10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

’BAJNOK – Szövegek a Hajnóczy Péter-hagyatékból
2021.04.21 - tiszatáj

„A megnyilót elzárja roppant távolsag…”
A hagyaték mint az előhívás és szembesülés tere
kommentárokkal
2009–2020[1]

KÖNYVAJÁNLÓ

 

Álló csillagaim” vannak (ahogyan egyik kötetem címe is idézi[2]). Arkhimédészi pontokat keresek; nyomozást es felfedezést végzek az olvasás által; látni tanulok; intralingvális fordításokat készítek szöveghermeneutikai munkáim közben.

E mostani kötetben is találhatók egymásra másolódó, többször felbukkanó szövegrészek (állítások és kifejtések), mivel ismételt felidézésüket más-más környezetben is fontosnak érzem. Maguk a (kisebb) hagyatéki szövegek is ismétlődnek nem egyszer: hol magukban állva mutatódnak fel; hol mint az adott tanulmány hivatkozási alapja.

Legyen hát e kötet egyfajta többszólamú, ismétlések révén is poentírozott, refrénezett olvasmány Hajnóczy-dallamra hangolva, s a kötet szerzői hangjára írva! Vésődjék az egész szövegkomplexum így, ahogy van, olvasónk memóriájába!

S egy előzetes figyelmeztetés. E kötet a Hajnóczy-hagyatékhoz fűzetett: csupa töredékhez, vázlathoz, befejezetlen kezdeményhez, szövegforgácshoz és ígérethez. Elsősorban azok forgathatják haszonnal és élvezhetik tehát, akik hív olvasói a már kanonizált Hajnóczy-korpusznak!

Hajnóczy Péter kéz- és gépiratainak gondozása különös látószöget biztosított a már ismert szövegekhez. A kéznyomok, nehezen olvasható megjegyzések, beszúrások, egy zaklatott, meg-megszakadó gondolkodás- és munkafolyamat lenyomatai nem mindig képeznek közvetlen átjárást a befejezett, publikált művekhez. Hagyatékgondozó munkánk: a betűzgetés, kibetűzés, átírás, másolás, jegyzetelés gazdag tapasztalatokat hordoz (legalább négyféle, merőben eltérő írásképpel találkoztunk; megismerve e duktusokat, lassan a kedélyváltozások, koncentrációs állapotok is leszűrhetők lettek: megrendítő közelség egy rég halott emberhez; azt látom, tapintom, amit ő, hajdan stb.).

E tapasztalat egyik eleme maga a látványegyüttes, a füzetlapok kalligráfiája, vizualitása. A szenvedélyes, olykor agresszív írásképet grafikai jelek, türelmetlen, alakjukban ismétlődő, variálódó szögletes ábrák szakítják meg. Hajnóczy vonalaz, színez, szakaszokat, kockákat, geometrikus gólemeket rajzol a sorok közé, ezáltal beékeléseket, bemélyítéseket, pszichogramokat, gondolati térképeket hozva létre.

Mindez a „barangolás és pásztázás” az eddig ismeretlen életműdarabok terében és idejében megkerülhetetlenné teszi bizonyos kérdések fölvetését: szerző és elbeszélő viszonya; fikció és biografikus fikció kérdéskörei; átmeneti és véglegesített formák egymás mellett élése.

Hajnóczy Péter opuszáról és prózapoétikájáról csak töredékes képünk lehet mindaddig, amíg az eddig nem azonosított szálakat nem sikerül a felfejtendő nyelvi szőttes összefüggéseibe helyezni. Ugyanakkor tudjuk, észleljük, hogy sok szövegdarabka megoldatlan, feloldhatatlan marad, nem minden név, cím, utalás lesz végül filológiailag pontosítható.

E tapogatózó, lassú nyomkeresés mégis igen termékeny állapotnak bizonyul a kutató számára: kapocs és visszanyúlás a szövegelőttes stádiumokhoz; majd a keletkezésben lévő szöveg; a már megírt, de még javítatlan, végül a véglegesnek szánt textus, és annak további alkotói olvasatai. Különlegesen telített vizuális mezők létrejöttének lehetünk tanúi a hagyatéki lapokat vizsgálva.

A Hajnóczy Péter (Hagyatékgondozó) Műhely működésének kezdete óta eltelt csaknem két évtized alatt tagjaink nagyrészt kicserélődtek, s ha tartjuk is a kapcsolatot, s „hajnóczys” múltjukat nem feledték is el a régiek –, szétszóródtak a világ sok tájára, az egyetemet elvégezvén. Jöttek helyükbe mindig újak: több „nagy generáció” is beért első munkatársi csoportom után. Bármikor

számíthatok mindőjükre – ez az eltelt sok esztendő alatt bebizonyosodott: mozgósíthatók, bárhol légyenek is. A Hajnóczy-műhely tehát él, de a 2019-es esztendőben, a Műhely vezetőjének nyugdíjba vonulásával új helyszínre költözött a Szegedi Egyetem magyar tanszékéről: a hódmezővásárhelyi Németh László Városi Könyvtár ad neki otthont a továbbiakban.

Az immár feldolgozott, megjegyzetelt, részben ismertté tett hagyatékból készülök most kötetet kiadni.

E munka felöleli a „hőskor” első folyóirat-publikációit és a kísérőtanulmányok jó részét, a magam külön szöveg-megjelentetéseinek törzsét, illetve azokat a nagyobb méretű írásaimat, melyek részben korábban, részben most keletkeztek, és összehasonlító szövegelemzéseket, ill. még ismeretlen szövegforgácsokat egyként tartalmaznak. Nagy Tamás shihan, jogszociológus, Műhelyünk nélkülözhetetlen konzulense, barátom és munkatársam 2018 nyarán váratlanul elhunyt. Az Ő szellemkeze, kutatói invenciója, vakító értelme, ötletei és baráti szava mindenütt jelen van munkáinkban.

A hagyatéki szövegeket igyekeztem minél többször, mintegy ízelítőként, a maguk eredeti formájában is megmutatni. Vannak primer szövegek és szövegrészek, melyek többször, több helyütt szerepelnek a kötetben, más-más kontextusban, kapcsolatrendszerrel, más tanulmányok kíséretében. Bízom benne, hogy olvasóink nem önismétlésként, hanem újra- s újragondolásként fogadják majd e helyeket: nyomatékosított elemző megállapításokként. Ha tetszik: hangos gondolkodásként.

Mozaik ez a könyv (10 évnyi kereső-feltáró munka gyűjteménye), avagy kirakó: az emlékezet s a sokszerű inter– és autotextusok helye, középpontban a sok kisebb-nagyobb feltárással, találattal, melyek, reményeink szerint, tovább erősítik a Hajnóczy-olvasók kedvét és invencióját a kanonizált nagyszövegek irányában is!

Volt egy rövid időszak, amikor letettem kezemből a Hajnóczy-köteteket azzal, hogy a magam számára átgondoltam mindazt, amit e szövegvilág adhatott, s ismételni magamat nem szeretném. Úgy jártam éppen, mint Madách Tragédiájával, mely műről a Madách Társaság tagjaként évtizedek óta évről évre ugyancsak megnyilatkozom. Nem sokat váratott magára, hogy mindkét szövegművet ismét levegyem polcaimról, értetlenül állva korábbi – átmeneti – farkasvakságom előtt.

Hajnóczy nem tud elévülni, most úgy hiszem. Mániákus, önmagát kényszerítő, csillapíthatatlan kísérletei, nem a külvilág számára, nem az olvasók kegyeiért tett radikális gesztusai, roppant nehéz, változatos szöveghelyei nem múló feladatot adnak elemzőinek. S komor örömet hűséges olvasóinak.

Valószínűleg nem kettő, hanem több! Nem két Hajnóczy-prózastílus van, hanem több, vagy a két szélsőség közt rejlő árnyalatok és vonzatok.

Mitől képes ez a próza szikársága mellett is fenntartani az érdeklődést? Olykor a téma is szegényes, egy lefojtott, ingerek híján egzisztáló, a minimumra szorított, szabadsághiányos világ. Szociografikus szempontból éppen érdekelhetne bennünket egy kazánfűtő nehéz és veszélyes, kuriózumnak és – immár – történelemnek számító munkája. (A hagyatéki Kondor-töredékről beszélek, mely A fűtő variánsának torzója.) Számolhatnánk azzal is, hogy a szövegben hamarosan baleset következik be, történik valami, ami fordulatot hoz e szűk-ségbe, monotóniába, de valahogyan mégsem ez élteti az olvasót, nem gondol e lehetőségekkel, és ez, ez az ökonomikusság, ez a fegyelem, ez a feszültség Hajnóczy titka. Ezzel fogja meg, láthatatlan eszközeivel, illetve eszköztelenségével olvasóját. Csak a legnagyobb írók (Kosztolányi, Ottlik, Mészöly, Bodor) sajátja a képesség, hogy a majdnem-semmivel, a legszikárabb valóságkijelentésekkel is létre képes hívni a figyelmet, feszültséget –, s képes ezáltal karakteres alakjait is felrajzolni néhány vonallal, plasztikusan. Elevenen.

S azután ugyanígy képes a realizmuson egy pillanat alatt, egy szinte láthatatlan mozdulattal sebet ejteni.

És ekkor, a csaknem mágikus  intenciójú szövegekben tudjuk meg azt is, hogy a kékből kell kiindulni…Mivel itt felbukkan a másik Hajnóczy. Váratlanul és csillapíthatatlanul árad szét, egy pillanat leforgása alatt a szövegáramban, feldúlva a rendgotthárdi szociográfia reális és realista kálváriáját – Buddha álma és emanációja, e képzetlen, vad, fékezhetetlen fantáziával csapongó gyermeki, horrorisztikus fogalmazványfelejthetetlen. (A nagy jógi légzésről beszélek.)

Mintha nem ugyanaz az ember írta volna, aki a szöveg elejét. Vagy aki a Kondor-töredéket és A fűtőt írta volt. De! — intjük meg magunkat –, mert eszünkbe idéződik Kolhász feleségének tűzvész-látomása: a fantázia vulkánkitörése a szűk perspektívájú fűtő-kálvária közepette…

Búcsúzzunk a hagyaték szerte-kanyargó világától Buddha mágikus álma egy részletével: 

m é r  e tt e l e n!
Új szerelem, el ne felejtsd, ilyenkor tél van a tanyákon és a k é k erdészházban. A tanyaudvart a fehér szegfű lassan körbejárja,
a gyertyánerdőben a vadasz bokáig gyémántban áll. 

A 400 oldalas kötetben mindezekről olvashatnak-hallhatnak kedves Olvasóim.

Cserjés Katalin

 

JEGYZETEK

[1] Az egyik legalaposabban feldolgozott hagyatéki szöveg címéből szándékosan maradt el a névelő. Értsen mindenki ez alatt a hiány alatt azt, amit helyesnek lát. Gondolja át, hogy Hajnóczy, s majd a hagyaték szövegilága, végül e mostani munka szerzője ki (mindenkit) érthet bajnok alatt…!

[2] Cserjés Katalin: Álló csillagok. Egy gondolkodás (koncentrikus) körei. Lectum Kiadó, Szeged, 2017



2021.09.21 - tiszatáj

RED ROCKET
Jó ideje nyilvánvaló: Sean Baker a kortárs amerikai független szcéna koronázatlan királya. Cannes-ban debütált tragikomédiája privát és nemzeti szinten boncolgatja az Egyesült Államok hátsóudvarában döglődők sehová nem tartó hétköznapjait… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

Nagy úr a véletlen, talán Isten akarata a sajátunkkal szemben. (Hogy létezik-e Isten vagy saját akarat, azt hagyjuk, egyelőre.) Nem terveztem, hogy három hét alatt háromszor is színházba menjek, ráadásul minden alkalommal magyar színdarabot nézzek, mégis így alakult… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁI

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

BAKONYI ISTVÁN: PETŐCZ ANDRÁS ÚJABB KORSZAKA
„Petőcz András ugyanis olyan költő, aki egyszerre hisz a nemzeti és az európai értékekben. […] Költőnk nagyon is magyar és nagyon is európai gondolkodó” – olvashatjuk Bakonyi István Petőcz András újabb korszaka című kismonográfiájában. Egyetérthetünk a szerző megállapításával, mert Petőcz András életműve nem csupán a magyar költői-prózai hagyományt, hanem az európai, sőt világirodalmi (elsősorban amerikai) szerzők újításait egyaránt kamatoztatja művészetében… – SEBŐK MELINDA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

CSEHOV SIRÁLYA BARNÁK LÁSZLÓ RENDEZÉSÉBEN A SZEGEDI KISSZÍNHÁZBAN
Barnák László szegedi Sirály-rendezése sokszínű tragikomédiaként tálalja a Csehov-darabot. A kisszínház színpadán szinte naturalista módon jelenik meg a 19. század végi orosz világ, ahol a vágyak beteljesületlenek maradnak és mindenki mást szeret… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)