítvány szerint Ady jobb oldali heveny lágyékmirigy gyulladásban szenved, mely ágyhoz köti15

A törvényszék nem elégedett meg a magánorvosi igazolással, és Adyt megvizsgáltatta dr. Gerő Sándor királyi törvényszéki orvossal is, aki lényegében ugyanazt a diagnózist állapította meg.16 Orvosi szempontból tehát már november 18-ra kitűzhették volna a főtárgyalást, amit végül december hónapban tartottak meg.

Adynak szánta fricskaként a Tiszántúl egyik névtelen cikkírója az 1901. november 17-i lapszámban megjelent írását, amelyben többek között az olvasható, hogy: „…Ady Endrének pedig – aki az ellene indított rágalmazási perbe belebetegedett – elég legyen annyi, hogy írása tanúság reá, hogy csakugyan beteg ő, beteg nemcsak testileg, hanem szellemileg is. Az ilyeneket pedig kímélni illik, legalább addig, míg kigyógyul belőle, aztán elveszi a bíróságtól is, a társadalomtól is méltó büntetését.”17

A katolikus egyházhoz közeli lap epés megjegyzését nem hagyta szó nélkül Ady sem. Válasz a »Tiszántúl«-nak címmel, a Nagyváradi Napló november 19-i számában fogalmazza meg mondandóját a hírlapírói támadásra:

„…Kivételes jó érzés fog el, mikor az én kicsi erőm s egyszerű szavam is meg tudja vadítani a klerikális sereget. Ez a tábor, minél jobban sziszeg és köpköd, annál biztosabban érte a szeg fejét az ütés. És én – igaz hittel mondom – meggyőzni akarást, polémiát, őszinte vitázó kedvet soha, se soha sem vártam azoktól, akik ellen – gyönge karral, gyönge szóval bár – harcolni a legszebbnek tartom az összes kicsi emberi tennivalók között. Meggyőzni-akarást, érveket, komoly disputát sohase mertem remélni a »Tiszántúl«-tól sem, de eddig bíztam valami másban. A »Tiszántúl« emberei többnyire olyan vélemény-formálásra adtak nekem adatokat, hogy ők, ha megtévesztetten, vagy a kenyér kötelességéből a veszedelmet szolgálják is, de jó ízlésű emberek, akik nem rabolnak egész könnyen tisztességet és becsületet. A »Tiszántúl«-nak az a cikkírója, aki a »Kecskeméthyék« című cikkemre válaszolt, ezt a hitemet megingatta s erről vallomást tennem, igazán nagyon fájdalmas nekem. A »Tiszántúl«-nak e cikkírója furfangos módon meggyanúsít, hogy engem beteggé tett a kanonokok pöre… Szegény fejem, ha nem okozna neki egyéb fájdalmat semmi, a kanonok urak pörénél: de nem koccannék össze soha a »Tiszántúl«-ékkal. A cikkíró jól tudhatja, hogy a kanonok urak »becsületsértési« pörében minden lépésem az ügy bírói tárgyalásának sürgetését célozta. Mit akarnak hát a betegségemmel? Tudtommal eddig a betegség nem volt állandó klerikális tőke, legfeljebb mikor a keresztes háborúk idejében becipeltek egyik-másik fajtából néhányat!… Hát a betegség kevés ahhoz, hogy az ellenséget kíméljük s többet akarnak?… Ezt a többet – elég ifjú koromra tekintettel – engedjék el még énnálam!… A szellemi betegségre tett bárgyú viccre pedig nekem ismét csak a vatikáni indeksz a tanúm. Akik arra kerültek, mind betegek voltak az Önök szemében. Végül pedig – ez Önök közül a legharciasabbnak szól – én csak megkímélem egy darabig a reverendát, de tán viselőinek kötelessége volna ez?…”18

 

Az igazságügyi palota épülete

 

A főtárgyalást végül 1901. december 9-re tűzték ki, de az erről szóló kézbesítő „vevényt” Ady csak a tervezett tárgyalás előtt három nappal kapta kézhez. Emiatt halasztásárt folyamodott a királyi törvényszékhez.19

Az eredetileg kitűzött időpontban, december 9-én a törvényszék letárgyalta Ady Endre kérését, helyt adtak annak, majd december 18-án, 9 órára tűzték ki a főtárgyalás időpontját. Erről jegyzőkönyv is készült.20

Még aznap kézbesítették Adynak az idézést (a nagyváradi királyi törvényszék kézbesítő vevénye büntető ügyben) a Nagyváradi Napló Sal Ferenc utcai szerkesztőségébe, amelynek átvételét ő aláírásával igazolta is.21

Az alábbiakban a főtárgyalási jegyzőkönyvnek azt a részét idézzük, amelyben az elnök Adyt kérdezte ki:

„Elnök kérdésére vádlott kijelenti: a vádat megértettem, bűnösnek nem érzem magamat, védelmemet előadni hajlandó vagyok.

