Fellinger Károly gyermekversei

ÁLOM

Meséli nekem Ferike,

hogy az éjjel azt álmodta,

sielni volt a Magas-Tátrában a szüleivel,

és Natasáról is álmodott,

akibe a sielésen szeretett bele,

meg álmodott a nagyi Pajti kutyusáról,

aki, ha azt mondják neki, ülj le, leül.

Szerinte álmodni jó,

mert olyan helyekre jut el így az ember,

ahová az életben nem jutna el soha,

meg hogy ő álmában a jövőbe lát.

Engem akar kioktatni a nagyovis okoska,

engem, aki már olvasni is tudok!

Méghogy a jövőbe lát.

Nem álmodott volna ilyenekről,

ha nem történtek volna meg előtte.

Tudom jól, hogy volt a szüleivel

a Magas-Tátrában,

Pajtit is ismerem.

De Natasát csak kitalálta, ez biztos.

SÁRGARÉPA

Fütyülök a sárgarépára.

Lakjon jól vele, aki szereti!

Hiába mondja nagyika,

ha sokat eszem belőle,

megtanulok ujjal és ujj nélkül is

fütyülni, nem megy az nekem.

Igaz, hogy a lányok rám se néznek,

sem a szépek, sem a csúnyák –

azt sem tudom, miért,

de fütyülnek rám.

Mondja már meg valaki,

mi köze ennek a sárgarépához?

NAGYTAKARÍTÁS

Anyu befogta aput

a reggeli után takarítani.

Fél óra múlva apu kifakadt,

hogy annyi a kosz, a papír,

megtelt a szemetesláda,

le kell rohannia vele

a földszintre, kifordítani

a kukába.

Annyira rohant, hogy

a szemetesládát se vitte magával,

és talán még most is rohan,

mert este hét óra van,

és még nem érkezett vissza.

BÚJÓCSKA

Amikor apuval bújócskázom a nagyika

szobájában,

az apu mindig olyan helyre bújik,

ahol könnyű őt megtalálni,

az ágy alá, a szekrénybe,

vagy a tükör mögé.

Én pedig csak azért sem akadok

rá azonnal.

Higgye csak,

hogy milyen csavaros

az észjárása,

a nagyi meg örüljön annak,

hogy nálam hamarabb fülön csípi.

KAKUKKTOJÁS

Az óvó néni nemrég

arról mesélt,

hogy a kakukk egy másik madár

fészkébe tojja a tojását.

Nagyi szerint én vagyok

a család kakukktojása,

és anyunak, vagyis a menyének,

meg kell nevelnie engem,

ki kell keltenie.

Az elsős barátnőm azt mondja,

biztosan a kakukkos óránk

kakukkjának vagyok a tojása,

de annak a kakukknak nincs rám ideje,

mert mindig a pontos idővel

van elfoglalva.

Most mi lesz?

Rám ül az anyu,

mint ahogy szokott,

és nem hagy békén?

Vagy lesz egy fészkünk

a nappaliban?

ÉN ÉS A NAGYAPÁM

Nem tudom, miért mondják,

hogy bogaras gyerek vagyok,

játékautókat, bélyegeket,

üres csigaházakat, meg

mindenféle érdekes tárgyat gyűjtök,

de ronda, büdös bogarakat nem,

azoktól irtózom.

Nem tudom, miért mondják

nagypapira,

hogy hangyás.

Igaz, hogy szorgalmas,

mint a hangya,

de az a rögeszméje szegénynek,

hogy a hangya a fülén keresztül

bemászik az agyába,

és ott befészkeli magát.

Ezért irtózik a hangyáktól.

És, anyu szerint,

ha ő egyszer valamit a fejébe vesz,

akkor felesleges ellenkezni vele.