04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Agri-kultúra?
2021.04.02 - tiszatáj

SÜVEGES RITA MELLETTE MINDEN PUSZTA GYOM CÍMŰ TÁRLATA AZ INDA GALÉRIÁBAN

Kék, fehér és fekete képek fogadják az INDA Galéria vadonatúj tárlatát felkereső látogatókat. A bejáratnál egy lesötétített helyiségben rideg kék fény világítja meg Süveges Rita két vásznát, amelyek mintegy sűrítve tartalmazzák a kiállítás tematikáját, és megadják annak alaphangulatát. A mezőgazdaság fenntarthatatlan gyakorlatát és annak társadalmi hatását vizsgáló alkotó ezúttal a monokultúrák és a szélükre szorult „természet” valósághű képével érzékenyíti a látogatót. A homályból kilépve világosság „gyúl” a kiállítótérben, a padlón kék napraforgók hevernek szanaszét, a festményeken robotméh, lepkék, poloskák repdesnek.

Süveges Rita az elmúlt években olyan grandiózus méretű diptichonokat készített, amelyek a fosszilis kapitalizmus természetre gyakorolt hatását mutatták be. Munkája során olyan ökokritikai megközelítéssel dolgozik, amellyel fő célja, hogy a természethez való emberi viszonyt a táj kulturális konstrukciójának felfejtésével vizsgálja. A természet ábrázolása nem csak magáról a természetről mesél, hanem a táj konstrukciójában indirekten tetten érhetjük a nem emberi világról alkotott elképzeléseink összességét is. Ha felfejtjük, hogy ezek a látásmódok miként konstruálódnak, úgy az aktuális társadalmi viszonyok tükörképére is rálelhetünk bennük vallja.

De itt nem áll meg gondolatmenetével. Süveges Rita úgy gondolja, hogy a táj több annál, mint egy darab természet. A tájmeglátása szerint – a külső világ megtapasztalásának történetileg meghatározott és ideológiákon átszűrt módja. Benne tükröződik az, hogy bizonyos társadalmi osztályok hogyan jelölik ki önmagukat a természettel ápolt kapcsolatukon keresztül, és kommunikálják ezáltal a külső világban, a természetben és társadalomban betöltött szerepüket. A táj végső soron tehát társadalmi termék, amelynek a történetisége felfedhető, nem pedig érintetlen, emberi beavatkozás mentes természet, amivel gyakran felcserélik a fogalmat.

A fiatal alkotó nemrég a Derkó 2021 tárlatán szerepelt a klímaváltozás problémájával foglalkozó munkáival a Műcsarnokban. A mellette minden puszta gyom Süveges Rita második egyéni kiállítása, amelyet az INDA Galéria prezentál. Ezúttal a mezőgazdasági tájat tárja elénk új nézőpontból, azt vizsgálja, hogy a földművelés miként tudja összekapcsolni, avagy elválasztani az emberi társadalmat a természettől.

A földművelés több tízezer éves múlta tekint vissza. Régészeti ásatások tanúsítják, hogy kezdetei egészen a neolitikumig, az i. e. 8–6. évezredig tehetőek. Kialakulásának helyszíne a Közel-Kelet száraz, meleg vidéke volt, ahol kihegyezett karókkal, ásóbotokkal fellazított talajba ültették el a magokat. Ezt a primitív formát (ahogyan a technológia is fokozatosan fejlődött) később átvette a kapás, majd az ekés földművelés. Mára az egész világot behálózó földművelés a legfőbb példája az emberi, antropogén környezetátalakításnak, amely a civilizációk ugrásszerű fejlődéséhez vezetett. Ez a fejlődés ugyanakkor a Föld ökoszisztémájában, a bolygó felszínén és légkörében is visszafordíthatatlan változásokat idézett elő. A 19. század elején született meg a mai napig szétbontatlan kapcsolat a fosszilis tüzelőanyagokra épülő energiagazdaság és a kapitalista termelési mód között. Két neves oktató, Andreas Malm és Elmar Altvater ezt a folyamatot fosszilis kapitalizmusnak nevezte el. Napjainkban bolygónk lakható területének több mint a felén mezőgazdasági termelés folyik, és a termőföldek felét mindössze négy fajta növény (búza, kukorica, rizs, szója) takarja. Süveges Rita szerint ebben a monokultúrában a világ szétvált kívánatos kultúrfajokra és kiirtandó természetre. A mellette minden puszta gyom című tárlatával azt próbálja megfejteni, hogy ez a fenntarthatatlan mezőgazdasági gyakorlat hogyan fonódik össze kényszerűen a fosszilis kapitalizmus érdekeivel és annak technológiájával.

Süveges Rita tíz akril festménye kapott helyett az INDA Galéria terében. Robotméh (2021) című nagyméretű vásznán a szárnyaival verdeső géprovar áttetsző, kékes-fehér alakja olvad bele a kép monokróm, fekete hátterébe. Egy másik, Mezeipoloskák a napraforgóban (2021) címet viselő festményen a kicsiny, szinte mikroszkopikus méretű állatkák pontjai töltik be a fehér vásznat, hol a napraforgókon, hol körülötte „tevékenykednek”. Rovarokból úgy látszik, nincsen híján Süveges Rita tárlata, egy másik művén, a Lepkefajok a kukoricában-on (2021)  gyönyörű, apró rovarok lepik el kukoricacsöveket. A monokultúrákon tenyésző, amúgy irtandó élővilág kerül nagyító alá.

Az eredetileg  tápanyagként szolgáló  növények kéken megkomponált élethű képét látjuk A Kukorica (2020), és Szója-Big oil (2020) című munkákon. A Repce-Fossil fuel (2020) világoskék címadó növénye mellett  szürke mezőben az alábbi feliratot olvashatjuk: fossil fuel, vagyis fosszilis üzemanyag. A megújuló energiatermelés egyik kétes ígéreteként tekinthetünk a biomasszára, amely átalakítja az országok  földhasználatát is. A repce, szója, vagy éppen a kukorica termesztése monokultúrákhoz, ezáltal a biodiverzitás csökkenéséhez és a mezőgazdaság további iparosodásához vezet, miközben a környezetre és a klímaváltozásra sincsen jó hatással. Süveges Rita biomassza-növényeinek képeire, amelyek 3D-modellek alapján készültek, olyan szavakat helyezett, mint fossil fuel vagy NBS (természetalapú megoldások.) Az alkotó munkáival arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy a biotechnológia vállalati marketingje valójában milyen megoldásokat alkalmaz, hogy zöldre fesse kártékony gyakorlatait.

Aktuális problémát jár körbe Süveges Rita konceptuális tárlata. Képei elgondolkodtatnak, narratívájuk tágabb kontextusba helyezik a környezetvédelem és biogazdálkodás kérdését a kultúra, a  kortárs művészet nyelvén, hatásos, hagyományos festőiséggel.

Takáts Fábián

Süveges Rita: Mellette minden puszta gyom

INDA Galéria, Budapest

 

Lepkefajok a kukoricában, akril, vászon 100x100 cm, 2021 Robotméh, akril, vászon 150x150 cm, 2021 Biofuel, Blue Revolution, Arundo, Clean Energy, akril, rétegelt lemez, 25x50 cm 2020

Fotók az INDA Galéria jóvoltából

 


Címke: , , , , ,
2021.04.21 - tiszatáj

TVERDOTA GYÖRGY: HAGYOMÁNY ÉS LELEMÉNY
Kiemelkedően fontos tanulmánykötet jelent meg éppen két éve. Nagy időhatárokat fog egybe, harminc év terméséből állt össze. Az esetleges rossz nyelvek igyekezetét állítsuk meg rögtön. A gyűjtemény nem egy egyébként létező – tipikus – igyekezet terméke, hogy egy szerzőnek legyen sok év után, akár régi szövegekből is, újból egy kötete. Az egész itt lényegesen nagyobbat ad ki, mint az egyes tanulmányok sejtetnék… – SZÉCHENYI ÁGNES KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.17 - tiszatáj

THE FATHER 
Mielőtt bárki kedvét szegné az esetleges teatralitás, nyugodtak lehetünk: Zeller színdarab-adaptációja nemcsak a formai gyerekbetegségektől szabadul meg, hanem egy tematikai irányzat kurrens csúcsdarabjává is avanzsál… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.16 - tiszatáj

Székely Örs szerény költő, még nincs Wikipédia-szócikke se, de pár adat összegyűjthető róla. 1992. május 7-én született Kolozsváron. Brassóban zeneiskolában tanult, majd a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar-német tanári alapszakos hallgatója volt, a mesterképzést viszont már az ELTÉ-n végezte esztétikán. Jelenleg a doktori disszertációját írja. Tanulmányai mellett volt kántor, alkalmi tudósító vagy service desk agent, ez utóbbi akármit is jelentsen… – BÍRÓ-BALOGH TAMÁS LAUDÁCIÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SYPORCA WHANDAL: VÁKUUM CÍMŰ TÁNC- ÉS PERFORMANCE FOTÓI KAPCSÁN
A szavak elmerültek benne… A bennfentes (mégis független) nézőpontok koncentrált köröket, spirális érzeteket gerjesztettek… A mozdulatok fázisai befelé szakadtak, tér-tágító gondolatokat teremtettek, változatosan és visszatérően sokszorozták önmagukat…

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SUSANNA CLARKE: PIRANESI
A regényben megjelenő belső és intertextuális utalások valójában már Piranesi nevében benne rejlenek. Nemcsak a Másik neve válik beszédessé, hanem a narrátoráé is, hiszen utal Giovanni Battista Piranesire, egy olasz építészre, rajzművészre, akinek rajzai hasonlóak a Clarke által megálmodott Csarnokokhoz, mindez pedig egy újabb külső referencia lehet az olvasók számára a kötet mélyebb megismeréséhez, értelmezéséhez… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.14 - tiszatáj

DRY CLEANING: NEW LONG LEG
Kötelességemnek érzem azzal kezdeni, hogy annak, amit az angol Dry Cleaning zenekar csinál, tulajdonképpen nem kellene működnie – nem is úgy működik, ahogy a mezei zenehallgató azt megszokhatta kedvenc A- vagy épp Zs-listás Spotify-előadóitól. A londoni banda áprilisban megjelent debütáló albuma, a New Long Leg éppen azért érdekes annyira, mert az egyre görcsösebb pózokba merevedő gitározós-éneklős zenekarok világában egyszerre zavar össze, villanyoz fel, érint meg, és gondolkodtat el arról, milyen is a lesújtó mindennapok felemelő popzenéje 2021-ben… – NAGY AMBRUS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.12 - tiszatáj

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

Tovább olvasom >>>
2021.04.10 - tiszatáj

KARINTHY GÁBOR ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI
Ha az olvasó egy olyan költő kötetét veszi a kezébe, amelyik harminc-negyven évvel ezelőtt bizonyos újdonsággal és máig érvényes hatással volt rá, akkor kétféle szempont érvényesül a versek olvasása közben. A félelem vagy csak óvatosság, hogy ennyi idő elteltével vajon ugyanazt az elragadtatást, ugyanazokat az érzelmeket éli újra át, vagy pedig a szöveg már nem talál benne olyan mély visszhangra, az irodalmi köznyelv, az olvasók ízlése megváltozott, és a relevancia helyett inkább irodalomtörténeti meghatározásra kényszerül… – SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő