07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>
06.19.
| Átadták az Év Gyerekkönyve Díjakat >>>
06.19.
| PesText − új nemzetközi irodalmi fesztivál Budapesten >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>
05.29.
| Villámgyorsan épül fel az ország legnagyobb színháza >>>
05.25.
| Több cannes-i filmet a Mozinet mutat be a hazai mozikban >>>

Battai Detre István, Peter Brezňan, Németh Gábor Dávid, Normal Gergely, Petőcz András, Ivan Štrpka, Jan Těsnohlídek, Jiří Žáček versei
Bene Zoltán, Jódal Rózsa, Peter Šulej prózája
Gion Nándor hangjátéka
Petőcz András hatvanéves
Írások a magyar századforduló irodalmáról
Az 58. Velencei Képzőművészeti Biennáléról

>>>

BESZÉLGETÉS SZECSŐDI FERENC HEGEDŰMŰVÉSSZEL
Júniusban ünnepelte 65. születésnapját Szecsődi Ferenc hegedűművész. Ez egy muzsikus életében nem számít feltétlen fordulópontnak, ám Szecsődi egyetemi tanárként a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának Vonós Tanszékét vezette. 23 éves korától tanított az akkori Zeneművészeti Főiskolán, majd jogutódján az egyetemi karán. A tanszékvezetést most át kell adnia, de a tanítást tovább folytatja… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>

Délvidéki Prométheusz
2012.10.02 - tiszatáj

VINKLER LÁSZLÓ EMLÉKEZETE

Ahány tájék, annyiféle tűzhozó. Ha a somogyiak Rippl-Rónaival büszkélkednek, a baranyaiaknak ott van Martyn Ferenc. A Bács megyeiek pedig Tóth Menyhértre voksolnak, a vásárhelyiek meg Tornyai vérbő piktúrájára. A szomszédos Szegednek már nemigen akad ilyen csillagképe, itt inkább az irodalmi, színházi, zenei kiválóságok dominálnak. Igaz, sokan tudnak Vinkler László festőművész termékeny munkálkodásáról, csak ez felemás, felszínes respekció. Mert főként a kedves, jóvágású, bámulatos felkészültségű főiskolai mestert értékelik benne. Holott számára a festészet volt az igazi harcmező, mármint az autentikus modern formanyelv megteremtése. Ámde miként lehetett idáig eljutni egy meglehetősen konzervatív, dogmatikus és eklektikus korszakban? Lényegében erről szólt az alkotó sokoldalú, küzdelmes pályája (1912–1980).

Fiatal fejjel főként a figurális tolmácsolásban jeleskedett. Második László Fülöpöt csinálok magából – mondta nem egyszer főiskolai mentora, Karlovszky Bertalan. Vinkler ellenben mást, többet gondolt a művészetről. Pláne azután, amint alaposabban megismerte az olasz reneszánsz, majd a francia kortárs festészetet. Hisz mindvégig Michelangelo és Picasso példája lebegett lelki szemei előtt. Habár a jellemábrázolás, az arcmás is egyre-másra ott kísérte nyugtalan, kísérletező tevékenységét. Elég most csak remekbe szabott Szent-Györgyi Albert vagy Kerényi Károly portréira utalnom. Hogy miként került e kitűnő tudósok közelébe? A negyvenes évek elején a művész lakása egy kivételes baráti társaság színtere lehetett (pl.: Sík Sándor, Bálint Sándor, Rusznyák József). Különben épp Kerényitől nyerte a legdöntőbb inspirációt a görög mitológia tüzetesebb festői vizsgálatához. Ezzel akaratlanul is Devecseri művészi ikertestvérévé vált.

Másfelől meg egy históriai érvényű tematikai, gondolati bázisteremtővé.

Léleklátó portrék és antik példázatok? Továbbá expresszív tájlátomások és kubista, szürreális figurációk? Igen, a harmincas esztendők végétől Vinklert egyre inkább az avantgárd fortélyai izgatták. Hol a spontán, szuggesztív kolorisztika rejtélyeit kutatta, hol az emberi alakzatokban rejlő titokzatos, paradox jelentéseket. A külső szemlélők persze értetlenül, fejcsóválva fogadták e korszerű fejleményeket. S amolyan képlékeny, próteuszi szerzőnek könyvelték el az alkotót. Pedig valójában egy progresszív hajlamú, történelmi átkú, szerencsétlen nemzedék jellegzetes képviselőjével szembesültek. Akiknek nem adatott meg a nyugodt, szisztematikus stílusépítés lehetősége. Nekik akarva-akaratlan mohó mindenevőkké kellett válniuk, ha el akartak érni valamit. A derűs, optimista Vinkler freskói eszmevilága mindenesetre tudományos és művészi fellegvárnak tekintette Szegedet. E lomha, falusias település azonban nemigen bírt mit kezdeni modern szellemű, jóravaló fiával.

Hozzá fűződött például az itteni főiskola Rajz és Művészettörténet Tanszékének megteremtése, megindítása. Majd olyan alkotók kerültek ki kezei közül, mint a nagyszerű Lóránt János, Oroján István, Veres Mihály vagy Zoltánfy István. A mindennapi oktatás fárasztó praxisa ugyanakkor csak-csak beleszólt festői energiáiba. Holott a rendkívül tájékozott, nyelveket beszélő művész életformájában az elméleti vizsgálódásnak, tanulmányírásnak is nyilvánvaló helye volt. Főként az átfogó érvényű stílustörténeti, művészet-lélektani dilemmák érdekelték, legyen szó akár az életkorok és tematikák érdekes összecsengéséről, netán a realista és korszerű előadások belső kontinuitásáról. Az elmés, meditatív, naplót vezető Vinkler Lászlónak történetesen az villant eszébe az 56-os forradalomról: Kedves kis országom, te semmivel sem vagy gyengébb, bátortalanabb, mint a dicső Hollandia.

Rendhagyó, találó párhuzam.

Mint ahogy a szorgos, kutakodó művész tényleges magára találása is egy tragikus, katartikus eseménynek köszönhető. A szegedi mester ugyanis teljességre törő, visszatekintő tárlatot rendezett a fővárosi Ernst Múzeumban (1959). Csakhogy avantgárd műveit a zsűri egyszerűen le sem árazta. Mintha nem is léteztek volna. Egyben kizárták a Képzőművészeti Szövetségből, amint a kritikai reflexiók is igencsak kedvezőtlenek voltak. Csupán ketten akadtak, akik elismeréssel adóztak Vinkler kirukkolásának, egyiküket Barcsay Jenőnek, másikukat Martyn Ferencnek hívták. Az alkotó mégis iszonyatosan kétségbe esett. „Teljesnek éreztem a kiközösítést” – vallotta a későbbiekben. „Ez lett az én pokolra szállásom, keserű belső száműzetésem. Ezzel váltam végérvényesen felnőtté” (Tiszatáj, 1968. 6. sz. 130. o.).

Belső száműzetés, kényszerű pokolra szállás? Tényleg: az eredendően vitális, kolorista festő innentől jobbára csak a komor, szürkés-feketés tusfoltokra, másfelől meg a kemény, kavargó zománcfestékre hagyatkozik. Ha eddig a kortársi és antik valóság példázatai érdekelték, akkor most egy nomád szellemű, természetigenlő látnok jelenik meg előttünk. Aki az Ártéri virágzás gesztikus, szövevényes látlatait éppúgy számba veszi, akár a Játékos jégvirágokat. S akkor még szellemes, eredeti, tanulságos sorozatát, az Építészet és természet variánsait szóba se hoztam. Noha ezúttal már egy rangos, leleményes tasiszta művésszel szembesülünk: Pollock vagy Korniss Dezső méltó rokonával. Aztán bravúros, magvas rajzi metamorfózisainak is ott van a helye a hazai grafika élvonalában. Ha rajtam múlna, nem is annyira egy Kass, inkább egy állandó Vinkler Galériával ajándékoznám meg a szegedi és a szélesebb körű publikumot.

Szuromi Pál

 [nggallery id=1]


Címke: ,
2019.08.19 - tiszatáj

KONTRA FERENC: AZ ÁLOM HÍDJA
Valahol Közép-Európában, a Duna mentén van egy város, amit alig két évtizeddel ezelőtt hetvennyolc napon át bombáztak. Atomtöltetű rakétákkal. Azért, hogy lerombolják a hidat, amely a folyó két partját, és így a város lakosságát összekötötte. A hídrombolás előzményeiről, apokaliptikus emlékéről és annak napjainkig tartó következményeiről szól Kontra Ferenc legújabb regénye… – MUDRICZKI JUDIT KRITIKÁJA

>>>
2019.08.14 - tiszatáj

MEGMENTETT MŰKINCSEK 2019
A Magyar Nemzeti Múzeum hiánypótló kiállítása, a Kő/Papír/Freskó (a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszék Diplomakiállítása) olyan precíz restaurátor munkafolyamatokba kalauzol el bennünket, amelyeket nem láthatunk mindennap. Maga a tárlat is olyan, mint egy kulisszajárás, belépve a kellemesen és szükségszerűen hűvös terembe az oldalfalon rögtön olvashatunk képpel, rövid curriculum vitae kíséretében az alkotókról… – TÓTH EMESE BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.11 - tiszatáj

REKORDOKKAL ZÁRT A 29. THEALTER FESZTIVÁL
Minden a nézőkön múlik – összegezte a rekord nézőszámot és jegybevételt hozó 29. THEALTER Fesztivál legfőbb tanulságát a szombat esti díjátadón Balog József, a  rendezvénysorozat művészeti vezetője. A közönségdíjat Szabó Veronika produkciója, a Qeendom kapta.

>>>
2019.08.09 - tiszatáj

KILENC PRODUKCIÓ SZEREPEL A SZEGEDI SZABADTÉRI 2020-AS MŰSORÁN
A Dóm téren öt, az újszegedi színpadon négy produkciót – koncertet, operát, rockoperát, musicalt és színdarabot – kínál a közönségnek 2020 nyarán a Szegedi Szabadtéri Játékok, jelentették be a fesztivál vezetői pénteken a REÖK-ben.

>>>
2019.08.08 - tiszatáj

HORVÁTH NÓRA A THEALTEREN
Felfedeztem egy szuper tehetséges táncost, illetve nem is én, hanem a Thealter szervezői, de még őket is megelőzte a táncos szakma, mert a grémium neki ítélte idén a Lábán Rudolf-díjat. Horváth Nórának hívják… – IBOS ÉVA ÍRÁSA

>>>
2019.08.07 - tiszatáj

KÖZÖS ÜGYEINK A 29. THEALTER FESZTIVÁLON
350 perc színház – ennyit, azaz majdnem hat órányi intenzív élményt és gondolatot kellett befogadnia annak, aki kedden végignézte a 29. THEALTER Fesztivál mindhárom aznapi előadását: a kolozsváriak, a színművészeti egyetem hallgatói és a két szlovén színészfenomén vendégjátékát… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

KETTŐS ÉLETEK
Idővel a klasszikus formanyelv hanyagolása is pózzá válik. Olivier Assayasszal legalábbis ez a helyzet. Poszt-’68-as, rock and rolltól lüktető, szabadság és szerelem ideáit is karóba húzó remekműve, a Hideg víz után egyre kevésbé volt képes fenntartani a nagyformátumú szerző imágóját – noha a valóság és fikció összeütközésével játszó, zömmel hiperrealista Irma Vepet és a Sils Maria felhőit összeköti a színészek lelkivilágának, plusz a műalkotás létrejöttének vizsgálata, a francia direktor az utóbbi időben jóval enerváltabban lát munkához… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Az az érzésem, hogy az idei Art Capital szlogenje (Régi és új álmok) rokonságban áll az amerikai álommal mint mítosszal, mely szerint minden egyén saját erejéből kemény munkával képes saját életét jobbá tenni, leginkább folytonos és növekvő jövedelemmel. Ha vitatható is felvetésem, az talán nem, hogy saját magunkba vetett hit és álmaink nélkül nem tudjuk jobbá tenni saját és mások életét. Kelet-Európában az utópiákból kijózanodtunk, de az álmokból nem…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő