Sanzonok, kuplék, románcok – e műfajok régóta kísérik Demény Péter pályáját. Ő egy ilyen fütyörészős, aki csak úgy magának, de néha másoknak is; egy dúdolós, akinek a fejében százötven évre visszamenőleg szólnak a slágerek; egy Bereményi, akinek a sorsszerű Cseh Tamása még csak leskelődik valahonnan, egy függöny mögül. Otthon van a dalban – mer váltásokkal kísérletezni, meri megakasztani a ritmusokat, hosszabb és egészen rövid sorokat írni, de nem mond le a lüktetésről, a váratlan helyekre rejtett érzetdinamitokról. Teljes érzésskálát fognak át a szövegek, a melankóliától s zaklatottságtól az eufóriáig, de mindvégig van bennük egy olyan stilizáltság, amelyik egy reflektorfény magányában ülő énekesnek jól jöhet: mint egy kalap, sál, pipa, talált gesztenye, amely előhívhat egy gesztust, egy hangnemet, ami már oldja is a magányt. (Balázs Imre József)
Én nem akarok józan,
és nem adom fel én.
Egész erdők a hóban,
és nyújtóznak felém.
Míg ágak nyílnak bennem,
futnak a farkasok,
még nem lehet elesnem,
még álmaim vagyok.
Tiszatáj Könyvek
Szeged, 2021
88 oldal, 2490 Ft helyett 1992 Ft
Kapható a Líra könyvhálózatában, az Írók Boltjában és megrendelhető a kiadó címén: [email protected]