A francia Claire Mathon kapta a filmfesztivál fődíját

A LESZBIKUS SZERELMI DRÁMA OPERATŐRE AZ ELSŐ NŐI GYŐZTES A SZEGEDI SEREGSZEMLÉN

Először nyerte el egy női operatőr a szegedi filmfesztivál fődíját: a zsűri a Portré a lángoló fiatal lányról című francia kosztümös leszbikus történetet fényképező Claire Mathonnak ítélte a Zsigmond Vilmos-díjat. Két elismerést is kapott Bántó Csaba, a Békeidő operatőre, az életműdíjat pedig Kardos Sándor vehette át.

Mozgalmasan alakult az 5. Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál utolsó napja is a szegedi Belvárosi Moziban. Szombat délelőttre szakmai beszélgetésre várták a rendezőket, operatőröket és más filmes szakembereket. Először Ruzsinszki Ádám produkciós igazgató az Origo Filmstúdió magyar filmipari szerepvállalásáról tartott prezentációt, melyben arról beszélt, az alkotók számára olcsóbbá és egyszerűbbé szeretnék tenni a hazai filmgyártást a nemzetközi produkciókban is alkalmazott filmes szolgáltatási csomagjaikkal. A nemzetközi filmgyártó hub már több mint ötven nagy produkció előállításában működött közre, partnerei között olyan világcégek is vannak, mint például a Warner Studios, a Sony Pictures, a Netflix, az Amazon, a Lionsgate, a Disney, a Columbia Pictures és a Twentieth Century Fox. Nyolc műtermükkel, kiemelkedő eszközparkukkal az egyetlen Hollywood-standard filmstúdiónak számítanak Magyarországon. Szeretnének segítséget nyújtani a magyar filmesek ötletek fejlesztéséhez szükséges anyagi források és szakemberek megtalálásához, bevonásához akár külföldről is.

– Sokan gondolják úgy, hogy Magyarországon kevesen vagyunk, a magyar egy unikális nyelv, ez az egyik akadálya lehet annak, hogy a magyar filmek nyereségesek legyenek. Úgy gondolom, másfajta gondolkodásmódra van szükség. Most kell megépítenünk azokat a lépcsőket, amelyekre fellépve elindulhatunk majd egy olyan együttműködés felé, amelyben a filmjeinket ki tudjuk vinni a nemzetközi térbe, ahol akár piaci alapon szervezett pénzügyi háttérrel is képes lehet profitot termelni egy magyar film – fogalmazott Ruzsinszki Ádám, aki azt is elmondta: egy olyan nyílt, innovációs alapítványt szeretnének létrehozni, amelyben a magyar filmes szakma szereplői megtalálhatnák számításukat. A piaci alapú filmkészítés sarkalatos része, hogy először az ötletet kell megmérettetni, versenyeztetni nemzetközi pitch fesztiválokon. Ha ezeken az ötlet jónak minősült, akkor ez valószínűleg azt is jelenti: akár nemzetközi szinten is érdekelheti a történet az embereket, és forgatókönyvíró fesztiválokon is érdemes indulni vele. Ha egy ötlet már nemzetközi elismerést aratott, akkor érdemes megkeresni a nagyobb filmstúdiókat is az ajánlattal. A nemzetközi szinten is elismert Origó Filmstúdió a kapcsolatrendszerét, logóját adná a tehetséggondozást is célul tűző innovációs alapítványhoz.

A prezentációt Buvári Tamás filmrendező vezetésével kerekasztal beszélgetés követte, amelyen neves filmes szakemberek mondták el gondolataikat, fogalmazták meg kérdéseiket a tervezett alapítvány működésével, szerepvállalásával kapcsolatban.

– Ez az alapítványi kezdeményezés azt jelenti, hogy a Nemzeti Filmintézet (NFI) mellett létrejöhet egy másik gyártó? – tette fel elsőként az egyik legfontosabb kérdést Bálint Pétert, a Filmforgalmazók Egyesületének elnöke. Ruzsinszki Ádám úgy reagált, nem akarnak az NFI helyett létrehozni valamit, mellette, vele együttműködve szeretnének tevékenykedni. Az alapítvány anyagi forrása még nem tisztázott, mint ahogyan az sem, milyen szervezetek vennének majd részt benne. Az alkotók és a stúdiók között szeretnének összekötő kapocs lenni. Szakmai kuratóriumot szeretnének létrehozni a filmes ötletek, tervek elbírálására, ez a testület ajánlja majd, hogy melyiket vigye az alapítvány külföldi szakmai megmérettetésekre. Az alapítvány igyekszik majd a piacról pénzügyi forrásokat szerezni magán- és céges tőke bevonásával. Az Origo Filmstúdió kapcsolatrendszerével a filmes ötleteket könnyebb nemzetközi producerekhez is eljuttatni, azon dolgoznak majd, hogy az innovációs alapítvány is mielőbb ilyen elismert branddé váljon.

– Számomra a legnagyobb dolog az lenne, ha arról sikerülne a magyar tőkéseket meggyőzni, hogy a húsz százalékot ne fociba fektessék. Több magyar milliárdossal is beszéltem az elmúlt időszakban, filmes projektben mindegyik maximum harminc százalékot vállalt volna. Hogy mindenki értse: ma az NFI biztosítja egy magyar film költségvetésének hetven százalékát, a fennmaradó harminc százalékot bankoktól vagy máshonnan lehet megszerezni. A magyar milliárdosok csak ebbe a kisebb szegmensbe tudnának beszállni, de minimum tíz vagy húsz százalékos haszonért, aminél olcsóbban kaphatok banki kölcsönt. Ezt a problémát még senki nem tudta megoldani – magyarázta Sopsits Árpád filmrendező, aki elmondta saját példáját is: az elmúlt évtizedben tíz filmtervéből mindössze egyet tudott megvalósítani.

Elhangzott az is, ha a létrejövő alapítvány kuratóriumának lesz szakmai hitele, akkor a meg nem valósult jó forgatókönyveket újra elő lehetne venni, és javaslatot lehetne tenni az NFI-nek, hogy fontolja meg a megvalósításukat.

A fesztivál utolsó napjára maradt a versenyprogramban szereplő, de a hazai mozikban korábban már bemutatott két külföldi nagyjátékfilm vetítése. Igazi női  filmnek nevezhető a Portré a lángoló fiatal lányról című kosztümös francia alkotás, amelynek rendezője (Céline Sciamma), operatőre (Claire Mathon) és összes főszereplője is nő. A leszbikus szerelmi történet egy feminista festőnő és egy arisztokrata lány érzéki kapcsolatáról szól hihetetlen érzékenységgel, erőteljes közeli képekkel. A másik filmet, a dél-koreai Élősködőket talán be sem kell mutatni, akkora nemzetközi népszerűséget hozott számára az 2019-es cannes-i Arany Pálma-díj, és a 2020-ban odaítélt négy Oscar-díj.

A szombat esti díjátadó gálán Szabó Gábor operatőr, a szakmai zsűri elnöke úgy fogalmazott, az ötödik évébe lépett fesztivál elérte a nagycsoportos kort, visszagondolva az első évekre nagyon nagy fejlődést lát a fesztiválra nevezett versenyfilmek terén. – Úgy indultunk, hogy elsősorban főiskolások küldték el a vizsgafilmjeiket, és kezdő filmesek az első alkotásaikat, mára eljutottunk oda, hogy a legnagyobb díjakkal rendelkező komoly filmek is megjelentek Szegeden. Olyan furcsa szakmában dolgozunk, amikor ezek a nagy eredmények nem számítanak, amikor az ember hozzákezd egy következő filmhez, akkor mindig nulláról indul. A sokadik film után is ugyanazzal a lámpalázzal kezdünk hozzá egy újhoz, mintha a legelsőt csinálnánk, ezért mindenki egyforma eséllyel indul. Ezt a fajta demokratizmust tükrözik az idei elismerések is: a kezdőktől a legtapasztaltabbakig akadnak operatőrök a díjazottak között, ami szerintem nagyon jó. Ezt a fajta demokratizmust igyekszünk megőrizni a jövőben is – hangsúlyozta a zsűri elnöke.

A zsűri tagja, Horváth Lili az alapítóknak és a szervezőknek mondott köszönetet a fesztivál létrehozásáért és „felnövesztéséért”, mert filmrendezőként tudja, minden jó film mennyit köszönhet egy jó operatőrnek, ugyanakkor az ő munkájukat kevésbé szokták reflektorfénybe állítani és méltóképp elismerni. Bogdán Árpád filmrendező arról beszélt, újra elgondolkodott azon, mennyire fontos a képpel mesélésnél, hogy egy jó színész arca, egy jó forgatókönyv vagy egy jó rendező mekkora energiákat tud mozgósítani az operatőröknél. Annak az eredményét látták a versenyfilmeknél, hogy ez a szentháromság hogyan tud sikeres alkotásokban kiteljesedni.

Több mint négyszáz nevezés érkezett idén a szegedi operatőri seregszemlére, a válogató zsűri munkája után végül 11 nagyjátékfilm és 30 rövid-, illetve kísérleti film mérettette meg magát a világ minden tájáról. Európai filmek mellett versenyben voltak többek közt Fülöp-szigeteki, dél-koreai, dél-amerikai és mexikói alkotások is.

A fesztivál életműdíját idén Kardos Sándor 77 éves Kossuth- és Balázs Béla-díjas operatőr, a magyar filmszakma egyik leginkább kísérletező kedvű egyénisége vehette át. Több mint harminc játékfilm, mintegy száz tévéfilm és kisjátékfilm fűződik a nevéhez, többek között A kis Valentino, az Álombrigád, az Egészséges erotika és az Eldorádó.

A fődíjat idén a Portré a lángoló fiatal lányról című francia film operatőrének, Claire Mathonnak ítélte oda a zsűri. Ő az első női operatőr a fesztivál történetében, aki megkapta a Zsigmond Vilmos-díjat. A koronavírus-járvány miatt a többi külföldi nyerteshez hasonlóan ő is videóüzenetben mondott köszönetet az elismerésért. A nagyjátékfilmek közül Natalia Cuevas operatőr munkáját, a Bosszú/Ricochet című mexikói–spanyol alkotást találták a legjobbnak, míg a kisjátékfilmek között a Mónika nem akar a földön járni című 40 perces mozi operatőreként Vincze Alinát tartották a legjobbnak.

Hollósi Zsolt