Mert az élet szép

NEMZETI SZÍNHÁZ: ANGYALOK AMERIKÁBAN

Bizonyára nem kevesen lesznek majd, akik rosszallásukat fejezik ki amiatt, hogy nemzetünk színháza homoszexuális témájú darabot tűzött műsorára. Ráadásul nem a teátrum valamelyik kisebb játszóhelyen, hanem a nagyszínpadon láthatja a produkciót a közönség. Jelen sorok írója nem osztja a fenti kételyeket, és úgy gondolja, hogy a második felvonás döccenőit, és az esetenkénti didaktikusságot nem számítva érvényes előadás született a Nemzeti Színházban.

Tony Kushner Pulitzer díjas, 1990-es évek elején íródott, a Reagan-korszakban játszódó darabja kétségtelenül fontos kérdéseket taglal. Az első, felszínes pillantásra az AIDS elleni küzdelemről szól az Angyalok Amerikában, amelynek első része a Közeleg az ezredforduló, második része a Peresztrojka címet kapta. Azonban nem egyszerű gay-dráma ez, hanem sokkal inkább az (ön)megismerésre, boldogságra vágyó ember pokoljárása, amely nem nélkülözi a humort sem.

Joe, a fiatal brooklyni ügyvéd nagyszerű ajánlatot kap a szintén jogi végzettségű, morális gátlásokat nem ismerő Roy Cohn-tól, azonnal dolgozni mehetne Washingtonba. A férfi házassága romokban hever, felesége drogos, ráadásul Joe kamaszkora óta küzd lappangó homoszexualitása ellen. Beleszeret a Louis-ba, akinek a barátja, Prior Walter AIDS-beteg. Waltert megkísérti egy angyal és akarata ellenére prófétai szerepet kínál neki. A szerelmi négyszög állandóan változó dinamizmusa, a valóság és a metafizikai sík összemosódása biztosítja a dráma lendületét.

Az Angyalok Amerikában két ellentétes felvonásból áll. Az elsőben, a majd kétórás időtartam ellenére is, ötletes, pergő ritmusú játékot láthatunk.

A rémálmok, a kábítószeres hallucinációk és a valóság imponáló megabiztossággal történő egymásba játszatása Andrei Serban rendezésének a legnagyobb erénye. Az Izsák Lili által tervezett látvány középpontjában egy szobabelső áll, a középen ablakkal, a háttérben a minden jelenetben kicsit máshogyan vonuló felhőkkel. A René Magritte titokzatos festményeire emlékeztető képi világ teremti meg a hallucinatív történetmesélés alapjait. Nagyszerű például amikor Harper, az elhanyagolt, gyógyszerfüggő feleség találkozik álmában Prior Walterrel, és nem lehet tudni, hogy ki, melyikük álmában szerepel.

A második felvonás néhol lendületét veszti. Ennek egyrészt azaz oka, hogy a Peresztrojka gyengébb dráma, mint a Közeleg az ezredforduló. A figurák további sorsának kifejtése túlságosan részletező, és az előadás néha nem találja a ritmusát ezeknek a jeleneteknek. Másrészt szívesen feledném például azt a szituációt, amelyben a figurák a közönség felé fordulva beszélnek a jobb és bal oldali politikai gondolkodás közötti különbségről. Hasonló okok miatt elhagyható lett volna a hosszadalmas lezárás is. Itt érezni legjobban, hogy Keszthelyi Kinga, Szűcs Anikó, Balassa Eszter dramaturgok húzhattak volna a szövegből a frappáns vég érdekében, így Serban terheli az előadást olyan a szituációkkal, amelyekben a szereplők feleslegesen magyaráznak, ilyenkor az Angyalok Amerikában-t a nem kevéssé fenyegeti a didaxis réme.

Négy nagyszerű színészi alakításon alapul a játék. Mind a négy figura máshogy, más eszközökkel jeleníti meg a homoszexualitást. Stohl András olyannyira férfias Joe szerepében, hogy meg nem mondanánk róla, hogy a saját neméhez vonzódik. A színész eszköztelenül, maníroktól mentesen mutatja meg a figurában játszódó vívódást. László Zsolt patikamérlegen kimért alakítása jelenti az ellenpontját Louis-ként, hiszen le sem tagadhatná nemi késztetéseit, ő a legfemininebb. Nőies mozdulatai mentesek a külsőségektől. Kulka János macsó, korrupt Roy Cohn ügyvédje bírósági tevékenységével jelentékenyen hozzájárult a Rosenberg házaspár kivégzéséhez. Ő még a vívódásig sem jut el, hiszen maga előtt sem vallja be, hogy meleg, heteronak mondja magát, csak éppen férfiakkal közösül. A legnagyobb utat Alföldi Róbert járja be. Hedonista, megcsalt szerelmesből válik az égiek által kiszemelt prófétává. Az általa játszott Prior Walter visszautasítja a ráerőszakolt szerepet, mert inkább az életet választja, még úgyis, hogy testét a szörnyű betegség stigmái borítják. Imponáló játéka nem hagy kétséget afelől: nincs megváltás, hiába is kecsegtetik az embert a mennyországgal, jobb itt a földön még halálos betegen is. Azonban biztosak lehetünk abban, hogy ezek után sokkal tudatosabban fogja élni az életét, mint a betegség és a rákényszerített próféta szerep előtt.

Hiába nagyszerűek a férfiak, az előadás legemlékezetesebb pillanata a második felvonás elején az ezerarcú átváltozó művész Udvaros Dorottya nevéhez fűződik. Az ősöreg kommunista, Prelapszarjanov szerepében a peresztrojkáról mondott beszéde, amelynek végeztével a hallgatóság közé vágja cipőjét, felejthetetlen.

Hogy mi a közös 1980-as évek Amerikája és a jelenkori Magyarország között? A babiloni zűrzavar, ami a közéletünket és a magánszférát egyaránt uralja. Az előítéletek, amelyek sem akkor, sem most nem kevés embernek keserítik meg a mindennapjait. Ezt az anarchiát Andrei Serban rendezése nagyszerűen adja vissza, és a kiemelkedő színészi alakítások mellett ez teszi igazán emlékezetes előadássá a Nemzeti Színház premierjét.

 Szekeres Szabolcs

Kulka János, László Zsolt, Szabó Kimmel Tamás (Fotó: www.nemzetiszinhaz.hu)

Az előadás előzetese: Angyalok Amerikában – Bemutató a Nemzeti Színházban