10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Cseresznye a savanyúkáposztalében
2021.06.08 - tiszatáj

GRÁF DÓRA:
KÖRNYEZETISMERET

Az érzékiség halmozása érzéketlenséghez vezet – rendszerint ez a premisszája azoknak a történeteknek, amelyekben a főszereplő az egymást tételesen követő randevúiról, viszonyairól számol be. Monoton sorban felbukkanó és eltűnő (fél)idegenek, utánuk egyre nagyobb űr, elszakadás a valóságtól, stb. – gyakran találkozunk ennek a lélektani folyamatnak az ábrázolásával. Gráf Dóra Környezetismeret című, debütáló lírakötete először is azzal lep meg, hogy habár jelentős részben ilyen versszituációkból építkezik – a női beszélő férfiakkal találkozik, akik valamilyen benyomást tesznek rá, függetlenül attól, (kiderül-e,) mi történik köztük –, merőben szokatlan irányba futtatja ki a szövegeket. Ugyanis derű sugárzik belőlük.

Ezek a versek nem a hedonizmus természetéről szólnak. És nem – legalábbis nem tendenciózusan – a magányról, a szeretetlenségről, hogy folytassam prekoncepcióim sorát. Más a dramaturgiájuk, mint amit megszokhattunk az „alanyi” – élmény-központú – költészet esetében: a hitelesség mércéje nem a trauma; a vers nem apropó arra, hogy a kimondhatón keresztül megsejtessen valamit a kimondhatatlanból; nem a függönyt lebbenti fel; nem az elrejtve megmutatás eszközével él. A Környezetismeret beszélőjére azért könnyű figyelni, mert ahelyett, hogy az olvasót a gyóntatórács mögé kényszerítené, egyszerűen csak mesél. Ismeri az apróságok önértékét: „ezen a napon kigyulladt a linzi vasútállomás, / ezen a napon megvettem az első öngyújtómat, / rózsaszín volt és átlátszó, // mint amikor először találkoztunk, és azt mondta, / hogy nagyon szép a névjegykártyám, / jó lesz majd elszívni, // így állok azóta én itt a büfé előtt, / ha van kedved, gyere le és ünnepeljünk, / hámozzunk meg egy mangót, / van egy üveg pezsgőm is, / megmaradt újévről, / de most kibonthatnánk” (mangó).

A civilben képzőművész Gráf Dóra versei a jó animációs filmek erényével bírnak: pillanatnyi interakciókból, futó benyomásokból teremt atmoszférát – mindez nem csupán háttere, de tulajdonképpeni témája is. Alig észrevehető gesztusokat nagyít ki, egyszerre rögzít és karikíroz. Erősíti mindezt az enyhén lebegő, élőbeszédre hajazó, helyenként daktilikus költői nyelv: „itt laktok ti a fenyvesek alján, / hol van a gyűrűd, azt figyelem” (ablaktörlő). A leghétköznapibb szituáció is gyakran a komikumba hajlóan abszurd, ezzel együtt könnyen vizualizálható: „szia, remélem, nem rosszkor, figyelj, / bent alszik a vendégágyon egy szoftverfejlesztő, / nem tudom, mit csináljak, / azt hiszem, rosszat álmodik – / órák óta magyarázza a mamájának / az internetet, hasztalan” (szoftdrinks).

Ha pedig a benyomások nem kerekíthetők nagy, közös narratívává, egyenesen következik, hogy az a bizonyos lélektől lélekig vezető út minimum félreértésekkel van kikövezve. A másik ember megismerhetetlensége azonban a Gráf-versekben nem elégikus tapasztalat. Mintha amellett érvelne: legalább annyi báj, mint keserűség van abban, ahogy az emberek közeledni próbálnak a másik felé. A szép című vers egy múltbéli beszélgetésre reflektál, amelyben egy varázspálcából előbukkanó műanyag rózsa került szóba: „de az is eszembe jutott ekkor, hogy tulajdonképpen / mindent el akarok neki mesélni, // azt a veteményest, ami már nincsen, / és azt az aranyszínű kárpittal bevont, / hatalmas rekamiét, / meg a türkizkék Suzukit, és a Kántor Vivit, / (…) / meg az összes nehéz dolgot, / szóval mindenestül az elmúlt majd 25 évet, // erre gondoltam, / ő pedig közben azt mondta, / hogy egy rózsa? az szép”.

Rendben, imponáló, hogy a szerző tudatosan elbagatellizálja a klasszikus zárlat-lehetőségeket, de túlmutat ez önmagán? – gondoltam első olvasatra. Azonban nem öncélú ez a banalitás-esztétika. Az ötödik, címadó ciklus általános iskolai élményeket dolgoz fel. A nyitóvers így végződik: „akkor sírt is, és azt mondta, hogy bárcsak átment / volna azon a vizsgán, merthogy eredetileg rendőr / akart lenni, rendőrnő, csak nem ment át azon a / vizsgán, hanem inkább idejött gyerekeket tanítani / szolfézsra és furulyára, ezt mondta, hogy bárcsak, / és becsapta a folyosóra vezető ajtót, mi pedig ott / maradtunk, néztük a néma adást, és arra gondoltam, / hogy jó, hogy nem az udvar felőli ajtót csapkodta, / mert akkor esetleg kitörött volna az üveg” (szolfézs). A beszélő látszólag alacsonyabb érzelmi töltetű – a tanítónő érzelmi összeomlását figyelmen kívül hagyó – kommentárja valójában nem érvényteleníti vagy vicceli el a felkínált fő témát, egyszerűen mellé helyezi a primér reakció banalitását. A kettő együtt lesz igaz.

Jobb-e egy szöveg, ha könnyen azonosulunk vele – konkrétan azzal, amit a beszélő állít? Nem feltétlenül, sőt rendre felszínesnek gondolom az olvasatot, amely a vers igazságát a beszélő igazságával azonosítja. És ebből a szempontból mondhatjuk, hogy Gráf nem vállal nagyot, de az is biztos, hogy ritkán találkozunk ennyire szimpatikus megszólalóval, akiből látszólag hiányoznak az élmény-központú líra klasszikus mozgatórúgói: a frusztráció, a sérelem, a vád és az önvád – a szöveg mégsem fullad unalomba. Őszinte érdeklődéssel, a pszichológus fölénye, a megmentő pátosza nélkül fordul szereplőihez – nem rendeli magát alájuk, egyszerűen csak kíváncsi. Ez az érdektől mentes figyelem igazán megnyerő, különösen a kötet utolsó, Bagolyvonat című ciklusában, amely idegenekkel való vonatutakról tudósít. Magányos (munkás)fiúk, talán felszedni próbálják, talán csak hallgatóságra vágynak: „különben hagyom, hogy beszéljen, örülök, ha nem / nekem kell, néha kérdez egyet-egyet, például, hogy / tudom-e milyen érzés szemtől szemben állni egy / kifejlett pitbull-terrier harcikutyával, jól szórakozunk” (svájc).

Úgy tűnik, a beszélő ennek a világnak a legkevésbé sérült figurája a sok terhelt múltú, köztes helyzetben élő – több ízben határon túli vagy emigráns – férfi között: „a varázsló bátyja Nyugat-Európában él, / megcsókol, és nem mond semmit, / savanyúkáposztalé a gyerekkoruk, / megcsókol újra, / az enyém korai cseresznye” (amíg a szarkák). Talán egyedül a negyedik ciklus melankolikusabb hangvételű. Ezekbe a versekbe szüremkedik be leginkább az elveszettség érzete – „csak nézed az ablakból a réteket, / összeér lassan a két kezed, / fékez a busz, jó az Isten, / előbb-utóbb hazavezet” (adidas) –, a szeretet és a mélyebb kapcsolódás iránti vágy. Mintha a megbocsátásba beletörődés vegyülne: „és van olyan is, amikor kölcsönös / (ebben biztosak vagyunk, / a megérzéseinkre hagyatkozunk), / aztán mégse lesz semmi, / de kiegyezünk abban, hogy nem baj, / mert ez a semmi majdnem olyan szép, / mint óvatosan lefelé igyekezni / egy letaposott hóval borított lépcsőn, / az is vezet valahová” (megérzéseink).

A Környezetismeret nem hibátlan kötet: egy-egy helyütt a parodisztikusságig pongyola – „na akkor majd még dumálunk, gondolom, na” (hogyan tovább) – az általános iskolai témájú szövegeknél többször az álnaivitás csapdájába csúszik, van, hogy egyszerűen érdektelen, az első, generation gap című vers allegóriája pedig túlzottan direkt. De ezeket a mellényúlásokat csak a rend kedvéért sorolom, mert nem jellemzik a kötet egészét. Gráf Dórának van fantáziája ahhoz, hogy egészen máshogyan közelítsen a lírához, mint ahogy a mai huszonéves közegben szokás, és elég tehetsége, humorérzéke, hogy többnyire magas színvonalon valósítsa meg az elképzeléseit. Az övé az egyik legfrissebb hang, amellyel az utóbbi időben találkoztam.

Purosz Leonidasz

 

Symposion

Szabadka, 2019

64 oldal, 2600 Ft

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2021.09.21 - tiszatáj

RED ROCKET
Jó ideje nyilvánvaló: Sean Baker a kortárs amerikai független szcéna koronázatlan királya. Cannes-ban debütált tragikomédiája privát és nemzeti szinten boncolgatja az Egyesült Államok hátsóudvarában döglődők sehová nem tartó hétköznapjait… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

Nagy úr a véletlen, talán Isten akarata a sajátunkkal szemben. (Hogy létezik-e Isten vagy saját akarat, azt hagyjuk, egyelőre.) Nem terveztem, hogy három hét alatt háromszor is színházba menjek, ráadásul minden alkalommal magyar színdarabot nézzek, mégis így alakult… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁI

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

BAKONYI ISTVÁN: PETŐCZ ANDRÁS ÚJABB KORSZAKA
„Petőcz András ugyanis olyan költő, aki egyszerre hisz a nemzeti és az európai értékekben. […] Költőnk nagyon is magyar és nagyon is európai gondolkodó” – olvashatjuk Bakonyi István Petőcz András újabb korszaka című kismonográfiájában. Egyetérthetünk a szerző megállapításával, mert Petőcz András életműve nem csupán a magyar költői-prózai hagyományt, hanem az európai, sőt világirodalmi (elsősorban amerikai) szerzők újításait egyaránt kamatoztatja művészetében… – SEBŐK MELINDA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

CSEHOV SIRÁLYA BARNÁK LÁSZLÓ RENDEZÉSÉBEN A SZEGEDI KISSZÍNHÁZBAN
Barnák László szegedi Sirály-rendezése sokszínű tragikomédiaként tálalja a Csehov-darabot. A kisszínház színpadán szinte naturalista módon jelenik meg a 19. század végi orosz világ, ahol a vágyak beteljesületlenek maradnak és mindenki mást szeret… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)