10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Gyűlölet és szerelem a drótkerítés árnyékában
2021.08.15 - tiszatáj

ALFÖLDI RÓBERT WEST SIDE STORY-RENDEZÉSE SIKERT ARATOTT A DÓM TÉREN

Úgy látszik, nemzedékenként egyszer visszatér a Dóm térre Leonard Bernstein 20. századi Rómeó és Júlia-története, a mára klasszikussá lett West Side Story. A mindent elpusztító, esztelen gyűlöletről mesélő musicalt – mely zenei igényességével, összetettségével mindig nagy kihívást jelent az alkotók számára – most Alföldi Róbert szélsőségeket fölhangosító rendezésében láthatja a közönség augusztus 22-ig hat alkalommal.

Többször emlegették a mostani bemutató előtt, hogy a 90 éves Szegedi Szabadtéri Játékokon 1965-ben egy angol társulat vendégjátékaként már szerepelt a West Side Story, arról viszont nemigen esett szó, hogy 2000-ben is műsorra tűzték itt a musicalt – pedig Kerényi Miklós Gábor nagy sikert aratott rendezésére sokan emlékezhetnek ma is.

Alföldi Róbert Dóm térre álmodott új produkciójának talán legnagyobb erénye a bátor térkezelés és a letisztult arányaival ható, szinte minimalista látvány. Kálmán Eszter merészen egyszerű díszletének fő eleme a hatalmas színpadot teljesen körbeölelő, ajtókkal és egy óriási tűzlépcsővel tagolt sötét fal, amely mögött felfüggesztett LED-falakon tűnik fel a felhőkarcolós New York éjszakai sziluettje, a metropolisz felhős vagy vörösben izzó látképe, a csillagos ég vagy az amerikai zászló. A harangszóval és az egyik toronyóra megvilágításával a háttérben álló dómot is ötletesen bevonták a játékba. Az üresen hagyott óriási színpadon jobban érvényesülnek a darabot átszövő látványos, mozgalmas táncszvitek, amikor pedig szükség van rá, a közreműködők székekkel, piros kólás ládákkal pillantok alatt kialakítják Doc vegyeskereskedését vagy betolják a történet feszült hangulatát felerősítő gördülő drótkerítéseket.

 

 

Egészen más jellegű ez a visszafogottabb, egyszerűségével ható látványvilág, mint az amerikai álom közhelyszerű rekvizitumait, például hamburger és sült krumpli reklámot, chippendale-show-t, tűzijátékot, átsuhanó Supermant felvonultató két évtizeddel korábbi produkció harsányabb színpadképe volt. A sivárabb tér a jelmezeket tervező Tihanyi Ildikó ötvenes éveket idéző, színes, mutatós, finoman meglibbenő, gyönyörű női ruháit is segít kiemelni. A bandatagok nadrágjait viszont ügyesebben is ki lehetett volna választani, hogy ne az előnytelen alkatot hangsúlyozzák.

Az 1965-ös angol vendégprodukcióban a Lammermoori Luciát és a Rigoletto Gildáját is repertoárján tartó angol szoprán, Lucille Graham énekelte Maria szerepét. Volt némi tapasztalata, Londonban vele készítették el a musical lemezfelvételét is, amit meg lehet találni a YouTube-on. A 2000-es előadásban is egy tehetséges, fiatal opera-énekesnőre, Keszei Borira bízták Maria hangi szempontból kényes szerepét. Ágoston Kati is énekesi diplomával rendelkezik, elsősorban mégis színésznő, ennek ellenére egy-két bizonytalanabb magas hangtól eltekintve nagyszerűen énekelt. Azt  nem értettem, miért kellett kissé erőltetettnek, groteszknek ható, leginkább kínaira emlékeztető akcentussal beszélnie, miközben a dalokban simán elhagyta ezt az inkább nevetségesnek, mint humorosnak ható megoldást. Mariája ugyanakkor egy csupa szív, impulzív energiabomba. Expresszív kép, amikor Tonytól elválasztva a dróthálóba kapaszkodik vagy amikor az ágya fölötti giccses szentképről fájdalmasan néző Szűz Máriához fohászkodik.

 

 

Ma is emlékszem az ugyanezen a színpadon elképesztő akrobatikus fizikai és hangi mutatványokat produkáló csiszolatlan őstehetség, a Bécsben és Japánban ünnepelt sztárrá vált Kamarás Máté 21 évvel ezelőtti utánozhatatlan, vibráló, izgalmas Tonyjára. Most egészen más karaktert láthattunk, ez a Tony higgadtabb, mackósabb, hiányzik belőle az az ifjonti hév, kamaszos hamvasság, ami önmagában is magyarázat a tetteire. Kocsis Dénes üzembiztosan, érzelmesen énekelt, nagy tapsot kapott Tony slágere, a „Maria” után, de némely pillanatban úgy tűnt – tenoristáknál ez gyakran megesik –, mintha beleszeretett volna a saját hangjába.

A produkció legprofibb énekes-színészi teljesítményét az Anitát sok humorral, bővérű nőiességgel, karibi temperamentummal életre keltő Nádasi Veronika nyújtotta. Színes, virágos ruháikban karakteresek a csacsogó Puerto Rico-i lányok: Auksz Éva (Consulea), Bori Réka (Rosalia), Nagy Barbara (Francisca). Olyan hatásosan, fergetegesen adták elő a honvágyat a szabadságvággyal ütköztető, ironikus beszólásokkal teli slágert, az „Amerikát”, hogy utána ovációban tört ki a publikum.

Medveczky Balázs kifinomult mozgáskultúrával, elképesztő ritmusérzékkel és provokáló, könnyed szellemességgel hozta Maria nyughatatlan bátyját, a Cápák vezérét, Bernardót. Lépésről lépésre pontosan, nagyszerűen megkomponálták a   Jetek vezérével vívott, törzsi harci táncnak is beillő késpárbaját. Brasch Bence Riff szerepében tesztoszteron túltengéses, macsó vezéregyéniséget formált.

 

 

Schrank hadnagyként Stohl András színészet mesterkurzust tart: néhány percbe sűrítve plasztikusan tudja megmutatni a nyilvánvalóan frusztrált, öntelt, xenofób zsaru visszataszító figuráját. „Hogy ez egy szabad ország? Hogy ehhez nincs jogom? Igen, csak ennek az országnak vannak törvényei, amiket ha használok, mindjárt lesz jogom is. Rajtam van a jelvény, rajtatok meg csak a koszos bőr…” – mondja Docnál az egymásnak ugrani készülő „bennszülött” New York-i és a Puerto Rico-i bevándorló bandának, leereszkedő haverkodásába fokozódó indulat vegyül. Miközben Schrank az agyát játszva törvényről, hatalomról, jogállamról hadovál, a nézőnek nem az ötvenes évek Amerikája, hanem a hazai helyzet jut az eszébe. Amikor pedig magából kikelve ordítja: „Ha akarom, beviszlek benneteket egy hangos fingért vagy egy eldobott csikkért, és felkenem a fejeteket az őrszoba falára, és ott fog száradni a mocskos bevándorlókkal együtt” – az már egy velejéig romlott hatalom önkontrollját vesztett képviselőjének féktelen őrjöngése. Ahol ilyeneket mond egy rendőrtiszt, ott már biztosan hatott az idegengyűlölő propaganda agymosása.

A Doc szerepében remeklő Bezerédi Zoltánnak is csak néhány jelentőségteljes pillanat adatott, hogy a bolttulajdonos élettapasztalatokból leszűrt humanista álláspontját meggyőző vehemenciával kifejthesse. Kérdése – „Összeverni egymást egy darabka utcáért?” – nevetségessé teszi a bandák kakaskodását. Borovics Tamás is jól hozza a nem gondolkodó, minden parancsot ellenvetés nélkül végrehajtó Krupke őrmestert. A kisebb szerepekben kitűnt még Mikola Gergely (Action), Hartai Petra (Akárkié), Kovács Máté (Chino), Krausz Gergely (Diesel) és a később majd Tonyként is bemutatkozó Koltai-Nagy Balázs (Snowboy) játéka. A Jetek két tagja, Baby John (Gábor Márkó) és A-Rab (Szerémy Dániel) lopva találkozik a fal tetején, majd félreérthetetlen intimitással beszélgetnek, aminek az a darabból kiszóló tanulsága: el kell innen menni.

 

 

Felemelő és a gyűlölködő őrületben ellenpontot jelentő szép pillanat, amikor a musical talán legnépszerűbb slágerét, a „Somewhere”-t egy angyali hangú kislány, Tóth Rebeka virágmintás ruhában, sárga kardigánban, zokniban, szandálban egyedül a hatalmas színpad közepén őszinte hittel, kristálytisztán, éterien elénekli.

Parádés, dinamikus koreográfiájában Vári Bertalan a mambó és más latin, jazzes modern táncok közé néhol a magyar néptánckincs jellegzetes mozdulatait is becsempészte. Szellemes, hogy még a New York-i macsóktól is magyaros bokázókat, ugrásokat, csapásokat, dobogásokat láthatunk. A Varidance táncművészei és a színészek is mindent beleadtak, hogy lendületességükkel magával ragadóak legyenek a táncjelenetek.

Alföldi Róbert rendezése a kortárs szlenget is felhasználó friss szöveggel felerősítve mutatta meg a darab ma is aktuálisnak és ismerősnek ható, értelmetlen, mégis szinte megoldhatatlannak tűnő konfliktusait. Tapasztalatainkból is tudjuk, az „őshonos” és a „bevándorló” tábor, a gyűlöletkeltő és a humanista, a toleráns és az intoleráns gondolkodás harca 64 évvel a musical ősbemutatója után sem látszik csillapodni.

 

 

Meglepő, hogy Silló István dirigálásával semmivel sem tűnt visszafogottabbnak a szegedi szimfonikusok tagjaiból és meghívott muzsikusokból álló, a korábbinál kisebb létszámú együttes által biztosított friss és karakteresen jazzes zenekari hangzás. Mintha romantikusabb, szenvedélyesebb hangzást sikerült volna kikeverni a szólóban játszó hangszerekkel. Sokan furcsának találják, hogy már nincs a színpad előtt zenekari árok, a muzsikusok a backstage-ben egy külön erre a célra felállított sátorban játszanak, az énekesek pedig hatalmas monitoron láthatják a vezénylő karmestert. Észszerű magyarázat van erre, de régen a zenekar látványa is szervesen hozzá tartozott egy zenés produkcióhoz a Dóm téren. A hangosítás mintha a technika fejlődésével inkább folyamatosan visszafejlődne. A pénteki premieren a „Tonight” duett közben meghibásodhatott Kocsis Dénes mikroportja, egyes részekben alig lehetett hallani. A nézőtér tetején található sajtópáholyban ráadásul időnként olyan zavaróan visszhangossá vált a hang, hogy élvezhetetlenné tette az előadást. Nem értem, hogy lehet az, hogy a nyolcvanas években sokkal kezdetlegesebb technikával jobb hangzást tudtak létrehozni a régi, hétezres nézőtéren.

A hibák ellenére ez a telt házas bemutató is azt bizonyította: a Szegedi Szabadtéri Játékok csak úgy őrizheti meg régi fényét és rangját, ha országos figyelmet keltő, eredeti, a Dóm térre kitalált produkciókkal várja a közönséget. Ami persze nem olcsó mulatság. El kell döntenie a fenntartónak, megér-e neki ennyit a város elsősorban kultúrára épülő turizmusa, vagy a művészet helyett beéri innen-onnan kölcsönzött, hakni jellegű előadásokkal.

Hollósi Zsolt

 

A szerző fotói

 


Címke: , , , , , ,
2021.09.21 - tiszatáj

RED ROCKET
Jó ideje nyilvánvaló: Sean Baker a kortárs amerikai független szcéna koronázatlan királya. Cannes-ban debütált tragikomédiája privát és nemzeti szinten boncolgatja az Egyesült Államok hátsóudvarában döglődők sehová nem tartó hétköznapjait… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

Nagy úr a véletlen, talán Isten akarata a sajátunkkal szemben. (Hogy létezik-e Isten vagy saját akarat, azt hagyjuk, egyelőre.) Nem terveztem, hogy három hét alatt háromszor is színházba menjek, ráadásul minden alkalommal magyar színdarabot nézzek, mégis így alakult… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁI

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

BAKONYI ISTVÁN: PETŐCZ ANDRÁS ÚJABB KORSZAKA
„Petőcz András ugyanis olyan költő, aki egyszerre hisz a nemzeti és az európai értékekben. […] Költőnk nagyon is magyar és nagyon is európai gondolkodó” – olvashatjuk Bakonyi István Petőcz András újabb korszaka című kismonográfiájában. Egyetérthetünk a szerző megállapításával, mert Petőcz András életműve nem csupán a magyar költői-prózai hagyományt, hanem az európai, sőt világirodalmi (elsősorban amerikai) szerzők újításait egyaránt kamatoztatja művészetében… – SEBŐK MELINDA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

CSEHOV SIRÁLYA BARNÁK LÁSZLÓ RENDEZÉSÉBEN A SZEGEDI KISSZÍNHÁZBAN
Barnák László szegedi Sirály-rendezése sokszínű tragikomédiaként tálalja a Csehov-darabot. A kisszínház színpadán szinte naturalista módon jelenik meg a 19. század végi orosz világ, ahol a vágyak beteljesületlenek maradnak és mindenki mást szeret… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)