10.15.
| Próza Nostra – II. Végtelen határok – Konferencia a popkultúráról >>>
10.11.
| DANTE 700 >>>
10.08.
| Huszonötödik évfordulóját ünnepli idén a szegedi Grand Café >>>
10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
10.11.
| ZSIBBADÁS – Zsemberi-Szígyártó Miklós művészeti albumának bemutatója >>>
10.08.
| Fodor Barbara és Rácz Laura Lili: Évszakváltás >>>
10.04.
| Grand Café – Ráolvasás 10. – Szálinger Balázs: Al-dunai álom >>>
10.04.
| Somogyi Könyvtár – Országos Könyvtári Napok >>>
10.03.
| Balszerencsét! Fesztivál – adománygyűjtés >>>
09.30.
| Grand Café Szeged – Irodalmi Diszkó minifeszt >>>
09.25.
| Ők a Zsigmond Vilmos Filmfesztivál idei díjazottjai >>>
09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Gergely Ágnes, Allen Ginsberg, Benedek Miklós, Lázár Bence András, Marno János versei
N. Tóth Anikó, Makkai Flóra, Benedek Szabolcs prózája
Emil Cioran: Gondolatok alkonya, Koman Zsombor Emil Cioranról
Iris Murdoch, Vladimir Tasić tanulmánya
Kritikák Sándor Iván, Szöllősi Mátyás, Ljudmila Ulickaja könyvéről
Diákmelléklet: Nyári Krisztián: Az esőcsinálók boldogsága, avagy mire való a vers?

>>>

MARKÓ BÉLA A SZEGEDI BÖLCSÉSZKARON
A Magyar Könyvkiadók Napján az erdélyi magyar kultúra és közélet kiemelkedő egyénisége, a szegedi irodalmárokkal régóta jó kapcsolatot ápoló Markó Béla költő is vendége volt a Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarának, ahol Fried István irodalomtörténésszel beszélgetett pályájáról, költészetéről és A haza milyen? című új kötetéről… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>

Azokról, akiknek nincs hangja
2021.06.12 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS
SZABÓ IMOLA JULIANNÁVAL

Június 19-én Szabó Imola Julianna is vendége lesz a Tricikli Fesztiválnak. A Megálló Közösségi Házban a gyerekirodalom és illusztrációk viszonyáról beszélget majd Kollár Árpáddal, segít bemutatni Darvasi László Pálcika, a detektív című könyvét, és részt vesz a Grand Café Ráolvasás Extra elnevezésű zenés felolvasásán. A szegedi meghívás apropóján gyermekirodalmi-szépirodalmi-illusztrátori pozíciójáról, a 2020 decemberében megjelent Holtak aranya, holdak ezüstje című könyvéről, és a fesztivállal kapcsolatos várakozásairól, terveiről kérdeztük.

– Egy olyan szerző vagy a Tricikli Fesztivál meghívottjai között, aki organikusan vesz részt mind a délelőtti, gyerekirodalomra fókuszáló blokkokban, mind az esti Ráolvasás Extra zenés felolvasásban. Tavaly például Rókamók és Círmacs – Rókadombon innen és túl címmel jelent meg mesekönyved, illusztrálsz és borítókat tervezel, de prózaverseket és verseket is írsz felnőtteknek. Brandeddé vált továbbá, hogy te vagy a betűéspixelrakodómunkás, és ez a megnevezés arra is rámutat, hogy mennyire megnevezhetetlen az a pozíció, amiben létezel az irodalmi életben. Mennyire hasonlóak az említett alkotói folyamatok a gyakorlatban? Mennyire áll ugyanaz a perszóna minden mű mögött? Külső szemmel, a saját szerzőjű könyveidet olvasva és nézve szinte átjárhatónak tűnnek a médiumok, de ez munka közben is így van?

Az évek alatt egyszerre mosódott össze és vált markánsan szét ez az egység, amit jobb híján nevezhetünk énnek. Régebben nehezen bontottam szét a folyamatokat, de mostanra kialakult egy belső rendszer, amiben igyekszem jobban körülhatárolni a szerepeimet. Alkalmazott grafikusként anyagként nézek más szövegére, feladatként, és a legnagyobb alázattal próbálom kitalálni, hogy miképpen tudom azt vizualizálni és izgalmas könyvtárggyá formálni. Ilyenkor inkább a ráhangolódás a legfőbb. A magamnak feladott munkáknál egy kérdés, egy téma a mag. Aztán valahogy el kezd nőni és változni, burjánzani vagy éppen szerteágazni. Vannak témák, amiket nem tudok vizuálisan jól megfogni, és akad amelyiket csak képileg érzem kifejezhetőnek. Magammal dolgozni a legnehezebb: szigorú, elégedetlen és megszállott tudok lenni. Hosszasan kutatok egy témában, és szeretem, ha át tudok járni szöveg és kép között, ha van terem, hogy hassanak egymásra, formálják egymást. Az illusztráció a gyerekkönyveknél egy másik játéktér. Ott nagyon szeretem elképzelni és eljátszani a karaktereket, izgalmas érzés amikor én adhatok arcot és formát egy szövegből kirajzolódó szereplőnek és történetnek. Ilyenkor újra gyereknek érzem magam, eljátszom a mozdulatokat, grimaszolok, hangokat adok. A felnőtt prózánál csendes és süket leszek. A gyerekeim már messziről tudják, hogy éppen min dolgozom, ami szerintük nagyon vicces, mert az egész testtartásom más lesz az adott munka közben aszerint, hogy mikor mit hív meg belőlem a feladat.

– A legutóbb megjelent könyved, a Holtak Aranya, holdak ezüstje a Lengyel-ösztöndíj keretében, a Wacław Felczak Alapítvány támogatásával jelent meg, benne lengyel mondákat summázol, majd mozgatsz ki a hagyományosnak tűnő narratívákból. Itt, úgy képzelem, hogy egyrészt meg is volt egy anyag, amit be kellett laknod, ugyanakkor keresned kellett egy új nyelvet és formát is, ahogy az a szépirodalmi szövegeknél történik. Mennyire volt ez valóban így? Rokon ez az anyag a korábbi, Mesék máshogy projekteddel, ahol meséket egy-egy mondaton keresztül pozícionáltál újra grafikákkal?

– A Mesék máshogy egy alkotói kaput nyitott meg, és a Holtak aranya tényleg ennek a folytatása, csak ott vizuálisan érdekelt az újraértelmezés lehetősége, itt pedig mindenhogyan szerettem volna közel kerülni a témához.  A férjem apai ágról lengyel, de a nyelv és a kultúra nincs jelen az életünkben, pont ezért nagyon vonzott az identitás kérdése. Ebből az identitás-kérdésből jött a kutatási vágy. Gyönyörű, líraian sűrű, izgalmas mondákra találtam. Olykor kiszótárazott szavakból próbáltam összeilleszteni a történetet. Meghökkentően idegen és mégis otthonos világra találtam ezekben a történetekben. A verspróza lett ennek a köztes, kétnyelvű világnak a belakható birodalma. Az első megírt szöveg után már egyre beljebb és beljebb tudtam haladni. Szerettem volna hangot adni a sok meg nem értett vagy társadalmilag (félelemből) félrekódolt életnek, akik megjelennek ezekben a mondákban. Képileg is ez a rétegeltség és rejtettség érdekelt.

– Hogyan kell elképzelni egy ilyen néprajzi anyag gyűjtését? Vitte vagy nehezítette a munkát, hogy egy olyan mondahagyománnyal dolgoztál, amit nem gyerekkorod óta ismersz és élsz?

– Az anyaggyűjtés sikerült a legkalandosabbra, mert magyarul nagyon kevés olyan dolog lelhető fel, ami konkrétan a mondákat tartalmazza, nem már interpretációkat és esszéket szálaz belőlük. Antikváriumokat jártam, apósom könyveit gyűjtötte össze a család, azokat olvastam és szótáraztam. A pandémia beköszöntével pedig a világhálón kutattam. Elég hamar rájöttem, hogy bizonyos mondák elő- és utóéletét nagyban befolyásolja a vallás alakulása, bizonyos szereplők jelentősége is átalakult a vallás miatt, ezért egy történetnek olykor húsz verziója is fellelhető. Ugyanakkor izgalmas volt összekötni a kelet-európai történeti szálakat. Mint egy pókháló az országok és a vallások felett, amit addig észre se vettem. Egy idő után már többet kutakodtam a geológiai és földrajzi sajátosságok (kőzetek, erdők, fák, bogarak, hegyek) és a kerámia művészet motívumai után. Színkódok és fafajták érdekeltek, végül ezekből alkottam meg a könyv képi és szövegi elemeit. Ami nagyon zavart bennük, hogy nincsenek kérdések. Miért öli meg egy fiú az apját? Miért akarja eladni valaki a lelkét? Nagyon izgatott, hogy megpróbáljak ezekre választ találni, vagy csak feltenni a kérdést, ha mást nem is. Nem tudom megmagyarázni, hogy mi ez a mély érdeklődés bennem a lengyel kultúra iránt a szerelmen túl. A felmenőim szerbek, ahhoz a kultúrkörhöz is kapcsolódhattam volna, de valahogy nem volt rám ekkora hatással. Valószínűleg segített, hogy a gyerekeimmel együtt olvastuk ezeket a mondákat, együtt fejtegettük az óriások titkait, így egyszerre több szemszögből tudtam ezekre a furcsa történetekre rálátni. Sosem jártam Lengyelországban, de a könyv készítése alatt minden nap ottjártam. Nem tudom, hogy eljutok-e egyszer, de nagyon érdekelne, hogy hasonlít-e arra, amilyennek belül megálmodtam.

– Akkor az, hogy ezek lírai szövegek, belső monológok lesznek, hamar egyértelművé vált? Hogyan választottál beszélőket? Tipikusan nem a mondák főszereplői beszélnek, hanem elkövetők vagy tehetetlen áldozatok, esetleg tanúk, akár állatok, tereptárgyak. Az eseményeket az ő megéléseikben érezzük, látjuk. Izgalmas befogadásélmény például empatizálni egy beomlott barlanggal (A Szandomir mellett alvó seregek). Kerested ezeket a narrátori hangokat, vagy adták magukat?

 – Wanda volt rám először nagy hatással (Wanda, a királylány). Egyre többször jutott eszembe, hogy milyen érdekes, hogy a lányok sztereotip módon királylányok szeretnének lenni, és itt egy királylány, aki a vízbe veti magát, hogy megmentse a népét. Itt éreztem azt, hogy alapvetően a mesélés egyfajta hagyományával szeretnék szakítani, és azokra hangolódni a történetekben, akiknek nincs hangja, akiknek nem ismerjük a történetét. A barlang volt az utolsó szöveg, ami időben is utoljára készült el, nagyon közel a határidőhöz. Nehéz év volt lelkileg 2020, és annál a történetnél azon kaptam magam, hogy a barlang érdekel, nem a sereg vagy a szakácsnő, hanem a barlang, amiben ott alszanak a katonák, várakoznak és aztán az emberi kíváncsiság miatt beomlik. Nagyon izgalmas folyamat volt, a pandémia alatt rengeteget segített, hogy a bőrük alá bújhattam. Úgy éreztem, hogy akkor van tétje ennek a könyvnek, ha merészen beleállok egy ismeretlen olvasatba, ha elmegyek a falig. Volt, ahol nem sikerült olyan jól, és van, ahol nagyon közel éreztem magam a beszélőhöz. Az óriásról szóló történet (Sztolemek) megírása nagy katarzis volt, félelmetes és felemelő egyszerre.

Miközben a monda műfaji jellemzői és a karakterei szinte logikusan adják, hogy ebből az anyagból gyerekkönyv legyen, mégis felnőtt, szépirodalmi szöveg lett. Ez egy átgondolás eredménye, vagy fel sem merült, hogy gyerekkönyvként valósuljon meg?

– Számomra ezekből a történetekből a felnőtt életre leszűrhető kérdések voltak érdekesek. Az általam olvasott lengyel mondákban nem éreztem gyermekiséget, inkább olyanok számomra, mint zsoltárok és bestiáriumok egyszerre. Mintha felnőtteknek írták volna őket fájdalomcsillapításra, csak gyerekcukor bevonattal, hogy ne legyen annyira keserű nyelés közben.

És végezetül, mivel, hogyan készülsz a Tricikli Fesztiválra?

– Elviszem a mostani kedvenc, külföldi gyerekkönyveimet a reggeli beszélgetésre, a Pálcikát elővettem, hogy felkészüljek a déli beszélgetésre, és már kiválasztottam a Holtak aranyából, hogy mit olvasok fel. Nagyon örülök a meghívásnak, izgatottan várjuk, ez lesz az első Rókadombon kívüli hosszabb kalandunk három gyerekkel, úgyhogy mondhatni mi is tricklizni fogunk.

Veszprémi Szilveszter

 

A Tricikli Fesztivál • Irodalom három keréken részletes programja >>>

 

Cser Kiadó

Budapest, 2020.

84 oldal, 3990 Ft.

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,

Warning: Use of undefined constant php - assumed 'php' (this will throw an Error in a future version of PHP) in /home/tiszataj/tiszatajonline.hu/wp-content/themes/tiszataj/post.php on line 118
2021.10.16 - tiszatáj

Gergely Ágnes, Allen Ginsberg, Benedek Miklós, Lázár Bence András, Marno János versei
N. Tóth Anikó, Makkai Flóra, Benedek Szabolcs prózája
Emil Cioran: Gondolatok alkonya, Koman Zsombor Emil Cioranról
Iris Murdoch, Vladimir Tasić tanulmánya
Kritikák Sándor Iván, Szöllősi Mátyás, Ljudmila Ulickaja könyvéről
Diákmelléklet: Nyári Krisztián: Az esőcsinálók boldogsága, avagy mire való a vers?

Tovább olvasom >>>
2021.10.15 - tiszatáj

GONÇALO M. TAVARES: TÁNCKÖNYV
Miért ejt zavarba Gonçalo M. Tavares Tánckönyve? Leginkább azért, mert folyamatosan kimozdít a megszokott olvasási stratégiánkból. Ha végigolvassuk a 106 költeményből álló kötetet, tettre készen kell figyelnünk arra, épp merre taszít, ránt a szöveg, mikor húzza ki lábunk alól az épp megszerzett olvasói pozíciónkat… – BORBÁTH PÉTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.13 - tiszatáj

CSAPDA A NETEN
4 éve forró pont a #MeToo, valamint legalább ennyi ideje képez beszédtémát a cyberbullying: Barbora Chalupová és Vít Klusák közös dokumentumfilmje megfelelő tárgyismerettel hozza közös nevezőre a dilemmákat, egyszerre új és taszítóan ismerős világba kalauzolva az érdeklődőket… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.13 - tiszatáj

TÁRLATTAL IS EMLÉKEZNEK A 700 ÉVE ELHUNYT KÖLTŐRE A TISZATÁJ SZALONBAN
A 700 éve elhunyt olasz költőre, Dantéra emlékeztek hétfőn a Tiszatáj Szalonban, ahol Nátyi Róbert művészettörténész nyitotta meg Géczi János október végéig látható dekollázs tárlatát, majd Pál József irodalomtörténésszel és a kiállító költővel, képzőművésszel az Isteni színjátékról is beszélgetett… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.12 - tiszatáj

HANSÁGI ÁGNES: LÁTHATATLAN LIMESEK
Hansági Ágnes kötete a Tempevölgy gondozásában jelent meg, témáját tekintve pedig határjelenségekre fókuszál, amelyek két nagyobb témára oszlanak: történeti és mediális szempontú tanulmányokra. Egy-egy nagyobb fejezeten belül is széles merítéssel találkozhatunk, hiszen Hansági különböző, egymástól eltérő jelenségeket vizsgálva mutatja be az irodalmi limeseket… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.10 - tiszatáj

KUKORELLY ENDRE: Cé Cé Cé Pé AVAGY LASSÚDAD HALADÁS A KOMMUNIZMUS FELÉ
Egy új interjúformát álmodtam meg. Interjú egy könyvvel. Nem a szerzővel, hanem a könyvével (identitást adva annak) „beszélgetek”. Elképzelésem szerint a könyvinterjú se nem kritika, se nem interjú, se nem szépírás, hanem ezek egyvelege… – JANÁKY MARIANNA KÖNYVINTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.09 - tiszatáj

MAGYAR BANDA: 12 BETYÁR
Finoman szólva is némi kétkedéssel fordultam egy olyan produkció felé, amely bevallása szerint „az autentikus népzenét a megszokottól eltérő szemszögből” kívánja bemutatni. Ilyen mondatok olvasása kapcsán orbitális tévedések és véget nem érő definíciós viták rémlenek fel bennem a világ- és népzene mibenlétéről. A zenekar tagjai azonban mást ígértek, és hál’ Istennek nem kellett csalódnom… – PIPCZ ILLÉS AJÁNLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.07 - tiszatáj

MEZEY KATALIN: RÉGI NAPOK RENDJE
Mezey Katalin azon szerzők közé tartozik, akik több műfajban is kipróbálták tehetségüket. Prózaíró, költő és műfordító. Számos verseskönyv és prózakötet után legutóbb a Régi napok rendje novelláit vehettük kezünkbe. Két fő részből áll a mű: az első fejezet hét novellája még 1987-ből való, a többi nyolc pedig a 2014-es Ismernek téged után keletkezett. A több évtizedes eltérés ellenére egységesnek mondható a Régi napok rendje…– BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)