Tiszatájonline | 2021. június 23.

„Olyan bolondos vagyok, mint Ruszalka”

– MONDJA CSUZDI ESZTER, A SIMÁNDY-ÉNEKVERSENY EGYETLEN MAGYAR GYŐZTESE
A Szegeden tanuló vajdasági szoprán, Csuzdi Eszter lett az idei Simándy-énekverseny egyetlen magyar győztese. Temesi Mária növendéke nemcsak az aranyéremmel járó félmillió forintot kapta meg, hanem koncertezni hívták Moszkvába, és további különdíjakat is nyert… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

– MONDJA CSUZDI ESZTER, A SIMÁNDY-ÉNEKVERSENY EGYETLEN MAGYAR GYŐZTESE

A Szegeden tanuló vajdasági szoprán, Csuzdi Eszter lett az idei Simándy-énekverseny egyetlen magyar győztese. Temesi Mária növendéke nemcsak az aranyéremmel járó félmillió forintot kapta meg, hanem koncertezni hívták Moszkvába, és további különdíjakat is nyert.

– Láthatóan meglepődött, amikor hosszan sorolták a gálaesten a különdíjait: a Moszkvai Magyar Kulturális Intézet koncertmeghívását, a Bartók Rádió által biztosított fellépési lehetőséget a Díjnyertes fiatalok hangversenye című élő, nyilvános műsorban a Márványteremben, valamit a Soroptimist Club legjobban szereplő szegedi női versenyzőnek felajánlott elismerését.

– Hatalmas dolog ez a győzelem az életemben, szinte felfoghatatlan. Ráadásnak tartom, hogy a II. korcsoport első díja mellé három különdíjat is kaptam. Hihetetlenül örülök mindegyik elismerésnek, mert csodálatos lehetőségeket jelentenek. Két éve tanulok csodálatos énektanáromnál, Temesi Mária professzornál, de sokkal régebbről ismerem, mert jártam hozzá már a művészeti kar nyári akadémiájára is. Tizennégy éve zongorázok, de csak hat éve kezdtem énekléssel is foglalkozni. Valahogy úgy éreztem, van bennem valami hatalmas szeretet a zene iránt, a zongora mégsem igazán az én hangszerem. Nem találtam meg benne önmagam. A zenétől azonban semmiképp sem szerettem volna elszakadni. Amikor elkezdtem énekelni, azzal biztattak, olyan jól megy, hogy ezt kellene tanulnom. Úgy döntöttem, megpróbálom. Szerencsére nem volt bennem semmilyen görcs ezzel kapcsolatban, lazán fogtam fel a váltást. Vajdasági vagyok, az adai Bartók Béla Zeneiskolában kezdtem zongorázni, most pedig a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Karának hallgatója vagyok.

– Hogy érzi magát Szegeden?

– Imádom Szegedet! Nagyon jó a hangulata. Mivel egyetemi város, itt mindig rengeteg a fiatal. Nekik köszönhetően dinamizmus, élet, mosolygás és vidámság jellemzi Szegedet.

– Sok szerbiai énekes szerepelt sikerrel a Simándy-versenyen. Ennyire jó ott az énekoktatás?

– Szerintem a szerbiai énekiskola is nagyszerű és a magyar is, nem hiszem, hogy óriási különbségek lennének. Egy verseny sok mindenen múlik, gyakran még a szerencsén, pillanatnyi állapoton is. Úgy érzem, Magyarországon kicsit jobban becsülik az operát, a klasszikus zenét és a jazzt is. Talán itt a lehetőség is kicsit több.

– Ki a példaképe vagy kedvenc szopránja?

– Anna Netrebkót nemcsak az egyedi hangja miatt, hanem a kiállása miatt is nagyon szeretem. Mindig egy koncentrált, önbizalommal teli, magabiztos hölgy képét sugározza. Imádom!

– Mennyit segít az énektanulásban a zongoratudás?

– Rengeteget! Nagyon nagy segítséget jelent, hogy el tudom játszani a saját áriáimhoz, dalaimhoz akár a teljes kíséretet. Amikor tanulok egy darabot, lejátszom a saját szólamomat. Hihetetlenül fontosnak tartom, hogy minden énekes tudjon valamilyen hangszeren játszani. A legjobb persze a zongora. Ha zongorán lejátszom a dallamot, ugyanolyan dinamikával vissza is tudom énekelni.

– Mit szeretne elérni az énekesi pályán?

– Nem is tudom. Bevallom, a díjaktól teljesen össze vagyok most zavarodva. Annyit tudok csak, hogy szeretnék boldogságban, örömben énekelni, és mindig önmagam akarom adni. A Jóistenre bízom, hogy a későbbiekben mit ad nekem.

– Miért épp Ruszalka áriáját énekelte a díjátadó gálán?

– Úgy gondolom, ez a darab és ez a figura áll hozzám a legközelebb. Ruszalka egy tündér. Én is egy bolondos, boldog csajszi vagyok, talán ezért is tudok vele teljesen azonosulni. Elvont dolog, ahogyan a Holdhoz beszél és örvendezik. Én is ilyen vagyok, tudok egészen apró dolgoknak is örülni. Nem is tudom elmondani, egyszerűen csak átélem és érzem, hogy hasonlít hozzám. Zenekarral énekeltem már korábban is, de a díjátadó gálaesten léptem fel először egy ilyen gyönyörű színházban. Ez az este volt életem legcsodálatosabb élménye.

Hollósi Zsolt

A szerző fotói