Gretchen McCullough: Ronda Dög fogságában

Gretchen McCullough a texasi Harlingenben nevelkedett. Egyetemi tanulmányait követően Egyiptomban, Törökországban, Japánban, majd 1997-1999 között Fulbright ösztöndíjjal Szíriában tanított. Történetei és esszéi számos amerikai folyóiratban megjelentek.

A rákövetkező napon, mikor az amerikai szomszédja záptojást dobott Mona fejéhez, beszerzett magának egy szürke gémet.
Panaszkodott barátainak;
panaszkodott a háziúrnak;
panaszkodott a portásnak és
panaszkodott a férjének, hogy még soha így nem alázták meg. Bosszúból kivonult a pénteki madárpiacra, és megvette a legzajosabb madarat, hogy szörnyű rikácsolásával az őrületbe kergesse amerikai szomszédját, akit Ronda Dögnek becézett. Amikor délután háromkor hazajött a hatalmas madárral, férje, Mohammed, aki még mindig pizsamában volt, azt mondta:
– Péntek van, hát nem a szőrszálakat szedegeted az álladon?

Monát most, hogy teljesen lefoglalta Ronda Dög megfigyelése, nem vesztegethette idejét szépészeti beavatkozásokra.
Egyébként is, ő és Mohammed már csak ritkán szexeltek, és amikor mégis, együttlétük szokványos, felületes volt, a férfi szélsebesen gördült le róla, hogy aztán kiterülve az ágyon a fogát piszkálja.

Mona minden pénteken, kezében egy kis tükörrel ült a balkonon, és az álláról tépkedte a szőrszálakat, miközben fél szemét a szemközti épületen tartotta és Ronda Dögöt leste.

Meleg napokon Ronda Dög meztelenül járkált az erkélyen és fiatal egyiptomi férfiakkal enyelgett. Az érzékiség ilyen pofátlan parádéja felbőszítette Monát. Amikor befejezte Ronda Dög megfigyelését, imádkozott vagy felolvasott a Koránból.

Férje, Mohammed a szürke gémre meredt.
– Miért nem egy macskát hoztál? Rengeteg van a környéken – mondta.
– Utálod macskákat – mondta Mona. Évek óta könyörgött férjének egy macskáért, de az mindig elutasította.

– Ez tönkre fogja tenni az aranyozott bútorainkat! – mondta Mohamed affektálva, mint egy ifjú mennyasszony, nem pedig mint egy hatvanéves férfi.

– Lehet, hogy majd átváltozik macskává.
– A szürke gém halat eszik. Nem valami praktikus háziállat. Hol fogjuk tartani? Hogy Amir is itt van, már alig van helyünk – panaszkodott Mohammed.
– Amir majd talál magának helyet – mondta Mona. – Már harmincöt éves.
– De Mona!, a fiunk még nem is nős, és máris egy madarat költöztetnél a szobájába!?

Mona átalakult. Belsőleg, mert egyébként évek óta nem változott egy fikarcnyit sem. Két esemény volt, ami elvonta a menykeresés és az arany árán való spekuláció tartós örömétől.
Az egyik az, hogy Amir képen legyintette, mert nem tudta megnézni miatta A terroristák és a kebab című filmet a híres Adel Imammal, ami egy férfiról szólt, aki annyira csalódott az egyiptomi bürokráciában, hogy a kormányzati épületben mindenkit túszul ejtett.
Ugyan ki menne Amirhoz feleségül? Olyan kövér, mint egy tömött zsák, elterül a franciaágyon és egymás után nézi az Adel Imam vígjátékokat.
Mona és Mohammed ezer fontot költött magánórákra, hogy végre bejusson a Kairói Egyetem Mérnöki Karára. Minden szalonképes lány, akit a házba hozott, könnyekkel távozott.

A másik, ami a fiánál, Amirnál is rosszabb volt: „Ronda Dög”, a szemközti lakó, aki halálra idegesítette természetellenes, buja szexualitásával, obszcén gesztusaival, rikoltozásaival, a hangos és borzalmas zenével, amiben az énekes folyton azt nyögte, hogy “Boom. Boom. Igen. Igen. Boom. Boom”.
Péntekenként a fiatal egyiptomi fiúk következtek, Ronda Dög előtt térdeltek és szopták, az meg a lábát széttárva ült, mint egy király. Még a szemét is becsukta.

Miért nem hívja valaki a rendőrséget?

Egyszer Ronda Dög odamutatta neki a szőrös seggét, amikor az agyára ment a leskelődéssel. Máskor meg kiverte magának és Mona felé spriccelte a cuccost.

Ha Mona felkapcsolta a csillárt, annak olyan erős fénye volt, mint a rendőrség fényszórói. Nem látott semmit. A szemközti ablak visszatükrözte a fényt. Késő este kinyitotta az ablakot, és onnan figyelte Ronda Dögöt. Az egyiptomi szappanoperák rém unalmasak voltak Ronda Dög balkonjához képest.

Egy fiatal, gyönyörű fekete göndör hajú férfi tűnt fel leggyakrabban Ronda Dög társaságában. Királykék garbót és szűk amerikai farmert viselt. Úgy sejtette, hogy körülbelül tizenhét éves lehet, és magában Faros Lovagnak nevezte el. A fiú fáradhatatlanul, szinte órákig döfködte Ronda Dög hátsóját.
Bár neki is egy ilyen energikus szexuális partnere lenne! Mohamed kicsit letargikus és nem túl eredeti. Hallotta a barátnőitől, hogy rengeteg variáció létezik a nő örömére.

Most már a fia helyett a szürke gém heverészett a nászágyban az egyiptomi fogkrém reklámra tátogva, vagy egy rózsaszín fejkendős nőre, aki épp a szennyest pakolta be a mosógépbe.
Egy nap csúnyán összevesztek Amirral, amiért a szürke gém a párnán feküdt, mire a fia szinte azonnal elköltözött az apai nagynénjéhez, akinek nem voltak gyermekei.
A gém hamar megtanulta, hogyan kell be- és kikapcsolni a televíziót, és még a nászágyhoz való jogot is megszerezte. Hamarosan Mona és Mohammed között csapkodott szárnyaival.

Természetesen, veszekedtek. Mohammed panaszkodott, hogy a madár az ágyban van.
Panaszkodott avas halszaga miatt.
Panaszkodott a komódfiókokban lévő madártollak miatt.
A madárszar szaga áthatotta a lakást, és nincs az az olcsó, egyiptomi kölni, ami el tudná nyomni ezt a bűzt.
Panaszkodott, hogy Mona nem csinál neki többé töltött tököt, se lasagnát.

– Te féltékeny vagy a gémre! – mondta Mona hitetlenkedve.

– Hogy lennék? Te nem is szereted a gémet! – mondta Mohammed. – Te Ronda Dögöt utálod! Azzal vagy elfoglalva.

Mona nagyon élvezte a viszályt Ronda Döggel. Élvezte gyűlölni őt, sokkal jobban szerette őt gyűlölni, mint szeretni bárkit, akár egy embert, akár egy szürke gémet. Egyáltalán, lehet szeretni olyan nagyon, mint gyűlölni?
Ronda Dög megtorlásul vásárolt egy színes amazóniai papagájt. Megtanította neki angolul mondani az olyan kifejezéseket, mint: „Hé, Randa nővér. Hé, Randa nővér. Hé, Randa nővér.”

Vajon honnan tudhatta?

Vagy például: „Rossz vagyok, mint Jesse James. Rossz vagyok, mint Jesse James. Rossz vagyok, mint Jesse James.”

Ki az a Jesse James?

Vagy: „Hittin’ a Bottle Again. Hittin’ a Bottle Again. Hittin’ a Bottle Again”.[1]

Mona most már tényleg szeretett volna összetörni egy üveget Ronda Dög fején.

A szürke gém és az óriás papagáj egymással versenyzett a rikoltozásban. A madarak elnyomták az imára hívást, az autók dudálását, és idegesek voltak, mint macskák a tűzben.

Az aswani származású magas, karcsú bawáb, a ház gondnoka reklamált Monánál: – Panaszkodnak a környékbeliek, hogy a madarak hangosabbak, mint az imára hívás. Nem lehet elviselni a zajt.

Mintha a papagáj hallotta volna a beszélgetést, elkezdte utánozni az imára hívást. „Allah Akbar. Allah Akbar. Allah Akbar”.

Aztán a papagáj váltakozva mondta „Allah Akbar”, ”Hé, Randa nővér.” Vagy: „Allah Akbar” és „Hittin’ a Bottle Again”. Vagy: „Allah Akbar és „Rossz vagyok, mint Jesse James.”

A szomszédos sejk panaszt tett az Amerikában lévő háziúrnál az istenkáromló papagáj miatt. A papagáj azt kiáltozza, hogy „Allah Akbar”, és elnyomja müezzin hangját. Ez a színes papagáj az ördög műve. Az izraeliek küldték a nyakukra, hogy a szomszédos mecset szellemiségét rombolja.

A háziúr, egy sikeres plasztikai sebész, az University of Missouri Columbián tanított. Már szinte rettegett a gyakori egyiptomi hívások miatt, annyian panaszkodtak a Ronda Dög lakásában ordibáló istenkáromló papagáj miatt.
– Nem akarok tiszteletlen lenni, Abdu sejk – mondta. – Tényleg azt hiszi, hogy az izraeliták ilyesmire pazarolnák az idejüket?
– Soha ne becsülje alá az izraelitákat! – mondta rejtélyesen Abdu sejk.
– Lehet, hogy a koptok ötlete volt. Csak egy sarokra van a kopt ortodox templom a mecsettől – állt elő Dr. Hosszam egy másik konspirációs magyarázattal.
– Nem gondolnám – mondta Abdu sejk.
– Nem ők kérték az utóbbi öt évben, hogy halkítsák le az imára hívást?
– De igen … – mondta Abdu sejk.

A háziúr megígérte, hogy felhívja az egyetemet, hogy valaki beszélgessen el hivatalosan Ronda Döggel az istenkáromló papagájról, mert ő a zsúfolt egyetemi munkarendje miatt ezt nem tudja megtenni. Szőke amerikai orvostanhallgatókat tanít hájleszívásra és mellplasztikára.
A dolgok megváltoztak Ronda Dög lakásában. A vad és eksztatikus szeretkezéseket a balkonon kiabálás váltotta fel. Mona kíváncsian figyelte, ahogy testek csapódnak a falhoz. A ropogó csontokat. A káromkodásokat. „Mother Fucker! Cunt!”

Ezek a szavak rettenetesebbek voltak, mint a papagáj monoton dumája, a „Rossz vagyok, mint Jesse James.”

Amikor Amir hazajött ebédelni, Mona megkérdezte tőle: – Mit jelent a cunt?

Amir majdnem megfulladt a sült csirkecombtól. – Miért akarod tudni?

– Csak – mondta, nem akarta, hogy megvitassák Ronda Dögöt a fiával.

Vajon Amir nem azért viszolyog a házasságtól, mert olyan, mint Ronda Dög?
Gyorsan elhessegette ezt a kellemetlen gondolatot.

Ronda Dög egyre többet gubbasztott egyedül az erkélyen, jeges borogatással a fején. Már nem a király volt az ő trónján. Szánalmasan nézett ki, mint egy féllábú koldus a Kaszr-el-Aini utcában. De nem magának köszönheti ezt Ronda Dög? Isten büntetése a züllött viselkedése miatt.

Ha Ronda Dög meglátta Monát, ahogy őt bámulja, felkiáltott: – Dugd fel a seggedbe, testvér! –, és egy furcsa kézmozdulatot tett. Mona biztos volt benne, hogy a mozdulat valami disznóságot jelent. „Wi-hish. Randa.”

Nem sokkal ezután a zajongó amazóniai papagáj eltűnt.

Mona azt gondolta, hogy a háziúr felhívta Amerikából Ronda Dögöt, hogy szabaduljon meg a madártól, de a bawáb azt mondta:
– Ronda Dög az összes pénzét a jóképű göndör hajú fiatal fiúra költötte. Még egy tál lencsére való piasztere se maradt. Eladta a papagájt a helyi kisállat-kereskedőnek, hogy ennivalót vegyen.
– De nem a Kairói Amerikai Egyetemen dolgozik? Jó pénzért? – kérdezte Mona.–Végül is, kik ezek a külföldiek, akik Kairóba jöttek?

Mona arra célzott, hogy némi borravalót adna egy kis extra információkért Ronda Dögről, így aztán a bawáb köteles egy kis pletykával szolgálni:
Hallotta, hogy Ronda Dögnek szexuális kapcsolata volt egy vékony fiúval, azok közül, akik a nagykövetséget őrzik.
Hallotta, hogy Ronda Dög följelentett egy stricit, mert elkábították és kirabolták. Háromezer dollárt vettek el tőle.
Miért tart annyi készpénzt otthon?

Mona egy hétig nem látta Ronda Dögöt. Vajon elköltözött?
Senki sem tudta.
Egész éjjel az ablaknál ült és leste, várta, remélte, hogy megpillantja a balkonon Ronda Dögöt.
Semmi.
Aggódni kezdett.
Valami rettenetes történhetett vele, hogy eltűnt.
Talán valamelyik szeretője eltette láb alól.
– Azt hiszem, Ronda Dögöt megölték – mondta Mona a férjének.
– Már az egész életedet túszul ejtette az a Ronda Dög – mondta Mohammed. – Nem foglalkoznál inkább valami mással? Teljesen elhanyagolod az asszonyi kötelességeidet.

Mohammed persze nem a szexre értette ezt, hanem az isteni finom besameles lasagnára.
De hogy lenne Monának ideje főzni?
Ki kell derítenie, mi történt Ronda Döggel.
Ismer valakit az Amerikai Egyetemen?
Mona egyik gyerekkori barátnője, Khadija a hivatalvezető irodájában volt titkárnő, igen, bár már nem egészen közeli barátok.
Khadija egyáltalán nem törődött gyerekeivel, akik az ohiói Clevelandbe emigráltak, és akik Toyota terepjáróval jártak. Természetesen ez bosszantotta Monát, mert saját fiára emlékeztette, a léhűtőre, aki nem csinál semmit, csak az Adel Imam komédiákat nézi. Monát nem érdekelte Khadija, mégis meghívta teára és datolyás süteményre. Aztán, hogy három órán át hallgatta a legapróbb részleteket Khadija unokáiról, Mona megkockáztatta a kérdést:
– Van egy szomszédom, aki az Amerikai Egyetemen tanít.
De hogyan is kérdezze meg Ronda Dögöt, mikor még a rendes nevét se tudja?

Khadija akkorát ásított, mint egy túltáplált macska.
– Nem ismerem az összes amerikai professzort. Jönnek. Mennek.
– Azt hiszem, valami szörnyűség történt vele. Eltűnt – mondta Mona.
– Talán elhagyta az országot. Jó barátod? – kérdezte Khadija egy kacsintással.

Mona megrémült, hátha Khadija nem tudja tartani a száját.
– Nem igazán – válaszolta Mona közömbösen.
– Tudod, az amerikaiak nem olyanok, mint mi. Ők nem érzékeny lelkűek – jelentette ki Khadija. – Figyelj, örülök, hogy láthattalak, de most mennem kell. Musztafa lasagnát akar ebédre. Tudod, az milyen sokára készül el.

Mona kényszeredetten nevetett.
– Igen, a férjeink lefoglalják minden időnket.
Utálta, hogy hamisan cseng a hangja. Az idő, amit Khadijával töltött, hiábavaló volt.

Másnap a bawáb arról számolt be, hogy Ronda Dög a kertváros másik lakásába költözött. Két nappal később meg azt mondta neki, hogy Ronda Dög visszament Amerikába.

Mona gyanakodni kezdett. Lehet, hogy bawáb megvezeti?

– Hogy lehet, hogy Ronda Dög egyszerre van Kairóban és Amerikában is?

A bawáb megesküdött, hogy látta Ronda Dögöt egy taxiban késő este, két nagy bőrönd volt az autó tetején.

Nyár végén egy amerikai férfi költözött be Ronda Dög helyére. Az új lakó nem nyitotta ki az ablakokat. A függönyök is mindig be voltak húzva.

Mona vett egy méregdrága távcsövet, de nem hozott neki szerencsét. Távcsővel sem látott át a nehéz barna függönyön. Ez az új lakó sokkal unalmasabb, mint Ronda Dög.

Egyszer az új lakó, akinek hatalmas barna szakálla volt, megjelent a balkonon.
Vajon spanyol?
Nehéz mellényt viselt, mint aki vadászni indul.
Miért jött ez a szakállas Kairóba?
Vajon ő is a fiatal fiúkat szereti, mint Ronda Dög?

Egy napon az új lakó kinyitotta a balkonajtót és észrevette az üres papagájkalitkát. Elkezdte felsöpörni a homokot és madárszart, de öt perc múlva visszament a lakásba.
Lusta!
Olyan, mint Amir.
A rózsaszín seprű hetekig a falnak volt támasztva.
Ellentétben Ronda Döggel, ez a fickó sose ült a balkonon.
A lakása szinte hermetikusan zárva volt.
Az üres papagájkalitkát néha megmoccantotta a szél.

Egy péntek délután, amikor Mona az üres erkélyt bámulta távcsővel, Mohammed azt mondta:
– Most, hogy Ronda Dög elment, megszabadulhatnánk a szürke gémtől.
– Nem! – vágta rá Mona.
– Ha nem szabadulsz meg a madártól, elválok – mondta Mohammed fenyegető hangon.

Mona ásított. Valahogy nem hitt neki, figyelmen kívül hagyta a fenyegetést.

Három nappal később eltűnt a szürke gém.

Feltúrta az egész lakást, kereste a madarat. Minden szekrénybe benézett. Még a szennyestartóba is. Minden ágy alá. De miért bújna a madár az ágy alá, ha kényelmesen bele is fekhet?
A gém elrepült. Semmi sem maradt, kivéve a halszag, a madárürülék és a tollak.

Még a szemetest is átkutatta. Üres műanyag ásványvizes palackokat, Dominós pizzadobozokat, kenyérdarabokat, hervadt vörös rózsát, dinnyehéjat, kávézaccot talált. Már majdnem feladta, amikor megtalálta a gémet egy libanoni étterem, a Tabboula papírzacskójába csomagolva.
Ott volt, eltemették egy fehér műanyag padlizsános és hummuszos[2] dobozba. Vörös gránátalmaolaj csorgott a szeméből. Milyen szánalmas!
Valaki megfojtotta. Nem fog többé csapkodni a szárnyával. Teljesen megdöbbent, hogy valaki megölte a madarat. Ugyanakkor nem bánta.
Mohammednek igaza volt.
Soha nem szerette igazán a szürke gémet, bosszúból vette.

A papírzacskót, mint a leplet, a szürke gém köré tekerte. Mona azt is mondta, hogy imádkozni fog érte. „Allah Jarmuh.”

– Valaki megölte a madaramat – mondta Mona bawábnak.
A portás meglepettnek tűnt.
– Tényleg? Már azt hittem, örökké fog élni.
– Tudja, hogy ki ölte meg?
– Nehéz megmondani – mondta a bawáb, és megvakarta az állát. – Lehet, hogy valaki a családból. Vagy talán az egyik a szomszéd. Elnézést, hogy ezt mondom, de a zaj már elviselhetetlen volt.
Mona inkább felmászott a lépcsőn, ahelyett hogy a régimódi, ketrecszerű liftbe szálljon, ami valahogy Ronda Dög papagájketrecére emlékeztette.
A férje nem volt otthon, biztos valahol nyafog a besameles lasagna után.
Mona kinyitotta a hálószobája ajtaját és benézett. Néhány madártoll volt a nászágyban, éppen ott, ahol az ágy megereszkedett.
Örült, hogy nem Amir heverészik ott a teáját várva, mint egy pasa. Nyilván elkényeztette. A dolgok talán másképp alakulnak, ha születik egy másik gyermeke is; de soha nem fogja elfelejteni azt az örömöt, amit akkor érzett, amikor Amir megszületett.
Olyan kicsi volt és olyan sebezhető. Igazán boldog kisbaba! Amikor mosolygott, volt egy aranyos gödröcske az állán.
Soha nem tudott ellenállni, hogy megcsókolja az állát.

De ez már régen volt.

Boda Magdolna fordítása

JEGYZETEK

[1] Wayton Jennings száma a Right For The Time 1996-os albumból.

[2] Csicseriborsós, olívaolajos, fokhagymás, citromos arab étel