03.09.
| REÖK – Rendőrség – avagy a helyzet egyre hülyébb >>>
03.06.
| Trafó – Artman vol.7. – 20 kép >>>
03.04.
| Grecsó Krisztián Szegeden is bemutatja Verát >>>
02.28.
| Asztali beszélgetések… – Európa | Iszlám és kereszténység? >>>
02.23.
| Pannon Filharmonikusok – Vidovszky 75 >>>
02.22.
| Kötetbemutató – Nagy Zopán: Felhő regény >>>
02.16.
| Deák17 – Gyermekrajzok bőröndökben >>>
02.14.
| Jazz Kocsma – Deres Kornélia Bábhasadás című kötetének bemutatója >>>
02.14.
| Asztali beszélgetések… – Street art, graffiti, szakralitás. A kibékülés terei? >>>
02.07.
| OSZK – Zárul a Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítás >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>
01.24.
| Lendület program: három kategóriában várja az Akadémia a fiatal kutatók pályázatait >>>
01.18.
| Újabb sztárfellépők a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválon! >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>

Shrek Tímea, Szakács Réka prózája

Horváth Veronika, Kovács L. Zsolt, Mohai V. Lajos, Németh Zoltán, Olty Péter, Siska Péter, Veszprémi Szilveszter versei

Rácz Lajos beszélgetése Konrád Györggyel

Borsodi L. László, Hajnal Géza, Nagy Csilla tanulmánya

Nádas Ale­xandra festményei

Diákmelléklet: Sebők Melinda Babits Mihályról

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Délvidéki Prométheusz
2012.10.02 - tiszatáj

VINKLER LÁSZLÓ EMLÉKEZETE

Ahány tájék, annyiféle tűzhozó. Ha a somogyiak Rippl-Rónaival büszkélkednek, a baranyaiaknak ott van Martyn Ferenc. A Bács megyeiek pedig Tóth Menyhértre voksolnak, a vásárhelyiek meg Tornyai vérbő piktúrájára. A szomszédos Szegednek már nemigen akad ilyen csillagképe, itt inkább az irodalmi, színházi, zenei kiválóságok dominálnak. Igaz, sokan tudnak Vinkler László festőművész termékeny munkálkodásáról, csak ez felemás, felszínes respekció. Mert főként a kedves, jóvágású, bámulatos felkészültségű főiskolai mestert értékelik benne. Holott számára a festészet volt az igazi harcmező, mármint az autentikus modern formanyelv megteremtése. Ámde miként lehetett idáig eljutni egy meglehetősen konzervatív, dogmatikus és eklektikus korszakban? Lényegében erről szólt az alkotó sokoldalú, küzdelmes pályája (1912–1980).

Fiatal fejjel főként a figurális tolmácsolásban jeleskedett. Második László Fülöpöt csinálok magából – mondta nem egyszer főiskolai mentora, Karlovszky Bertalan. Vinkler ellenben mást, többet gondolt a művészetről. Pláne azután, amint alaposabban megismerte az olasz reneszánsz, majd a francia kortárs festészetet. Hisz mindvégig Michelangelo és Picasso példája lebegett lelki szemei előtt. Habár a jellemábrázolás, az arcmás is egyre-másra ott kísérte nyugtalan, kísérletező tevékenységét. Elég most csak remekbe szabott Szent-Györgyi Albert vagy Kerényi Károly portréira utalnom. Hogy miként került e kitűnő tudósok közelébe? A negyvenes évek elején a művész lakása egy kivételes baráti társaság színtere lehetett (pl.: Sík Sándor, Bálint Sándor, Rusznyák József). Különben épp Kerényitől nyerte a legdöntőbb inspirációt a görög mitológia tüzetesebb festői vizsgálatához. Ezzel akaratlanul is Devecseri művészi ikertestvérévé vált.

Másfelől meg egy históriai érvényű tematikai, gondolati bázisteremtővé.

Léleklátó portrék és antik példázatok? Továbbá expresszív tájlátomások és kubista, szürreális figurációk? Igen, a harmincas esztendők végétől Vinklert egyre inkább az avantgárd fortélyai izgatták. Hol a spontán, szuggesztív kolorisztika rejtélyeit kutatta, hol az emberi alakzatokban rejlő titokzatos, paradox jelentéseket. A külső szemlélők persze értetlenül, fejcsóválva fogadták e korszerű fejleményeket. S amolyan képlékeny, próteuszi szerzőnek könyvelték el az alkotót. Pedig valójában egy progresszív hajlamú, történelmi átkú, szerencsétlen nemzedék jellegzetes képviselőjével szembesültek. Akiknek nem adatott meg a nyugodt, szisztematikus stílusépítés lehetősége. Nekik akarva-akaratlan mohó mindenevőkké kellett válniuk, ha el akartak érni valamit. A derűs, optimista Vinkler freskói eszmevilága mindenesetre tudományos és művészi fellegvárnak tekintette Szegedet. E lomha, falusias település azonban nemigen bírt mit kezdeni modern szellemű, jóravaló fiával.

Hozzá fűződött például az itteni főiskola Rajz és Művészettörténet Tanszékének megteremtése, megindítása. Majd olyan alkotók kerültek ki kezei közül, mint a nagyszerű Lóránt János, Oroján István, Veres Mihály vagy Zoltánfy István. A mindennapi oktatás fárasztó praxisa ugyanakkor csak-csak beleszólt festői energiáiba. Holott a rendkívül tájékozott, nyelveket beszélő művész életformájában az elméleti vizsgálódásnak, tanulmányírásnak is nyilvánvaló helye volt. Főként az átfogó érvényű stílustörténeti, művészet-lélektani dilemmák érdekelték, legyen szó akár az életkorok és tematikák érdekes összecsengéséről, netán a realista és korszerű előadások belső kontinuitásáról. Az elmés, meditatív, naplót vezető Vinkler Lászlónak történetesen az villant eszébe az 56-os forradalomról: Kedves kis országom, te semmivel sem vagy gyengébb, bátortalanabb, mint a dicső Hollandia.

Rendhagyó, találó párhuzam.

Mint ahogy a szorgos, kutakodó művész tényleges magára találása is egy tragikus, katartikus eseménynek köszönhető. A szegedi mester ugyanis teljességre törő, visszatekintő tárlatot rendezett a fővárosi Ernst Múzeumban (1959). Csakhogy avantgárd műveit a zsűri egyszerűen le sem árazta. Mintha nem is léteztek volna. Egyben kizárták a Képzőművészeti Szövetségből, amint a kritikai reflexiók is igencsak kedvezőtlenek voltak. Csupán ketten akadtak, akik elismeréssel adóztak Vinkler kirukkolásának, egyiküket Barcsay Jenőnek, másikukat Martyn Ferencnek hívták. Az alkotó mégis iszonyatosan kétségbe esett. „Teljesnek éreztem a kiközösítést” – vallotta a későbbiekben. „Ez lett az én pokolra szállásom, keserű belső száműzetésem. Ezzel váltam végérvényesen felnőtté” (Tiszatáj, 1968. 6. sz. 130. o.).

Belső száműzetés, kényszerű pokolra szállás? Tényleg: az eredendően vitális, kolorista festő innentől jobbára csak a komor, szürkés-feketés tusfoltokra, másfelől meg a kemény, kavargó zománcfestékre hagyatkozik. Ha eddig a kortársi és antik valóság példázatai érdekelték, akkor most egy nomád szellemű, természetigenlő látnok jelenik meg előttünk. Aki az Ártéri virágzás gesztikus, szövevényes látlatait éppúgy számba veszi, akár a Játékos jégvirágokat. S akkor még szellemes, eredeti, tanulságos sorozatát, az Építészet és természet variánsait szóba se hoztam. Noha ezúttal már egy rangos, leleményes tasiszta művésszel szembesülünk: Pollock vagy Korniss Dezső méltó rokonával. Aztán bravúros, magvas rajzi metamorfózisainak is ott van a helye a hazai grafika élvonalában. Ha rajtam múlna, nem is annyira egy Kass, inkább egy állandó Vinkler Galériával ajándékoznám meg a szegedi és a szélesebb körű publikumot.

Szuromi Pál

 [nggallery id=1]


Címke: ,
2019.02.19 - tiszatáj

MÉSZÁROS MARIANNA ÚTJAIM C. KIÁLLÍTÁSA
A spanyol zarándokúton készített tömérdek fotóanyagot rendszerezte és napokra bontva kiválasztott egyet-egyet, hogy grafikusként kedvenc technikájával rézlemezre karcolja vizuális emlékeit. Alkotó minőségében más szemmel használja fényképezőgépe ablakát, merész képkivágásokkal vonja be a nézőt művészetébe. Minden munkája érett technikai tudásról ad számot. A sokszorosító grafikát láthatóan előtérbe helyezi az egyedi képpel szemben… – ALE ILDIKÓ MEGNYITÓJA

>>>
2019.02.19 - tiszatáj

BORSODI L. LÁSZLÓ:
MASZK ÉS SZEREPJÁTÉK
Egy időtálló költői életmű léte dinamikus, folyamatosan dialógusképes, hiszen állandóan megújuló értelmezéseiben létezik, ilyen értelemben soha nem lehet lezárt, befejezett – tartja az irodalomkritika egyik alaptézise. Igaz ez a dinamikus lét Baka István életművére is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy újabb fontos állomásához érkezett a Baka-kritika: Nagy Gábor 2001-es monográfiája után ismét egy szintetizáló jellegű mű látott napvilágot… – NAGY MÁRTA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.17 - tiszatáj

DOBÓ KATA FILMJE
A Kölcsönlakással bármilyen kapcsolatot tartó bohózatok közös gondja nem a hihetőség, hanem az, hogy a történet a szükség- és törvényszerű csavarokat, kalamajkákat, félreértéseket és egyebeket miként tudja tálalni. Természetesen érdemes mindazt, amit látunk, a saját tapasztalatainkkal összevetni, a néző ezt rutinszerűen megteszi, de készek vagyunk minden olyasmit nevettetőnek látni, ami mégiscsak szokatlan, mégiscsak olyasmi, amivel nemcsak hogy nem találkoztunk soha, de még elképzelni sem tudjuk… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A tárlat előkészítését egy 2016 márciusában megalakult munkacsoport (Passuth Krisztina, Pataki Gábor, Radák Judit, Boros Lili, Petőcz György és Szabó Noémi részvételével. A kiállítás vezető kurátora Szabó Noémi, a Ferenczy Múzeumi Centrum Művészeti és Muzeológiai Főosztályának vezetője) végezte. A kiállításon visszaköszön a gondos és elmélyült előkészítés, a tárlat az életmű teljességét mutatja meg. Párhuzamosan látható Vajda Lajos felesége, Vajda Júlia festőművész tárlata a Szentendrei Képtárban Mégis legyen kiállítás… címmel […]

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

OPERAHÁZI BOHÉMÉLET SZEGEDEN
Elvileg koncertszerű előadásban, gyakorlatilag előadásszerű koncerten turnéztatja a Magyar Állami Operaház Puccini Bohéméletét. A budapesti amúgy alighanem a világ legrégebben futó operaprodukciója, 1937-ben állította színre Nádasdy Kálmán, a díszleteket Oláh Gusztáv, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte. A főszerepeket akkor többek között Osváth Júlia, Pataky Kálmán, Losonczy György és Székely Mihály énekelték. Az Operaház vezetői nagyon büszkék erre a produkcióra… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.10 - tiszatáj

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő