Tiszatájonline | 2012. november 16.

A látás és az átírás

A 7HAS FÜZETHEZ KOVÁCS FLÓRA FŰZÖTT JEGYZETEKET
A 7Has az erdélyi 17. Minimum Party íróműhelyének füzetkiadványa, amelynek első bekezdéseiben a cím meghatározása is olvasható: „a 7 has a 7 helyszínt jelzi […]

A MINIMUM PARTY 7HAS CÍMŰ FÜZETÉHEZ KOVÁCS FLÓRA FŰZÖTT JEGYZETEKET

A 7Has az erdélyi 17. Minimum Party íróműhelyének füzetkiadványa, amelynek első bekezdéseiben a cím meghatározása is olvasható: „a 7 has a 7 helyszínt jelzi.  

Azért hasak – és nem fejezetek, mondjuk – mert nem könyvbe íródtak, hanem a tábor efemer közegébe épített mogyoróvessző kasokba. […] A hét kas a tábor területén nyitott könyvvé vált, melyben az olvasó benne van. Hogy has és nem kas, az az eredeti installációban betöltött szerep (egy hatalmas női test hasa), a tábor témájául szolgáló szóban [Beláthatatlan – beszúrás K. F.] lévő be igekötő valamint az előzetesen elképzelt antropomorfizálás-kritika összeeresztése.” (Selyem Zsuzsa) Az említett hét has: munka, a generátortól rezonábilis távolságra, vadászles, mohakocsik, hegy, erdőégés, vízesés.

A hét has követésével a füzetről való írás irányának kijelölése adott lehetne, ám a felfedezés kalandját sürgetve eltérő úton is közelíthetünk. A felfedezés használata többszörös jelentést rejt magában: Demény Péter egy Látó-díj laudációjában Selyem Zsuzsáról megjegyzi, hogy „nagy felfedező” („Selyem Zsuzsa nagy felfedező, nem egy tehetséges diákjának ma ismert neve hozzá fűződik.”), az idézett felfedezés ebben az összeállításban szintén megmutatkozik; emellett egy másik aspektus ugyancsak érvényre lép, mégpedig egy olyan, amelynél a tájhoz kötött emberi felfedezés nem az emberi birtokba vételre törekszik. Amikor leigázáshoz közeli aktus jelenik meg, akkor annak kritikus szemlélete érhető tetten. Nem a felügyelet hatalmi szorgalmazása a cél.

Az elbújás, a kifigyelés és így a tárggyá tevés nagyon is az emberhez társított sajátossága merül fel a vadászattal összefüggésben Sobják Anna Vadászatában. Kasza Zsolt nulljában ezzel szemben az emberihez a meglesés aktusában a szégyenérzet felvetésével valamiféle megbocsáthatóság vegyül, ilyenképpen párosítva az emberihez és a lopva látáshoz pozitív attribútumokat: „Szégyenérzet van bennem, ha arra próbálok rá, hogy emberi nélkül lássalak. Olyan mintha meglesném meztelenséged, akaratod ellenére.” (41.) A vadászat azonban nem kizárólag az emberhez kapcsolható a füzetben, hanem például a pókhoz is, jobban mondva annak hálójához. A hálóban ragadás és a vadászat képe hiányos a pók távolmaradása miatt; a pók csakúgy, mint a körülötte lévő világ, a gravitáció vakációja miatt elszakadt „kötelékeitől” Weinraub Róbert Hol jártál g? című versében:

„Pókhálók jönnek,
beleragadok, szenvedek,
beletörődöm, elalszom.

[…]

Ébredek:
pók sehol, gravitáció sehol.
Ébredek:
szabadság sehol, szeretet sehol.”

(5.)

A vers invenciózus módon nem egyértelműsíti pozitív lehetőségként a pók meg-nem-jelenését, hiszen ezzel párhuzamosan az érzelmi kötések is eltűnnek a többi kötéssel együtt. [Egy kissé radikálisabb interpretációs stratégiával arra juthatnánk, hogy a csapda tulajdonosához (a pókhoz) az áldozat társíthat a szerelemhez, a szeretethez közeli érzelmet. Mivel a tulajdonos mint minden lény a távolban van, még hozzá sem lehet kötődni.] (A szerelem kötéseinek pókhálóz közeli léte, összefüggésrendszere Mircea Cărtărescu Miért szeretjük a nőket?-kötetében szintén olvasható.) Weinraubnál megjelenik később a pók a maga brutalitásában:

„A koronát megszereztem,
ki tudja meddig élek még
hálóim hálót szőnek,
a Világ az enyém.”

(Pók, 45.)

Bodó Janka-Katalin Félreértésében a kilesés sajátosságai szintén előkerülnek. Madaras Dávidnál a Belóghatatlanban e jellegzetesség több szinten emelődik be a humor felsejlésével. A Félreértés az akadályon át látás jegyeit a hála játékba hozásával olyan módon mutatja meg, hogy a hála kiszámítása annak nemlétével jár: „A résen át láthatná, hogy félteni a létet olyannyira sértő, mint lesből hálát találni. Az nem hat.” (8.) E szerző a víz-tükör összeegyeztetése kapcsán kitér más aspektusból is a látásra, és az átírásra:

„Ezt te kerested, te formáltad, te cipelted…
Vonásaidat úgy mutatja ahogyan te látni kívánod,
mert nem él benne régi arcod…
Nem tesz különbséget közte és közted.”

(Torzkép, 77.)

A látás természete Gotha Róbert Milánnál A Magasban című versben lelhető még fel érdekfeszítő módon a keretezés tulajdonságait beemelve (31.). E szöveg rendelkezik azzal a nyelvi leleménnyel, amely fel-feltűnik a füzetben az imént idézett Félreértésben, a Weinraub-írásokban, továbbá Gotha többi munkájában.

„Fentről nézve egy csíki lesből,
Ablakkeretben feltámadt festmény,
Hollósy – tájkép, élmény
Máramarosi hangulat, hol minden
Mesebeli flóra és fauna életre kel!
Egy mozzanat, táncuk a szélben.
Hegyek kebléből egy felhő születik,
S a víz hiányban szenvedő száraz erdő
Nekünk mesél.
Vajon mit is mondhatna?
Szavai sziszegő
Elrejtet beszédét én csak figyeltem.
Figyeltem és hallgattam, és sejtettem
Hogy mit sugall:
Nyugodtságot árasztó tájszólás,
Szavaiban mindent megtalálsz.”

(Gotha: A Magasban, 31.)

A Torzképnél említett átírás, a változtatás másik hangsúlyos pontja a füzetnek: egyrészt érzékelhető a változtatás (mellesleg vélt pillanatnyi) lehetetlensége úgy, mint például Weinraub Szakasz-versében, másrészt a megmásítás, melyet leginkább a preparált zongorák képviselnek Székely Örsnél és a szellemi betegség jelei, az elmondás átírásai Gondos Mária-Magdolna Hé, Bagamér című szövegében.

Buborékok
kérész kipattan el
fekély testemen (a víz testén)
feszül talán a harmat
ez amit látok
az utolsó oxigéndarabok
után hernyók rágják el
magukat (minket)
egyre kétségbeesetten 

A kérész halála
fekély testemen a víz
testén feszül
talán félig kupolákban látnak
az utolsó oxigéndarabok,
melyek után hernyók
rágják el magukat, minket
egyre kétségbeesetten
Minden dolognak a hangja bomlik el utoljára
fekély testemen
a víz testén
talán ha magdeburgi félgömbbé válnék
mint az utolsó oxigéndarabok
melyek hernyók
egyre kétségbeesetten”

(Székely Örs: Preparált zongorák, 81-82.)

A 7Has-füzetnek a fentiektől eltérő bemenetei, kapcsolódási módozatai kétségtelenül megvalósulnak. Egy eltérő olvasat gyaníthatóan nem e szerzők, nem e szövegeit emelné ki. Mindenesetre e jegyzet, e séta felfedező útján ezeket a nyomokat találta.

(7Has. Szerk., műhelyvezető Selyem Zsuzsa. 17. Minimum Party, 2012.)

Kovács Flóra