Németh Zoltán versei
Sánta kutya három nyoma a hóban.
Vértelen, szőrtelen menekülés.
Fantomfájdalmak, éles, kemény jég.
Véresre dörzsöli a meztelen talpat.
A negyedik nyom hová vezet?
[…]
Versek a semmiből
1.1.1.4.
A kerítésen veréb.
Billeg.
Még hajnal sincs.
Száraz köhögés az ablak mögül.
Nem hallatszik.
1.2.1.1.
Egyetlen ujjal hozzáér a függönyhöz.
Mindig ugyanazzal az ujjal.
A vázában virág, délután háromtól besüt a nap.
Mahagóni utánzat a bútor, sorsa ismeretlen.
Van egy útvonal, hangyák járták ki a nyáron.
Még nem tud róla, de már keresi.
2.3.2.5.
Amíg leér az összerágott kenyér.
Hideg kanál koccan a tányérhoz.
Piszkosfehér, elmosogatott edények.
Nincs, aki meghallja.
2.3.9.1.
Sánta kutya három nyoma a hóban.
Vértelen, szőrtelen menekülés.
Fantomfájdalmak, éles, kemény jég.
Véresre dörzsöli a meztelen talpat.
A negyedik nyom hová vezet?
Kunstkamera
3.2.2.2.
Megöltem az apámat, anyámat,
fiamat, lányaimat. Késsel.
De az egyiket esernyővel
vertem agyon.
3.2.3.8.
Az eső légyként röpköd,
de nem száll le a földre.
Arcunk vértől csatakos,
lábunk homokba szánt.
4.4.4.1.
Észrevett egy szöget a tarkójában,
amelyet még anyja kalapált belé
szülés közben.
4.4.2.2.
Kisfiamnak
olyan tempót diktáltam
biciklizés közben,
hogy a megerőltetéstől
hosszában felrepedtek az erei,
és mire hívtam a mentőket,
elvérzett.
4.4.2.6.
Férgek járatot fúrtak a bőrfotelba,
járatokkal teli a padló, az ajtó,
a szék, az asztal, a falak, a plafon,
a hűtő, a mosógép, a könyvek.
Most már otthon vagyunk.
6.1.1.1.
Leszorították,
és tüzet raktak az arcán.
Az öccse hozta a gyújtóst.
3.2.3.5.
A levelek alól
küldd el
a fát.
Így jól van.
Most már
maradok.
Magzatnyelv
4.4.4.3.
Hároméves korom óta egyfolytában,
megállás nélkül számolom
az összes lépést és lélegzetvételt.
2.1.1.1.
Addig ásott, amíg hátulról
utol nem érte magát,
hogy ás.
Akkor szótlanul ásott tovább,
és hátulról beleállt önmagába,
ahogy ásott.
8.1.1.3.
Az apa könyökig vájkál fia testében,
hogy megtalálja,
amit tizennégy évvel ezelőtt,
a fogantatás pillanatában
rejtett belé.
5.5.6.6.
A papír belsejébe írta
mindkét oldalról
olvashatatlanul.
2.1.1.8.
Ismerem mind a 62 mondatot,
amelyet senki sem mond ki.
7.2.2.9.
Amikor megszületett,
mint a gőzfelhő,
azonnal feloszlott
a szülőszobában.
5.8.3.2.
Kés evett kést.
De közben mindkettőt fogta
egy emberi kéz.
6.4.1.7.
Valaki hozzávarrt
egy embert
a járdaszegélyhez.
4.4.1.2.
Egy nő
cigarettázva
szült.
2.2.1.8.
A nyolc évvel ezelőtt
teliengedett kád vize
bőrt növesztett
és lélegezni kezdett.
8.4.2.1.
Betonban
mosta
az arcát.
7.2.4.1.
Mire megszülettem,
nem volt se anyám,
se félelem.
7.3.8.5.
Ez a tükör
több képet ad,
mint amennyit elbír
a szem.
7.9.8.7.
Négy kutyakölyök.
Az anyjuk úgy
falta fel őket,
mintha parancsra.
8.3.8.3
Háromszázszor sújtott a tarkójára
csőkulccsal.
A boldog férfiak
sokkal nehezebben halnak.
(Elhangzott az V. Kultúrcsempész Sínbusz Fesztiválon)
FESTIVAL ŠVERCA KULTURE
Zoltan Nemet
Pesme ni iz čega
1.1.1.4.
Na ogradi vrabac.
Klati se.
Još ni ne sviće.
Suvi kašalj iza prozora.
Ne čuje se.
1.2.1.1.
S jednim prstom dotiče zavesu.
Uvek s istim prstom.
Cveće u vazi, od tri po podne sunce sija unutra.
Nameštaj je mahagoni kopija, sudbina mu je nepoznata.
Ima jedna staza, mravi su je utabali letos.
Još ne zna za to, a već je traži.
2.3.2.5.
Dok sažvakani hleb ne padne.
Hladna kašika ne zvekne o tanjir.
Prljavobeli, oprani sudovi.
Nema ko da ih čuje.
2.3.9.1.
Tri traga hromog psa u snegu.
Beg bez krvi, bez dlaka.
Fantomski bolovi, oštar, tvrd led.
Do krvi mu žulja gole tabane.
Kuda li vodi četvrti trag?
Kunstkamera
3.2.2.2.
Ubio sam oca, majku,
sinove, kćerke. Nožem.
Al’ jednog od njih sam
kišobranom usmrtio.
3.2.3.8.
Kiša leti poput muve,
ali ne sleće na zemlju.
Lica nam ulepljena od krvi,
noge nam oru po pesku.
4.4.4.1.
Primetio je ekser u svom potiljku,
koji mu je majka čekićem zakucala
još za vreme porođaja.
4.4.2.2.
Svom sinčiću sam
diktirao takav tempo
dok smo vozili bicikle,
da su mu od naprezanja
žile uzduž popucale,
i dok sam pozvao hitnu,
iskrvario je.
4.4.2.6.
Crvi izbušiše put u kožnoj fotelji,
puni su puteva i pod, vrata,
stolica, stol, zid, plafon,
frižider, veš-mašina, knjige.
Sad smo već kod kuće.
6.1.1.1.
Pritisli su ga,
i zapalili mu vatru na licu.
Brat mu je prineo plamen.
3.2.3.5.
Ispod lišća
pošalji dalje
drvo.
Ovako je dobro.
Sad ću već
da ostanem.
Jezik embriona
4.4.4.3.
Od svoje treće neprestano,
bez prestanka brojim
sve korake i sve udisaje.
2.1.1.1.
Kopao je sve dok otpozadi
nije sustigao samog sebe
koji je kopao.
A tad je ćutke kopao dalje
i otpozadi se zabio u sebe
dok je kopao.
8.1.1.3.
Otac se do lakta zario u telo svog sina
da bi pronašao
ono što je pre četrnaest godina
u momentu začeća
sakrio u njega.
5.5.6.6.
U unutrašnjost papira
se upisao
s obe strane
nečitko.
2.1.1.8.
Poznajem sve 62 rečenice
koje niko ne izgovara.
7.2.2.9.
Kad se rodio
kao oblak pare
se odmah i raspršio
u porodiljskoj sobi.
5.8.3.2.
Nož je jeo nož.
Ali ih je usput držala
jedna ljudska ruka.
6.4.1.7.
Neko je prišio
jednog čoveka
na rub trotoara.
4.4.1.2.
Neka žena se
pušeći cigare
porađala.
2.2.1.8.
Voda kade napunjena
pre osam godina
dobila je kožu
i počela da diše.
8.4.2.1.
U betonu
je prao
svoje lice.
7.2.4.1.
Kad sam se rodio
nisam imao ni majku
ni strah.
7.3.8.5.
Ovo ogledalo
nudi više slika
nego što oko
može podneti.
7.9.8.7.
Četiri kučića.
Majka ih je sve
požderala
kao po naređenju.
8.3.8.3
Trista puta ga je udario po potiljku
cevastim ključem.
Srećni muškarci
mnogo teže umiru.
S mađarskog prevela Erna Zedi