Tiszatájonline | 2021. május 14.

Modern bestiárium

A KÉPZELT LÉNYEK ÉS EGYÉB ÁLLATFAJTÁK CÍMŰ KIÁLLÍTÁS ELÉ
A kiállítás legterjedelmesebb, gazdag részletezettségű, kápráztató grafikai kivitelezettségű anyagát M. Nagy Szilvia képzőművészeti munkái adják. Az ő természetképe a legösszetettebb: művei együttese éppúgy megidézi az első állattant alkotó Arisztotelész elképzeléseit, köztük azt, hogy a lények közötti kapcsolatot átmeneti lények biztosítják… – GÉCZI JÁNOS MEGNYITÓJA

A KÉPZELT LÉNYEK ÉS EGYÉB ÁLLATFAJTÁK CÍMŰ KIÁLLÍTÁS ELÉ

Az ember, amióta a biológiai evolúciója során társadalmi lénnyé vált, szükségét érzi, hogy az önmagáról és a környezetéről való vélekedéseit, tapasztalatait rögzítse. A természeti, illetve a mesterségesen létrehozott környezet alkotói közül az élőlények és a róluk referáló ábrázolatok az archaikus kortól kezdve vannak jelen a kultúránkban. Állat- majd növényképek sokasága vall arról, hogy az ember mennyiféle okból tart kapcsolatot az élőlényekkel. Ezek többnyire táplálkozási-gazdálkodási, medicinai-higiéniai illetve kultikus/szakrális jellegűek, amelyek mellé, néhány száz éve, az esztétikai szempont is felsorakozott.

Az ábrázolatok sokasága igazolja, hogy az egyanazon lények a különböző művelődéstörténeti időszakokban mennyiben hasonlatosak s mennyi mindenben különböznek egymástól. Másként láttak, hiszen eltérő tulajdonságait értékelték a bölénynek a barlangrajzokat készítő ősemberek, s másként a prérik állatvilágát rajzban bemutató természetbúvárok. Más, egészen eltérő rózsajegyeket hangsúlyozott a knósszoszi falfreskó készítője, mint a Codex vindobonensis gyógynövény-illusztrátora, vagy a reneszánsz herbárium ábrarajzolója, a barokk virágkatalógusok aggályosan természethű, de a növénynek szimbolikus értelmet tulajdonító növényfestője. Az élőlényábrázolások ugyanis nem pusztán az állatok, növények, gombák megjelenítésére szolgálnak, hanem a képeket készítők mentális, mi több, antropológiai, etikai, világképi nézeteiről, szakmai képzettségéről vallanak. Mondhatni: a természetképek az ember sajátságairól, szempontjairól épp úgy beszámolnak, mint az alkotó és a korszak társadalmának a természethez való viszonyairól és mindenféle hiedelmeiről. A kulturális sajátosságunkra vall az is, mégpedig egy újabbra, hogy a reneszánsz időszakában megjelent a természethűségre törekvés. A felvilágosodás természettudományos szemléletének kialakulásával egyidőben standardizálódik az élőlénybemutatás módja, egységessé válik (pl. milyen profillal, milyen habitusban, milyen fejlődési stádiumában) az élőlény szakszerű ábrázolása.

A debreceni Kölcsey Központban megrendezésre került Képzelt lények és egyéb állatfajták című kiállítás három kortársi alkotója ugyan egyazon időszakban él, de eltérő világ- és természetképpel, s ezek nyomán jól megkülönböztethető élőlényábrázolási sajátosságokkal rendelkezik. Varga Zoltán lapjai sokak számára ismerősök: könyvei ábráival a magyar kortárs természettudományi alapműveltség képvilágának egyik meghatározója (miként Csapody Vera is). Varga Zoltán professzor képműveire a tudósi sajátosság a jellemző: a képzőművészeti eljárások annak szolgálatában állnak, hogy a zoológia tudományában háromszáz év alatt rögzült ábrázolási kötelezettségeket betartva úgy hozza létre a képmást, hogy a bemutatott állat tökéletesen azonosíthatóvá váljon.

Cs. Horváth Judith gyakorta kapcsolatot tételez az ember és az élőlény között, s az analogikus viszonyba állítás révén metafizikus tartalmak kibontására vállalkozik. Átszellemültsége hasonlíthatóvá teszi a romantika lelkes, s éppen napjainkban ismertté és népszerűvé váló növényfestőnőivel. Ő az a három alkotó közül, aki a valósághűen ábrázolt élőlényeket a szakralitás aurájával vonja be.

A kiállítás legterjedelmesebb, gazdag részletezettségű, kápráztató grafikai kivitelezettségű anyagát M. Nagy Szilvia képzőművészeti munkái adják. Az ő természetképe a legösszetettebb: művei együttese éppúgy megidézi az első állattant alkotó Arisztotelész elképzeléseit, köztük azt, hogy a lények közötti kapcsolatot átmeneti lények biztosítják (a hal és az ember közé illeszti a szirént, a madár és az ember közé a hárpiát) miként az emberiség hiedelemvilágából származó képzelt lényekből enciklopédiát készítő J. L. Borges könyvét és másokét. M. Nagy az antik, a középkori, a reneszánsz és a kortárs állatábrázolások arzenálját egyidejűleg hivatkozza és használja s nem idegenkedik a papírból vagy viaszból formált fantasztikus lények szoborrá formálásától sem. Modern bestiáriuma az élettudományok, a művelődéstörténet és a képzőművészet közösségének meghatározó teljesítménye.

E három alkotó műveinek együttes kiállítása szerencsés vállalkozás: annak példája, hogy olyan korszakban élünk, amikor a különböző eredetű és sajátosságú természetszemlélettel rendelkező, a maguk területén tekintélyes alkotók egyidejűleg képviselhetik a maguk kiteljesedett nézetrendszerét. Ezt a kiállítást szervező szándékot hangsúlyozzák M. Nagy Szilvia állatszobrai is  – amelyek szemléleti rokonságot mutatnak a polikulturális eszméket képviselő hellenizmussal, azzal, amely időszakában oly sok élőlényt bemutató, megható kisplasztika készült.

Géczi János

KÉPZELT LÉNYEK ÉS EGYÉB ÁLLATFAJTÁK

Kölcsey Központ, Debrecen

2021. május 13 – június 6.

M. Nagy Szilvia alkotásai (mnagyszilvia.hu)