Tőzsér Árpád: Fejünk körül tompa derengés
AVAGY AZ IMMÁR TOLÓKOCSIS KÖLTŐ MÉG EGYSZER AZ ÖREGSÉGRŐL
Kész talány, barátaim, hogy mi (értsd: izgága poétafajunk néhánya)
hogyan élhettük túl a „gyilkos huszadik századot”
s éltük meg immár az öregkor fosztóképzős etapját is
(lásd: fogatlan, mosolytalan, tökéletlen,
és még vagy száz -etlen, -atlan).
Egymással is csak a telefon hallótülkén át értekezve,
napjában próbáljuk kibogozni e csomót.
[…]
AVAGY AZ IMMÁR TOLÓKOCSIS KÖLTŐ MÉG EGYSZER AZ ÖREGSÉGRŐL
Kész talány, barátaim, hogy mi (értsd: izgága poétafajunk néhánya)
hogyan élhettük túl a „gyilkos huszadik századot”
s éltük meg immár az öregkor fosztóképzős etapját is
(lásd: fogatlan, mosolytalan, tökéletlen,
és még vagy száz -etlen, -atlan).
Egymással is csak a telefon hallótülkén át értekezve,
napjában próbáljuk kibogozni e csomót.
Mit kezdjünk magunkkal, mikor az evolúció öregségnek nevezett
bizonytalansági tényezőjével a nálunk sokkal okosabbak se tudnak
mit kezdeni: mi bizonyítja egy nemzedéki civilizáció egykori létét,
ha egyetlen műemlékszámba menő rom sem maradt utána?
Ki és mi célból találta ki nemzedékünket, mint ahogy anno
a Bíborbanszületett író-császár és Szilveszter pápa a
kora középkor három századát kieszelte?
S mit kezdjünk az utánunk csörtető mohó nemzedékekkel,
akik a Fény és a Sötétség örök ellentétét
kozmikus egyensúlyban feloldó
bölcs Mani nevét is money-nak írják,
s ahelyett, hogy legalább valamelyest a Másik érdekeit is
szemmel tartanák, még mindig valami ellen
s nem valamiért élnek.
Az idős ember azért idős, mert megtapasztalta:
az izgága idő mindig is benne volt,
s nem ő volt az időben, és látja: az egykor divatos
tagadás tagadásának törvénye is csupán benne örvénylett.
Ő volt a hiba, vagy ahogy mondani szokták,
az akadozó fogaskerék a Teremtés gépezetében!
S a kiválás és szembefordulás e hibáját a nemzedékek
(nem látván ki a nekik adatott transzmisszióból)
újból és újból elkövetik.
A hiba paraméterei csak a nemzedékek hosszú-hosszú
Möbius-szalagára róva szemlélhetők, s így ez egyedül a
(közben négy fal közé száműzött) vének kiváltsága.
Mi viszont immár mit kezdjünk tudásunkkal?
Mire mindezt így elgondoljuk, akkorra épp kivégez bennünket
az Alzheimer nevű kegyes hóhér.
Ülünk tolókocsiban, s fejünk körül
az öregség leghitelesebb verse:
valami néma, tompa derengés.
