10.15.
| Próza Nostra – II. Végtelen határok – Konferencia a popkultúráról >>>
10.11.
| DANTE 700 >>>
10.08.
| Huszonötödik évfordulóját ünnepli idén a szegedi Grand Café >>>
10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
10.11.
| ZSIBBADÁS – Zsemberi-Szígyártó Miklós művészeti albumának bemutatója >>>
10.08.
| Fodor Barbara és Rácz Laura Lili: Évszakváltás >>>
10.04.
| Grand Café – Ráolvasás 10. – Szálinger Balázs: Al-dunai álom >>>
10.04.
| Somogyi Könyvtár – Országos Könyvtári Napok >>>
10.03.
| Balszerencsét! Fesztivál – adománygyűjtés >>>
09.30.
| Grand Café Szeged – Irodalmi Diszkó minifeszt >>>
09.25.
| Ők a Zsigmond Vilmos Filmfesztivál idei díjazottjai >>>
09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Gergely Ágnes, Allen Ginsberg, Benedek Miklós, Lázár Bence András, Marno János versei
N. Tóth Anikó, Makkai Flóra, Benedek Szabolcs prózája
Emil Cioran: Gondolatok alkonya, Koman Zsombor Emil Cioranról
Iris Murdoch, Vladimir Tasić tanulmánya
Kritikák Sándor Iván, Szöllősi Mátyás, Ljudmila Ulickaja könyvéről
Diákmelléklet: Nyári Krisztián: Az esőcsinálók boldogsága, avagy mire való a vers?

>>>

MARKÓ BÉLA A SZEGEDI BÖLCSÉSZKARON
A Magyar Könyvkiadók Napján az erdélyi magyar kultúra és közélet kiemelkedő egyénisége, a szegedi irodalmárokkal régóta jó kapcsolatot ápoló Markó Béla költő is vendége volt a Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarának, ahol Fried István irodalomtörténésszel beszélgetett pályájáról, költészetéről és A haza milyen? című új kötetéről… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>

2021.08.05 - tiszatáj

Élet és halál, kimért idő és öröklét, kilátástalanság és életigenlés. Nagy kérdések kis, bensőséges tablókon a 31. Thealter Fesztiválon.

Csuda dolog a báb, mert az animáció kiemeli a gravitáció súlyából a témát, s mivel így „mesésebbé” válik, egyben filozofikusabbá is. Valószínű, a véletlen műve, hogy a Thealter Fesztivál mindkét bábelőadása a halállal foglalkozik, az viszont nem, hogy a bemutatók nem megrázzák a nézőt, hanem derűs nyugalommal töltik el. A halál mindig jelen van, ott van körülöttünk, legfeljebb nem vesszük észre. Ez, ha nem is pontosan szó szerint, el is hangzik a különös című Kacsa, Halál, Tulipán felnőtteknek szóló bábelőadásban. Ha viszont megpillantjuk, először megijedünk, aztán elkezdünk alkudozni és/vagy barátkozni vele. Ez mehet egy darabig, de, hogy ki nyer a végén, az nem kétséges.

Az ESZME előadását két, illetve két és fél alak játssza (ha a bábot is beleszámoljuk). A talpig feketébe öltözött Hannus Zoltán bábszínész mozgatja a méretes bunraku báb kacsát, a látszólag ártalmatlan, de végül kérlelhetetlen Halált a(z elején és a végén) koponya maszkot viselő, fehér ruhás Barna Lilla személyesíti meg. A piros tulipán, melyet végig a kezében szorongat, s amelyre nagyon vigyáz, jelentheti az élet szépségét, rövidségét és törékenységét. Fodor Orsolya szelíd, csendesen ható, megejtő előadást rendezett az alapanyagként szolgáló meséből.

 

 

A másik bábelőadás, A halhatatlanságra vágyó királyfi (MANNA Produkció) az idő mulandóságát, illetve az öröklét utáni epekedést helyezi középpontba Szálinger Balázs népmese ihletésű írása nyomán. Maróthy Anna Zorka e.h. bábrendező szimbólumos látványvilágában a pergő homok jeleníti meg az idő előrehaladtát, illetve az elmúlást. Nem a banálisnak ható homokóráról van szó (bár egy aprócska példányát a Halál a csuklóján hordja homok-karóraként), hanem szálldosó, marokkal a levegőbe dobált homokzáporról a megfelelő dramaturgiai pontokon, másrészt a játszók formálják is az anyagot, hol hegy, hol sírhant válik belőle.

Miközben a Halál és az Öröklét egymással perlekednek, a királyfi kalandos, hosszú utat jár be, de nem adja fel. Végül eléri célját, eljut a halhatatlanság birodalmába, amiről azonban kiderül, hogy hallatlanul unalmas.

A képzőművészeti ihletésű bábokat (melyek az őskori kultúra, illetve a kubisták plasztikájának a világát idézik) négy játszó mozgatja – Csarkó Bettina, Cseri Hanna, L.Nagy Attila, Tóth Mátyás -, s szétszedhetőségük révén különböző érzelmi, és létállapotokat képesek tükrözni. A költői hangulatú előadás után egyáltalán nem vitás, hogy sokkal érdekesebb megszabott ideig élni, mint a végtelenül eseménytelen öröklétben tengődni.

 

 

A 2018-as fesztiválon releváns élményt okozott a celldömölki Soltis Lajos Színház fergeteges Szentivánéji álom előadása Nagy Péter István rendezésében, aki idén az ottani színiiskolásokkal készült darabját mutatta be a szegedi fesztiválon. A Mielőtt meghaltál hasonlóan svungos és lüktető produkció, csak kevésbé jókedvű. Sőt. Témáját tekintve kifejezetten szomorú, mivel egy bárhol található lepusztult kisváros panelgyerekeinek sorstalanságát tárja elénk mozgalmas, szinte filmszerű módon. A pszichedelikus hatású (digitális) látvány felerősíti a tizenévesek kilátástalanságát és a szerektől remélt jobb közérzet csapdáit, s bár számítani lehet a végső tragédiára, a lépésről lépésre felépített (vagy inkább összefont) történetszálak mégis torokszorítóan kulminálnak. Behúzó és megtapadó előadást készítettek a fiatalok, melynek hatása mélyebb, ütősebb, és hosszabban tartó, mint a hasonló eseményeket közlő (de többnyire nem közlő), kopogó újsághíreké.

 

 

A Nézőművészeti Kft visszatérő vendég a Thealter Fesztiválon, most a Kicsibácsi, Kicsinéni meg az Imikém című darabot hozták el. Nem véletlen a címadás meseszerűsége, a színpadi mű Dániel András (többek közt a Kuflik sorozat szerzője) könyvéből készült, nem igazán az aprónépnek, tehát nem gyerekdarab. A hatása mégis olyasmi, mivel olyan tiszta (jó értelemben vett) naivitással és bájos egyszerűséggel ajándékozza meg a nézőket, mely érzések és állapotok alig-alig átélhetők a túlvezérelt felnőttkori üzemmódban.

 

 

Az előadás már az első mondatával felhőtlen derűvel  tölti el a közönséget, s ez az érzés az utolsó pillanatig megmarad. Nem sietünk sehova – szólal meg a darab kezdéseként Katona László (pizsamában), s akkor, ott, abban a pillanatban még bele sem gondolunk, hogy ez miért olyan felszabadító. A darab a felütés hangnemében és tempójában folyik tovább, a „cselekmény’” apró-cseprő akcióit kedvvel és türelemmel követő nézősereg odaadó támogatásával. Itt kérem, a reggeli felöltözés nem egy ész nélküli, óramutatókkal folytatott csata, de egy komplett, ráérős koreográfia, mint a többi, nap közbeni időtöltés, például a kávéfőzés szertartása, az ablakon való kitekintés („úgy sincs kint semmi”) mozzanata, vagy a falrepedések összeszámlálása.

Az eredeti műben a szereplők kicsik (pont, mint Dióbél királyfi), a színpadon nyilvánvalóan életnagyságúak, a tettek azonban pirinyók. A Kicsitrió cselekvései a siető ember számára minden bizonnyal fölöslegesek, hiszen semmi hasznuk. Katona László, Jankovics Anna és Jaskó Bálint harmonikus, életigenlő játékát Gyulay Eszter rendező miniatűr iránti érzékenységgel igazgatta színpadra.

Ibos Éva

Fotók: thealter.hu

 


Címke: , , , ,

Warning: Use of undefined constant php - assumed 'php' (this will throw an Error in a future version of PHP) in /home/tiszataj/tiszatajonline.hu/wp-content/themes/tiszataj/post.php on line 118
2021.10.16 - tiszatáj

Gergely Ágnes, Allen Ginsberg, Benedek Miklós, Lázár Bence András, Marno János versei
N. Tóth Anikó, Makkai Flóra, Benedek Szabolcs prózája
Emil Cioran: Gondolatok alkonya, Koman Zsombor Emil Cioranról
Iris Murdoch, Vladimir Tasić tanulmánya
Kritikák Sándor Iván, Szöllősi Mátyás, Ljudmila Ulickaja könyvéről
Diákmelléklet: Nyári Krisztián: Az esőcsinálók boldogsága, avagy mire való a vers?

Tovább olvasom >>>
2021.10.15 - tiszatáj

GONÇALO M. TAVARES: TÁNCKÖNYV
Miért ejt zavarba Gonçalo M. Tavares Tánckönyve? Leginkább azért, mert folyamatosan kimozdít a megszokott olvasási stratégiánkból. Ha végigolvassuk a 106 költeményből álló kötetet, tettre készen kell figyelnünk arra, épp merre taszít, ránt a szöveg, mikor húzza ki lábunk alól az épp megszerzett olvasói pozíciónkat… – BORBÁTH PÉTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.13 - tiszatáj

CSAPDA A NETEN
4 éve forró pont a #MeToo, valamint legalább ennyi ideje képez beszédtémát a cyberbullying: Barbora Chalupová és Vít Klusák közös dokumentumfilmje megfelelő tárgyismerettel hozza közös nevezőre a dilemmákat, egyszerre új és taszítóan ismerős világba kalauzolva az érdeklődőket… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.13 - tiszatáj

TÁRLATTAL IS EMLÉKEZNEK A 700 ÉVE ELHUNYT KÖLTŐRE A TISZATÁJ SZALONBAN
A 700 éve elhunyt olasz költőre, Dantéra emlékeztek hétfőn a Tiszatáj Szalonban, ahol Nátyi Róbert művészettörténész nyitotta meg Géczi János október végéig látható dekollázs tárlatát, majd Pál József irodalomtörténésszel és a kiállító költővel, képzőművésszel az Isteni színjátékról is beszélgetett… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.12 - tiszatáj

HANSÁGI ÁGNES: LÁTHATATLAN LIMESEK
Hansági Ágnes kötete a Tempevölgy gondozásában jelent meg, témáját tekintve pedig határjelenségekre fókuszál, amelyek két nagyobb témára oszlanak: történeti és mediális szempontú tanulmányokra. Egy-egy nagyobb fejezeten belül is széles merítéssel találkozhatunk, hiszen Hansági különböző, egymástól eltérő jelenségeket vizsgálva mutatja be az irodalmi limeseket… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.10 - tiszatáj

KUKORELLY ENDRE: Cé Cé Cé Pé AVAGY LASSÚDAD HALADÁS A KOMMUNIZMUS FELÉ
Egy új interjúformát álmodtam meg. Interjú egy könyvvel. Nem a szerzővel, hanem a könyvével (identitást adva annak) „beszélgetek”. Elképzelésem szerint a könyvinterjú se nem kritika, se nem interjú, se nem szépírás, hanem ezek egyvelege… – JANÁKY MARIANNA KÖNYVINTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.09 - tiszatáj

MAGYAR BANDA: 12 BETYÁR
Finoman szólva is némi kétkedéssel fordultam egy olyan produkció felé, amely bevallása szerint „az autentikus népzenét a megszokottól eltérő szemszögből” kívánja bemutatni. Ilyen mondatok olvasása kapcsán orbitális tévedések és véget nem érő definíciós viták rémlenek fel bennem a világ- és népzene mibenlétéről. A zenekar tagjai azonban mást ígértek, és hál’ Istennek nem kellett csalódnom… – PIPCZ ILLÉS AJÁNLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.07 - tiszatáj

MEZEY KATALIN: RÉGI NAPOK RENDJE
Mezey Katalin azon szerzők közé tartozik, akik több műfajban is kipróbálták tehetségüket. Prózaíró, költő és műfordító. Számos verseskönyv és prózakötet után legutóbb a Régi napok rendje novelláit vehettük kezünkbe. Két fő részből áll a mű: az első fejezet hét novellája még 1987-ből való, a többi nyolc pedig a 2014-es Ismernek téged után keletkezett. A több évtizedes eltérés ellenére egységesnek mondható a Régi napok rendje…– BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)