Tiszatájonline | 2021. március 17.

Nagy Zopán: A távol-közeli Morfológ átharapja csápjait – s önnön határait…

GÁSPÁR GYULA KÉPZŐMŰVÉSZ LEGÚJABB ALKOTÁSAI NYOMÁN
Nincs háttér, minden Figura és Fej körbejárható, akár egy szobor, mindenki önmaga, a festett környezet felesleges és téves illúzió lenne… Csak a formán belül történnek a dolgok… Mindegyik alkotás, mint a kiszámíthatatlan lávaomlás, egyenként is önmagába omló (egyedi) történet, illetve: egyféle agresszív csendesség…

GÁSPÁR GYULA KÉPZŐMŰVÉSZ
LEGÚJABB ALKOTÁSAI NYOMÁN

Nincs háttér, minden Figura és Fej körbejárható, akár egy szobor, mindenki önmaga, a festett környezet felesleges és téves illúzió lenne… Csak a formán belül történnek a dolgok… Mindegyik alkotás, mint a kiszámíthatatlan lávaomlás, egyenként is önmagába omló (egyedi) történet, illetve: egyféle agresszív csendesség…

Adatok, majd érzelmi elvonatkozások! A Fej-ek 50×70 cm-es méretben készültek: vörös bor, tus, japán tinta, alkoholos pác, papír. A négydarabos, félbe vágott figura 50×50-es vásznakra készült: azonos technikával…

Miközben, a Fekete idő című fotósorozat darabjai: közeli részletfelvételek egy régi fa villanyoszlopról. Évtizedek alatt megfolyt szurok-tájképek… Róluk „érdemben” nem beszélhetünk (mást élünk meg, és mást éltetünk)…

Más! Akvarell-alakok, mint táncokból vissza-feszült, át-lényegült szobor-torzók, talált figurák, fosszíliák, ismeretlen feltárás ismert leletei…

Íme, az ismeretlen mozgás-minták… Íme, a mint(h)ák mintái: a Zárványok!

Gáspár Gyula legújabb ki- és becsavarodó alakzatai és metamorfikusnak (sem / is) definiálható Fejei moccannak – és tekintenek ki / be: a leíró táguló feje(zete)ibe…

De más jelenések is megrezdülnek, sőt: sikamlós és jelentős lehetőségként el is hatalmasodnak: íme, például a Basilosaurus cetoides: fantasztikus, illetve lehetetlenül légies…

A Basilosaurus volt az egyik legnagyobb ragadozó cet, amely valaha járta az óceánokat. Körülbelül 15–20 méter hosszú lehetett, mozgása mégis egy angolna-balerina és egy kortárs gumi-gerincű táncos egyvelegének kreációja lett (lehetett)…

Pikaia! Opabinia! Metaspriggina! Jaj, mindenfélék, ó, gerinchúrosok… S íme, itt: még egy mutáns „csodabogár”, a Hallucigenia sparsa is érkezik…

Ám, természetesen: a jelenben (az idő-csapdában) mindinkább az élő(lénye)k, az alkotások (főként élőlény-alkotások) rekonstrukciói feszülnek látótereinkbe – vagy kerülnek érzékeléseink felfogó-csáp közelébe…

Íme: tánc, amorfikus, morfikus tánc, táncok (ok-okozatok)…

Persze, nem feltétlenül az Archaeopteryx londoni (vagy bárhonnani) példánya jelenik itt meg, amit mindössze két évvel hamarabb fedeztek fel, minthogy Charles Darwin publikálta a Fajok eredete című korszakalkotó munkáját… (Áρχαῖος = arkhaiosz, „ősi”és πτέρυξ = pterüksz, „toll” vagy „szárny”…) Uriel, Gabriel és a furcsa jel: Urvogel, szárnyas-szárnytalan „ősi madár”, vagy éppen: nem-ember

Nem, nem, ne kalandozzunk el – vagy mégis? Itt egészen másról van szó (gyakrabban a termékeny szemlélődésről, a befelé építkező hallgatásról):

Gáspár Gyula (szinte láthatatlan) művészete eredeti! Trendekkel nem vegyülő, izmusokat feloldásokkal átlátó, kiismerő, önnön rejtekeiből kiinduló-megújuló (ó, ó: ön-marásokat sajátosan gyógyító Kundalini-kígyó!): újra- és újra feltámadó folyamat!

A latens lélektani erő: a sakti (kozmikus erő, avagy áramló energia) mindenkiben létezik! A tantra egyik alapvető fogalma – mondja a hindu, mondja a szanszkrit szakirodalom, de mindez, ebben a formában igaz-e? – Miért is ne? Gondoljuk át! – Minden lehetséges (tudattalanul is)… Alternatívák, szimultán működések…

Dúzsi művésztelep, távoli tanya, erdő, szőlő-birtok, borászat, művészet, komondor, puli, fényszűrődések: zsinóron, subán, fátylas leveleken, indákon, erezeten, bőr-hártyákon át… Fény-árnyék csöndje, papír- és ecset-neszek…

Merített papír, vörösbor, japán tus, tinta, belégzés, csönd-zamatok, merítés-tudat, majd fölsejlik a jelen egyik hordozója is: a giclée nyomat…

– – –

További jele(nése)k: akvarisztikus lehetett a nemzetsége: késszerű vagy fűzfalevélszerű volt a megjelenése. A gerincesek legidősebb ismert képviselője a Burgess-faunából… Feltehetően a ma élő lándzsahal lehet a legközelebbi rokona…

Most búgócsigákat érzek a testben – mondja mag(j)ában a leíró –, és spirális kagylókat az energia-csomókban, melyek hő-folyadékot s gyógyító mozgást árasztanak (lassítva, szinte fixált fázisokká válva, az érzékelések mögé las-sít-va)…

Atavisztikus mozdulatsorok, táncok előtti, zsigeri, erezet-organikus, inda-tánc gesztusok, mint beavatottak rítusainak ismeretlen kivetülései…

Tánc, tánc, kar(d)-, lándzsa- és (k)arcművészeti táánc, hártyás csáp és hova-további tááánc: Vitus és Danse macabre!

Gáspár, Dervis, Baltazár… – sziszegve szól egy szitár… Én-mélyben pörgő dervis, fosszíliákat is rezgésekre keltő indukciók, körkörös mozgás (a) belső térben, X-repedés, elme-oldott, szellemeket (meg)hívó (mag)hasadás – és további rezonanciák:

Élet-igenlő ébredések!