Tóbiás Krisztián versei
Anna minden éjszaka
nyitott ablak előtt vetkőzött
lassan kimérten
mint egy vérbeli sztriptíztáncosnő
majd hosszan sétált fel s alá
szobájában
az utcán ha megláttuk és köszöntük neki
sohasem köszönt vissza
a süketnémák közönyével vonult
[…]
A ver/sec ciklusból
Anna minden éjszaka
nyitott ablak előtt vetkőzött
lassan kimérten
mint egy vérbeli sztriptíztáncosnő
majd hosszan sétált fel s alá
szobájában
az utcán ha megláttuk és köszöntük neki
sohasem köszönt vissza
a süketnémák közönyével vonult
de éjszaka ismét ott parázslott bőre
a lámpafényben
mi meg
kiéhezett bakák
csak néztük
mint betonfalak a márványszobrot
és vártuk
egyszer hátha kihajol hozzánk
és int
menjük fel
vártuk minden este
gyerekek a tévémacit
elalvás előtt
de ő mintha nem is vett volna tudomást
a bokrok közt tanyázó bakancsosokról
lassan levetette blúzát
melltartóját
és apró selyembugyiját
majd a tükör előtt lemosta arcáról
a nappal festékjét
és hosszú vastaps kíséretében lekapcsolta a lámpát.
A vasjani ciklusból
Ha elüt a pártelnök autója
az kutya egy dolog
mer’ nem elég
hogy fáj
meg összevered magad
meg elszakad az ínszalagod
de még azt is rád fogják
hogy részeg vagy
az angyalok
úgy pizsgolyáznak a füledbe
mint az ellő tehenek
ezek meg
kiolvassák a vörös passzusokból
hogy te vagy
akkor is te vagy a hunyó
te vagy a részeg
a büdös életbe egy kortyot se ittam
vagy csak egyszer
de az se biztos
nem emlékszem
mesélték
ezeknek meg
benne írja a passzusaiba
hogy
de igen
akkor is nekik van igazuk
a biciklit dobhatod a szemétbe
ezeknek meg
ott a papír
és baszhatod
mer’
mér voltál olyan hülye
hogy azon az úton biciklizel
azon az úton
amelyiken a pártelnök autója jár.
A Túliratok ciklusból
Sziveri János: Ebzsoltár
A sok visszafogott emberállat
minden reggel piacra jár
pénztárcájukban csörgetik az aprót
és vizslató szemmel figyelik ha valaki
papírpénzzel fizet.
Pórázon ugatva él
a szakkönyvekben megverselt társadalom.
Köztük ha újra láthatnálak
még egyszer ugyanúgy
és ugyanott
a templom előtt
a buszmegállóban.
Amint éppen megpihentél
hirtelen feltámad a szél.
Jó uram oh engedd csaholni bár
a szerencsétleneket
akik apróval fizetnek
az utolsó doboz cigarettájukért.
Reszkető ebedet
küldd legalább közénk
hogy ebben a sötétben
lásson és reszkessen helyettünk.
Mint önmagát számba vevő leltár
minden nap
újraszámolom lábujjaim
mert a föld is legalább olyan messze került
szívünktől
mint a mennyország.
Őrzi tested a meleget
az a néhány papírfecni
melyekre ki nem mondott
szavakat fűztem sánta mondatokká.
Télen nyáron áthat
a szél emléke.
Miért teremtettél szolgahűket
mondd
mért kellett bemocskolni
a rég halott szolgák emlékét.
Láncos kutyákat
sétáltatnak a főtereken.
Szabadítsd fel őket
legyenek rókák
a piaci forgatagban
ahol a tyúkot is
lopni könnyebb mint pénzért venni.
Fejezd be műved
legyen hát minden sivatag!
(Elhangzott az V. Kultúrcsempész Sínbusz Fesztiválon)
ŠINOBUS FESTIVAL ŠVERCA KULTURE
Kristian Tobiaš
Iz ciklusa ver/sek
Ana se svake noći
svlačila pred otvorenim prozorom
polako suzdržano
kao neka profesionalna striptizeta
a onda bi se dugo šećkala po
svojoj sobi
kad bismo joj se javili na ulici
nikad nas nije otpozdravila
prolazila je s ravnodušnošću gluvonemih
al’ noću bi joj se koža ponovo užarila
pod svetlom lampe
dok smo mi
izgladneli vojnici
samo gledali
kao zidine u mermernu statuu
i čekali smo
hoće li možda da se nagne
i mahne nam
da dođemo gore
čekali smo svako veče
kao deca crtani
pre spavanja
al’ ona kao da nije marila
za cokule skrivene u žbunju
polako je svlačila bluzu
grudnjak
i svilene gaćice
pa bi pred ogledalom skinula
dnevnu šminku
i uz pratnju dugog aplauza ugasila
svetlo.
Iz ciklusa jankočelik
Kad te zgazi auto predsednika partije
to zna da bude gadno
jer ne samo
što boli
i što ćeš da se razbiješ
i pokidaće ti se tetiva
još će da te optuže
i da si bio pijan
anđeli
ti trube na uvo
kô napaljene krave
a ovi će
iščitati iz crvenih paragrafa
da si ti kriv
ti si pijan
a nikad u vražjem životu ni kap nisam popio
ili samo jednom
ali ni to nije sigurno
ne sećam se
pričali su mi
a ovima lepo
piše u paragrafima
da je tako
i onda su
oni u pravu
bicikl možeš da baciš u smeće
jer ovi
imaju papír
i možeš ga jebat’
jer
jer si bio tako glup
da si se vozao putem
onim putem
kojim je prolazio predsednikov auto.
Iz ciklusa Prekopisi:
Janoš Siveri: Pseći-psalmi
Mnoštvo uzdržanih zverskih ljudi
svako jutro odlazi na pijacu
zvecka novčićima u novčanicima
ispitivajućim očima gleda kad
neko
plaća papirnim novčanicama.
Lajući na uzici živi
u stručnim knjigama opevano
društvo.
Kad bih te opet video među njima
još jednom isto onako
i isto tamo
ispred crkve
na autobuskoj stanici.
Dok se upravo odmaraš
odjednom vetar hukne.
Gospode mili dozvoli da urliču
nesrećnici
koji sitnišem plaćaju
poslednju kutiju cigareta.
Drhtećeg psa svojeg
makar pošalji među nas
da u ovom mraku
vidi i drhti umesto nas.
Kao samopopis robe
svaki dan
iznova brojim nožne prste
jer se i zemlja odmakla tako
daleko
od naših srca
kao raj.
Tvoje telo čuva toplinu
onih par papirića
na kojima sam neizgovorene
reči upleo u rečenice.
I leti i zimi prožima me
uspomena na vetar.
Zašto si stvorio verne sluge
reci
zašto je trebalo uprljati
spomen na davno mrtve sluge.
Pse na lancima
šetaju po glavnom trgu.
Oslobodi ih
neka budu lisice
u vrevi pijace
gde je i kokoške
lakše ukrasti nego za pare kupiti.
Dovrši svoje delo
neka sve bude pustinja!
Prevela Erna Zedi