Elnök: Ön a szerzője az incriminált czikknek?, s mi késztette annak megírására?

Vádlott: Igen én vagyok a szerzője a czikknek; egy séta alkalmával szerzett impressziók hatása alatt írtam meg a czikket, sérteni azonban szándékom nem volt. Egyéb mondani valóm nincs.

Felolvastatott a „Nagyváradi Friss Újság” incriminált czikke, s felmutattatott a beszerzett kézirat.

Vádlott: Én írtam ezen czikket, s a felmutattatott kézirat tőlem eredt.

Ezzel vádlott kihallgatása véget érvén, elnök felolvassa vádlott erkölcsi vagyoni bizonyítványát, és constatálja [megállapítja], hogy költség ez ideig fel nem merült.

Felek észrevételt nem tettek, s elnök felhívására kijelentik, hogy a bizonyítás kiegészítését nem kívánják.

Elnök a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánítván, felhívta kir. ügyészt vádbeszédének előterjesztésére.22

A törvényszék elnöke és a két bíró majdnem egy óra hosszat tanácskozott az ítéletet meghozatala előtt.  

Ő felsége a király nevében!

Ítélet:

A kir. törvényszék mint büntető bíróság Ady Endre vádlottat a btkv 261 §-a ütköző, s annak 2-ik bekezdése értelmében minősülő és büntetendő nyomtatvány útján elkövetett becsületsértés vétségében bűnösnek mondja ki, amit az által követett el, hogy a N.Váradon megjelenő „Nagyváradi Friss Újság”  czímű napilapnak 1901 évi ápril 22-én megjelent 112-ik számában  „Egy kis séta” feliratot viselő cikkelyt [!] tett közzé, melyben a n.váradi káptalan tagjait a következő meggyalázó kifejezésekkel illette: „De nézzék meg a Kanonok-sort és gondolkozzanak… Lakosai a legmihasznább, legingyenélőbb emberek.” – s mely czikknek szerzőségét, s azért való felelősségét elvállalta, s ezért a btkv. 261 §-a 2-ik tétele alapján, a btkv. 91 §-a alkalmazásával  a foganatba vételtől számítva három (3)napi fogház mint fő, és az 1892. évi 27 tczben megjelölt15 nap alatt és végrehajtás terhe mellett a nváradi kir. ügyészségnél fizetendő, s behajthatatlanság esetén a btkv. 53 §-a értelmében egy (1) napi fogházra átváltoztatandó  tíz (10) korona pénz – mint mellékbüntetésre ítéli.

Elrendeli a kir. törvényszék, hogy a btk. 277. §-ának utolsó bekezdése, továbbá a B.P. 574. §-a utolsó bekezdése értelmében, az ítélet indokaival együtt annak jogerőre emelkedése után megjelenő „Nagyváradi Friss Újság” első száma elején a vádlott költségére közzététessék.

Kötelezi a kir. törvényszék vádlottat, hogy a B.P.484. §-a alapján a hírlapi közzététel által netán felmerülendő bűnügyi költségeket a m. kir. állam kincstárnál a fennálló szabályok értelmében megtérítse, mely költségeket azonban az 1890 évi 43 t.cz. 4. §-a alapján egyelőre behajthatatlannak nyílvánítja.

A btk 62. §-a értelmében a hírlap elkobzása és megsemmísítése iránti intézkedést mellőzi.

N. Várad, 1901 deczember 18.

[Elnök és t. jegyző olvashatatlan aláírása]23

A törvényszéki iratcsomó fotómásolata csak a törvényszéki ítéletet tartalmazza. Az indokokat Fehér Dezső közölte 1927-ben, a Ha hív az acélhegyű ördög címmel általa kiadott, Ady válogatott váradi publicisztikai írásásait tartalmazó kötetben. Emiatt az alábbiakban a per anyagából betűhív formában csak az ítéletet közölhetjük. Az ítélet indokait Fehér Dezső könyve alapján idézzük.

„Indokok:

„A vádlottnak a főtárgyalás adataival megegyező beismerésével az a tényállás nyert bebizonyítást, hogy a vádlott a Nagyváradon megjelenő »Nagyváradi Friss Újság« című napilapnak 1901. április 22-én megjelent 112. számában  Egy kis séta feliratot viselő cikket tett közzé, melyben a nagyváradi lat. szert. káptalan tagjait a következő kifejezéssel illette: »De nézzék meg a Kanonok-sort és gondolkozzanak… Lakosai a legmihasznább, legingyenélőbb emberek.«

Minthogy a vádlott ennek a cikknek a szerzőségét, valamint az azért való felelősséget elvállalta;  minthogy a vádlott által használt az a kifejezés, hogy a Káptalan-sor lakosai a legmihasznább és legingyenélőbb emberek, a káptalan tagjaira kétségkívül meggyalázók; minthogy a vádlott ezen kifejezéseket nyomtatvány útján tette közzé; minthogy a vádlottnak az a védekezése, hogy sértő szándéka nem volt, figyelembe nem vehető, mert ezen védekezés a meggyalázó kifejezéseknek nyomtatvány útján való közzététele által meg van cáfolva, a vádlott cselekménye teljesen kimerítvén a btk. 261-ik §-ába ütköző és ennek 2-ik tétele szerint minősülő becsületsértés vétségének tényálladékát: őt ebben bűnösnek kellett kimondani és a rendelkező részben kitett, megfelelő büntetéssel sújtani.

A büntetés kimérésénél, minthogy a vádlott párviadal vétsége miatt már büntetve volt – a büntetlen előélet enyhítő körülményt nem képez – s így egyedül enyhítő körülményt a vádlott beismerése képez, ellenben súlyosbító körülményül szolgál az, hogy több személyt sértett meg, amihez képest a kir. törvényszék a büntetés kimérésénél csak a btk. 91-ik §-át tartotta alkalmazandónak.

Az ítélet egyéb rendelkezései a felhívott §-okban alapulnak.

A hírlappédányok elkobzásának és megsemmisítésének elrendelése azért mellőztetett, mert azok a hírlappéldányok, amelyekben a meggyalázó kifejezések foglaltatnak, a nyomozás során nem foglaltattak le és így a bíróság rendelkezésére nem állanak.1901. december 18.

dr. Máthé [György] előadó.”24

Az ítélet kihírdetését, majd a védő fellebezését követően, a bíróság újból zártkörű tanácskazásra vonult vissza, hogy utána a bíróság elnöke nyílvánosan kihírdesse a meghozott végzést:

Végzés

A kir.törvényszék, mint büntető bíróság a bejelentett perorvoslatot elfogadja, s az indokokat elfogadja, s az indokok beadására nyitva álló határidő lejártával az összes iratokat a n.váradi kir. ítélő táblához felterjeszteni rendeli.

Felek ezen határozatot tudomásul vették.

Ezzel a jkv. berekesztve aláíratott.

[Az elnök, a jegyző olvashatatlan aláírása mellett egy harmadik is található, vélhetően a jegyzőkönyvet író hivatalnoké]25

A per másnapján, 1901.december 19-én a Nagyváradi Napló  egyik belső oldalán Ady – teljes aláírással – A nagyváradi káptalan tisztessége címmel külön is kommentálta a törvényszéken történteket:

„A nagyváradi latin szertartású káptalan főtisztelendő, nagyságos és méltóságos tagjai gratulálhatnak önmaguknak. Mától kezdve nincs köztük »mihaszna«, nincs köztük »ingyenélő«. Ítéletben kimondta a tekintetes törvényszék…

A tekintetes törvényszék bölcs bíráinak ítélete előtt meghajlom, meg kell hajolnom. Csupán fellebeztem ellene. Az ő ítélkezésükhöz nem lehet, nem szabad az én szavaimnak férkőzni.

