Veszélytelen leltár

Szlukovényi Katalin 2020-ban, a Jelenkor Kiadó gondozásában megjelent Álomkonyha című kötete hét év versanyagát gyűjti össze, a kötetben is reflektáltan alanyi líraként működő versek elbeszélője pedig az elmúlt hét évben ledoktorált, negyvenéves lett, családot alapított, részt vett két országgyűlési választáson és rendületlenül írt. Ezek az állapotok és változások adják az Álomkonyha hétköznapi élethelyzetek jeleneteire épített versvilágát, melyet az elbeszélő életközépi válságának létösszegző gyakorlatával szembeni iróniája szervez leginkább egységgé.

Külső jegyei alapján közelítve a könyvtárgyat, kimondhatjuk, hogy a borítóhoz használt, élénksárga térben játékkonyhát ábrázoló kép (Klaudia Holzforster munkája) egy kifejezetten progresszív hipszteresztétika ígéretét kínálja, a versek azonban, noha a kép által megidézett társadalmi szerepek bagatellizálásával és szétírásával dolgoznak, bátorságukban és frissességükben alulmaradnak a várthoz képest.

A kötet fő verstípusa az otthoni és utcai világban megtalált zsánerkép, mely a létösszegzés apropóját nyújtja, koncepciója pedig a mindennapiságban rejlő nyugalom, a mondanivaló nélküli üresség, amelyet azonban a legtöbb szövegnél a poétika eszközei sem töltenek fel esztétikai minőséggel. A kötet kezdőverse, a Fülledt erózió ígéretes darab: a badacsonyi kilátóhoz tartó túrázók házasságról való gondolatainak és a tanúhegyek évmilliók alatt egymásra épült kőzetrétegeinek az összeolvashatósága nem csak önálló versként, de a kötet egészének koncepciójában is izgalmas indítás. Annál is inkább, hiszen Szlukovényi versei a lassúságot és a súlytalanságot kívánják érvényesen megragadni – és ebben az értelemben ténylegesen egy kísérleti kötetről beszélhetünk –, ugyanakkor ehhez a poétikai feladathoz sem a nyelvével, sem a zsánerképeivel nem ad hozzá igazán újat. A Parti Nagy lírát idéző posztmodern nyelvjátékok – mint például a „por és kamu”, „bevetésre kész franciaágy” (A nagy harci helyzet), a petrezselyem megfürdetése vagy a gyerek felaprítása (Most), a trilla-villanella rímpár (Teendőlista), esetleg az elfojtások mondókaként való tematizálása (Mondóka) – akkor sem képesek elég karakteresnek, leleményesnek lenni ahhoz, hogy elbírják ezt a nyugodt és valójában hétköznapi nincs mit mondást, ha a kötetben szerepel a „gyengébb szóvicc” szerkezet.

A versekben megjelenő irónia tehát inkább aranyos, gyermeki benyomást kelt, és ezt néhány szöveg a világában is megidézi: a hóember dagadásának poetizálása (Hóember) nem lép túl Csukás István Hideg szél fúj című közismert gyermekversének a témáján, a Sün című vers a sünök téli álmáról pedig szintén csupán a gyermekirodalom regiszterében maradhat olvasmányos. A többi versnél az irónia mellett ez a gyerekszemszög nem jelenik meg konkrétan, de – összhangban a borítóval – a háztartások mindennapjai és az életközépi válság témái ugyanebben a bagatell, játékszerű előadásmódban kerülnek elő. Mintha a ráncok és szem alatti táskák, az állattartás, a laborleletek vagy épp a zsúfolt élet társadalmi nyomása csak ürügyet biztosítana arra, hogy egyszerű verseket lehessen írni. A felnőtt, családban előkerülő problémák egy drámák és krízisek nélküli térben mozognak, ahol valójában bármi veszélytelenül kimondható volna irónia nélkül is, a páratlan zokni és petrezselyemaprítás problémáit feloldja, nevetségessé, öncélúvá vagy érdektelenné teszi ez az elbeszéléstechnika. Egy konfliktus nélküli, egyforma, boldog család képe az irodalom számára a kötetet olvasva sem válik figyelemre méltóvá.

Szlukovényi Katalin új kötete egy kényelmes, veszélytelen olvasmány. Mosolyogtató, kedves, élelmes, figyelmes darab, amely könnyen befogadható jelentéssíkjaival és átélhető helyzeteivel a kortárs szépirodalommal ismerkedő olvasó kezébe bátran adható. A középiskolai oktatásban is olvastatott Arany János Letészem a lantot, Kosztolányi Dezső Hajnali részegség vagy Nemes Nagy Ágnes Fák című versének létösszegző átirata kellemes fricskát jelent a nagy irodalmi előképek ismerőinek számára, hiszen azokkal összevetve láthatjuk, hogy a létösszegzés pusztán annyit jelent: az író összegzi, hol tart az életében. A „vekker, reggeli, széklet” (Reggeli józanság) éppúgy releváns válasz a problémakör kérdéseire, mint a nagy elődöké, de Szlukovényi hatvankét versét felsorakoztató kötet jól működő állításai ezzel a könnyen belátható, de vitathatatlanul szemléletes példával szinte ki is merülnek.

A kötet valódi felelősségét ugyanakkor a nem értékesített ziccerekben látom. Kétségtelen, hogy az alanyi lírának, akár a kifejezetten női alanyi lírának fontos témája kell legyen az átélhető identitásoknak és a társadalmi konstrukcióik mentén kialakult kereteknek az ütköztetése, a szerepnarratívák és a valóságok összehasonlítása, de az Álomkonyha versei közül könnyen felsorolható az a néhány, amelyik újat mond ezekről a helyzetekről. Az Otthon melege című vers szerint például az a legromantikusabb pillanat egy pár életében, ha a közös bojlerszerelés után meghallják a csövekben cirkuláló melegvizet. A Két könyvbemutató énelbeszélője arra mutat rá, hogy a fellépő alkotó valójában az egybegyűlt szerettei türelmével él vissza egy-egy ilyen eseményen. A Robotpilóta elbeszélőjének Ivett névre hallgató alteregója válságmenedzserként nem más, mint egy humoros és éles társadalomkritika a személytelen, feladatokra koncentráló, túlélésre berendezkedett működésre. A Lift című versben öregedő, püffedt arcú emberek állnak egy felfelé tartó a liftben, és mindeközben az olvasó a kapitalizmus önkizsákmányolásra épülő működésébe nyer betekintést.

Ezen néhány erős, kifejezetten jó példa ellenére, noha a versek állandó nyelvi regisztere korrekt és abszolút befogadóbarát, a verseskötet maga nem kínál többet egy pihentető délutáni olvasmánynál. Jelentésrétegei könnyen feloldhatóak, hiszen megoldókulcsai az általános műveltség részeit képezik, megszólásmódja pedig nem esztétizálóbb egy jól szerkesztett női magazin humoros, önironikus cikkénél. A végső kérdés tehát inkább az marad olvasás után, hogy vajon kíván-e egyáltalán többet adni ez a kötet, amelyben a szerző Nemes Nagy Ágnes talán legismertebb, Fák című versét parafrazálva (Tanulni kell), a többi vershez hasonló súlytalansággal a nyári macska „hosszan elnyújtózó mancsát” ajánlja fel tanulnivalónak?

Veszprémi Szilveszter

Jelenkor Kiadó

Budapest, 2020.

96 oldal, 1699 Ft.