10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

„Egészségtelen, hogy a rendezők fontosabbak, mint az énekesek”
2021.06.29 - tiszatáj

– MONDJA A VILÁGHÍRŰ OPERAGURU, A 86 ÉVES IOAN HOLENDER

A Wiener Staatsoper történetének leghosszabb ideig, tizenkilenc évig regnáló igazgatója volt a világhírű impresszárió, Ioan Holender, aki nemrégiben Szegeden járt, hogy meghallgassa a Simándy-énekverseny középdöntőseit. A Temesvárról baritonistaként indult legendás operaguruval akkor beszélgettünk.

– Hogyan került Szegedre?

– Nem is tudtam, hogy létezik a Simándy József Énekverseny, csak a Der Neue Merker című operamagazin utolsó oldalán véletlenül megláttam a róla szóló információkat. Tekintettel arra, hogy szülővárosom, Temesvár 2023-ban Európa kulturális fővárosa lesz, és meghívtak az előkészítő megbeszélésekre, így épp ott tartózkodtam. Gondoltam, itt a remek lehetőség átmenni Szegedre, ami csak másfél órányi autóút Temesvártól. Ráadásul még sohasem jártam itt, pedig sokat hallottam már a messze földön híres szegedi zsinagógáról. Felvettem a kapcsolatot a verseny igazgatójával, Temesi Mária operaénekessel, professzorral, aki nagyon nyitott volt, örömmel fogadott. Simándy József nevét természetesen én is ismerem, nem kellett bemutatni a pályafutását.

– 1935-ben különleges, multikulturális közegben született Temesváron, tökéletesen megtanult németül, románul és magyarul is. Mit jelentett, miben segített a pályáján a temesvári indulás?

– A Temesvári Operában tanultam meg minden fontosat a szakmáról. Huszonöt éves voltam, amikor elhagytam a családommal együtt Romániát. Az 1950-es években Romániában minden operát románul énekeltek, ugyanúgy, mint azokban az évtizedekben Magyarországon is szinte mindent magyarul játszottak. A kommunista időkben gyakran vendégszerepeltek nálunk budapesti énekesek is. Különösen Gyurkovics Máriára emlékszem, aki többször is fellépett, és nagyon tetszett, amit csinált. Akkoriban még jól értette a közönség az operákat, manapság – hiába a feliratozás – az eredeti, olasz vagy német nyelvű előadásoknak köszönhetően a nézők többsége nem is tudja pontosan, hogy mikor, mit énekelnek. Hiába, nincs mit tenni, ma ez a trend, nemigen lehet már megváltoztatni, hiszen ez az énekesek dolgát megkönnyíti. Az, hogy Temesváron román, magyar és német nyelvű állami fenntartású színház is működik, az hihetetlenül ritka dolognak számít a világban, és roppant fontos értéke a városnak.

 

 

– Hosszú pályafutása során impresszárióként, direktorként hatalmas sikerek fűződnek a nevéhez, mindenhol megemlítik, hogy a bécsi Staatsoper történetének leghosszabb ideig regnáló főigazgatójaként nemcsak az osztrák főváros, hanem egész Európa zenei életére is jelentős hatást gyakorolt. Mire a legbüszkébb ma, ha visszatekint?

– Ha őszinte lehetek, közel a 86. születésnapomhoz az életemben a legnagyobb büszkeség a három nagyszerű gyermekem. Ketten is követtek a zenei pályán, az egyik fiam sikeres énekes lett, a lányom pedig csellista. Mindig nevetve mondják, csoda, hogy tizenkilenc évig kibírtam a bécsieket és a bécsi operát. Erre azt felelem: én kibírtam őket, de ők engem nem. Bevallom, mostanra az egész operavilágból Wagner került hozzám a legközelebb, pedig fiatalon Wagner-operákat Romániában nem is hallottam soha. Mint ahogyan Richard Strauss darabjait sem játszották akkoriban. Talán arra azért egy kicsit büszke voltam, amikor meghívtak Bayreuthba, és az ottani fesztiválon beszélhettem Wagnerről.

– Sokat változott az utóbbi évtizedekben a nemzetközi operaélet. Mit gondol ezekről a folyamatokról?

– A rendezők mára sokkal fontosabbak lettek, mint kellene, hogy legyenek. Fontosabbak, mint az énekesek és a karmesterek. Szerintem ez egészségtelen és káros folyamat. A rendezői színház persze nagyon érdekes, csak gyakran valahogy a zene nem passzol a színpadi elképzelésekhez. Például csinált nemrég egy orosz rendező Bécsben egy Parsifal-produkciót, ami egy börtönben játszódik. Érdekes, de mintha a zene valami másról szólna, más színpadi megjelenítést kívánna. Manapság a televízió, a pénz és a reklám sokkal fontosabb, mint régen volt. Csak néhány énekes akad, akit szélesebb körben is ismernek, például a kitűnő orosz szoprán, Anna Netrebko, aki szerintem igazi, nagy talentum, szinte minden szerepében nagyon meggyőző.

 

 

– Mit tanácsol a pályakezdő, még versenyekre járó operaénekeseknek?

– Azt tapasztalom, az énekversenyeken a nívó sajnos sehol sem túl magas. Komoly problémának látom, hogy mindegyik ilyen viadalon sokkal több a nő, mint a férfi, ami hosszú távon szinte megoldhatatlan gondot jelenthet az operaházak számára. Hiába képzett egy harminc év feletti énekesnő, 34-35 évesen már nem versenyekre kellene járnia, hanem színpadon kellene énekelnie. Az operaénekesi egy roppant kegyetlen és rövid pálya, ezért időben el kell indulni. Ehhez azonban hiányoznak a társulatok, együttesek, igazi operai műhelyek.

– Azt mondják erre: nagyon drága műfaj az opera…

– Nem kell hogy drága legyen, ráadásul többnyire az adófizetők pénzéből finanszírozzák az operaházakat. Nemcsak hatalmas nézőtér előtt lehet operát játszani, hanem kisebb helyen is. Manapság mindenki csak a világsztárokat akarja hallani, pedig igazán nagy sztárból alig van néhány a világban, viszont nagyon sok a jó énekes. Szerintem inkább erre kellene építeni.

Hollósi Zsolt

 

A szerző fotói


Címke: , , , ,
2021.09.21 - tiszatáj

RED ROCKET
Jó ideje nyilvánvaló: Sean Baker a kortárs amerikai független szcéna koronázatlan királya. Cannes-ban debütált tragikomédiája privát és nemzeti szinten boncolgatja az Egyesült Államok hátsóudvarában döglődők sehová nem tartó hétköznapjait… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

Nagy úr a véletlen, talán Isten akarata a sajátunkkal szemben. (Hogy létezik-e Isten vagy saját akarat, azt hagyjuk, egyelőre.) Nem terveztem, hogy három hét alatt háromszor is színházba menjek, ráadásul minden alkalommal magyar színdarabot nézzek, mégis így alakult… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁI

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

BAKONYI ISTVÁN: PETŐCZ ANDRÁS ÚJABB KORSZAKA
„Petőcz András ugyanis olyan költő, aki egyszerre hisz a nemzeti és az európai értékekben. […] Költőnk nagyon is magyar és nagyon is európai gondolkodó” – olvashatjuk Bakonyi István Petőcz András újabb korszaka című kismonográfiájában. Egyetérthetünk a szerző megállapításával, mert Petőcz András életműve nem csupán a magyar költői-prózai hagyományt, hanem az európai, sőt világirodalmi (elsősorban amerikai) szerzők újításait egyaránt kamatoztatja művészetében… – SEBŐK MELINDA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

CSEHOV SIRÁLYA BARNÁK LÁSZLÓ RENDEZÉSÉBEN A SZEGEDI KISSZÍNHÁZBAN
Barnák László szegedi Sirály-rendezése sokszínű tragikomédiaként tálalja a Csehov-darabot. A kisszínház színpadán szinte naturalista módon jelenik meg a 19. század végi orosz világ, ahol a vágyak beteljesületlenek maradnak és mindenki mást szeret… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)