Tessék egyebekben örvendezni tisztelt reakció!… Ez fényesen, szépen sikerült. Hejh, de pompás előrelátással csinálták is meg azt az új sajtótörvényt!… Fiatal, túlontúl becsületes hitű, butaságok ellen küzdő, kis újságíró cikket ír, amelyben azon meggyőződésének ad kifejezését, hogy a Káptalan-sornak nem mindegyik lakója teljesíti hivatalát krisztusi szellemben. Hatalmának, tradicionális nimbuszának, tekintélyének egész súllyával ráfeküsznek ezért azok, akiknek kedvez a reakció első beharangozója az új sajtótörvény, mely ebben a szerencsétlen országban az egyetlen szabad institucióra [intézményre], a sajtóra is rámérte a halálos csapást… Három nap? Jó, hogy akasztófára nem kerültem. Köszönöm Erdélyi ex-miniszter úréknak, hogy eddig egyelőre még nem mentek volt el.

Tudja Isten, egy darabig az forgott az eszemben, hogy nem szúrok meg többet a tollammal senkit. Sem hájas kanonokot, sem feudális pisztolyos urakat, senkit, de senkit… Mért legyek én őrült spanyol – Kisázsiában? Menjen minden visszafelé! Mikorára odaérünk, hogy ismét omnes Lutherani comburantur, – már én tán befejezem kis játékaimat. Ellenben addig nem törik be a fejemet s nem élek a Nagy Gézáék rabkonyháján. Szükségem van nekem erre?…

… Hát szükségem van. És egyelőre nem kívánom az eszemet csöndes sutra tenni, sem tisztességesebb országba kivándorolni. Nekem megvannak a magam törvényei, ezek kedvéért kiállom a dicsőséges magyar államét is.

Egyébként sok fényes rehabilitáló ítéletet kívánok még minden káptalanoknak. Sajnos nem ígérhetem meg nekik, hogy jövőre már nem zárhatnak el. Még egyszer-kétszer tán útjukban leszek.”26

Ady fellebbezését a váradi királyi ítélőtábla 1902. május 27-én tárgyalta. A Nagyváradi Napló 1902. május 28-i számának névtelen cikkírója egy tömör hírben foglalta össze a tárgyaláson történteket, de mint a sajtóban szokásos, röviden ismertette az előzményeket is:

„Ady Endre, lapunk szerkesztőjének nyomtatvány útján elkövetett becsületsértési ügyében […], tegnap tartotta meg a kir. tábla fellebviteli főtárgyalását.

Az ügy előzménye az, hogy Ady Endre a N.F.U.-ban a múlt évben egy cikket írt »Egy kis séta« címen, melyben a nagyváradi káptalan tagjainak a társadalomban és a közéletben való szereplését éles hangon, saját meggyőződése szerint tette szigorú kritika tárgyává. A cikk megjelenése után a káptalan tagjainak megbízásából Frankó Endre bűnvádi feljelentést tett Ady Endre ellen a vizsgálat alapján, majd annak idején megtartott végtárgyalás alkalmával a törvényszék Ady Endrét három napi fogházra mint fő és tíz korona mint mellékbírságra ítélte el. Az ítéletet dr. Dési Géza megfellebbezte a kir. táblához, hol Ritoók Zsigmond elnöklete alatt, Urbán Adolf referálása mellett tegnap került tárgyalás alá. A közvádat Sável Kálmán főügyész, a védelmet dr. Dési Géza képviselte.

Az előadó referádája után a perbeszédekre került a sor, mire a tábla visszavonult tanácskozni. Az elnök a kir. tábla ítéletét délben hírdette ki, mely az első bíróság által hozott ítéletet egész terjedelmében helyben hagyta.

Dr. Dési Géza védő a kir. tábla ítélete ellen a kúriához semmiségi panaszt jelentett be”27

Ady reflexiója perének két nappal előbbi, távollétében lezajlott tárgyalásához Az ingyenélés cím alatt jelent meg. Ez az érdekes módon harmadik személyben megfogalmazott kis cikk azt mutatja, hogy a költő mennyire szívére vette a háromnapi büntetést.

„A sajtón mindenki szeret ütni. Legkivált a konzervatív öreg bácsik és a megcsontosodott, megméltóságosodott bürokraták. Komolyabb glosszát maga Ady Endre sem óhajt fűzni azokhoz, akiket Sável Kálmán főügyész az ő sajtóperének táblai tárgyalásán elmondott. Különben is alaposan elbánt a főügyész úrral dr. Dési Géza. Csak az inkriminált ingyenélésről akarunk itt az apróbetűs rovatban szólani. Csakugyan olyan súlyos szó volna ez a szó? Csak két fogalommal állhat kontrasztban: a drágánéléssel és az akciótlan éléssel. Most már az ördög tudja, hogy áll a dolog. Ha azt írja valaki egy kanonokról, hogy nagyon drágán él, mindjárt rá fogják az emberre, hogy szekularizálni [világi célokra kisajátítani] óhajtja a papi vagyont. Ha meg az íródik, hogy egy kanonok akcióban van, megint félreértés támad. A »Figaro« egy emlékezetesen ragyogó cikket közölt volt a múlt évben. A cikknek még nagyobb érdekességet adott, hogy állítólag egy egzotikus princ, Jukanter herceg írta. A ragyogó cikk azt fejtegeti, hogy a lázasan dolgozó művelt emberiség célja voltaképpen egy a tropikus tájak semmittevő lakóinak céljával. Az emberiség azt az állapotot igyekezik megteremteni, melyben örökös élvezetben, a semmittevés boldogságában lesz része mindenkinek. Valóban lehet-e szebb célja az emberiségnek, mint az eljövendő új olimpuszi életnek a kiküzdése? És ha a nagyváradi kanonokok esetleg már előlegezték volna maguknak ezt az olimpuszt, hát olyan nagy baj ez? Csak ezt akartuk kérdezni. Ezt is csak így szelíden. Bajos dolog ám ma őszintén írni. A szabad szónak milliónyi az ellensége s a Kozma Sándorok helyébe Sável Kálmánok jövének…”28

1902. július 16-án, a Nagyváradi Napló ismertette az ügymenet állását, amelynek lényege az, hogy az ítélőtábla a sajtóper anyagát felterjesztette a Kúriához, azaz a legfelső bírósághoz:

Ady Endre sajtópörében, amelyet a nagyváradi káptalan tagjai indítottak ellene, a nagyváradi királyi ítélő tábla, amint annak idején megírtuk – helybenhagyta a törvényszék marasztaló, szigorú ítéletét. A táblai ítélet ellen dr. Dési Géza védő ügyvéd semmisségi panaszt jelentett be. A semmisségi panasszal a napokban foglalkozott zárt ülésben a királyi tábla és azt elfogadta. A tábla a sajtóper iratait már felterjesztette a Kúriához.”29

 

Bal oldalon a börtön

 

Ady nehezen tudott belenyugodni abba, hogy három napot kell ülnie a börtönben sajtóvétség miatt. Tisztában volt azzal, hogy nem kap felmentést, bár a Kúria még nem hozott döntést. Ezért is kezdte a Nagyváradi Napló 1903. január 4-i számában a szokásos A Hétről című heti csevegését azzal, hogy:

„Három napig fogok a dutyiban ülni, bizonyságául, hogy a nagyváradi kanonokok nem ingyenélők. Nem kis jusst szereztem hát, hogy olyan kriminális dologhoz hozzászóljak, melynek punktuma [vége] a dutyi. Szakadjon rám az ég, ha meglepett a Bartha Miklós becsületesség-mániája. Mert a kolozsvári ítélet meg éppenséggel nem lepett meg…”30 

E rövid kis idézethez tudni kell, hogy Bartha Miklós megrágalmazásáért Halász Lajost nyolchavi fogházra ítélte a kolozsvári bíróság.

A Kúria 1903. március 5-én tárgyalta Ady ügyét, és jóváhagyta a kir. törvényszék ítéletét, azaz az ítélet ellen benyújtott semmisségi panaszt, mint alaptalant visszautasította. Az indoklás szerint: „… az ítélet ellen benyújtott semmisségi panasz alaptalan, mert a büntetésül kiszabott háromnapi fogház és 10 korona pénzbüntetés a vádba helyezett cselekményre a btk 261. § 2-ik részéből megállapított büntetési tétel (három hónapig terjedhető fogház és 500 frt-ig terjedhető pénzbűntetés) keretében maradván, a törvény büntetési tétele megsértve nincs; mert végül a beismerésnek egyedül enyhítő körülménye, szemben azzal, hogy a vádlott egy köztiszteletben álló testület számos tagját sérelemzte, nem oly nyomatékos, hogy a btk 92-ik §-nak alkalmazása indokoltnak mutatkoznék.”31

Tudni kell az ítélethez azt is, hogy a 92-ik § esetében csak pénzbüntetést szabtak volna ki.

A Kúria döntését követő napon, március 6-án elsőként a budapesti Alkotmány című napilap kommentálja az eseményt Rágalmazó újságíró címmel.32 A Tiszántúl nyilván az Alkotmány cikke nyomán március 7-én a következő hírt közli Ady elítélése címmel:

„Ady Endre hírlapírót a napokban nagy öröm érte, a Pálfi által kijelölt bizottság neki adományozta a 200 koronás hírlapírói díjat; most azonban az öröm után szomorúság, a farsang után böjt vár reá: a kir. Kúria elvetette a rágalmazási bűnperében a beadott semmisségi panaszt, s így a káptalan meghurcolásáért le kell ülnie a három napi közönséges fogházat. Egy tiszteletreméltó, érdemes testület meghurcolásáért aránylag nem nagy büntetés, de nem is a fogságban töltendő napok száma szerint kell ezt a büntetést mérlegelni, hanem abból, hogy a bíróság közönséges fogházat állapított meg, ebből pedig intelligens emberre egy óra is mérhetetlenül nagy – és ez esetben megérdemelt büntetés.”33

Ady érintettként, a Nagyváradi Napló március 7-i számában így kommentálta a Kúria döntését az Ady Endre sajtópöre című cikkében: „A lapok egy tendenciózus – valószínűleg kőnyomatos – forrás nyomán újságolják, hogy Ady Endre és a nagyváradi káptalan sajtópörében a Kúria elvetette az Ady Endre semmisségi panaszát. A hír igaz. És ide írjuk, hogy Fassie Pál volt a vád képviselője a kúria tanácsa előtt. A lapok megrágalmazott kanonokokról beszélnek. Rágalmazta őket a macska, a törvényszék a becsületsértést is nehezen tudta kisütni. Egyébként is egész mást írt Ady Endre, mint amit a lapok állítanak. Az ügy rendben volna. Bele kell törődni, hogy ma a szabad és őszinte kritikájú tollat így honorálják. Csak azt nem értjük, hogy az »Alkotmány«-ék a kúriai ítéletet regisztrálva miért komiszkodnak. Hiszen a győzőkhöz nem illik a komiszkodás. Hiába a rusztikus közmondás igaz. A klerikálisoknak manapság jó dolguk van, tehát megbolondulnak.”34

Ady Endre 1903. június 5-én vonult be a nagyváradi királyi ügyészség fogházába büntetését letölteni. De ez már egy másik történet lenne…

 

 

JEGYZETEK

 1. Ady Endre összes prózai művei. Újságcikkek, tanulmányok I. (1897. szeptember–1901. május). Sajtó alá rendezte Vezér Erzsébet. Második, átdolgozott kiadás. AÖPM I. Akadémiai Kiadó Budapest, 1990, 491–492. p. – Ady újságcikkét a kritikai kiadás alapján közöltük.

2.  Kovalovszky Miklós: Emlékezések Ady Endréről, Második kötet. Gyűjtötte, sajtó alá rendezte és magyarázatokkal kiegészítette Kovalovszky Miklós. Akadémiai Kiadó Budapest, 1974, 441. p.

3.  AÖPM I. 1900. 846. p.

4. Ady sajtóperének anyaga. Nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum. Leltári szám: 2502. 1–4. p.

5. AÖPM I. 1990, i. m. 848–849.; Hegedüs Nándor: Ady Endre nagyváradi napjai. A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézete. Akadémiai Kiadó Budapest, 1957, 144–145. p. – Hegedüs Nándor szerint e cikket kétségkívül maga Ady írta. Szerinte erre vall az, hogy a perről csaknem tíz év múlva megemlékezik a Pesti Futár című hetilapban és ott elmondja, hogy a feljelentést a káptalan minden egyes tagja aláírta. (Hegedüs 1957, 145.)  Hegedüssel ellentétben az irodalomtörténészek ezt az írást nem sorolták be Ady összes prózai műveihez, még a kétes hitelűek közé sem.

6. Ady sajtóperének anyaga. Nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum. Leltári szám: 2502. 7–8. p.

7. Ady Endre összes prózai művei. II. Újságcikkek, tanulmányok (1901–1902) Összeállította: Földessy Gyula. AÖPM II. Akadémiai Kiadó Budapest, 1955, 121–122. p.

8. AÖPM I. 1990, i. m. 850. p.

9. Ady sajtóperének anyaga. Nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum. Leltári szám: 2502. 5. p.

10. Ady sajtóperének anyaga. Nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum. Leltári szám: 2502. 8. p.

11. AÖPM I. 1990, i. m. 851. p.

12. Ady sajtóperének anyaga. Nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum. Leltári szám: 2502. 14. p.

13. Ady sajtóperének anyaga. Nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum. Leltári szám: 2502. 15–16. p.

14. AÖPM I. 1990, i. m. 852. p.

15. AÖPM I. 1990, i. m. 852. p. – Dr. Konrád Béla orvosi igazolása: „Orvosi bizonyítvány. Alúlírott ezennel igazolom, hogy Ady Endre úr jobb oldali heveny lágyékmirigy gyúladásban szenved (lymphadenitis inguinalis), mely miatt gyógykezelésem alatt áll, és az ágyat őrizni kénytelen és ágyát állapotának veszélyeztetése nélkül el nem hagyhatja.

Kelt Nagyváradon 1901. okt. 21. Dr. Konrád Béla gyakorló orvos”. (Ady sajtóperének anyaga. Nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum. Leltári szám: 2502. 24. p.)

16. Ady sajtóperének anyaga. Nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum. Leltári szám: 2502. 22. p.

17. Hegedüs 1957, i. m. 156. p.

18. AÖPM II. 1955, i. m.  287–288. p.

19.  Ady sajtóperének anyaga. Nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum. Leltári szám: 2502. 23. p.

20. Ady sajtóperének anyaga. Nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum. Leltári szám: 2502. 26–29. p.

21. Ady sajtóperének anyaga. Nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum. Leltári szám: 2502. 25. p.

22. Ady sajtóperének anyaga. Nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum. Leltári szám: 2502. 30–37. p.

23. Ady sajtóperének anyaga. Nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum. Leltári szám: 2502. 43–44. p.

24. Fehér Dezső: Ha hív az acélhegyű ördög, Nagyvárad, 1927, 110. p.; Hegedüs 1957, i. m. 165–166. p.

25. Ady sajtóperének anyaga. Nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum. Leltári szám: 2502. 38. p.

26. AÖPM II. 1955, i. m. 321. p.

27. Ady Endre összes prózai művei. III. Újságcikkek, tanulmányok.  Sajtó alá rendezte Koczkás Sándor és Vezér Erzsébet. AÖPM III. Akadémiai Kiadó, Budapest,1964, 335. p.

28. AÖPM III. 1964, i. m. 84–85. p.; Nagyváradi Napló, 1902. május 29.

29. Hegedüs 1957, i. m. 224. p. – a Kúria helyét 1949-ben vette át Magyarországon a legfelső bíróság.

30. Ady Endre összes prózai művei. Újságcikkek, tanulmányok IV. Sajtó alá rendezte Vezér Erzsébet. AÖPM IV. Akadémiai Kiadó Budapest 1964, 9. p.

31. Hegedüs 1957, i. m. 166–167. p.

32. AÖPM IV. 1964, i. m. 316. p.

33. AÖPM IV. 1964, i. m. 316–317. p. – A Tiszántúl úgy tünteti fel, mintha Ady Endrét szándékosan büntették volna a közönséges fogházzal, holott a büntető törvény szerint becsületsértésért elzárás esetén csak fogházbüntetést lehet kiszabni; államfogház csak párbajvétség és izgatás vétségéért jár – állapította meg a korabeli jogi viszonyokban jártas Hegedüs Nándor. (Hegedüs 1957, i. m. 308. p.)

34. AÖPM IV. 1964, i. m. 49. p.

„Vagyok, mint minden ember: fenség” (Gajdó Ágnes írása Péter I. Zoltán köteteiről) >>>

Címke: , , ,
2019.07.16 - tiszatáj

ÁDÁM ZSUZSANNA ÉNEKLI AIDÁT A DÓM TÉREN
Meglepetést keltve idén bátor döntéssel egy pályája elején járó ifjú szopránra, a több külföldi és hazai énekversenyen már szép sikert aratott Ádám Zsuzsannára bízta Aida szerepét a Szegedi Szabadtéri Játékok. A népszerű Verdi-hősnőt olyan legendás énekesek keltették már életre a Dóm téren, mint Németh Mária, Margaret Tynes, Maria Biesu, Misura Zsuzsa, Tokody Ilona, Temesi Mária, Sümegi Eszter. Az impozáns névsor miatt is érthető: a szakma és a közönség is nagy várakozással tekint Ádám Zsuzsanna július 26-i debütálására, ami akár egy nemzetközi karrier kezdete is lehet… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
2019.07.16 - tiszatáj

I AM MOTHER
Társas-, illetve párkapcsolatokat korántsem újkeletű sci-fi nyelvre fordítani. Richard Matheson 1954-es, azóta hivatkozási alappá nőtt regénye, a Legenda vagyok rögvest eklatáns példával szolgált a metaforikusan ábrázolt, együttélésre képtelen emberek huzavonáira. Craig Sputore júniusban útjára bocsátott Netflix-mozija e táborba kíván illeszkedni – noha az I Am Mother nagy ambíciókat dédelget, vállalása csak részben sikeres… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.07.15 - tiszatáj

A 29. THEALTER Fesztiválon augusztus 2. és 10. között 32 társulat 30 produkcióját láthatják a kortárs színház rajongói Szegeden. Idén a női témákra, női alkotókra, illetve a fiatal csapatokra fókuszálnak, a nemzetközi és a hazai fellépők mellett helyieket is hívtak. A jegyértékesítés július 27-én kezdődik.

>>>
2019.07.15 - tiszatáj

SZERELMES SHAKESPEARE
Remek ötlet volt Tom Stoppardtól ez a történet! Nem sok igaz belőle, viszont nagyonis valódi. Shakespeare nemcsak a világirodalom legnagyobb drámaírója volt, de egyben korának színes közéleti figurája, színházi embere. Nemcsak darabírónak, de egy darab hősének is kiváló. Ebből az indíttatásból született meg a Szerelmes Shakespeare, eredetileg film forgatókönyvnek szánták. Miután a belőle készült mozi 1999-ben nyert egy csomó Oscart és más díjakat, nem csoda, hogy hamarosan elkészült a színdarab-változat is… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.07.12 - tiszatáj

Szeged nyári kulturális kínálatának húzóeseménye természetesen a Szegedi Szabadtéri Játékok. Idén a szokásos bulvárprodukciók mellett főleg a programsorozat berkein belül működő Újszegedi Szabadtéri Színpad műsorterve kecsegtet izgalmas előadásokkal…
Ha augusztus és független színház, akkor Thealter. A Régi Zsinagóga és a Kisszínház mellett a Csillag Börtön ezúttal is előadáshelyszínül fog szolgálni, ismét lesz kritikusműhely, továbbá workshop is Ivo Dimcsev bolgár koreográfus vezetésével… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.07.12 - tiszatáj

PÓKEMBER: IDEGENBEN
Véget ért a Marvel-univerzum harmadik fázisa. Jóllehet, a tényleges pontot az áprilisban felfordulást okozó Bosszúállók: Végjáték nyomta oda, a Rendőrautót dirigáló Jon Watts második hálószövő-kalandja így is helyre szórakozás – hovatovább magával ragadóbb, mint az eposzinak szánt, de oktalan humorizálásba fulladó Thanos-megalomániák. Az Idegenben nemcsak az ún. Infinity Saga legvégére tűzött pofás kis epilógus, hanem önmagában is szellemes, de hangsúlyos pontokon érett kalandmozi… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.07.12 - tiszatáj

BEMUTATTÁK
AZ IRODALMI SÉTÁK TOLNAI OTTÓVAL
MOBILAPPLIKÁCIÓT IS
A CULTSTREAM – A víz új kultúrája című projekt keretében rendezték meg Szegeden és Magyarkanizsán 2019. június 6-7-én a Tiszavirág Fesztivált. Mivel a tiszavirágzás a Tisza-menti régió népeinek közös élménye, a hozzá kapcsolódó művészeti értékek, irodalmi, képzőművészeti, filmes alkotások bemutatása kiváló lehetőség a fiatalabb generációk interkulturális tapasztalatainak gazdagítására és a szomszédos ország kultúrájával való mélyebb kapcsolat kialakítására…

>>>
2019.07.12 - tiszatáj

Molière Don Juanjával nyit újra az Újszegedi Szabadtéri Színpad. Kicserélték a nézőtéri padokat, új világítótornyok épültek, és a színpad fölött is egy lámpasor gazdagítja a technikai lehetőségeket. Az öltözőket is fölújították. A címszereplő Jakab Tamás, de olyan országosan ismert sztárok is színpadra lépnek, mint Csákányi Eszter, Bodrogi Gyula, vagy Kulka János. A bemutató július 18-án lesz… – MÁROK TAMÁS AJÁNLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő