05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
05.04.
| Megálló – Tarján felett az ég – Majális+ >>>
05.02.
| PLÜSS NAP – Gyerekirodalomról nem (csak) gyerekeknek >>>
05.17.
| Szegeden rendez Alföldi Róbert >>>
04.27.
| Jazz Kocsma – Dékány Dávid Dolgok C-hez című kötetének bemutatója >>>
04.24.
| Beszédülés a sarjerdőbe – Tiszatáj lapbemutató >>>
04.24.
| Kaláka 50 – Hét határon át >>>
04.18.
| Emberkereskedelem elleni kampánnyal jön a mozikba az Egy nő fogságban >>>
04.16.
| REÖK – Nincs megállás a Rendőrséggel >>>
04.12.
| Vármező Galériában – Bahget Iskander: Szíriai kulturális kiállítás Budapesten >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>
02.22.
| Zsótér Sándor is játszik az újszegedi Moliére-komédiában >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>

Tandori Dezső versei
Fried István, Tóth Ákos Tandori Dezsőről

Farkas Wellmann Éva, Gergely Ágnes, Hartay Csaba, Lanczkor Gábor, Markó Béla, Pál Sándor Attila versei

Boldog Daniella, Rafael Chirbes prózája

Deres Kornélia, Julian Barnes, Milián Orsolya tanulmánya

Diákmelléklet: Fogarasi György a brit balladáról

>>>

A csütörtöktől szombatig tartó konferencia tizennégy szekcióban, összesen hetvenhárom előadónak adott lehetőséget arra, hogy megmutathassák magukat, és eddig elért tudományos eredményeiket. Újdonságként szolgált az Innovációk és gondolatok szekció, ahol javarészt tudományos-ismeretterjesztő előadások hangoztak el, vagy olyan tudományos kutatásokat mutattak be, amelyek még gyerekcipőben járnak. A Szegedi Tudományegyetem hallgatóin kívül az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Pécsi Tudományegyetem, Budapesti Gazdasági Egyetem és a Pannon Egyetem is képviseltette magát.

>>>

Röghözkötött irodalom?
2012.09.23 - tiszatáj

A TISZATÁJ-„VITA” MARGÓJÁRA

A helyi napilapban olvasói levélként jelent meg Péter László írása, amely kisebb vihart, nagyobb vitát kavart. Válaszcikk is született, majd válasz a válaszra, megszólalt a Facebook-közönsége is, vannak, akik már újabb Tiszatáj-botrányról beszélnek, s furcsállják, hogy a szerkesztők nem akarnak megszólalni ezügyben.

Jómagam egyetértek az érintett szerkesztőkkel, ez a vita egyáltalán nem a Tiszatájról szól, nem is kell megszólalniuk. Amiért én mégis a billentyűzet elé ültem, az annak köszönhető, hogy egyik oldalról nézvést kívül állok a vitán, rendben van a pedigrém, szegedi vagyok (ami egyébként nem igaz), másrészt nagyon is érintett. Családi okok miatt is (édesapám 1970-től – az ismert három év kihagyással – 1996-ig volt a lap szerkesztője), valamint saját – a folyóiratnál töltött – húsz évem miatt is.

Olasz Sándor főszerkesztő halála után vajdaságiak szállták meg a szerkesztőséget, akiknek nincs érzékük a szegedi hagyományok iránt…

Péter László tételmondata valahogyan úgy hangzott, hogy Olasz Sándor főszerkesztő halála után vajdaságiak szállták meg a szerkesztőséget, akiknek nincs érzékük a szegedi hagyományok iránt, nem ismerik a város, de még a Tiszatáj szellemi örökségét sem, a lapnak vissza kell térnie a helyi hagyományok képviseletéhez…

Nem kívánok semmiféle számháborúba belemenni, mindenféle magyarázkodás, adatok, statisztikák előrángatása mintegy legitimizálná a vádakat, csak zavarosabbá tenné a helyzetet, nemhogy tisztázná. Mint említettem, ez a vita egyáltalán nem a Tiszatájról szól, vagy legalábbis nem arról kellene szólnia.

Érdemesebb inkább a Tiszatáj szellemi örökségét – és benne a 65 évet végigkísérő helyi–nem helyi vitát – megismerni. Szerencsére a lap fennállásának 50. évfordulójára Gyuris György dokumentumokból, visszaemlékezésekből tökéletesen rekonstruálta a Tiszatáj első ötven évét (Gyuris György: A Tiszatáj fél évszázada, 1947–1997, Szeged, 1997.). E kötet segítségével merüljünk a múltba, nem fognak csalódni, izgalmas utazás lesz, jórészt ismert szereplőkkel…

Nagyon leegyszerűsítve a történet szereplőit:

a) Péter László, aki a folyóirat születésében nagy szerepet játszott (ha nem a legnagyobbat). Lelki szemei előtt egy irodalomtörténeti, helytörténeti,  művelődéstörténeti folyóirat eszméje lebegett. A lapnak az első évben szerkesztője, majd – miután a Tiszatáj egyre inkább irodalmi folyóirattá válik – eltávolodik a laptól, de mint „szülőatyja”, mindig figyeli az útját-sorsát.

b) az ún. szegedi írók, költők, aki a 60-as évek végéig, 70-es évek elejéig sajátjuknak tekintették, tekinthették a lapot.

c) a Tiszatáj irodalmi folyóirat, amely országos ismertséget, mondjuk ki bátran, elismertséget a 60-as évek vége felé, 70-es évek elején vívott ki magának.

A két évszám nem véletlenül esik egybe. Ekkorra már szerkesztője a lapnak Ilia Mihály és Kovács Sándor Iván is, akiknek köszönhetően szinte észrevétlenül átalakult a Tiszatáj. Vidéki lapból az egész magyar kultúrára, sőt Közép-Európa irodalmára kitekintő folyóiratot építettek. A változás akkor lett szembetűnő, amikor a hatvanas évek végének enyhülése elért Szegedre is, és végre a helyi pártbizottság is belátta, hogy a korábbi főszerkesztő, az egykori rendőrből, politikai tisztből lett költő, Andrássy Lajos személye vállalhatatlanná vált. (A legendák szerint, előfordult, hogy a szerkesztőségi vitákat Andrássy időnként azzal zárta le, hogy a magánál hordott pisztolyát kirakta az asztalra, jelezvén, ki az úr a háznál. Meg is lett a hatása, volt olyan időszak, amikor minden számban szerepelt verse.)

1970 januárjában Havasi Zoltán, az egyetemi könyvtár igazgatója lett a főszerkesztő , aki – nem irodalmi ember lévén – szabad kezet adott a két korábbi szerkesztőnek, Iliának és Kovács Sándor Ivánnak. Ekkor került a laphoz olvasószerkesztőként Annus József. Innentől tűnik fel rendszeresen a Tiszatáj lapjain Illyés Gyula, Németh László, Veres Péter, Kormos István, Nagy László, Kiss Benedek, Utassy József neve. A lap egyszerre vált nyitottá a magyarság (benne a határon túli magyarság) sorskérdéseire, a közép-európai népek irodalmára (mindezt szerencsésen el lehetett fogadtatni „a szomszédos szocialista országokkal való kapcsolattartással” – legalábbis egy ideig). A folyóirat emelkedő színvonalának volt köszönhető, hogy megjelentek a lapban a különböző irányzatok nagy nevei is, Mészöly Miklós, Tandori Dezső, Tolnai Ottó, Weöres Sándor is.

Nagy a nyomás. A tanács, a pártbizottság, a különféle kulturális intézmények egyik-másik képviselője jobban szeretné, ha a helyi érdekeket képviselnénk teljes erőbedobással…

Mindez azt eredményezte, hogy a helyi témák, helyi alkotók egyre inkább kiszorultak a lapból. Meg is kapta a magáét az 1970-es évfolyam Rácz Lajostól, a Csongrád Megyei Hírlap főszerkesztőjétől (nem utoljára): „mennyiben sajátos tükörképe a Tisza tájéknak, mennyiben e táj íróinak, költőinek, kulturális szakembereinek fóruma és nem vállal-e a folyóirat olyan szerepet is magára, ami nem feladatköre”.

De ekkorra már kialakult az a feladatkör. Ilia Mihály így nyilatkozott: „egyre kevésbé szeretnénk csak szegedi folyóiratot szerkeszteni… Igyekszünk szabadulni a provincializmustól. […] Nagy a nyomás. A tanács, a pártbizottság, a különféle kulturális intézmények egyik-másik képviselője jobban szeretné, ha a helyi érdekeket képviselnénk teljes erőbedobással. Mi azonban egy Szegeden megjelenő magyar folyóiratot szeretnénk szerkeszteni, s persze lehetőleg jót. […] Csak akkor számíthat országos érdeklődésre a Tiszatáj, ha jó írásokat közöl jó íróktól, függetlenül attól, hogy a szerző hol született, hol él.”

Ilia főszerkesztősége alatt, 1972-től tovább erősödött a lap egyéni arculata, valóban Szegeden szerkesztett országos lappá vált, az 1973-tól induló Kelet-európai néző című rovattal pedig még szélesebb profilja lett. A szerkesztők figyelme egyre inkább a határon túli magyarság irodalma felé fordult, a Tiszatáj felismerte a magyar irodalom egységét. Két határozott gondolat fonódott össze a lap irányvonalában, a magyarság és a közép-európaiság eszméje.

De a nagypolitika újra beleszólt a folyóirat életébe, Moszkvában Brezsnyev elvtárs összevonta legendás szemöldökét, mire Magyarországon újra felerősödtek a dogmatikus politikusok (például a hírekből ma is ismerős Biszku Béla), akik teljes hatalomátvételét Kádár még meg tudta hiúsítani, de elindult cserébe valamiféle visszarendeződés. Gazdaságban,  politikában, kultúrában egyaránt. Ez a visszarendeződés vezetett 1974 karácsonyán Ilia Mihály lemondásához is. Két szerkesztőtársa, Annus József (emlékszem, sápadtan jött haza, mintha halott lenne a háznál: „Miska lemondott, mi lesz velünk?!”) és Olasz Sándor – Illyés Gyula határozott tanácsára – maradtak, őrizni a lap elért eredményeit.

… vidéken valahogyan a talajból  valami különös kereszttűzben, de mégis összeáll az a hagyományos, már az eredeti magyar szellemből eredő, Ady, Babits, többiek által, a mi átkozott népiességünk által is képviselt magyar irodalom…

Szerencsére az új főszerkesztő Vörös László, a szegedi egyetem tanára, a lap korábbi rovatvezetője lett, akiről a pártbizottság azt hitte, megbízhat benne, majd kezében tartja a lapot. Vörös azonban hagyta a szerkesztőket dolgozni, ő maga egyetemi és pártbeli tekintélyével védőernyőt biztosított a lapnak. Sikerült is továbbmenni a megkezdett úton, melyet a lap „főmunkatársa”, Illyés így  foglalt össze: „Különösen szép feladatnak tartom, hogy vidéken valahogyan a talajból  valami különös kereszttűzben, de mégis összeáll az a hagyományos, már az eredeti magyar szellemből eredő, Ady, Babits, többiek által, a mi átkozott népiességünk által is képviselt magyar irodalom, amely – jól tudjuk – se nem »urbánus«, se nem »népies«, hanem igazi magyar irodalom.”

A Tiszatáj egyéni arculatának kialakulásával egyre inkább nyílt az olló az országos és a helyi irodalom megjelenése között. Ezt sokan – némileg érthetően – nehezményezték, s minden alkalmat megragadtak a folyóirat elleni támadásra. Szinte minden – „közléspolitikai hiba” után szokásos – értékelés kiemelte a helyi irodalom hiányát is. Ez kiváló eszköz volt a – helyi – politikai hatalom kezében, ürügy volt a lap megrendszabályozására.

… a szerkesztőség következetesen ellenállt a negyedosztályú helyi írók ostromának…

Az ellentét a 70-es évek közepére akkora lett a Tiszatáj és a helyi írócsoport között, hogy például 1975-ben Polner Zoltán szegedi költő – aki az 50-es, 60-as években rendszeres szerzője volt a lapnak – megszakította a kapcsolatot a szerkesztőséggel, és kijelentette, hogy nem kíván többet a Tiszatáj lapjain szerepelni. Olyan vélemények is elhangoztak, hogy az eddigi provincializmus „mucsai európaiságba” csapott át… Az 1975-ös évet szintén Rácz Lajos értékelte, aki szerint: „az utóbbi években eléggé elhanyagolta a lap mind a helyi – dél-alföldi – szerzők, mind a dél-alföldi problémákkal foglalkozó írások közlését.”

Jellemző a helyzet tarthatatlanságára, hogy a minisztériumi lapértékelésen még Marczali László miniszterhelyettes is így fogalmazott: „a szerkesztőség következetesen ellenállt a negyedosztályú helyi írók ostromának”.

Az 1977-es évfolyam értékelésekor a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője szállt harcba: „adott a helyi irodalmi élet, mely véleményem szerint nem kap olyan hangsúlyt alapban, amit esetleg megérdemelne. Kiadás előtt áll a szegedi fiatal költők antológiája, jó néhányukat bizonyára szívesen olvastuk volna már a lapban, ám erre még nem került sor”.  (Az antológia hat szerzője – Baka István, Belányi György, Géczi János, Petri Csathó Ferenc, Téglásy Imre, Zalán Tibor – mind rendszeres szerzői voltak a Tiszatájnak, többüket épp e lap indította el az irodalmi pályán…)

Péter László már ekkor is megszólalt a „táji hivatás” fel nem vállalása miatt, hiányolta a helyismereti tanulmányokat, kritikákat, vagyis mindazt, amivel ő 1947-ben útjára indította a lapot. Csak azt nem vette figyelembe, hogy a lap már 1948-ban irodalmi lappá, a 60-as évek végén országos irodalmi lappá vált.

Ennek az országos jellegnek volt egy – legalábbis ideig-óráig tartó – pozitív hozadéka. Mint láttuk, a helyi politikai szervek könnyen kaphatók lettek volna a szerkesztőség megrendszabályozására, akár a szerkesztők leváltására is, de a Tiszatáj „központi” lapnak számított, egészen „fent” kellett volna rábólintani a döntésre. Amikor az 1978-as évfolyam értékelésekor menetrendszerűen megérkeztek a szokásos vádak, Agárdi Péter, az MSZMP KB munkatársa nyilatkozta: a Csongrád Megyei Hírlap „elvi-politikai kérdést csinált olyan dologból, ami nem elvi-politikai kérdés”.

De jött a következő év, a megyei pártértekezlet asztalára kerülő helyzetjelentés megint csak így fogalmazott: „a Tiszatáj országosan elismert rangjából és szerepéből következően fordítson nagyobb figyelmet a felnövekvő helyi író- és kritikusgárda támogatására, Szeged és a táj társadalmi fejlődési tendenciáinak, közművelődési és művészetpolitikai eredményeinek bemutatására”.

Ez a vita egészen a szerkesztőség 1986-os leváltásáig tartott.

Minden szegedi centrikusságú szeparatizmus olyan veszéllyel jár, hogy a területileg nem osztott magyar irodalomban területi megosztást hoz létre és ezzel elzárja magát az egésztől…

Az újraindulás után Annus József, majd 1996-tól Olasz Sándor főszerkesztésével a lap folytatta a korábbi útját, Szegeden szerkesztett országos lapként, hűen Ilia Mihály szerkesztési elveihez: „Nincs szegedi irodalom, hanem írók élnek Szegeden, akik az egész magyar irodalom részei. Minden szegedi centrikusságú szeparatizmus olyan veszéllyel jár, hogy a területileg nem osztott magyar irodalomban területi megosztást hoz létre és ezzel elzárja magát az egésztől.”

*

Úgy látszik, a „helyi írók” (jórészt ugyanazok a nevek, akik a 70-es években is) most, 2012-ben ismét elérkezettnek látták az idő arra, hogy „visszaszerezzék” a Tiszatájat, s ehhez – kellő képzavarral élve – szócsőként Péter Lászlót tolják maguk előtt. Sajnálom a Tanár Urat. Ő hű maradt önmagához, a maga folyóirateszméjéhez, csak azt nem vette észre, hogy ez a lap már nem az a lap, amit életrehívott. (Jómagam is alapítottam lapot, tudom, amikor már mások szerkesztik, olyan érzés, mint amikor az apa férjhez adja a lányát – óhatatlanul is megjelenik az emberben a féltés/féltékenység érzése). Mégsem értem Péter Lászlót, hisz’ van a városnak folyóirata (a Tiszatájjal ellentétben valóban a szegedi adófizetők pénzéből fenntartott folyóirata), a Szeged című lap, amely szinte pontról pontra teljesíti az ő 1947-es programját.

El kellene fogadnia végre mindenkinek, hogy van Szegeden egy országos irodalmi folyóirat, amely – ha jól szerkesztik – Szegednek hoz dicsőséget, a „körtöltésen kívülről”.

Tájirodalom – a mai széles körű és gyors információáradatban – egyszerűen nem képzelhető el. A kitekintés, az ország többi részének bekapcsolása törvény, parancs minden folyóirat számára…

Ha végigtekintünk a leírtakon, láthatjuk, hogy szó sincs arról, hogy Olasz Sándor halála után hirtelen megszállták volna a lapot a vajdaságiak, akik itt a Tisza partján gyökértelenül beleharaptak volna a kenyéradó kézbe, s hirtelen megtagadták volna a helyi írókat.

Úgy látszik, még mindig aktuális Annus József több mint harmincéves megállapítása „a helyben és másutt lakó szerzők aránya a folyóiratban sokszor harci kérdés. Mi évtizedes tapasztalataink alapján valljuk: csak a színvonal lehet a döntő. Tájirodalom – a mai széles körű és gyors információáradatban – egyszerűen nem képzelhető el. A kitekintés, az ország többi részének bekapcsolása törvény, parancs minden folyóirat számára. […] Vekerdi László szellemes meghatározása szerint: a legkisebb földrajzi egység, ami el tud tartani egy folyóiratot – egy ország”…

 Annus Gábor

Újabb írásunk a témában: Kényszerű válasz – a Tiszatájtól

Címke: , , , , , , ,
2019.04.25 - tiszatáj

REKAMIÉ FESZTIVÁL, SZEGED
11 ember várakozik London kapujában. Románok, szerbek, erdélyi és magyarországi magyarok. Angliában szeretnének dolgozni. Könyvelő, pap, énekesnő, ingyenélő fiatal. Bevándorlók, vagy kivándorlók, talán nem menekültek, talán csak munkakeresők. Tele reményekkel, félelmekkel, előítéletekkel. Mintha a mindennapokat látnánk… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.04.24 - tiszatáj

LANG LANG: PIANO BOOK
Nem akarom azt mondani, hogy nem értem a Lang Lang-jelenséget: itt van ez a még mindig fiatal zongorista, könnyen megjegyezhető névvel, és miközben kevesek arról vitatkoznak, hogy miért nem jó, amit csinál, addig ő millióknak ad elő a legnagyobb koncerttermekben. Három éve járt Budapesten, és hát persze, hogy a Müpa az ajánlófüzete címlapjára rakta. Nem mintha nem ez volna a jó marketingstratégia: könnyű arra a következtetésre jutni, hogy per pillanat Lang Lang a legismertebb zongorista a világon… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.04.24 - tiszatáj

KÖNYVFESZTIVÁL IDÉN IS – A DÍSZVENDÉG NORVÉGIA
Ahogy minden évben, úgy idén is lesz könyvfesztivál a budapesti Millenárison, ezúttal április 25. és 28. között népesül be könyvstandokkal az egykori Ganz-gyár területe a Széna tér szomszédságában. A számos újdonság mellett az idei egyik legnagyobb durranás kétségtelenül a norvég díszvendég Karl Ove Knausgård lesz, aki hatrészes önéletrajzi regényfolyamával vált híressé: Min Kamp (Harcom) című ciklusából eddig három magyarul is megjelent a Magvető Kiadó gondozásában, a könyvfesztiválra pedig a negyedik, Élet című mű is napvilágot lát… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.04.22 - tiszatáj

KÖNYVPREMIER ÉS KIÁLLÍTÁS A KISKUNHALASI MÚZEUMBAN
Bensőséges ünnepség meghívottja lehettem néhány napja Kiskunhalason a Thorma János Múzeumban, ahol a Biczó-család társaságában gyűltek össze érdeklődők egy kiállítás megnyitó és egy könyvpremier alkalmából. A számos családtagot számláló ünnepségen joggal kaphatott volna főszerepet a veretes családi címer, a Mátyás királytól kapott nemesi oklevél, a nemzetes rang, de a résztvevők nem ezeket ünnepelték, hanem Biczó Gézát, a néhai rajztanárt… – PACSIKA EMÍLIA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.04.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM KIÁLLÍTÁSA NYOMÁN
Önjáró paradoxonok… – Suttogja a költő, majd a kiállítás-megnyitón létrára mászik, levetkőzik, mélyen meghajol, és köldökéből kiissza a nektárt, a szellemet (a gint?)…
Ki ismer itt laza Istent? – Aki ismer: haza is ment…
Egy elképzelt kiállítás jegyében az eb-színház, a nem-színház lírikus absztrakt jelmezében. Ó, attribútumok és amorfizációk…

>>>
2019.04.18 - tiszatáj

BOLOGNAI GYERMEKKÖNYV- ÉS ILLUSZTRÁCIÓS VÁSÁR
Április 4-én ért véget az idei, 56. Bolognai Gyermekkönyv- és Illusztrációs Vásár, ennek kapcsán tartotta meg a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum első rendhagyó, szakmai estjét a B32 Galériában. A meghívottak: Balázs Eszter Anna (Kolibri), Dian Viktória (Publishing Hungary), Érsek Nándor (Scolar), Győri Hanna (Pagony), Sándor Csilla (Csodaceruza), a beszélgetés moderátora Szekeres Nikoletta, a HUBBY elnöke volt… – KELEMEN RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.04.17 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Kis történeteket ígér a kiállítás címe. De ne dőljünk be ennek. A rövid műfaj, legyen az néhányperces novella vagy rövidfilm, látszólagos egyszerűsége mellett, tömörségével egy egész világot képes megjeleníteni, a ki nem mondott szavakkal, a meg nem jelenített képekkel. Ha valamennyire ismerjük David Lynch munkáit, elsősorban filmjeit, kultikus filmsorozatát, nem könnyen emészthető csemegére számíthatunk. A kiállítás egyik poszterét látva van, akinek már ekkor beugrik a Twin Peaks sorozatból Judy figurája, és a sorozat egyik horrorisztikus pillanata […]

>>>
2019.04.16 - tiszatáj

2019. április 11-én Makón tizennegyedik alkalommal kapta meg elsőkötetes költő a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt. Idén Vajna Ádám Oda című verseskötetéért vehette át ünnepélyes keretek között a díjat… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő