Ismerős őrületek Londontól Japánig

HÁROM VENDÉGPRODUKCIÓ A RÉGI ZSINAGÓGÁBAN

A 31. THEALTER fesztivál különleges pluszprogramjaként három izgalmas vendégelőadást – az Árvákat, A nevetséges sötétséget és Az égő házat – láthatott a szegedi közönség szeptember 18-án, 19-én és 20-án este a Régi Zsinagógában.

A Régi Zsinagóga bejáratától a Hajnóczy utcára kanyarodott ki a sor vége péntek este, a 31. THEALTER fesztivál szeptemberi pluszprogramjának első előadása előtt. Sokan csalódottan vették tudomásul, hogy előbb kellett volna a belépőjegyükről gondoskodniuk, ha szerettek volna bejutni a Szentendrei Teátrum és a Manna koprodukciós előadására, az Árvákra. A kortárs angol író, a Jude Law főszereplésével forgatott 2014-es Black Sea és sikeres színdarabok, például a korábban a szegedi fesztiválon is látható 23 perc című monodráma Emmy- és Tony-díjas szerzője, Dennis Kelly 2009-es darabja bizonyára azért is keltett ekkora érdeklődést, mert Horváth János Antal kiváló és közismert színészekkel állította színpadra.

A parádés dramaturgiával megírt sokkoló kamaradráma igazi kortárs történet. Nincs kimondva, de valószínűleg London egyik etnikailag meglehetősen összetett, zűrös városrészében vagyunk, ahol tipp-topp, csupa fehér és arany otthonában meghitt ünnepi vacsorához ül a virággal díszített asztalhoz a fiatal házaspár, Danny és Helen. Az idillt bombaként robbantja föl a feleség öccse, Liam, aki váratlanul és csuromvéresen toppan a hófehér nappali közepére. Láthatóan traumatizált, beszélni is alig tud, és ezzel a nővérét is halálra rémíti, de a két karjáról csöpögő vérről hamar kiderül, nem a sajátja, hanem valaki másé, akinek – állítása szerint – csak segíteni akart az utcán. Molnár Áron elképesztő energiával, zseniálisan kelti életre az összevissza beszélő, zavarodott, reszkető, idegroncs Liamot. Lovas Rozi nagyszerűen játssza Helent, aki jó nővérként aggódva próbálja kibogozni öccse kusza félmondataiból, hogy mi történhetett. Lengyel Tamás is meggyőzően alakítja Dannyt, a jólfésült mintaférjet, akinek egyre fogy a türelme, és felőrli a konfliktus.

Dennis Kelly mesterien adagolja az információmorzsákat, fokozatosan egyre többet tud meg a néző a szereplők előéletéről, gondolkodásmódjáról, egymáshoz fűződő bonyolult viszonyáról. A gyerekként árván maradt kér testvér megbonthatatlannak tűnő szövetségéről kiderül, nem mindig állt biztos lábakon, a házaspár kapcsolatát pedig nem csak a problémás öcsi rendszeres felbukkanása terheli meg. Liam véres utcai sztorijáról szép lassan kiderül, nem egészen úgy történt, ahogyan azt mesélni kezdte. A kamaradráma egyre inkább izgalmas krimivé válik, amiről többet elárulni már durva spoilerezés lenne. Mindenesetre a vita középpontjába kerülő problémák – rasszizmus, xenofóbia, humanizmus – fájdalmasan aktuálisnak hatnak a mai Magyarországon is. A legalapvetőbb emberi értékek is megkérdőjeleződnek a három szereplő eldurvuló pszichológiai játszmájában. Molnár Áron szenzációs alakítását látva az jutott eszembe, erre a produkcióra is bátran lehetne küldeni belépőjegyet Vidnyánszky Attilának.

Vasárnap a frissdiplomás dramaturg, Dohy Balázs rendezésében a vendéglátó MASZK Egyesülettel, a Manna Produkcióval és a Freeszfe Egyesülettel koprodukcióban létrejött A nevetséges sötétség című előadást láthatták a minifesztivál nézői. Az abszurdba hajló darab a 2011-ben a legígéretesebb drámaírónak választott Wolfram Lotz azonos című hangjátéka nyomán íródott, amiről a szerző hangsúlyozza, Joseph Conrad regénye, A sötétség mélyén, illetve Francis Ford Coppola nevezetes filmje, az Apokalipszis most is inspirálta. A groteszk fordulatokban bővelkedő előadásban kicsit furának tűnt, hogyan jutottunk el a szomáliai nyílt vízi kalóz hosszúra nyújtott bevezető monológjától a megőrült társuk felkutatására az afganisztáni harctérre járőrhajózó német katonákig, de az abszurd már csak ilyen. Fekete Ernő, a budapesti Katona József Színház színésze négy különböző szerepben is felbukkan a produkcióban. A legemlékezetesebb a bevásárlókocsival közlekedő alkalmi árus és a nyakláncokkal teleaggatott tiszteletes figurája volt. A pályakezdő színészek, Samudovszky Adrián, Kövesi Zsombor és Rohonyi Barnabás, valamint Fekete Ádám is karakteres játékkal hozták az abszurd humort, ami egy pörölycápa véres tetemének felbukkanásával jutott el a csúcsra.

Hétfőn az egyik legnagyobb hatású 20. századi japán író, az 1970-ben rituális öngyilkosságot, szeppukut elkövető Misima Jukio négy egyfelvonásosának izgalmasan eredeti fizikai színházi újragondolását láthatta a közönség a Forte Társulat előadásában. A mára világirodalmi legendává vált szerző maga is épített a két tradicionális japán színházi forma, a nó és a kabuki alapjaira, ezek a motívumok Horváth Csaba rendezésében a Forte produkciójában is felbukkannak. Az üres térben különböző méretű, simára csiszolt natúr fenyődeszkákat székként, asztalként, ágyként, eltolható falként használnak az olykor komoly fizikai igénybevétellel járó akrobatikus mutatványokat is vállaló színészek. A kabuki eredetét különben sokan a kabuku szóból eredeztetik, amely szó szerint támaszkodnit jelent, de egyben azt is, hogy valaki különc, különleges vagy erotikus. Bármelyik verziót vesszük is, lehet kapcsolódást találni a támaszkodás, a tánc és a színjáték furcsa, erotikus keveredését hozó előadáshoz.

Az elcserélt legyezők groteszk ámokfutása azzal kezdődik, hogy egy szerelmespár elcseréli a legyezőjét a gésaházban. A kedvesére mindhiába várakozó lányt egy festőnő veszi pártfogásba, akinek nem érdeke, hogy a legyezős férfi rátaláljon védencére. A világítótoronyban a megözvegyült apja új feleségébe, vagyis a mostohaanyjába szeret bele a nagyfiú. A harmadik egyfelvonásosban, az Ízletes méregben hiába riasztgatja az alkalmazottakat a régiségbolt eszelős tulajdonosa, mégis megkóstolják és felfalják a méregnek hazudott ízletes és méregdrága kaviárt. A negyedik rész, Az égő ház tartalmát nem is tudnám zanzásítva visszaadni, annyira áttevődött a hangsúly a deszkákkal való fizikai játékra. A szereplők nemcsak támaszkodnak, hanem csimpaszkodnak, lógnak, ülnek, állnak, táncolnak a csiszolt fenyőlapokon. Benedek Mari láthatóan élvezte, hogy a pizsama mellett néhány karakteresebb jelmezt is megálmodhatott. A transzvesztita combközépig érő fekete lakkcsizmában, pink dresszben, bluetooth hangsugárzót lóbálva mobiltelefonról szolgáltat tradicionális japán muzsikát. A festőnő és a feleség szerepét játszó Földeáki Nóra piros tűsarkúban megküzdött a fenyődeszkákkal, ugyanakkor néhány apró mozdulattal is képes megidézni a hagyományos japán színház finom gesztusrendszerét. Reménytelenül várakozó szerelmesként és meggondolatlan bakfisként is tetszett Nagy Katica. Horkay Barnabás akrobatikus bravúrjai már azelőtt hatnak, hogy egyáltalán megszólalna. Fehér László vonaglása, Widder Kristóf horkolása és Pallag Márton mániás mozgása is emlékezetes pillanatai az előadásnak. Misima Jukio szövege különben poétikus sűrűségű, a felvetett problémái pedig lehetnek japán gyökerűek, de a történetekben tomboló érzelmek, szenvedélyek nagyon is univerzálisak.

Hollósi Zsolt

Árvák

A nevetséges sötétség

Az égő ház

Fotók: Révész Róbert