Lawrence Ferlinghetti: Uses of Poetry (A költészet haszna)

Uses of Poetry

 

So what the use of poetry these days

What use is it What good is it

these days and nights in the age of Autogeddon

in which poetry is what have been paved over

to make freeway for armies of the night

as in that palm paradiso just north of Nicaragua

where promises made in the plazas

will be betrayed in the back country

or in the so-green fields

of the Concord Naval Weapons Station

where armed trains run over green protesters

where poetry is made important by its absence

the absence of birds in a summer landscape

the lack of love in a bed at midnight

or lack of love at high noon in high places

For even bad poetry has relevance

for what it does not say

for what it leaves out

Yes what of the sun streaming down

in the meshes of morning

what of white nights and mouths of desire

lips saying Lulu Lulu over and over

and all things born with wings that sing

and far far cries upon a beach at nightfall

and light that ever was on land and sea

and caverns measured out by man

where once the sacred rivers ran

near cities by the sea

through which we walk and wander absently

astounded constantly

by the mad spectacle of existence

and all these talking animals on wheels

heroes and heroines with a thousand eyes

with bent hearts and hidden oversouls

with no more myths to call their own

constantly astounded as I am still

by these bare-faced bipeds in clothes

these stand up tragedians

pale idols in the night streets

trance-dancers in the dust of the Last Waltz

in this time of gridlock Autogeddon

where the voice of the poet still sounds distantly

the voice of the Fourth Person Singular

the voice within the voice of the turtle

the face behind the face of the race

a book of light at night

the very voice of life as Whitman heard it

a wild soft laughter

(ah but to free it still

from the word-processor of the mind!)

And I am a reporter for a newspaper

on another planet

come to file a down-to-earth story

of the What When Where How and Why

of this astounding life down here

and of the strange clowns in control of it

the curious clowns in control of it

with hands upon the windowsills

of dread demonic mills

casting their own dark shadows

into the earth’s great shadow

in the end of time unseen

in the supreme hashish of our dream

 

 

A költészet haszna

Szóval mi a líra haszna ma

Mi haszna Mire jó

az Autogeddon ezen éj-napjain

mikor a költészetre sztráda épül

az éj seregének

akárcsak Nicaraguától északra a pálma paradicsomban

ahol a köztereken tett ígéreteket

a hátország árulja el

vagy a Concord Naval Weapons Station

oly zöld mezein

hol fölfegyverzett vonatok zöld tüntetőkön zötyögnek át

hol fontossá épp hiánya teszi a lírát

a nyári panorámáról hiányzó madarak

az éjféli ágyból hiányzó szerelem

a magas helyek hiányzó fénye telihold idején

még a rossz költészetet is jelentőssé teszi

az amiről nem beszél

amit kihagy

Igen tehát arra ami a napból patakzik

a reggel-szövevényben

arra amit a fehér éjszakák és vágyakozó ajkak

nyaldosnak mormolva Lulu Lulu újra és újra

és minden szárnyakkal született éneklő létezőre

és alkonyatkor a part fölötti messze messzi kiáltásokra

és a világosságra mely valaha a földön-vízen volt

és az ember által kimért barlangokra

hol valaha a szent folyók hömpölyögtek

közel a tenger menti városokhoz

melyeken szórakozottan bandukolunk át

elképedve folyamatosan

a lét eszement látványosságán

a négykeréken guruló beszélő állatokon

hősök hősnők térfigyelő ezerszemmel

és ferde szívvel rejtett fölöttes lélekkel

mitológiátlanul

állandóan elámulva akárcsak én

ezeken a csupaszképű ruhás kétlábúakon

ezeken a felegyenesedett stand-up tragikusokon

az éj sápadt bálványain

a transz-táncosokon az utolsó keringő hamvában

az Autogeddon forgalmi dugójában

ahol a költő hangja még mindig távoli

az Egyes Szám Negyedik Személy hangja

a teknős hangján belüli hang

a faj arca mögötti arc

a fények könyve éjjel

az élet igazi hangja ahogy Whitman hallotta

egy vad-puha nevetés

(oh tartsd távol

az elme szövegszerkesztőjétől!)

Egy idegen bolygó

újságírója vagyok

tudósítója egy földhözragadt történetnek arról

hogy Mit Mikor Hol Hogyan és Miért

ebben a képtelen életben itt lenn

és az idegen bohócokról akik irányítják

a különös bohócokról akik irányítják

kezükkel a könyöklőn

a félelmes ördögi őrlőt

önnön árnyuk a föld

óriás árnyába vetve

az idők vége észrevétlen

álmunk patetikus hasisában

(Kabai Csaba fordítása)