07.15.
| Capa Központ – MIAU! >>>
07.16.
| Kossuth Kiadó – A karanténnapok hordaléka… >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
07.24.
| Már próbál a Dóm téri „Akárki” Zsótér Sándorral és Hegedűs D. Gézával >>>
07.17.
| Vissza a moziba! címmel rendez országos fesztivált a Cirko Film >>>
07.11.
| Western-klasszikusok mozivásznon Ennio Morricone emlékére >>>
NAPI TANDORI

07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>
06.09.
| Mégis lesz Szabadtéri Játékok a Dóm téren >>>
06.05.
| Életre kel az árvíz előtti szegedi belváros >>>
06.05.
| A FISZ új kötetei >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Varázslat a Rongy kocsmában
2012.10.12 - tiszatáj

FISZ KLUB SZEGEDEN

Október 10-én este hét órakor három fiatal költő várakozik izgatottan, hogy a közönség elfoglalja a helyét a szegedi Rongy kocsma oszlopai közé varázsolt szobabelsőben. A Fiatal Írók Szövetségének tagjai ők: Tóth Kinga, Korpa Tamás és Molnár Illés.

A szervező, Káldy-Kovács Sára bekonferálja a felolvasóest moderátorát, Csepregi Jánost, aki beballag – a három költővel az oldalán – a mennyezetre függesztett ajtó mellett. Elhelyezkednek, minden szerzőnek saját asztalkája van, egy-egy asztali lámpával és fotellel. Csepregi János bemutatkozik, ismerősként üdvözli a költőket, hiszen a FISZ koordinátora és elnökségi tagja ő, és hat évig segédkezett sorozatszerkesztőként, hogy az ifjú, még nem kanonizált költők is kötettel jelenjenek meg a kortárs irodalmi palettán. S noha a jelenlévőket már nem ő fogja igazgatni, de elmondhatom, hogy az est végére sikerül egy olyan bizalmas hangulatot kialakítania, melyet, azt hiszem, nem csak a szerzők, hanem mi, az ott ülő hallgatóság is egyértelműen érzékelünk.

Az estet János azzal kezdi, hogy mond néhány szót a költőkről. Tóth Kingáról megtudjuk: amellett, hogy ír, képzőművészettel is foglalkozik (sőt, ez a két dolog nála egybemosódik), és folk zenekarban is énekel. A moderátor egy szociálisan érzékeny hölgyről beszél, mely számunkra is hamarosan kiderül a felolvasott művekből. Korpa Tamást egy „struktúrákban gondolkodó teokrataként” jellemzi János, aki komoly elméleti munkássággal rendelkezik, nem mellesleg 25 évesen elmondhatja magáról, hogy egy város díszpolgára, toldja hozzá János somolyogva. Molnár Illés magyar-kommunikáció szakpáron végzett, szövegeiben erős teológiai vonal húzódik, pendíti meg János. Mindezen túl pedig csipkelődve megemlíti, hogy Illés polgári foglalkozása az, hogy tőlünk, szegény tévénézők elől olykor elorozza tíz percre az esti film élményeit, hiszen ő felelős a reklámblokkokért az RTL Klubnál.

A bemutatkozó beszélgetés után elkezdődik a versfelolvasó blokk, mely nem sokban különül el a beszélgetőstől, mivel Jánosnak majdnem minden vershez van egy-két kérdése. Amint Kinga felolvassa az est első versét, a Tojásembert, János felhívja a figyelmet a költészetében ívelő gyerekvonalra. Kinga elmondja, tanított általános iskolában, most pedig óvodás gyermekekkel foglalkozik. Ebben a közegben az ember sok mindent lát és hall, s kialakul benne egy felelősségtudat, például a gyerekmondókák milyensége kapcsán. Ez számára egyrészről személyes tenni akarás, de igyekszik ezt közösségivé tenni, s versekké fogalmazni. Korpa Tamás a Come back című szerzeményével indít, a feltett kérdésre válaszolva, hogyan is lehet összeegyeztetni az elmélettel foglalkozó irodalmárt és a költőt, kifejti: költőként is a nyelvvel operál, hiszen a nyelv játékot kínál. Molnár Illés Vaktérkép című művét olvassa fel, mely az első variáció szerint címadója is lett volna alakuló kötetének, de végül a Hüllők és izzók címet viseli majd, mely Illés szerint ugyanúgy körülhatárolja a verseket, csak épp egy más megközelítésből.

