Szeretnék Szabó Magdát és Móriczot fordítani pandzsábira…

KÖVES MARGIT
BESZÉGETÉSEI INDIAI EGYETEMISTÁKKAL –
INDERPREET KAUR 

– A szülei bíztatták arra, hogy Barárán kívül dolgozzon?

– Igen, ők mondták, hogy Barárá túl kicsi és ha dolgozni akarunk, akkor nagyvárosba menjünk Delhibe, vagy Csandigarhba. Különben nagyon szeretem Barárát. Dzsajniák, muszlimok, szikhek, hindúk és keresztények élnek itt. Azt hiszem, hogy itt nyitottabbak az emberek a többi vallásra. Egyik családi ismerősünk egy muszlim lányba szeretett bele és mind részt vettünk a hindú és a mohammedán szertartásokon is.

– Hol laktak a nagyszülei?

– Az apai nagyszüleim Barárában laktak, anyai nagyszüleim Patijálában éltek. Barárában nagycsaládban nőttem fel. Nagyapám az indiai hadseregben szolgált, egészségügyisként vett részt a második világháborúban Burma határán és 1962-ben a Kína-India háborúban, csak 1965-ben ment nyugdíjba. Amikor még éltek, akkor együtt laktunk velük és édesapám testvéreivel, összesen tizenöten voltunk. De amikor a nagyszüleim meghaltak apám és testvérei úgy gondolták, hogy a régi házat nem lehet felújítani és külön-külön épített magának mindenki új házat. A családunknak földje is van Barárában.

– Hogy érinti a családjukat az új agrártörvény, ami miatt november óta földművesek ezrei táboroznak Delhi határán és követelik a törvények visszavonását?

– Minket is érint az agrártörvény, ami elvben a mezőgazdaság „modernizálását” szolgálja, de teljesen kiszolgáltatja a kisgazdaságokat az óriási indiai és a multinacionális cégeknek. Bevezetésük teljes bizonytalanságot jelent azoknak, akiket a parasztgazdaságok tartanak el, gyakorlatilag India lakossága felének. A családom is részt vesz a tüntetők akcióiban és anyagilag is hozzájárul a mozgalom folytatásához.

– Abban, azonban ahogy Inderpreetet és testvéreit iskoláztatták, és ahogy munkát kerestek,egyértelmű, hogy a gazdálkodásnál biztosabb foglalkozást, jövőt akarnak maguknak találni.

– Igen, Indiában, vagy külföldön próbálunk biztos megélhetést keresni, hiába szeretjük nagyon Barárát. Barárában jártam iskolába, főiskolára és a patijálái, meg a kurúksétrai egyetem is viszonylag közel van. Az öcsém Delhiben négy-öt barátjával bérel egy kétszobás lakást.

– Inderpreet is így élt, amíg a rádió pandzsábi szekciójában dolgozott? Emlékszem, hogy gyakran a csütörtöki, vagy a pénteki óra után hazautazott.

– Igen, hogy eljussak az autóbuszpályaudvarig metrót kellett váltanom, Ambálában másik buszra kellett átszállnom. Összesen hét óra az út.

– Nem volt veszteség ez a hosszú út?

– Nagyon sokszor tanultam, készültem az autóbuszon. Nem csak az igeragozást tanultam meg, hanem hosszú beszédeket is. Például, amikor 2019 áprilisában átvettem a Kőrösi Csoma Sándor Hungarológiai Díjat a tizenöt perces beszédemet az autóbuszon utazva tanultam meg. A különböző szerepeimet is mint Julika a Liliomban, vagy Guidobaldo anyja a Mosolygó Tündérszép Ilonában, vagy Esti Kornél szerepét A becsületes város adaptált verziójában a buszon tanultam meg, vagy a metrón.

– Különben is részt vett előadásban, színdarabokban?

– Igen, nagyon szeretem a színjátszást. A Sant Mohan Singh Khalsa Labana (Szant Mohan Szingh Khálszá Labáná) főiskolán választott tárgyaim a klasszikus indiai zene, a történelem és a matematika voltak, és mindig szívesen játszottam színpadon. Amikor Pesten tanultam a Balassi Intézet nyári tanfolyamán, Ihnatisin Írisz tanárnő is a színjátszás módszerével tanított, ez a különböző szintű hallgatók együttes tanításához nagyon jó forma volt. A főiskola után a patijálai egyetem újságíró és tömegkommunikációs mesterszakára jelentkeztem, mert ott a nyelvtudásomat, az írás és előadási képességeimet is hasznosíthattam.

– Milyen nyelveken tud?

– Pandzsábiul, hindiül, urduul, magyarul és az indonéz bhászá nyelven.

– Amikor 2016-ban magyarul kezdett tanulni az All India Radio pandzsábí adásában dolgozott szerződéssel.

– Nagyon sok mindent tanultam itt. A szerződés azt jelentette, hogy havonta hat megbízásom lehetett, kb. hat félórás műsor. De ezekre sokat kellett készülni. Például hang szoftverrel. A legváltozatosabb programokat szerkesztettem: szikh vallási programot, zenét, interjúkat pandzsábi írókkal és költőkkel. De az sms programban is részt vettem, ahol a hallgatók kérdéseket tettek fel például arról, hogy hogyan töltsék a gyerekeikkel a nyári szünetet, vagy más életvezetési kérdésekről. Egy félórás műsorban minimum tíz sms-re kellett válaszolnom. Alapvető feltétel a pandzsábí program szerkesztésénél, hogy nagyon egyszerű nyelven nyújtsunk igényes műsorokat, mert a hallgatók egyszerű, esetleg kevésbé iskolázott emberek lehetnek.

– A hindí nyelvű Arany János kötetben nagyon szellemes és találó fordítást készített A tudós macskájából. Most újból visszatért a tanuláshoz és a hindí mesterszakon tanul a kurúksétrai egyetemen? Mi késztette arra, hogy mesterszakot végezzen hindiből?

– Állás szempontjából a hindí képesítés hasznosabb, mint a pandzsábí. De a fordítási munka szempontjából a hindí és a pandzsábi egyformán jó. Szeretnék pandzsábí és hindí nyelvre fordítani magyar irodalmat, most az a tervem, hogy Szabó Magda Az ajtó és Móricz Zsigmond Rokonok című regényeit fordítom le pandzsábíra. Ehhez szeretnék pályázatot beadni a Petőfi Irodalmi Múzeumba.

– A pandzsábí irodalom áll közelebb Inderpreethez, vagy a hindí?

– A pandzsábí irodalommal édesanyámon keresztül korábban megismerkedtem, mint a hindível. Édesanyám, aki pandzsábi irodalmat tanult a főiskolán Bhaí Vír Szinghgel és Siv Kumár Batálvival ismertetett meg. És a nagyon népszerű íróval, Amritá Prítammal, akinek a regényeiből filmet is készítettek. Szurdzsít Pátar az egyik kedvencem a kortársak közül. Az egyik főiskolai versmondó versenyen ő volt a bíránk. Balvant Gárgi darabjait szintén szeretem, az egyik darabjában, a Kanak di Báliban (Búza) én játszottam Táro szerepét, a főszerepet. Szeretem a klasszikus pandzsábí költőket, Várisz Sáhot és Bullé Sáhot is. De kötődöm a klasszikus és modern hindí irodalomhoz is, Kabír Dász tizenötödik századi verseihez és a huszadik századi Nirálához.

Köves Margit