04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

A deformkor krónikása
2021.03.30 - tiszatáj

OLÁH ANDRÁS: FAGYPONT ALATT

A tavalyi esztendőben jelent meg a Magyar Napló Kiadónál, Oláh András, a Ratkó József- és Ady Endre-díjas költő, legújabb verseskötete, Fagypont alatt címmel. Friss lendületű, friss versek ezek, az 1959-es születésű alkotótól.

A hangnem ismerős lehet azoknak, akik ismerik Oláh András költészetét: komor; pesszimista, (értsd: realista), nosztalgikus, történelmi témájú, és szerelmes versek; gazdag, sokszínű a kötet.

A szerző – és azt hiszem, nagyon sokan vagyunk ezzel – eléggé sötéten látja a jelent. Hogy a jövőről már ne is beszéljünk. Már a címe is sokat mondó: Fagypont alatt. Mintha azt sugallná a költő, hogy: megfagyott a borzalom, rádermedt a világra, és nincs kiút… Azaz, hogy mintha mégis csak lenne. Mondhatnám úgy is, hogy a télre tavasz jön. A szívek fagyára azonban nem jön olvasztó szél. Kevés reményt mutat fel Oláh. Ő így fogalmaz: „a memóriád fagypont alatt” (58.) S mi minden más!

„a latintanárok elfogytak hirtelen” (41.) – írja megdöbbentően. Ez is kor-kép. Teljes élességgel és világossággal jelzi, hogy bizony: ez már az Észbontók ideje. Ahol a főműsoridőben menő szórakoztatás – sőt nevetség – tárgya: mások hiányos műveltsége, vagy még inkább: hiánytalan műveletlensége. Nemcsak, hogy a latintanárok és a műveltségi vetélkedők tűntek el (alacsony nézettség? nem trendi?), de sok minden más is, amire a költő ezt mondja: „hiány van és sötét/ – kafkai fájdalom” (89.)

Oláh András művészi alkatra inkább festői, mint grafikusi. Versei színesek, csupa-képek; de nem a kékek dominálnak bennük. Kékek, ha elő is fordulnak bennük, akkor azok sötét-kékek. Színesítik egyébként, a kötetet a kötött, rímes versek is, bár többnyire a kötetlenebb szabadversek fordulnak elő a versesgyűjteményben.

Ezek között vannak a trianoni nemzettragédiáról szóló versek is. Például a Zajta c. vers, amelyben egy határmenti faluról szól, amelyet először Romániához csatoltak, aztán – mivel téves számítások alapján csatoltak át – visszakerül Magyarországhoz.

Jelentékeny mennyiségű szerelmes vers szerepel a kötetben. Oláh Andrásnak, mondhatnánk védjegye a szerelmi líra. Előző kötetei is sok-sok szerelmes verset tartalmaznak. És szépek e költemények, tegyük hozzá. Egyáltalán: Oláh versei szépek – abban a korban, amely a szép verseket kevéssé díjazza. Mégsem nevezhetjük anakronisztikusnak ezt a költői széppé-tevést.

A versek egyszerűek. És mindaz, ami egyszerű, természetes. És ami természetes, az jó. „(…) irigykedve sandított ránk/ a sóvár nyárvégi délután” (88.) A világ anyaga otromba, zűrzavaros, nyers; széppé és jóvá, jobbá tenni, úgymond rendet teremteni, a művészet legfontosabb feladata. Ebben a deformkorban is. Melynek egyik krónikása, Oláh András.

A költő aggódik a világért. Nyelvi erőtől duzzadnak a művei. Megjegyzem, különös, hogy az emberek legtöbbje azt képzeli; a legtrágárabb szavakkal fűszerezett, kiadós és ízes káromkodás az igazán erőteljes – pedig tévednek. A költő úgyis tud – isteni erővel – lecsapni, hogy az még szép is lehet.

(…) önmagunk túlélőiként kitaláljuk egymást újra/ hogy a féltékeny álmok záporában legyen/ kivel megosztani legszebb bűneinket” (91.) – írja Oláh András a kötet utolsó versében. A költő „legszebb bűnei” – nyilván – a versei. Oláhnak pedig ezek nem afféle ifjúkori csínytevések, hanem felnőtt, kiérlelt, érett alkotások.

Nyomot hagyni magunk után. Ez minden ember természetes vágya. A művész, becsvágyával azért valamivel magasabbra tör; Ércnél maradandóbbat – ahogy Horatius híres sora szól.

Biztos, hogy fogunk még hallani Oláh Andrásról. Hiszen, mint írja: „– minden vonatot lekésni úgysem lehet” (90.)

Jahoda Sándor

 

Magyar Napló Kiadó

Budapest, 2020

96 oldal, 2500 Ft

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.04.21 - tiszatáj

TVERDOTA GYÖRGY: HAGYOMÁNY ÉS LELEMÉNY
Kiemelkedően fontos tanulmánykötet jelent meg éppen két éve. Nagy időhatárokat fog egybe, harminc év terméséből állt össze. Az esetleges rossz nyelvek igyekezetét állítsuk meg rögtön. A gyűjtemény nem egy egyébként létező – tipikus – igyekezet terméke, hogy egy szerzőnek legyen sok év után, akár régi szövegekből is, újból egy kötete. Az egész itt lényegesen nagyobbat ad ki, mint az egyes tanulmányok sejtetnék… – SZÉCHENYI ÁGNES KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.17 - tiszatáj

THE FATHER 
Mielőtt bárki kedvét szegné az esetleges teatralitás, nyugodtak lehetünk: Zeller színdarab-adaptációja nemcsak a formai gyerekbetegségektől szabadul meg, hanem egy tematikai irányzat kurrens csúcsdarabjává is avanzsál… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.16 - tiszatáj

Székely Örs szerény költő, még nincs Wikipédia-szócikke se, de pár adat összegyűjthető róla. 1992. május 7-én született Kolozsváron. Brassóban zeneiskolában tanult, majd a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar-német tanári alapszakos hallgatója volt, a mesterképzést viszont már az ELTÉ-n végezte esztétikán. Jelenleg a doktori disszertációját írja. Tanulmányai mellett volt kántor, alkalmi tudósító vagy service desk agent, ez utóbbi akármit is jelentsen… – BÍRÓ-BALOGH TAMÁS LAUDÁCIÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SYPORCA WHANDAL: VÁKUUM CÍMŰ TÁNC- ÉS PERFORMANCE FOTÓI KAPCSÁN
A szavak elmerültek benne… A bennfentes (mégis független) nézőpontok koncentrált köröket, spirális érzeteket gerjesztettek… A mozdulatok fázisai befelé szakadtak, tér-tágító gondolatokat teremtettek, változatosan és visszatérően sokszorozták önmagukat…

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SUSANNA CLARKE: PIRANESI
A regényben megjelenő belső és intertextuális utalások valójában már Piranesi nevében benne rejlenek. Nemcsak a Másik neve válik beszédessé, hanem a narrátoráé is, hiszen utal Giovanni Battista Piranesire, egy olasz építészre, rajzművészre, akinek rajzai hasonlóak a Clarke által megálmodott Csarnokokhoz, mindez pedig egy újabb külső referencia lehet az olvasók számára a kötet mélyebb megismeréséhez, értelmezéséhez… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.14 - tiszatáj

DRY CLEANING: NEW LONG LEG
Kötelességemnek érzem azzal kezdeni, hogy annak, amit az angol Dry Cleaning zenekar csinál, tulajdonképpen nem kellene működnie – nem is úgy működik, ahogy a mezei zenehallgató azt megszokhatta kedvenc A- vagy épp Zs-listás Spotify-előadóitól. A londoni banda áprilisban megjelent debütáló albuma, a New Long Leg éppen azért érdekes annyira, mert az egyre görcsösebb pózokba merevedő gitározós-éneklős zenekarok világában egyszerre zavar össze, villanyoz fel, érint meg, és gondolkodtat el arról, milyen is a lesújtó mindennapok felemelő popzenéje 2021-ben… – NAGY AMBRUS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.12 - tiszatáj

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

Tovább olvasom >>>
2021.04.10 - tiszatáj

KARINTHY GÁBOR ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI
Ha az olvasó egy olyan költő kötetét veszi a kezébe, amelyik harminc-negyven évvel ezelőtt bizonyos újdonsággal és máig érvényes hatással volt rá, akkor kétféle szempont érvényesül a versek olvasása közben. A félelem vagy csak óvatosság, hogy ennyi idő elteltével vajon ugyanazt az elragadtatást, ugyanazokat az érzelmeket éli újra át, vagy pedig a szöveg már nem talál benne olyan mély visszhangra, az irodalmi köznyelv, az olvasók ízlése megváltozott, és a relevancia helyett inkább irodalomtörténeti meghatározásra kényszerül… – SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő