Három az egyben

BESZÉLGETÉS CINEMA CONTACT-PÁLYÁZAT KERETÉBEN KÉSZÜLT FILMEKRŐL

Mi köze van egymáshoz Anna Kareninának, Liszt Ferencnek és egy égő plüssnek? Látszólag semmi, valójában azonban több, mint az megengedett. Nagyon úgy tűnik, hogy ezek a motívumok egy jó időre egybeforrtak a szegedi fiatal filmes körökben, ugyanis ez a három motívum három rövidfilmhez tartozik, amelyeket egy időben, sőt egy hét leforgása alatt készítettek az alkotók a Cinema Contact Magyarország- Szerbia IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében.

Urbán Anikó Fél tíz, Balla Gábor–Erdei Lilla Gordon, valamint Zemankó Anikó Katarina című filmjei az együttműködés keretében bekerültek az újvidéki Cinema Contact Filmfesztiválra a nyáron, ahol Urbán Anikó Fél tíz című filmje el is hozta a legjobb magyar kisköltségvetésű film díját.

A három kisfilmet péntek délután (szeptember 28-án) a Grand Caféban tekinthették meg az érdeklődők, majd a vetítést követően Tóth Zoltán beszélgetett a készítőkkel, akik még egyetemi hallgatók.  (Zemankó Anikó a Független Filmfesztiválon tartózkodott, így nem tudott részt venni a beszélgetésen). Az alkotók meséltek a tapasztalataikról, mentoraikkal való együttműködésről és a jövőbeli terveiket is megosztották a hallgatósággal. Mint kiderült, legtöbbjüknek már volt filmes tapasztalata, például a Fél tíz rendezőasszisztense Kučov Renáta a BTK Kommunikáció és Médiatudomány BA-s képzés zárásaként forgatott egy dokumentumfilmet. Többen készítettek super 8 mm-es filmet is az egyetem keretei között korábban például a Katarina rendezőasszisztense, Stuhl Ágnes a  BTK Filmtörténet–Filmelmélet BA-képzést a Tető a fejünk felett című filmjével zárta. Elmondta, hogy sokkal másabb analóg technikát használni, mint digitálist, mindegyiknek megvannak az előnyei és a hátrányai. Míg az egyiknél mindent pontosan meg kell tervezni, nem szabad hibázni, mert csupán egy lehetősége van az embernek, addig a digitális éppen ellenkezőleg, túl sok lehetőséget ad, amiben nagyon könnyű elveszni. Persze akadtak kivételek is, akiknek merőben új terep volt a filmkészítés, mint Erdei Lillának, a Gordon című film forgatókönyvírójának. Hozzá az írás áll igazán közel, és furcsa volt  – elmondása szerint –, hogy itt máshogy kell gondolkodni, be kell kalkulálni, hogy a filmben sok esetben láttatni kell, nem elmondani, éppen ezért került ki sok párbeszéd, és átvette a helyüket egy video-betét, amely a történet meghatározó részévé vált.

Ha technika nem is, de a rendezés valóban új volt mindhárom film rendezőjének. Minden kisfilm stábja kapott két-két mentort, akik segítették a munkát. A Fél tíz-ben Ferenczi Gábor és Tolnai Szabolcs, a Gordon-ban Bollók Csaba, valamint Németh Gábor, a Katarina című filmben pedig Ruttkay Zsófia, illetve Pálfi György segédkezett.

Munkájukat többnyire könnyítette, néhol nehezítette a tapasztalt filmesek mentorálása, de mindenképpen megerősítette az alkotókat abban, hogy megtanuljanak kiállni és érvelni az elképzeléseik mellett. Urbán Anikó, a Fél tíz rendezője megemlítette, hogy náluk különösen nehéz volt, hiszen a két mentor nem ismerte egymást a projekt előtt, és voltak olyan esetek is, hogy egymásnak teljesen ellentmondó javaslatot tettek. Ilyen volt például a cím, Tolnai Szabolcs jónak találta, hogy az időponttal keretet alkotnak (reggel fél tízkor érkezik Anna Szegedre, és este fél tízkor zárul a történet), Ferenczi Gábor azonban ellenezte ezt a címet. Ebből a példából is látszik, hogy tulajdonképpen – és ez igaz mindegyik műre – , három különböző véleménynek kellett megharcolnia egymással (a Gordon  esetében négynek, hiszen ott elvált a forgatókönyvírói és rendezői szerepkör).

Már a forgatókönyv megírása során akadályokba ütköztek, hozzá kellett szokni mindhárom alkotóegyüttesnek, hogy minden képlékeny: ami tegnap jónak tűnt, ma már mehet a szemétbe. Ezt jól mutatja, hogy a helyszínkeresés során a Gordon című filmhez még temetőben is jártak, mint utóbb kiderült feleslegesen, hiszen végül egy szűk szobába játszódik a cselekmény, mondta Balla Gábor rendező. Nagyon sok változáson mentek keresztül a filmek, és még most is, mikor már vetítik több helyen – az újvidéki fesztiválon kívül más fesztiválokon is szerepel egyik-másik –, mindig találnak olyan pontot, amit újra kellene vágni – ezt többször meg is tették, és valószínűleg még fogják is. Úgy tűnik, végleges változat nem létezik.

Arra a kérdésre, hogy a jövőben vannak-e hasonló terveik, egyhangú igennel feleltek, és ha most még nincs is konkrét ötlet, a törekvések egyértelműek. Remélhetőleg hallani fogunk még ezekről a fiatal alkotókról.

 Vagdalt Krisztina

A filmekről bővebb információ:

http://www.port.hu/fel_tiz_half_past_nine/pls/fi/films.film_page?i_film_id=132109

http://www.port.hu/gordon/pls/fi/films.film_page?i_film_id=132072

http://www.port.hu/katarina/pls/fi/films.film_page?i_film_id=132103