Egyébként nem csak ő, mindannyian beszélnek arról, hogy kerülnek ki és be a versek a koncepcióba. Ahogyan írják újabb és újabb verseiket, úgy próbálják „belesuvasztani” a már meglévőek közé, tágítani az éppen fennálló keretet, melynek az lesz a vége, hogy a régi versek kukába kerülnek. Vagy éppen egy egész kötet. Folyamatosan írnak, újraírnak, finomítanak, elégedetlenkednek. Tamás bevallja, szorongva várja a kötetét, hiszen egészen tizenhat éves kora óta (nyolc éve!) publikál, s ebből a rengetegből fog összeállni most egy darab kötet. Illés pedig pont azt meséli el, hogyan „szakított” a korábbi munkásságával: a magyar szak elvégzése után kortárs kritikákkal párhuzamosan verseket is írt, így beleesett abba a csapdába, hogy elkezdte a korszellemet követni, annak nyelvét használva. Rá kellett jönnie, hogy ez nem a saját hangja, az állandó újrajátszás, visszacsatolás, idézgetés unalmassá vált számára. Nyilvánvaló, hogy voltak/vannak „apafigurái”, mint például Marno János, Szijj Ferenc, vagy örök példakép marad Pilinszky János, de nem lehet csak az általuk kitaposott ösvényen lépdelni kényelmesen. Hoz is egy verset, melyet megtartott ebből az időből, felolvassa nekünk. Határeset a címe.

Kinga versképzési technikája kicsit másképp működik, mint a fiúké. Ő is sokat szanál, de ez a tevékenység legfőképp bizonytalanságából fakad. Kinga vizuális alkat, s elsőként egy képet lát, majd ebből képez szöveget. Így gyakran képverseket kreál végül. Elmondja, hogy ez nehézséget jelent, kötetkiadás szempontjából, ugyanis a kiadók nem szívlelik ezeket a képverseket, „túl durvák” – mondják. Kinga bizonytalansága abból is ered, hogy fél, az írásából póz lesz. Másképp van ez a zene világában, amikor őszintén, mindenféle szorongás nélkül ki tudja adni magából érzéseit. Szerinte a művészet lényege a hitelesség.

Félénken mondja el mindezt, és hamar alátámasztja alapelvét: olvasni halljuk, s meghatódni látjuk, ahogy lassan, elhalóan befejezi a verset. Nem ő az egyetlen jó előadó az est alatt, a fiúk máshogyan ugyan, de hasonlóan elbűvölőek. Illés finoman humorizál, Tamás elkapja művei lüktetését, és érdekes módon hangjával kicsit elidegenít témáitól.

Egyre többet olvasnak most a szerzők, mindannyian megnyugodtak már, és kezdik nagyon élvezni az estet, talán most kapja el őket az a bensőséges hangulat, amely a térből, a retro stílusú bútorokból, a meleg színekkel elárasztott falakból, a rengeteg növényből és a mennyezetről lecsüngő helyes kis lugasból árad.

Oly könnyed légkör lengedez, hogy János szóvá is teszi ezt, az intimitás eztán csak fokozódik. Egészen az est végéig, amikor sűrűn röpködnek a köszönetnyilvánítások, s a szervezők további beszélgetésre sarkallnak minket, hallgatókat is. Többen ott is maradunk, körülülünk egy nagy asztalt, a bátrabbak saját írásokat mutatnak a szerzőknek, akik nagy lelkesedéssel javasolnak utakat arra, miképp is lehet a publikálás felé továbbindulni. Egészen sokáig ott ragadunk. Ekkor fordul oda hozzám Illés, hogy írok-e az estről majd valamit, mert látta, hogy buzgón jegyzeteltem. Mondom, hogy a Tiszatáj online-nak szeretnék egy tudósítást összehozni, de még nem tudom, mennyire lehetek szubjektív. Legyél az, mondja ő, ezt mostanában szeretik az emberek. Hátradőlök, és azt hiszem, megfogadom a tanácsát. S közben már a következő alkalmon töröm a fejem, olyan nincs, hogy egy ilyet én kihagyjak. November 7-én a Rongy kocsmában, a következő FISZ Klubon, én, ott leszek…

Salamon Teodóra

[nggallery id=86]

Fotó: Szemendrey István


Címke: , , , , , ,
2020.07.13 - tiszatáj

GUILLAUME MÉTAYER TÜRELEMÜVEG CÍMŰ KÖTETÉRŐL
Guillaume Métayer-t hazájában irodalomtörténészként, Fried­rich Nietzsche fordítójaként, a magyar irodalom (például József Attila és magyar kortárs szerzők) francia tolmácsolójaként is ismer(het)ik, és nem mellesleg költőként is, aki nemrégiben a Magvetőnek köszönhetően a magyar olvasóknak is bemutatkozott az Időmérték címet viselő sorozatban. Debütálás tehát ez a vékonyka, kabátzsebbe illő kötet… – ÉLES ÁRPÁD KRITIKÁJA

>>>
2020.07.12 - tiszatáj

A HALHATATLAN GÁRDA
Csúcsra járatta üzletpolitikáját a Marvel Moziverzum: a Végtelen háború és a Végjáték téren-időn átívelő, ősgonoszt földbe tipró és sajnálatosan gügye humorú szuperhős-megalomániái nemcsak rekordbevételt gyűjtöttek össze, hanem az egykor csillogó páncélzatú Bosszúállók hitelét is lerombolták. Tavaly még a hírét is alig lehetett hallani, a Netflix viszont nemcsak az év eddigi talán legnagyobb sleeper hitjével örvendeztet, de hathatós szintézist is nyújt a megafilm-panelekbe fáradtaknak… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.11 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
A könyv az Emlékezés a kortárs irodalomban alcímet viseli, ebből, a fülszövegből, valamint a tartalomjegyzék felületes áttekintéséből már világosan kirajzolódik, milyen témát járnak körbe az egyes írások. Ahogyan Angyalosi Gergely is írja az Erdődy Edit-díjas szerzőnek szánt laudációjában: „Szabó Gábor tanulmányai ugyanis nem egyszerűen különféle szerzők egyes műveiről szóló, egymástól elkülönülő esszék, hanem végigvonul rajtuk […] egy jól körülírható problematika”… – DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.10 - tiszatáj

INTERJÚ AZ AZNAP PROJEKT TAGJAIVAL
A dunakanyari AZNAP Projekt a transzzene, valamint a jazz fuzionálásának igazán különleges hangzásvilágával bűvöli el hallgatóit. Ennek a formációnak idén jelent meg az első nagylemeze Számtalan címmel. A zenekar három tagjával beszélgettünk, Stanislaw Lazarussal (doromb, mc), Németh Balázs Kristóffal (dob) és Őri Kiss Botonddal (zongora)… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.07.09 - tiszatáj

FAMILY ROMANCE, LLC
Dokumentumfilmként talán jobban üzemelne a sztori. Kaspar Astrup Schröder 2012-es, itthon a 10. VERZIO Fesztiválon bemutatott, Családkölcsönző című etűdje egy famíliatagok bérbeadásával foglalkozó japán férfit követ nyomon: szakmájában hibátlanul teljesít, népes otthonában viszont a magány öngyilkosságba taszító gondolata foglalkoztatja… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

BÁN ZSÓFIA: VAGÁNYBAGOLY ÉS A HARMADIK Á
Bán Zsófia mesekönyve kellemes időtöltést nyújthat felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hiszen kimagasló nyelvi leleményével olyan örökérvényű igazságokat fogalmaz meg kilencvenhat oldalban, amelyek minden korosztály számára megszívlelendők. Az érzékenyítő célzattal íródott kötet az „avagy mindenki lehet más” alcímet viseli, utalva ezzel a történet mondanivalójára… – VOJNICS-ROGICS RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

(1928–2020)
Talán olyannyira mitikus ködbe burkolózott Morricone személye, hogy nem is hinnénk, karrierje valójában iskolapéldája a szamárlétra végigjárásának. Rádiójátékokhoz szerzett zenét, az első években megkötötte a kezét az amerikai slágerritmusukhoz való kötelező idomulás. Később váltott, improvizációs-avantgárd dallamokat komponált az Il Gruppo kísérleti műhelyében, a klasszikus témákat jazz-zel, funkkal fuzionálva… – SZABÓ G. ÁDÁM NEKROLÓGJA

>>>
2020.07.06 - tiszatáj

SZEMÉLYES KÖNYVAJÁNLÓ
Nagyon is jól emlékszem, és időről-időre újra emlékeznem is kell arra a kényszerű megtorpanásra, amikor Báthori Csabát a piarista orosztanárunk visszaparancsolta a helyére. Második utáni nyáron Csaba lefordította Gogol Revizorját, mert nem volt megelégedve az ismert fordítással. Kezében a kockás füzettel a katedra felé indult, hogy tanárának átadja egész nyarának, minden erejének és tudásának summázatát, az újrafordított Revizort… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ALÁNLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő