04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

„Feltekintek a csillagos nagy égre”
2021.04.01 - tiszatáj

BOROS ISTVÁN: HÁBORÚS EMLÉKEK. 1914–1918

Boros István Háborús emlékek című naplókötete leginkább tematikája okán népszerű, hiszen egy alföldi településről, Makóról származó fiatal férfi első világháborús tapasztalatait mutatja be. Boros írása nem csupán egy harctérre összpontosít, a könyvre vonatkozó reflexiók mégis egyet, a doberdóit hangsúlyozzák erőteljesen. Ennek oka e front nagyszámú emberáldozata, valamint Szeged környékének kollektív emlékezete. A kettő nem függetleníthető egymástól. Emellett nemcsak hazánk és a szűkebb térség, hanem az olaszok számára is jelentős Doberdó. Erre bizonyíték mindkét fél esetében a megőrzés legelemibb módja, a dalban való rögzítés: gondoljunk csak a mi Doberdó-dallamunkra vagy az olaszok Fuoco e mitragliatrici énekére.

A Háborús emlékek nyers változata szerzője életében ki nem adott kézirat formában élt. Egy családi költözködésnek hála került elő, majd fogalmazódott meg a rokonságban, hogy szerkesztés után megjelentethető. Ezzel sikerült teljesíteni Boros álmát, aki mindvégig a publikálásban reménykedett. A napló a magyar és az olasz történészek, múlt iránt érdeklődők együttműködésének köszönhetően idegen nyelvű fordításban szintén olvashatóvá vált. A rá irányuló kíváncsiságot pedig csak fokozza, hogy a helyi, Makói Városi Televízió Háborús emlékek könyvhöz kötődő, Egy elveszett napló nyomában… című dokumentumfilmje díjazásban részesült.

Boros első soraiban közli pontos születési adatait, mivel a napló hitelességét szándékszik megalapozni. Az írás létezésénél fogva, fennmaradásából következően képes tanúsítani a múltat. Szerzője halála után is alkalmas erre. A Háborús emlékek mint harcokat lefestő napló nem szokatlan módon azonban még a sebek, a sérülések lejegyzésével az íráson belülre is emel egy igazolást: a seb, a sérülés bizonyítja (tanúsítja) a csatát, amely kettő megtörténtét viszont a napló tanúsítja. Boros szövegében ezen túl szerepel a császári és királyi szegedi 46-os gyalogezred nevezetes fája, amely majd a múzeumba kerül, hogy hírül adja a katonák tetteit. E növény kérgébe vési a katona a nevét, az eseményt pedig később megörökíti. A tanúsítás sora tehát tetten érhető. („Július 13-án megkeressük az ezred fáját, mert azt mondják, hogy holnap vagy holnapután elviszik a szegedi múzeumba. Elmegyünk mi is: Szabó, Engedi, D. Nagy stb. Azt mondják, az ezrediroda előtt van, meg is leljük. Kb. 3 m hosszú, egynegyed méter széles fatörzs, néhol már úgy van összepántolva, hogy szét ne hulljon. Rengeteg név van rajta. Én is rávésem a nevemet, egyet sóhajtva.”, 125.)

A szerző ez emlékezőszövegét kétségkívül a nyilvánosságnak szánta. Természetszerűleg ez a kijelentés majdnem minden napló esetében megtehető. Ehhez nem szükséges elfogadnunk a környezet kijelentéseit, sokkal inkább a műfajból és a Háborús emlékek nyelvi egységeiből vonhatunk le következtetéseket. A naplóíró nem egy esetben alkalmaz megszólításokat, kiszólásokat, amelyek címzettje nehezen állapítható meg. Nyelvi formájuk olvasóra (olvasókra) utalhat, ugyanakkor a történeten (szövegen, emléken) belüli címzett (címzettek) tűnik (tűnnek) többször elfogadhatónak: „[b]eleesik a fejük a lángcsóvába. Nézzétek!”, „[f]igyelni gyerekek nagyon!”, „[n]em, nem, látjátok, hogy hullámzik, most éppen játszik a tenger.”, „[n]ézzétek, rengeteg a halott, az még ott mozog” (46, 52, 119, 138). Külön csoportot képeznek továbbá azok a megszólítások, amelyek egyértelműen az anya felé irányulnak. Kiemelt szerepük végig érvényes, az érzelmi telítettség ezeknél a legerősebb („Nem mulatás ez anyám, hiszen énekelni nem illik, mind keserves nóták, nem is víg nóták, olyat nem is tudunk dalolni”, 167–168).

A nyelvi formák (is) jelzik a közösséghez való tartozás igényét. Boros mint katona számára rendkívüli jelentőséggel bír a haza. A könyvre vonatkozó megjegyzésekben kevésbé taglalt, a Kárpátokban bekövetkezett harcok leírásánál lelhetők fel az ilyen utalások. Ezeknél az ütközeteknél ugyanis a Magyarországon vagy a határon elhelyezkedés kulcsfontosságú lehet: „[e]z a határ a magyar határ! Éljen Magyarország, éljen a haza, éljen a magyar határ! Ha már meghalunk, legalább magyar földbe temetnek el és Magyarország lesz a sírunk” (48). A kötet egészében azonban a szűkebb szülőföld és közösség aláhúzott. A makói társak, az összetartozás vagy a Makó városához közeledés egy-egy utazásnál életmentőnek minősül. Az egy városból származás és az ebből eredő egyességek megindító sorokban is mutatkoznak: „[m]i, makóiak, földiek felkértük és megígértük egymásnak, hogyha bármelyikőnk is elesik vagy megsebesül, lehetőleg tudassuk egymás szüleivel vagy hozzátartozóival. Meghalás esetén egy kis búcsúztató verssel, vagy levéllel ki mit tud, írjon haza” (80). Doberdónál a makóiak dombja elnevezés csakugyan a fokozott egymáshoz kapcsolódás tényét támasztja alá: „[e]ste gyülekezünk a makóiak dombján és elbeszélgetünk 10 óráig és lefekszünk” (126). A szülővárosba eljutás viszont az áthelyezések, a sebesülések révén mehet végbe. Ehhez szükséges időnként kisebb csalás, így a vonatok csatlakozásának elszalasztása, az átszállások elrontása: „[u]gyan hogy lehetne Makót útba ejteni? Már egy év után jól esne megnézni szüleimet, meg még az otthont is, meg a menyasszonyomat. Nézem a mars parancsot: útirány Linz, Bécs, Budapest, Arad, Brassó, nem Szeged felé. Na de magam vagyok! Majd eltévesztem magam, akármi is lesz. Irány Makó!” (102).

Amikor a hazai kapcsolatok nem valósíthatók meg, akkor fontosak lesznek olyan külső érintkezések, amelyek közösséget teremthetnek. Ezek között a nőkkel való találkozások különös helyet foglalnak el. A hadikórházban való lét és a felépülés szolgáltat alkalmat kisebb, múló flörtökre, esetleges viszonykezdeményekre, amelyek mélységéről csak a féltékenység felsejléséből következtethetünk: „ismét Rosennel találkoztam. Vele is elég jól telik az idő, de emez meglátja, akkor megharagszik és ír annyi finzfanczikot, hogy még tán az igazi német sem igen tudja elolvasni” (98).

Boros írásán végigvonul a nyelvi megformáltság igénye. Egy-egy részletében olyan költői képek is feltűnnek, amelyek megközelítik Somogyváry Gyula háborús tematikájú regényeinek nyelvezetét (Virágzik a mandula, Ne sárgulj, fűzfa!). Az érdekfeszítő, lebilincselő egységek ugyanakkor azok, amelyek tömörítik a háború borzalmai közt létrejövő, az elbeszélőt elragadó képeket. Ezek kapcsán maga a kanti fenséges tapasztalható: egyszerre a félelem és a csodálat lesz úrrá a szöveg létrehozóján és befogadóján („Egészen pontosan közéjük, szinte a fejük felett exponál. Beleesik a fejük a lángcsóvába. Nézzétek! Sosem láttam így dolgozni a tüzércsapatot. Élvezet nézni! A kis erdőből a gépfegyverek és a gyalogság zúdítja rájuk a tüzet.”, „Figyeljük a bevágódást, a messzi tengeren a nagy digó hadihajókat. Közéjük esik, felvág a hatalmas vízoszlop, visszacsapott és megringanak a nagy hajók a vízen. Milyen szép ezt messziről nézni!”, 46, 144.). A háborúnak, annak velejárójának, nyomának fenségessel párosuló leírását a világirodalom szintén kedveli. Egyik ismertebb szövege W. G. Sebald Légi háború és irodalom. A rombolás természetrajza című izgalmas kötete.

A Háborús emlékek maga után vonja utolsó passzusaiban azt a kérdést, hogy vajon a háborút megélt katonák tudnak-e a harcok után élni a társadalomban. A magyarországi állapotok csak erősítik a kételyeinket, hiszen az 1918-as események a zavarra, a fejetlenségre utalhattak. Ezeket a visszatérők végképp nem érthették.

Boros István Háborús emlékek című naplója fontos kiadvány, lévén, hogy segíti az olvasót jobban eligazodni a korszakban. A könyv kisebb szerkezeti egyenetlenségei, nyelvi bizonytalanságai az olvasószerkesztő hiányából adódhatnak. A könyv kivitelezése és tartalmi erényei azonban túllendítenek minket ezeken a hibákon.

Kovács Flóra

(Megjelent a Tiszatáj 2020. áprilisi számában)

 

Makó, 2019

208 oldal, 3300 Ft

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.04.21 - tiszatáj

TVERDOTA GYÖRGY: HAGYOMÁNY ÉS LELEMÉNY
Kiemelkedően fontos tanulmánykötet jelent meg éppen két éve. Nagy időhatárokat fog egybe, harminc év terméséből állt össze. Az esetleges rossz nyelvek igyekezetét állítsuk meg rögtön. A gyűjtemény nem egy egyébként létező – tipikus – igyekezet terméke, hogy egy szerzőnek legyen sok év után, akár régi szövegekből is, újból egy kötete. Az egész itt lényegesen nagyobbat ad ki, mint az egyes tanulmányok sejtetnék… – SZÉCHENYI ÁGNES KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.17 - tiszatáj

THE FATHER 
Mielőtt bárki kedvét szegné az esetleges teatralitás, nyugodtak lehetünk: Zeller színdarab-adaptációja nemcsak a formai gyerekbetegségektől szabadul meg, hanem egy tematikai irányzat kurrens csúcsdarabjává is avanzsál… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.16 - tiszatáj

Székely Örs szerény költő, még nincs Wikipédia-szócikke se, de pár adat összegyűjthető róla. 1992. május 7-én született Kolozsváron. Brassóban zeneiskolában tanult, majd a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar-német tanári alapszakos hallgatója volt, a mesterképzést viszont már az ELTÉ-n végezte esztétikán. Jelenleg a doktori disszertációját írja. Tanulmányai mellett volt kántor, alkalmi tudósító vagy service desk agent, ez utóbbi akármit is jelentsen… – BÍRÓ-BALOGH TAMÁS LAUDÁCIÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SYPORCA WHANDAL: VÁKUUM CÍMŰ TÁNC- ÉS PERFORMANCE FOTÓI KAPCSÁN
A szavak elmerültek benne… A bennfentes (mégis független) nézőpontok koncentrált köröket, spirális érzeteket gerjesztettek… A mozdulatok fázisai befelé szakadtak, tér-tágító gondolatokat teremtettek, változatosan és visszatérően sokszorozták önmagukat…

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SUSANNA CLARKE: PIRANESI
A regényben megjelenő belső és intertextuális utalások valójában már Piranesi nevében benne rejlenek. Nemcsak a Másik neve válik beszédessé, hanem a narrátoráé is, hiszen utal Giovanni Battista Piranesire, egy olasz építészre, rajzművészre, akinek rajzai hasonlóak a Clarke által megálmodott Csarnokokhoz, mindez pedig egy újabb külső referencia lehet az olvasók számára a kötet mélyebb megismeréséhez, értelmezéséhez… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.14 - tiszatáj

DRY CLEANING: NEW LONG LEG
Kötelességemnek érzem azzal kezdeni, hogy annak, amit az angol Dry Cleaning zenekar csinál, tulajdonképpen nem kellene működnie – nem is úgy működik, ahogy a mezei zenehallgató azt megszokhatta kedvenc A- vagy épp Zs-listás Spotify-előadóitól. A londoni banda áprilisban megjelent debütáló albuma, a New Long Leg éppen azért érdekes annyira, mert az egyre görcsösebb pózokba merevedő gitározós-éneklős zenekarok világában egyszerre zavar össze, villanyoz fel, érint meg, és gondolkodtat el arról, milyen is a lesújtó mindennapok felemelő popzenéje 2021-ben… – NAGY AMBRUS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.12 - tiszatáj

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

Tovább olvasom >>>
2021.04.10 - tiszatáj

KARINTHY GÁBOR ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI
Ha az olvasó egy olyan költő kötetét veszi a kezébe, amelyik harminc-negyven évvel ezelőtt bizonyos újdonsággal és máig érvényes hatással volt rá, akkor kétféle szempont érvényesül a versek olvasása közben. A félelem vagy csak óvatosság, hogy ennyi idő elteltével vajon ugyanazt az elragadtatást, ugyanazokat az érzelmeket éli újra át, vagy pedig a szöveg már nem talál benne olyan mély visszhangra, az irodalmi köznyelv, az olvasók ízlése megváltozott, és a relevancia helyett inkább irodalomtörténeti meghatározásra kényszerül… – SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő