Pege Ibolya versei

kombinál

mindjárt jövök.

becsaptad az ajtót,

az illatod benn maradt,

valami oriflame.

másnak is tetszett,

gondoltam, neki is fog.

a műszerfalat néztem,

kinyissam-e a kesztyűtartót,

talán apró üvegekben

az előzőek nyálmintái.

nyáron kiknek izzadt

az anyósülésre a combja,

kik igazgatták sminkjüket

a napellenzős tükörben.

feküdtetek-e hátul,

tenyér a párás ablakon,

egy hajszál biztos itt maradt.

öt perce oda vagy,

kopogok a szélvédőn.

tízig számolok, és tényleg

kinyitom a kesztyűtartót.

ha nem lesz benne semmi,

meggyónom a gyanakvást,

ha igen,

kiöntöm az üvegeket.

tele köpködöm mindet,

azt hiszed az övék,

és ezentúl velem utazol mindenhová.

Melyikünk

Csónakázni jöttünk,

magunkkal hoztunk

minden lényegeset.

Szendvicset, pisztáciát,

ételhordóba csurig rakott

veszekedéseket,

atekurvaanyádat.

Kacsázunk Valentinra kapott

lejárt bonbonokkal.

Ki tudja, meddig sodródunk így,

ha már elfogy mindenünk.

Az üres csónakban,

kőpapírollóval döntjük el,

ki evezzen visszafelé,

és melyikünk ugorjon ki

az első találkozásról hozott

kövekkel a zsebében.

(Megjelent a Tiszatáj 2020. októberi számában)